Szeged és Vidéke, 1915. november (14. évfolyam, 254-279. szám)
1915-11-03 / 256. szám
1915 november 3 SZEGED ÉS VIDÉKE. Tisza István gróf nyilatkozata A központi hatalmak védelmi háborújáról, a szerb hadjáratról, Angliáról, a román helyzetről, a diplomácia balkáni munkájáról. Wiegand H. Károly, amerikai lapok berlini levelezője, amerikai lapokban intervjút közöl, amit Tisza István gróf magyar miniszterelnökkel folytatott. — Hogy lesz-e béke és hogy a háború meddig tart, — mondotta a beszélgetés során Tisza — az az ellenségeinktől függ. A központi hatalmakra nézve ez a háború keletkezése óta, kezdete óta és ma is még védelmi háború jellegével bír. Nekünk sohasem voltak agresszív tendenciáink a háború előtt és a háború alatt sincsenek, nincsenek ma sem. De garanciák kellenek nekünk jövő biztosságunkra nézve. A központi hatalmak népei ily biztosságot és jövőbeli sorsuk bizonyosságát nagyon is megérdemelték és joggal el is várhatják. Majd ezeket mondotta: — A helyzet, amennyiben a központi hatalmakat illeti, önmagát magyarázza. E helyzet olyan tiszta, hogy ellenségeink fölfoghatják, anélkül, hogy a mi magyarázatainkra szorulnának. Mi tudjuk, hogy katonai és diplomáciai tekintetben hogyan állunk és nincs kétségem aziránt, hogy ők is tudják és hogy éppen úgy tudják azt, hogy ők hogyan állanak. A háború folytatása és a háború tartama nem tőlünk függ. Annak megállapítása, hogy a háború mikor érjen véget, nem azokat illeti, akik hazájuk védelmére viselnek háborút. Csak a támadók vannak abban a helyzetben, hogy a háborúnak véget vessenek. — Végéhez közeledik-e Szerbia tragikus drámája ? — kérdezte az újsíró. — Azt hissztik, hogy igen — volt a felelet. — A szerbiai kampánynak — mondotta tovább az újságíró —, úgy látszik, immár múlhatatlanul csak egy vége lehet. Kifejezte e már Szerbia azt a kívánságát, hogy a központi hatalmakkal békét kössön ? — Azt hallottam ugyanis oly forrásból, amelyről minden okom megvan föltételezni, hogy megbízható, hogy Szerbia már tapogatódzott ebben az irányban. — Nincs tudomásom róla, — jegyezte meg Tisza — hogy Szerbiának béketendenciái volnának. — Mi lesz Szerbia sorsa? — kérdezte tovább Wiegand. — Nem szeretek a jövő eshetőségeiről konjektúrákba vagy fejtegetésekbe bocsátkozni. Nem vagyok próféta. Csak annyit mondhatok, hogy Szerbia kisebb és gyöngébb lesz. Hogy hogyan fog ez megtörténni, azt majd meglátjuk.Így azonban nem maradhat a dolog, hogy Szerbia ismét tűzfészek és Ausztria-Magyarország békéje veszélyeztetésének állandó forrása legyen, amilyen a múltban volt. — Azt beszélték, — jegyeztem meg — hogy Szerbiát Oroszországtól el fogják vágni, amennyiben északkeleti csücskét, amely Románián át Oroszországgal köti össze, vagy Bulgáriához, vagy Magyarországhoz csatolják, hogy e két országot közvetlen összeköttetésbe hozzák és így a vasúti és távíróforgalom az Északi-tengertől Konstantinápolyig az egész vonalon a négy központi hatalom területén át vezesse. — Ez bizonyos gazdasági, kereskedelmi és egyéb előnyökkel volna összekötve. De jobb szeretek nem nyilatkozni arról, hogy mi fog történni, mi nem, — replikázott a miniszterelnök. Majd még ezeket mondotta: — A szerbiai kampány lezárása után csapataink nagy része egyebütt való alkalmazásra szabadul föl és el fognak menni máshová, hogy ott használják. Hogy hová, azt nem mondhatom meg önnek, de csak egy pillantást kell vetnie a térképre és meglehetősen el fogja találni az igazat. Gazdasági, földmivelési, ipari és katonai tekintetben Magyarország épp úgy, mint a többi központi hatalom, a háborút a végtelenig ki fogja tudni bírni. Amerika magatartásáról beszélt még Tisza, azután Angliáról ezeket mondotta: — Mi közöttünk és Anglia között közvetlen ellenségeskedés nincsen, csak az, amely e háború körülményeivel fejlődött ki; de azt meg kell mondanom, hogy könnyen érthetőnek találom, miért érez Németország Angliával szemben úgy, ahogy érez. Silány hipokrízis volt, hogy Anglia mindenütt azt a mélyen gyökerező impressziót igyekezett terjeszteni, hogy a szabadság háborúja ez a militarizmus ellen. Nem Angliának a német militarizmustól való idegenkedése, hanem kereskedelmi fejlődésének féltése az, ami ezt a háborút okozta. A tengeri despotizmus háborúja ez a tengeri szabadság ellen. Tisza nem volt hajlandó a párisi kabinetválságról nyilatkozni, ellenben igenis mondta, hogy azok, akik Londonban Grey buklásán fáradoznak, a végletekig menő háború hívei. Megkérdezte az újságíró, mi a véleménye a romániai helyzetről. — Nem úgy néz ki a dolog — mondta —, mintha Románia fölhagyna mostani magatartásával. A mai helyzet mellett nem igen valószínű, hogy az éménthez csatlakozzék. Arra pedig, hogy velőnk jöjjön, mi nem számítunk — válaszolta a miniszterelnök. Amikor megemlítette az újságíró az angol sajtónak az ántant balkáni kudarcai miatt a brit diplomácia ellen intézett támadását, Tisza ezt mondta: — Katonai sikereink és az ezekből teremtett katonai helyzet mellett kételkedjem kell abban, vájjon akár a legnagyobb diplomatalángész is tudott volna-e valamit a Balkánon az antant javára diplomáciai után elérni. Júniusban Kötzendorff Conrad, az osztrák-magyar vezérkar főnöke, azt kérdezte tőlem, hogy mit tehet a diplomácia a Balkánon. Ezt feleltem neki: „Ha ön az oroszokat megveri, akkor mi leszünk minden idők legnagyobb diplomatái; ha azonban az oroszok verik meg önt, akkor mi mindnyájan ostobák leszünk.“ Mihelyt a háború megkezdődött, a diplomaták már csak exponensei lehetnek a katonai helyzetnek, amilyen vagy amilyenné kifejlődik. Tisza végül kijelentette, hogy Olaszországnak Ausztria-Magyarország elleni harmadik offanzívája épp úgy kudarccal járt, mint a másik kettő, de nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy milyen magatartást szándékozik Ausztria- Magyarország Olaszországgal szemben tanúsítani, ha a háborúban véglegesen legyőzi. A SZEGED ÉS TIDERÉNER mindenki munkatársa. Mindenkit meghallgatunk, mindent elolvasunk, mindennek utána járunk. A szerb veszteségek, BÉCS, november 2. A szerb veszteségekről a Südslavische Korrespondenz-nek, a következőket jelentik Bukarestből: Szerbiai részről a szerb hadseregnek az új offenzíva kezdetétől október 24-ig való veszteségeit halottakban és sebesültekben 29.000, eltűntekben 7800 főre teszik. Úgy látszik, hogy ezek a számadatok nem emlékeznek meg a bolgár fronton bekövetkezett veszteségekről és általában kisebbnek tüntetik föl a veszteségeket, mint amilyen tényleg volt. A hadifoglyokat Ószerbiából a montenegrói határra vitték. A szerb kormány Montenegróba menekül GENF, november 2. A La Suisse jelenti: A Szerbiában akkreditált diplomáciai képviseletek, országuk montenegrói képviselőivel aziránt tárgyalnak, hogy a követségeket, illetve főkonzulátusokat és konzulátusokat Montenegróba helyezik át. A szerb hatóságok és a szerb kormány is a legkomolyabban foglalkozik azzal a tervvel, hogy a kormányt Montenegróba telepítsék át. Ezt a hírt beavatott körökben is megerősítik. 8 Az orosz kormányválság, STOCKHOLM, november 3. A pétervári távirati iroda közli, hogy az orosz miniszterválságról elterjedt híreket hivatalosan nem erősítették meg. SZINTÓ LAJOS gépfőraktár a régi Zsótér-ház (most Korzó-mozi háza) tar Rákóczi-szoborral szemben. Varrógépek, kerékpárok, eredeti Pathéfonok, gramofonok és lemez-újdonságok főraktárosa. Előnyös havi terjesztés. *** Gépeknél gyári pótállás Keddig hátrálnak a szerbek? Elesett Kragujevác is, Szerbia arzenálján és legnagyobb kaszárnyáján tegnap reggel óta az osztrák-magyar és a német hadilobogó leng, diadalmas csapataink pedig már a Kragujeváctól délre fekvő magaslatokról is kiverték a szerbeket és szinte föltartózhatatlanul folytatják előnyomulásukat az ellenség földjén. A szerbiai offanzívának óriási eredményei vannak már eddig is, a szerb hadsereg félszázezernél több embert vesztett halottakban, sebesültekben és foglyokban. Igen nagy a hadianyag, amelyet a szövetséges csapatok zsákmányoltak és több mint egyötöde Szerbiának jutott a szövetségesek birtokába. Jelentékeny részük van az elért eredményekben a bolgár csapatoknak is, amelyek Macedóniát már csaknem egészen megszállták és Pirorot és Béla-Palánkot maguk mögött hagyva Nis felé közelednek. Nehéz volna ilyen körülmények között megjósolni, hogy meddig és hova hátrálnak a szerbek, hol történik meg a szerb csapatoknak az a koncentrálása, amely a szerbek számára egy komolyabb ellenállást tesz lehetővé. Ma már valószínű, hogy a nyugati Morava völgyét a legújabb szerb főparancsnok, — Putnik vajda lemondása óta már a harmadik — Stefanovics tábornok nem tartja alkalmasnak a döntő csata megvívására és jogosult az a föltevés, hogy a szerb seregek, úgy azok, amelyek a mi csapataink, mint azok, amelyek a bolgárok elől hátrálnak, Prisztina felé vonulnak vissza és körülbelül azon a környéken akarják a döntő csatát megvívni. Az átkarolás veszedelmének ott vannak a legkevésbé kitéve és ott remélik a Szalonikiből elinduló angol-francia segítség leghatásosabb érvényesülését. A szerbek tehát valószínűleg állandóan folytatni fogják még néhány napon át a visszavonulást, hogy legalább csapataikat viszonylagos érintetlenségben megtartsák és a döntő küzdelemre megőrizzék. Előreláthatólag kénytelenek lesznek föladni Nist is az egész Morava-vonallal együtt, miután a Timok és a Nisava vonalát elvesztették. A szerb hadsereg cél és kilátás nélkül menekül déli és nyugati irányban, mindenütt vereséget szenved és csak a kétség marad meg számára, hogy nem tud megállni a Prisztina-fronton sem és hogy nagy szövetségeseinek kis csapatai nem érkeznek meg kellő időben, hogy segítsenek rajta. Német repülőgép Szaloniki fölött, KONSTANTINÁPOLY, november 2. Az Ikdam jelenti Szalonikiből : Szaloniki fölött tegnapelőtt egy német repülőgép jelent meg, hogy az antant csapatok szaloniki hadállásai fölött felderítő szolgálatot végezzen. Az angol csapatok hevesen, de eredménytelenül tüzeltek a repülőgépre, amely azonban sértetlenül tért vissza. A fegyverdörgés a város lakossága körében óriási ijedelmet okozott.