Szeged és Vidéke, 1915. július (14. évfolyam, 150-176. szám)

1915-07-06 / 154. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGEDI ESTILAP XIV. évfolyam, 154 (4168) S2. SZEGED, 1915 Július 6 kedd cipruslombok. Mint a fehér galambok a vihar­ban, az ország minden részében szerteszéjjel, repülnek a különféle iskolák firtesitüi. A háborús tanév e szerény és szürke epilógusai bé­kés kultúrát hirdetnek, csöndes, komoly és szolid munkát, valódi tudást és jóságot, a jövendő biztató ígéreteit. De azért e szelíd, fehér galambok szárnya alatt piros pe­csétes üzenetek is vannak, fekete szegélyes nekrológok, amelyek a gyász és büszkeség nemes és ko­mor zengésű hangján mind hősö­ket siratnak. A magyar tanárság jelentékeny része az idén nem Virgilius pásztori költészetét és Ovidius szomorúságát tolmácsolta, nem a katedrán foglalt helyet, ha­nem a harcok mezején teljesített szolgálatot. A történet tanára, aki tavaly Báthory István diadalmas harcairól prelegált, amelyeket Er­dély és nagy szülötte és Krakó dicső halottja az orosz ellen vívott, az idén talán éppen a lengyel me­zőkön küzdött, mint Hindenburg szövetséges katonája, a földrajz professzora pedig, aki egy esztendő előtt a lombardiai tájak mosolygó szépségeiről magyarázott, most va­lahol az Isonzó partján figyeli a túlsó partokat. A szegény helyettes tanár, aki egy isten háta mögötti kisváros éjszakájának csöndjében tavaly holmi utazási ösztöndíjról álmo­dott, most elérte célját és éppen az Adria kék tengere mellett hall­gatja az ágyuk dübörgő koncert­jét, amelyhez képest szelid köz­polgári muzsika a Salome zenéje. A tanárok hősi halála a leg­­meghatóbb és legdicsőbb jelenségek közé tartozik e megható és dicső magyar önvédelmi harcban. Hat­vannál több tanár esett el eddig, fiatal és lelkes, művelt és tiszta­­lelkű emberek. Hány tudományos és írói ambíció, mennyi kultur­­energia, erkölcsi és szellemi érték pusztult el velük. Gondoljuk el, mindegyik egész generációk neve­lésére, tanítására volt hivatott, a nemzeti műveltség fehér zászlaját lengették és mégis piros vérüket hullatták bőven és áldozó kedvvel, hogy az életükkel megtartsák a magyar kultúra örök életét. Olvas­suk a háborús esztendő iskolai Értesítőjének gyász és büszkeség hangján szóló nekrológjait, ame­lyek mind, mind arról beszélnek, hogy a magyar tanárok, akik a jóság, a szépség, az igazság igéit hirdetik az iskola csöndes, fehér falai kö­zött, íme, szinte föltűnően nagy számban vértanúi tudnak lenni az igének, akik meghalnak szépség­ben, jóságban, igazságban. A ro­ham élén küzdenek, az elsők a veszélyben, mesterei társaiknak ha kell, ott is, a halál és dicsőség pirosló mezején. Moltke szerint a háborút hetvenegyben a porosz iskolamesterek nyerték meg. Ha a magyar tanárság hatvannál több hősi halottjára, számtalan kitünte­tett vitézére gondolunk, akkor nincs okunk kételkedni, hogy a győze­lem cserkoszorújából derekas rész illeti meg a magyar iskola mes­tereit is. A háború eseményei. (Saját tudósítónk cenzúrázott táviratai.) Megvertük az olaszokat a görzi csatában. BUDAPEST, július 6. „Az Esté­­nek jelentik a sajtóhadiszállásról. A nagy olasz támadást, amely a görzi csatára vezetett, tegnap tel­jesen visszavertük. Az olaszok igen súlyos vereségeket szenved­tek és kénytelenek voltak vissza­vonulni. Győzelmesen harcolunk Kraszniknál BUDAPEST, Julius 6. Az Est-nek jelentik a sajtóhadiszállásról. A krasznik szamosci nagy csata a szövetséges csapatok győzelme felé hajlik. A Kraszniktól északra sikerült áttörési hadműveletünk tegnap átterjedt arcvonalunk közepére is, amely a Zsidorz folyó mindkét ol­dalán Iszkicáig előrehaladt. A Dnyeszter-mentén, Bukovinában csend van. Merénylet készült a cár és Miklós nagyherceg ellen. Forradalmi mozgalom Oroszországban. SZÓFIA, július 6. A forradalmi egyetemi hallgatóságnál röpiratokat találtak, amelyekben azt írták, hogy a cárt és Miklós nagyherceget meg kell ölni. A forradalmárok először Moszkva parancsnokát és főpolgármesterét akarták meg­ölni. Egyesek tiszti uniformisban a cár közelébe és a főhadiszálláson Miklós nagyherceg köze­lébe akartak furakodni, hogy merényletet köves­senek el ellenük. A moszkvai kormányzósági palota előtt bombákat találtak. Négyszáz letar­tóztatás történt. Az antant kudarca a Dardanelláknál. ROTTERDAM, július 6. Az alsóház ülésén arra a kér­désre, hogy a szövetségesek újabb kudarcot vallottak-e a Dardanelláknál, a kormány képviselője azt válaszolta, hogy semmiféle jelentés nem érkezett. Vasúti forgalom Lem­­berggel. KRAKÓ, Julius 6. Lemberggel megnyílt a vasúti forgalom. A szövetségesek újabb támadása Gallipolin. ROTTERDAM, Julius 6. A szövetségesek jobbszárnya a Gallipoli-félszigeten újabb táma­dást intézett a törökök ellen. Hivatalos Jelentések. Vezérkarunk jelentése. BUDAPEST, július 5. (Távirat.) (A miniszterelnöki sajtóirodától.) Orosz hadszintér: Kelet-Galíciában a Linsingen­­sereg szövetséges csapatai két heti győzelmes harcok után üldözés közben átlépték a Zlota-Lipát, amelynek nyugati partját megtisz­tították az ellenségtől. A kami­­onka—strumilova—kraszniki vona­lon orosz utóvédekkel még harco­lunk. Krylovnál az ellenség kiürí­tette a Bug nyugati partját és Krylov helységet fölperzselte. A Felső-Vieprez mindkét partján har­colunk. Szövetséges csapatok ki­vetették az ellenséget a Por pataktól északra elfoglalt állásaiból és Plonka felé nyomultak elő. Nyu­­gatra csatlakozólag József Fer­­dinánd főherceg hadserege az orosz arcvonalat Krasznik mind­két odalán több napi harcokban áttörte, az oroszokat nagy vesz­teségeik mellett északi irányban visszavetette és e harcokban 24 tisztet és 8000 főnyi legénységet elfogott és 6 ágyút, 6 lőszer­­kocsit és 6 géppuskát zsákmá­nyolt. A Visztulától nyugatra a helyzet változatlan. Olasz hadszintér: A doberdői fensik szélén a har­cok tegnap nem múló hevességgel dúltak. Tovább estére két olasz hadosztálynak a Palazzótól délre eső arcvonalszakasz ellen inté­zett támadását visszavertük. To­vább északra a harc még folyik. Voltschachnál és a Krn területén ismét eredménytelenül támadott az ellenség. A karinthiai és tiroli határterületen csak ágyúharc van. Hofer altábornagy.

Next