Szeged és Vidéke, 1915. június (14. évfolyam, 125-149. szám)

1915-06-14 / 136. szám

1915 június 14 SZEGED ÉS VIDÉKE. Honnan származtak a szerb békehírek? Szegeden is elterjedt az a hír, hogy Szerbia békülni akar velünk, hogy Pasics már Bécsben is járt a tárgyalások megkezdésére, hogy Belgrádban fehér zászlókat tűztek ki s más efélék. Egy hírlapíró ezekről az országszerte elterjedt hírekről megkérdezte a külügy­minisztérium egyik előkelő tiszt­viselőjét, aki a következőket mon­dotta : — Mondanom sem kell, hogy a hit nemcsak korai vagy téves, de egyáltalában nem igaz, sőt lehe­tetlen. Szerbia a monarkia legna­gyobb ellensége, gyűlölködő és fanatikus ellenfele és még ellen­ségesebb, mint valaha. Szerbiában nagyon jól tudják, hogy sorsuk az északi, délnyugati és a nyugati harctereken dől el és az ottani ese­ményeket éppen ezért a legnagyobb aggodalommal kisérik. Tudják, hogy az életük függ a főharctere­­ken történő eseményektől és Prze­­mysl eleste, vagy a dunajeci áttö­rés számukra minden vereségnél nagyobb katasztrófa. A külön­békéről szóló kalandos híreket — ezt fontos megállapítani — a szer­­bek kezdték el terjeszteni. Előt­tünk fekszik a félhivatalos Sza­­mouprava november 15—28., a Novoati január 13—26. és a Mali Journal április 3—16., május 15—28. számai. Ezek a lapok kezdték terjeszteni egész hatá­rozottan, hogy Szerbia külön­­békét fog kötni a monarkiával, amely a különbékét fölajánlotta. Ezek a lapok az ország helyzetére való tekintettel helyeslik a külön­békét és föltétlenül elfogadhatónak ítélik azokat a feltételeket, amiket korántsem a monarkia, hanem ők maguk szabtak meg. Érdekes, hogy ezek a békekacsák a szerbiai rendkívül szigorú cenzúra enge­délyével jelentek meg és ezek után az sincs kizárva, hogy hi­vatalos utasításra, vagy legalább is sugalmazásra. Szerbia helyzete olyan siralmas, hogy egészen érthető a békehírek keletkezése. Szerbiában minden ellenségnél jobban pusztít a kiütéses tífusz. Az orvosok ötven percentje belehalt, a tisztek százai, a legény­ség ezrei pusztultak el a veszedel­mes járványban. Olaszország had­üzenete után valóban egész tekin­télyes csoportok támadtak, ame­lyek a monarkiával való békét helyesebbnek ítélték a megbíz­hatatlan Olaszországban való vak bizalomnál. A tekintélyesebb és befolyásosabb elem azonban még mindig ellenünk van s bár a hadseregnél jelentékeny bajok van­nak, bár a járványok pusztítása szinte egészen demoralizálta a had­sereg harcképességét, nem szabad azt hinni, hogy a szerbek lemond­tak volna a háború folytatásáról. A nyugati offenziva mulasztásai: PÉTERVÁR, június 13. A No­vo­je Vremja szerint az orosz kö­zönség nagy kedvetlenséggel fo­gadja azokat a híreket, amelyek szerint a szövetségesek támadásai a nyugati fronton gyengék és nem egységesek. A szövetségesek elmulasztották az offenzivát a ked­vező pillanatban, amikor az ellen­ség a keleti fronton folytatott had­műveletei miatt nyugaton meg­gyengült. A lap mégis reméli, hogy Joffre régen bejelentett offfenzívája egyszer csak valóra válik. ANGLIA meg akarta vesztegetni a svéd sajtót. STOCKHOLM, június 13. A svéd posta elleni angol intézke­désekről és az angoloknak arról a kísérletéről, hogy a svéd sajtót megvesztegessék, a Stockholm Tidningen azt írja, hogyha az erre vonatkozó hírek megfelelnek a valóságnak, a svéd közvélemény egyhangúlag tiltakozni fog Anglia túlkapásai ellen. Nem tűrhetünk el szó nélkül ilyen megaláztatást. Svédország egyike azoknak az or­szágoknak, amelyeket az angol világbirodalom, angol államférfiak állandó nyilatkozata szerint — mindig nagylelkűen védelmezett. Mi a magunk részéről nem kíván­tunk semmi különös védelmet és csak azt kívánjuk, hogy a kis nemzeteknek ez az oltalmazója ne tapossa lábbal a mi jogainkat. Azokra az angol kísérletekre nézve, hogy Svédország közvéleményét Anglia javára befolyásolják, a lap így ír: Ezek az angol kísérletek szomorú csalódást jelentenek a svéd hírlapírói karnak, amely a brit sajtó büszke függetlenségének tiszteletében és a brit jellem cso­dálatában növekedett föl. Árpádházi herceg sirja a Margitszigeten Budapestről jelentik. Az utóbbi napokban kiásták a margitszigeti ódon klastrom romjait s a romok közt megtalálták Béla hercegnek, IV. Béla m­agyar király egyik unokájának csontvázát. Bartucz Lajos dr. antropológus vizsgálata szerint a személyazonosság egé­szen bizonyos, mert a csontvázon ugyanazok a sérülések vannak (az arccsont s a jobbkar könyökön alól levágva), mint amelyeket az ifjú hercegen Németújvári Henrik bán ejtett, mikor összeesküvő hívei­vel együtt megtámadta és meg­szabdalta. Az Unió jegyzéke nem ultimátum. Megérkezett az Unió jegyzéke. Sokáig várták és sok különös dol­got vártak tőle. Párisban és Lon­donban nem kevesebbet, mint azt, hogy ultimátum lesz. Meg is indult egy előzetes vita, amelyben az amerikai sajtó előre tiltakozott a vád ellen, mintha Washington politikáját Londonban diktálnák. Megtörtént azonban pár nappal ezelőtt, hogy a jegyzék miatt külügyi államtitkár-válság kelet­kezett odaát és Bryan azzal mon­dott le a kancellárságról, hogy ő békét óhajtja és semmi esetre sem támogathatja Wilson ellenkező tö­rekvését. Wilson erre ugyancsak kijelentette, hogy ő maga is a békéért küzd, bár eszközei Bryanéi­­val ellentétesek. Mára aztán kitudódott, mik a Wilson eszközei. Az intenciói ta­lán még ma sem elég világosak, de tény az, hogy a mai jegyzék hangja nyugodt s talán kevésbé barátságtalan mint a március 15 iki. Noha az Egyesült­ Államok kor­mánya mostani írása végén ki­fejti, hogy végeredményben ragasz­kodik a március 15 iki jegyzéké­ben kifejtett álláspontjához, meg­állapítandó mindenekelőtt, hogy az Unió ezúttal bizonyos koncesz­­sziókat tesz, amelyek valószínűleg alapul fognak szolgálhatni a to­vábbi tárgyalásokhoz. Precízzé vált az Unió állás­pontja a búvárhajóharc jogossá­gára vonatkozólag. E szerint okot adhat az elsülyesztésre az, ha a kereskedelmi hajó lényegesen el­­lentáll, ha az átkutatás céljából kiadott megállási parancs dacára is szökést kísérel meg. Ebben a tekintetben kissé homályos az, hogy az Unió a Falaba elsülyesz­­tése miatt mégis csak protestál, holott kiderült és ezt maga az Egyesült Államok kormánya is beismeri, hogy a Falaba többszöri felszólítás ellenére sem állott meg s talán csak épp a torpedózás pillanatában volt hajlandó eleget tenni a megállási parancsnak. Igen érdekes pontja az amerikai jegyzéknek az is, amely ellenkező információk alapján azt állítja, hogy a Lusitania nem volt föl­fegyverkezve, nem szállított csa­patokat, sem muníciót. A német kormányt, mondja az Unió, rosz­­szul informálták. Bár ha Német­országnak bizonyítékai vannak arra, hogy a Lusitania csakugyan tiltott dugárut szállított volna, az Unió haladéktalanul vizsgá­latot indít ebben az ügyben. Mindamellett ragaszkodik az Unió eddigi álláspontjához. Örvendetes része a jegyzéknek az is, amelyben az Egyesült­ Álla­mok kormánya fölhívja a német kormányt, hogy a közvetítésre vonatkozó szolgálatait vegye igénybe. Az Unió készségesen vállalja a közvetítő szerepet Anglia és Németország között. Lehetséges, hogy ez a néhány koncesszió ala­pot fog nyújtani arra, hogy Né­metország megtalálja a módját az amerikai fölfogáshoz való közeledéshez. Bár ismételjük, a jegyzék — noha egyáltalán nem ultimátum jellegű — meglehetősen komoly, olyannyira, hogy maga Bryan, a volt államtitkár, kiáltványban látta jónak az amerikai népet fölvilágo­sítani arról, hogy Wilson rendszere erőszakos s hogy Amerika fingói a béke ellen tüzelnek. Bryan, aki­nek erős tábora van odaát, mani­­fesztumában fölszólítja Amerikát hogy követelje a kormá­nytól, igye-­­kezzék békésen megegyezni Német­országgal. Lehetséges tehát, hogy az amerikai-német konfliktus ko­moly bonyodalmakat okoz az Egyesült­ Államok területén is. A görög király kitüntette Eiselsberg és Kraus tanárokat. ATHÉN, június 13. Eiselsberg báró és Kraus tanárokat, akiket tudvalévően meghívtak a görög király betegágyához, a király ki­tüntetésben részesítette. A két pro­­­fesszornak egyenként 50.0000 frank honoráriumot ajánlott föl a görög udvar, de ők mindketten vissza­utasították a tisztelet­díjat azzal a megokolással, hogy mint katona­­orvosok, hadban álló hazájukat szolgálják és uralkodóik küldötték őket Athénbe. Erre a görög király előkelő rendjellel tüntette ki mind Eiselsberget, mint Kraust és a rendjeleket személyesen nyúj­totta át a két orvostanárnak.­­ Eiselsberg és Kraus egyébként athéni tartózkodásuk alatt rendel­tek idegen betegek számára is és a honoráriumokat a görög Vöröskeresztnek adományozták. Oroszország nem akar még egy téli háborút. BUKAREST, június 13. Sasso­­nov orosz külügyminiszter a petro­­grádi Rjecs egy munkatársa előtt azt mondta, hogy Oroszország nem készül újabb téli hadjáratra, mert nézete szerint a háború jóval a tél előtt véget fog érni. Hogy milyen lesz a háború befejezése, arról az orosz külügyminiszter bölcsen hallgatott, de mint az orosz kormányintézkedésekből kitűnik, Oroszországnak belső okai vannak, hogy a háború mielőbb véget érjen. Az orosz belügyminiszter nyolc millió rubel hitelt kért a pestis ellen való védekezés céljaira. Nincs kizárva, hogy a leküzdendő járvá­nyok között szerepel­­ a forradalmi járvány is. Oroszországnak min­­denekfölött való érdeke a normális állapotok helyreállítása.

Next