Szeged és Vidéke, 1915. augusztus (14. évfolyam, 177-201. szám)

1915-08-11 / 185. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE, 1915 augusztus 11 Új nagy akció a Dardanelláknál, BBCS, augusztus 10. A Süd­­slavische Korrespondenz athéni távirata szerint a szövetségesek a lefolyt két hét alatt nagyban ké­szülődtek, hogy Gallipolin általános támadásba fogjanak, egyidejűleg pedig megkísérelték, hogy az ázsiai tengerpart több helyen való kikö­téssel kényszerítsék a törököt, hogy a fenyegetett pontokra csapatokat küldjön. Július vége óta nehéz angol hajóágyúkat kezdtek Galli­­polira szállítani. A Messager d’Athenea szerint az angolok körül­belül háromszáz nehéz ágyút állí­tanának föl a félszigeten az erődök lövetésére. Ahibabánál kikötőtöltést kezdtek építeni, hogy odaszállítsák a hadiszert, ami még Mudroszon van. A Szed­il Bahr melletti új angol kikötő­ építkezés befeje­zéséhez közeledik. Mint a Hesz­­tia jelenti, operációs bázisa lesz a szövetséges flottának. Az új­ságok részleteket közölnek, amik­ből kitűnik, hogy a küszöbön álló nagy akcióban olasz szá­razföldi és tengerészeti had­erők fognak részt venni. (Bud. Tud.) Egy diplomata a Me eshetőségeiről A háború legnagyobb meglepetése: a monarkia ereje. ROTTERDAM, augusztus 10. A JVieuve Rotterdamsche Courant augusztus ötödik­ számában „Ki­látás a békére“ cím alatt egyik külföldi munkatársától cikket kö­zöl, amely diplomáciai helyről kapott értesülések és diplomáciai szempontok alapján mérlegeli a harctéri helyzetet és a béke es­hetőségeit. Azt mondja a cikk, hogy a világháborút, amely immár egy éve dühöng, nem egyetlen ember becsvágya idézte föl, a há­ború lángja már régóta nagy meny­­nyiségben fölhalmozott égési anya­gokból táplálkozik, amelyeket ta­valy kis sziklácskák gyújtottak föl és melyek azután pompás táp­lálékot adtak a terjeszkedő tűznek. A diplomata, aki ebben a cikk­ben nyilatkozik, azon a nézeten van, hogy ha Angliának az utolsó években lett volna olyan politikusa, aki tiszta észtől vagy nemes be­látástól vezettetve intézte volna az ország ügyeit, mint ahogy azt lord Salisbury, vagy lord Beacons­­field tette, akkor bizonyára nem ütöttek volna arra a kézre, ame­lyet Németország sir Edward Grey­nek annyi barátsággal nyúj­tott. Bizony kár, hogy ez nem így történt, maguk az angolok is bán­hatják, mert ime, veszteségeik csu­pán Neuvechapellenél nagyobbak voltak, mint a búr háború egész tartama alatt, hiszen oly ütköze­tekben, amelyeknek még a neveit is elfelejtettük, sokkal véresebb áldozatokat kellett hozni, mint a Waterlooi, königgrätzi, szedáni csa­tákban. És — veti föl a kérdést a dip­lomata — vájjon minek hozzák nap-nap után ezeket a véres áldo­zatokat? Mi a célja ennek a há­borúnak? És vájjon van-e célja egyáltalában? A háború kitörése­kor Londonban kijelentették, hogy a fegyverek addig nem jutnak pi­henéshez, amíg a gburbák Ber­linbe be nem vonulnak; az ered­mények ugyan mást bizonyítanak. Viszont a tengeralattjáró hajók háborújának kitörésekor egy na­gyon előkelő német újság kijelen­tette, hogy az angol tengeri ura­lom véget ért. Az egyik fölfogás éppen olyan téves, mint a másik. Ez a háború eddig tele volt meglepetésekkel, amelyek közül bizonyára a legnagyobb mégis csak az volt, hogy a magyar és osz­trák monarkia milyen nagy el­lenállási képességűnek bizonyult. Bizonyára senki sem akarja elvi­tatni azt, hogy a központi hatal­mak helyzete ma jobb, mint volt valaha. Ez azonban senkit sem jogosít föl annak megállapítására, hogy Oroszországot csakhamar úgy megverik, hogy békéért kell könyörögnie. A háborút csak akkor lehet foly­tatni, ha olyan végcélja van, ame­lyet el akarunk vele érni; a vég­cél itt az, hogy az ellenségnek a béke feltételeit diktálhassák,­­ de lehetséges az is, hogy a hábo­rút folytatják, anélkül, hogy hatá­rozott célt akarnának elérni vele. Lehetséges, hogy a jobb belátás mégis csak utat fog törni, ha nem a kormányoknál, úgy a népeknél. Az angolok nem szívesen kötnek rossz üzletet és egyáltalában nem lehetetlen, hogy éppen ez a nép, amelynek hadserege és flottája veretlen, végre mégis csak hall­gatni fog arra a hangra, amelyet esze, nem pedig soviniszta érzése diktál neki. Hiszen eddig egyetlen olyan hangot sem hallottunk, amely azt mondta volna, hogy az ellenpárt feltételeit, amelyek a béke lehető­ségét elősegítenék, visszautasítaná és a háború tartamát meghosszab­bítani kívánná. A különböző or­szágok szociáldemokrata pártjai kívánják, hogy a győztes egyet­len népet, egyetlen fajt, egyetlen nyelvet se kebelezzen be saját államiságába. Ez a fölfogás a jövendő tárgyalások alapja lehet. Az előjelek mindenesetre azt mu­ tatják, hogy a nemzetközi vonat­kozásokban kitört gyűlölködés enyhül és alaptalan az a várako­zás, amely a gyűlölködés növeke­désére vonatkozik. Lehetséges, hogy nem is nagyon sokára Európa népei egyhangúan fog­ják kiáltani: Quousque tandem? (Meddig még?) Egy rendőr piaci jelentése Leközöljük egy szegedi rendőr piaci jelentését, amely érdekes dokumentuma a piacon uralkodó lehetetlen állapotoknak. Mint fo­galmazás is rendkívül érdekes a rendőr jelentése, amelyben egyéb­ként dicséretes önállósága is meg­nyilvánul. íme a jelentés szó szerint: Hivatalos Jelentés. Alulírott tisztelettel jelentem, hogy Markovlyev Dusánné szül. Stefáncsev Danica oroszlámosi lakos, 39 éves, görög katolikus vallásu és Markovlyev Alexáné szül. Csircsisen Miléna szin­tén oroszlámosi lakos a mai hetipiacra egypár kacsát hoztak be, amely kettő­jüknek képezte tulajdonát és kilenc koronára tartogatva árusították. Fi­gyelmeztettem a Szegeden hatóságilag megállapított árakra, mire előbbi ke­zével kicsinylőleg legyint­ve azzal válaszolt, hogy te nekem nem paran­csolsz, mert férjem kisbiró, nagyobb ur, mint te, míg utóbbi lábával na­gyot dobbantva szintén azzal felelt: nekem sem parancsolsz, mert férjem vasúti málházó, aki szintén nagyobb úr, mint te. Lármáztak, kiabáltak, miáltal piaci botrányt idéztek elő. Igazolás után szabadon bocsájtottam. A kacsákat pedig makszimális áron eladattam. Szeged, 1915. év augusztus 11-ikén, Bökös Mózes, rendőrörsvezető. A rendőr jelentése a kihágási bíróság elé kerül, amely a közeli napokban ítélkezik majd ebben az ügyben. A szökevény tiszt könyve, BUDAPEST, augusztus 11. Taslaunau Oktavián román nem­zetiségű magyar tartalékos had­nagy a harctérről sebesülten vissza­érkezve, Bukarestbe szökött s ott erős russzofil propagandát folytat. Taslaunau az északi harctéren a Signum Laudist is megkapta. Román nyelven könyvet irt h­árom hónap a harctéren címen, amely a napokban elhagyta a sajtót. A könyv a legaljasabb írásmű, amely valaha nyomtatásban megjelent. Taslau­au otromba hazugságokat irt rólunk. Sebet olcsóbban! A katonai fegyver­­gyári kerékpárok egyedüli képvise­lete. Valódi drezdai német gyártmányú varrógépek nálam kaphatók. — Beszélőgépek minden rend­szerben, cse­kély részletre. SZÁNTÓ SÁNDOR régi ismert cég, főraktára kizárólag a Kiss D.-palotában (Kiss-utca) van, Szegeden. Óvás ! Kérem a cégre különösen ügyelni, hogy hasonnevű egyén meg ne tévessze. "Wm Az északi harapófogó. Az itthonmaradottaknak a tér­kép nyújtja ma azt az izgalmat, amelyet a nagy küzdelem vezetői­nek és résztvevőinek maga a harc nyújt. A térkép ma a legizgalma­sabb olvasmány, csupa érdekesség és csupa rejtély, csupa kérdés, amelyre az elkövetkező napok fog­ják meghozni a feleletet. Ahogy a térkép ma mutatja, Varsó a cen­truma az északi harctér hadmű­veleteinek, a harapófogó hát ága, amely összecsukódni készül, Varsó­ban ölelkezik, innen húzódik Visz­­kovon és Osztrovon át Lomzáig és a lublin—varsói út mentén egészen a Bugig keleti hajlással. A Bug­­vonal a legközelebbi célja a had­műveleteknek, a harapófogó két ágának körül­­belől Breszt-Litovszkban kellene összehajolnia, hogy megsemmi­süljön minden, ami ellenséges erő és érték ezen a területen marad. Ez természetesen csak az itthon­lé­vők logikájának következtetése, hogy mit akar a mi hadvezetősé­günk és mit akar Hindenburg, azt nehéz volna kitalálni és nem is lehetne megmondani, az események iránya ezt a kifejlődési lehetőséget mutatja. Északon Kovná és Lomza sorsa várja a döntést, a német csapatok mindkét várhoz közelebb jutottak, sőt a tegnap reggelre ki­adott orosz hivatalos jelentés még többet ismer be, mint amit a né­metek állítanak, az orosz jelentés szavaiból kitűnik Kovno erősen fenyegetett volta is. A Narev és a Bug közötti terület már csaknem teljesen német meg­szállás alatt van, hasonlóképpen egész Varsó, összes külvárosaival együtt és Varsótól fölfelé a Visztula egész keleti partja. Novogeorgievszk pedig minden oldalról körül van zárva és az orosz lapok teljes joggal készítik már elő közvéleményüket a vár elestére. Mackensen, József Ferdinánd királyi herceg, Woyrsch vezérezredes szövetséges és Hin­­denbug német csapatai egyformán állandó sikerrel nyomulnak előre a megszabott irányban és vonalon folytonosan győzelmes harcok kö­zött, már ebben a hónapban is több mint ötvenezer foglyot ejtve a lépésről-lépésre hátráló, de egyes helyeken futva menekülő orosz erőből. Nevezetes eseménye még a tegnapi napnak, hogy megélénkült a harctérnek az a része is, ahol már hetek óta nem történt semmi esemény. A Dnyeszter mentén a Zlota—Lipa torkolata körül az oroszok ismét támadásokat kísérel­tek meg, csapataink azonban vissza­verték őket és ezerhatszáz oroszt elfogtak és öt géppuskát zsákmá­nyoltak.

Next