Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-21 / 17. szám

Készülődés a szalonikii harcra. BUDAPEST, január 20. Szalo­­niki körül egyre nagyobb s egyre lázasabb a készülődés. Az angolok megerősítik táboraikat és különö­sen ágyuparkjukat és muníciókész­­letüket egészítik ki. Ezek az elő­készületek Görögországban fokoz­zák a nyugtalanságot és maga a görög nép szinte szeretné már, ha döntésre kerülne a sor, hogy a helyzet Szaloniki körül és egész Görögországban tisztázódjék. A balkáni események középpontjában tehát a szalonikii nagy harcra való készülődés áll. De az antant tekin­tete emellett Montenegrón nyug­szik még mindig s egy oldalpil­lantással Olaszországot tartja szem­mel, mert a hü szövetségesek egyre hangosabban gyanúsítják hü szövetségesüket azzal, hogy Nikita kapitulációjáról előzetes tudomása volt és Montenegró királya és kor­mánya voltaképpen olasz biztatásra kérték a különbékét a monarkiá­­tól. Közben Montenegróban a maga rendes útján folyik a fegyverletétel. Az összes montenegrói harcos szakaszok és zászlóaljak megkapták immár kormányuk parancsát és a csetepaté is véget érvén, a fegyver­­letétel annak rendje és módja szerint mindenütt megtörténik. A győzedelmes magyar és osztrák csapatok a fegyverletétel keresztül­vitele mellett azzal vannak elfog­lalva most, hogy a montenegrói lakosság között élelmiszereket osz­­szanak szét. Ezt a munkájukat örömmel fogadta a lakosság és katonáink szinte népszerűségre tettek szert a crnagorcok körében. Nikita királyról az a hír, hogy családjával és minisztereivel mégis csak Olaszországba vonul, bárha ez a francia eredetű hír megerősí­tést még sehonnan sem kapott, nem is hangzik valószínűen, sőt több a valószínűsége annak a másik olasz forrásból eredő hírnek, ame­lyik azt mondja, hogy Nikita király minisztereivel Szkutariban van, onnan fogja befolyásolni a béke­tárgyalásokat, amelyek befejezése után azonnal visszatér Cetipjébe. A balkáni helyzet ma voltaképpen egy nagy várakozás, egy nagy kérdés, amelyre hamarosan megjön a döntő felelet. Az ántánt a görö­g hadsereg demobilizálását kívánja. BERLIN, január 20. Athénből jelentik: Az ántántnak Görögor­szághoz intézett újabb jegyzéke nincs határidőhöz kötve. A jegy­zék a görög sereg demobilizálását kívánja, miután a mozgósítás oka, a szerbek védelme, már megszűnt. fönnálló géple­­­­rakatom a városi bér­­házban a rendőrség mellett van és marad. Nevemre ügyeljen, meg ne tévesszék. Fiókraktáraim nincsenek. _ Világhírű PFAFF-varrógépek, Pa­­thephonok,kerék­­párok, Írógépek jadyt és lemezek fö­lerakata, legolcsóbb és legjobb beszerzési telepe 6, 8 és 10 koronás részletre, ám Szántó József, gépraaktáros. Angol jelentés a montenegrói kü­lön­békéről ROTTERDAM, január 20. A Reuter-ügynökség római jelen­tése szerint Montenegró kapitulá­ciójának feltétele az, hogy Monte­negró lemond a Lovcsenről és cserében egy kikötőt kapna az adriai tengeren. Montenegró füg­getlen királyság marad. Monte­negró római követe jelenti, hogy Nikita király proklamációt intézett népéhez, amelyben tudatja, hogy Montenegró csak a megsemmisü­lés vagy megadás közt választ­hatott. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 január 21 Egymillió francia rok­k­ant, BÉCS, január 20. A Zeit-nak jelentik Genfből: Callieni francia hadügyminiszter a költségvetési bizottság ülésén a francia hadsereg rokkant katonáinak számát körül­belül egy millióra becsülte. Az elesettek számát elhallgatta, azon­ban az özvegyi és árvasági kár­pótlásra jogosultak aktáit a had­ügyminisztériumban egy millió nyolcszázezerre becsülte. Valonában várják a támadást az olaszok. GENF, január 20. Az olasz ha­tárról érkezett jelentések szerint Valonát védelmi állapotba helyez­ték. A várost és kerületeit meg­­erősítik. A lakosságot részben már eltávolították. Milánón át érkezett hírek is megerősítik, hogy az olasz csapatokat Albániából Valonába vonták vissza. Ugyancsak milánói jelentések szerint az Olaszország­ban élő montenegróiakat felszólí­tották, hogy térjenek vissza hazá­jukba. Hogy vigasztalódik az olasz?A ROMA, január 20. A Corriere d’Italia Írja: Montenegró külön­­békéje alig lepheti meg azokat, akik tudták, hogy Nikita évek óta a bécsi udvarral szoros barátságot tartott fönn. Nyilván Nikita jó üzleti szelleme győzedelmeskedett Montenegró érdekei fölött. Monte­negró elszakította magát az ántánt­­tól, de az ántánt ezzel nem lett se szegényebb, se gyengébb. A NAP ESEMÉNYEI. Bezdán János az új kisteleki plébános. Kistelek új plébánosának nagy érdeklődéssel várt megválasztása a város tegnapi közgyűlésén tör­tént meg. Az eredmény előrelát­ható volt. Bezdán János szegedi börtönlelkész lett Kistelek plébá­nosa, még pedig egyhangú vá­lasztással. Éppen a közakaratnak ez az egységes megnyilatkozása bizonyítja, hogy mennyi igaz szim­pátia övezi a Szeged kegyurasá­­gához tartozó szomszéd község új lelkészét. A kistelekiek valóban jól jártak, mert Bezdánban jeles készültségű, szeretetökre minden­képpen méltó, aranyszívű papot kaptak. Azok, akik őt nemes hi­vatásának hosszú s mindenkor méltó szegedi gyakorlása óta is­merik, csak tisztelettel és szere­tettel beszélnek róla. A kisteleki új plébánost tegnapi megválasz­tása után lelkésztársai és barátai közül igen sokan üdvözölték. Hornig bíboros pere. Budapestről írják: Kemenes Fe­renc veszprémi bíboros halála előtt két millió korona vagyonát jóté­­kony célra hagyta, kikötötte azon­ban, hogy unokaöccsének, Csécsi­­novics Gyula műegyetemi hallga­tónak, az alapítvány kamataiból élete fogytáig évi tizenkétezer ko­rona járadékot adjanak. A hagya­ték azonban pör alá került a a boldog UQO-möccs évek hosszú so­rán át egy fillért sem kapott a nagybácsi örökségéből. Közben mérnök lett, majd elkövetkezett a világháború s mint tiszt ő is a harctérre került. A pör most dőlt el. A budapesti ítélőtábla végérvé­nyesen kötelezte Hornig bíborost, hogy Kemenes bibornok hagyaté­kából Csecsinovics Gyulának azon­nal fizesse ki 1905. évtől számítva az évi tizenkétezer koronát s en­nek ötszázalékos kamatát, továbbá az elkövetkezendő években a ren­des részesedést, így tehát Csecsi­novics közel százötvenezer koronát kapott volna most egy összegben. Mikor az ítéletről értesíteni akar­ták, kitűnt, hogy az orosz harcté­ren hősi halált halt, így tehát örökre elesett szegény a dús örök­ségtől. Taschler József dr. temetése. Impozáns részvét nyilvánult meg Taschler József dr. járásbiró te­metésén. Délután három órára tűzték ki a gyászszertartást, de már jóval előbb gyülekeztek a Taschler­ család Teleky utca 11. számú házában a közélet és a tár­sadalom kitűnőségei, az elhunyt barátai, tisztelői. Megjelentek a főispán, polgármester, a tanács tagjai, az ítélőtábla, a törvényszék bírái, az ügyészi kar, a Dugonics- Társaság, állami hivatalok, egye­sületek kiküldöttei, a színtársulat tagjai, akik koszorút is helyeztek a művészlelki bíró ravatalára. A színészek gyászdalt is énekeltek a temetésen. Az egyházi szertartást Szikra Lénárd minorita házfőnök végezte, a búcsúztatót Erdélyi Sándor felsővárosi kántor énekelte. Taschler József dr.-t a Dugonics­­temetőben levő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Bizottsági választások. A tegnapi közgyűlésen az egyes bizottságokba a következőket vá­lasztották be: A központi választ­mányba Vékes Bertalant, a köz­igazgatási bizottságba Jedlicska Béla dr.-t, Kovács Jánost, Pap József dr.-t, Ujj József dr.-t és Wogman Ferenc dr.-t választotta meg névszerinti titkos szavazással a közgyűlés. Közfelkiáltással meg­választották : Kószó István dr.-t, Rósa Izsó dr.-t és Végman Ferenc dr.-t a kijelölő választmányba, Reiner Mór dr.-t és Végman Fe­renc dr.-t a számonkérőszék tag­jaiul, Koós Elemért a középíté­­szeti tanács tagjának 1916—18. évre, Becsey Károly dr.-t, Komor Istvánt, Jedlicska Bélát, Végman Ferenc dr.-t és Várhelyi Józsefet az igazoló választmányba. Az árvaszéki tanács szavazó tagjai a következők lettek : Barmos György, Bokor Adolf, Frankl Antal, Gár­­gyán Imre, Holczer Aladár, Kiss Gyula, Kiss Ferenc, Kiss Arnold, Landesberg Mór, Vajda Sándor, Várhelyi József és Tomay József. Cicatricis Lajos dr. főispán, elnök törvényadta jogával élve, az iga­zoló választmány elnökévé Csere Ede dr.-t, tagjaiul pedig Vajda Bélát, Kőszó István dr.-t és Rósa Izsó dr.-t nevezte ki. Gyermektragédia a tanyán. Szélpál József Feketeszél 447. számú tanyáján halálos szerencsét­lenség történt. A gazdálkodó ta­nyáján disznóölés volt, az udvarban játszadozott az öt és féléves Szél­­pál Ilona a szomszédbeli gyerekek­kel. Komé­csi József hétéves fia és a gazdálkodó kislánya kergetődztek az udvaron. A tűzhely körül volt egy dézsa, teli forróvizzel. Szélpál Ilona háttal beleesett a forróvizes dézsába. Az eset csütörtökön este hét óra tájban történt. A szeren­csétlen lányka ma reggel belehalt sérüléseibe. Sass Lajos rendőrtiszt ma délelőtt telefonon közölte a szerencsétlenséget Borbála Jenő dr. bűnügyi kapitánnyal, aki jelen­tést tett az esetről Harsényi Ele­mér dr. királyi ügyésznek. A holt­testet beszállították az alsóközponti hullaházba. A rendőrség megindí­­totta az eljárást, hogy a gyermek haláláért terhel-e valakit gondat­lanság. Nincs cigaretta. A dohánytőzsdékben az utóbbi napokban hiába kérünk cigarettát. — Nincs kérem cigaretta! — hang­zik a trafikos kisasszony válasza. Kifogyott a készlet. Van még ugyan egy-két szivarkafajta, de azok a legsilányabb dohányból készültek és füstjükre a legnagyobb jóakarattal sem alkalmazható az illatos jelző. A dohányosok úgy

Next