Szeged és Vidéke, 1915. június (14. évfolyam, 125-149. szám)
1915-06-14 / 136. szám
1915 június 14 SZEGED ÉS VIDÉKE. Honnan származtak a szerb békehírek? Szegeden is elterjedt az a hír, hogy Szerbia békülni akar velünk, hogy Pasics már Bécsben is járt a tárgyalások megkezdésére, hogy Belgrádban fehér zászlókat tűztek ki s más efélék. Egy hírlapíró ezekről az országszerte elterjedt hírekről megkérdezte a külügyminisztérium egyik előkelő tisztviselőjét, aki a következőket mondotta : — Mondanom sem kell, hogy a hit nemcsak korai vagy téves, de egyáltalában nem igaz, sőt lehetetlen. Szerbia a monarkia legnagyobb ellensége, gyűlölködő és fanatikus ellenfele és még ellenségesebb, mint valaha. Szerbiában nagyon jól tudják, hogy sorsuk az északi, délnyugati és a nyugati harctereken dől el és az ottani eseményeket éppen ezért a legnagyobb aggodalommal kisérik. Tudják, hogy az életük függ a főharctereken történő eseményektől és Przemysl eleste, vagy a dunajeci áttörés számukra minden vereségnél nagyobb katasztrófa. A különbékéről szóló kalandos híreket — ezt fontos megállapítani — a szerbek kezdték el terjeszteni. Előttünk fekszik a félhivatalos Szamouprava november 15—28., a Novoati január 13—26. és a Mali Journal április 3—16., május 15—28. számai. Ezek a lapok kezdték terjeszteni egész határozottan, hogy Szerbia különbékét fog kötni a monarkiával, amely a különbékét fölajánlotta. Ezek a lapok az ország helyzetére való tekintettel helyeslik a különbékét és föltétlenül elfogadhatónak ítélik azokat a feltételeket, amiket korántsem a monarkia, hanem ők maguk szabtak meg. Érdekes, hogy ezek a békekacsák a szerbiai rendkívül szigorú cenzúra engedélyével jelentek meg és ezek után az sincs kizárva, hogy hivatalos utasításra, vagy legalább is sugalmazásra. Szerbia helyzete olyan siralmas, hogy egészen érthető a békehírek keletkezése. Szerbiában minden ellenségnél jobban pusztít a kiütéses tífusz. Az orvosok ötven percentje belehalt, a tisztek százai, a legénység ezrei pusztultak el a veszedelmes járványban. Olaszország hadüzenete után valóban egész tekintélyes csoportok támadtak, amelyek a monarkiával való békét helyesebbnek ítélték a megbízhatatlan Olaszországban való vak bizalomnál. A tekintélyesebb és befolyásosabb elem azonban még mindig ellenünk van s bár a hadseregnél jelentékeny bajok vannak, bár a járványok pusztítása szinte egészen demoralizálta a hadsereg harcképességét, nem szabad azt hinni, hogy a szerbek lemondtak volna a háború folytatásáról. A nyugati offenziva mulasztásai: PÉTERVÁR, június 13. A Novoje Vremja szerint az orosz közönség nagy kedvetlenséggel fogadja azokat a híreket, amelyek szerint a szövetségesek támadásai a nyugati fronton gyengék és nem egységesek. A szövetségesek elmulasztották az offenzivát a kedvező pillanatban, amikor az ellenség a keleti fronton folytatott hadműveletei miatt nyugaton meggyengült. A lap mégis reméli, hogy Joffre régen bejelentett offfenzívája egyszer csak valóra válik. ANGLIA meg akarta vesztegetni a svéd sajtót. STOCKHOLM, június 13. A svéd posta elleni angol intézkedésekről és az angoloknak arról a kísérletéről, hogy a svéd sajtót megvesztegessék, a Stockholm Tidningen azt írja, hogyha az erre vonatkozó hírek megfelelnek a valóságnak, a svéd közvélemény egyhangúlag tiltakozni fog Anglia túlkapásai ellen. Nem tűrhetünk el szó nélkül ilyen megaláztatást. Svédország egyike azoknak az országoknak, amelyeket az angol világbirodalom, angol államférfiak állandó nyilatkozata szerint — mindig nagylelkűen védelmezett. Mi a magunk részéről nem kívántunk semmi különös védelmet és csak azt kívánjuk, hogy a kis nemzeteknek ez az oltalmazója ne tapossa lábbal a mi jogainkat. Azokra az angol kísérletekre nézve, hogy Svédország közvéleményét Anglia javára befolyásolják, a lap így ír: Ezek az angol kísérletek szomorú csalódást jelentenek a svéd hírlapírói karnak, amely a brit sajtó büszke függetlenségének tiszteletében és a brit jellem csodálatában növekedett föl. Árpádházi herceg sirja a Margitszigeten Budapestről jelentik. Az utóbbi napokban kiásták a margitszigeti ódon klastrom romjait s a romok közt megtalálták Béla hercegnek, IV. Béla magyar király egyik unokájának csontvázát. Bartucz Lajos dr. antropológus vizsgálata szerint a személyazonosság egészen bizonyos, mert a csontvázon ugyanazok a sérülések vannak (az arccsont s a jobbkar könyökön alól levágva), mint amelyeket az ifjú hercegen Németújvári Henrik bán ejtett, mikor összeesküvő híveivel együtt megtámadta és megszabdalta. Az Unió jegyzéke nem ultimátum. Megérkezett az Unió jegyzéke. Sokáig várták és sok különös dolgot vártak tőle. Párisban és Londonban nem kevesebbet, mint azt, hogy ultimátum lesz. Meg is indult egy előzetes vita, amelyben az amerikai sajtó előre tiltakozott a vád ellen, mintha Washington politikáját Londonban diktálnák. Megtörtént azonban pár nappal ezelőtt, hogy a jegyzék miatt külügyi államtitkár-válság keletkezett odaát és Bryan azzal mondott le a kancellárságról, hogy ő békét óhajtja és semmi esetre sem támogathatja Wilson ellenkező törekvését. Wilson erre ugyancsak kijelentette, hogy ő maga is a békéért küzd, bár eszközei Bryanéival ellentétesek. Mára aztán kitudódott, mik a Wilson eszközei. Az intenciói talán még ma sem elég világosak, de tény az, hogy a mai jegyzék hangja nyugodt s talán kevésbé barátságtalan mint a március 15 iki. Noha az Egyesült Államok kormánya mostani írása végén kifejti, hogy végeredményben ragaszkodik a március 15 iki jegyzékében kifejtett álláspontjához, megállapítandó mindenekelőtt, hogy az Unió ezúttal bizonyos konceszsziókat tesz, amelyek valószínűleg alapul fognak szolgálhatni a további tárgyalásokhoz. Precízzé vált az Unió álláspontja a búvárhajóharc jogosságára vonatkozólag. E szerint okot adhat az elsülyesztésre az, ha a kereskedelmi hajó lényegesen ellentáll, ha az átkutatás céljából kiadott megállási parancs dacára is szökést kísérel meg. Ebben a tekintetben kissé homályos az, hogy az Unió a Falaba elsülyesztése miatt mégis csak protestál, holott kiderült és ezt maga az Egyesült Államok kormánya is beismeri, hogy a Falaba többszöri felszólítás ellenére sem állott meg s talán csak épp a torpedózás pillanatában volt hajlandó eleget tenni a megállási parancsnak. Igen érdekes pontja az amerikai jegyzéknek az is, amely ellenkező információk alapján azt állítja, hogy a Lusitania nem volt fölfegyverkezve, nem szállított csapatokat, sem muníciót. A német kormányt, mondja az Unió, roszszul informálták. Bár ha Németországnak bizonyítékai vannak arra, hogy a Lusitania csakugyan tiltott dugárut szállított volna, az Unió haladéktalanul vizsgálatot indít ebben az ügyben. Mindamellett ragaszkodik az Unió eddigi álláspontjához. Örvendetes része a jegyzéknek az is, amelyben az Egyesült Államok kormánya fölhívja a német kormányt, hogy a közvetítésre vonatkozó szolgálatait vegye igénybe. Az Unió készségesen vállalja a közvetítő szerepet Anglia és Németország között. Lehetséges, hogy ez a néhány koncesszió alapot fog nyújtani arra, hogy Németország megtalálja a módját az amerikai fölfogáshoz való közeledéshez. Bár ismételjük, a jegyzék — noha egyáltalán nem ultimátum jellegű — meglehetősen komoly, olyannyira, hogy maga Bryan, a volt államtitkár, kiáltványban látta jónak az amerikai népet fölvilágosítani arról, hogy Wilson rendszere erőszakos s hogy Amerika fingói a béke ellen tüzelnek. Bryan, akinek erős tábora van odaát, manifesztumában fölszólítja Amerikát hogy követelje a kormánytól, igye-kezzék békésen megegyezni Németországgal. Lehetséges tehát, hogy az amerikai-német konfliktus komoly bonyodalmakat okoz az Egyesült Államok területén is. A görög király kitüntette Eiselsberg és Kraus tanárokat. ATHÉN, június 13. Eiselsberg báró és Kraus tanárokat, akiket tudvalévően meghívtak a görög király betegágyához, a király kitüntetésben részesítette. A két professzornak egyenként 50.0000 frank honoráriumot ajánlott föl a görög udvar, de ők mindketten visszautasították a tiszteletdíjat azzal a megokolással, hogy mint katonaorvosok, hadban álló hazájukat szolgálják és uralkodóik küldötték őket Athénbe. Erre a görög király előkelő rendjellel tüntette ki mind Eiselsberget, mint Kraust és a rendjeleket személyesen nyújtotta át a két orvostanárnak. Eiselsberg és Kraus egyébként athéni tartózkodásuk alatt rendeltek idegen betegek számára is és a honoráriumokat a görög Vöröskeresztnek adományozták. Oroszország nem akar még egy téli háborút. BUKAREST, június 13. Sassonov orosz külügyminiszter a petrográdi Rjecs egy munkatársa előtt azt mondta, hogy Oroszország nem készül újabb téli hadjáratra, mert nézete szerint a háború jóval a tél előtt véget fog érni. Hogy milyen lesz a háború befejezése, arról az orosz külügyminiszter bölcsen hallgatott, de mint az orosz kormányintézkedésekből kitűnik, Oroszországnak belső okai vannak, hogy a háború mielőbb véget érjen. Az orosz belügyminiszter nyolc millió rubel hitelt kért a pestis ellen való védekezés céljaira. Nincs kizárva, hogy a leküzdendő járványok között szerepel a forradalmi járvány is. Oroszországnak mindenekfölött való érdeke a normális állapotok helyreállítása.