Szeged és Vidéke, 1916. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1916-01-15 / 12. szám

Cine mintye. Szenzációs román röpirat. BUKAREST, január 14. A román sajtó Ioan Piau dr. kormánypárti képviselő, egyetemi tanár, a román akadémia titkárának néhány nap előtt megjelent röpiratával foglalkozik. A röpirat tendenciája az, hogy Romániának a központi hatalmakkal kell tartani. Pianu dr. a következőket állapítja meg: — Van egy román mondás, amely valóságos szállóige lett. Cine mintye... A román nem felejt. De most azt látjuk, hogy igenis a román kezd felejteni. Elfelejti, hogy mily rettenetes küzdelmei voltak Romániának egy ősi ellenségével, Oroszországgal. Ezt pszichológiai okokkal magyarázhatni. A román természeténél fogva jólelkű és a legnagyobb ellenségével is ki tud békülni. Románia Oroszországgal 150 esztendeig volt küzdelemben. Fejedelmei egyszerű hivatalnokai voltak a cároknak, akik Romániát minden alkalommal csak a saját céljaikra használták ki. 1858-ban, amikor a román hadsereg együtt küzdött az BABONÁS MAGYAROK. Aránylag lényegtelen ügy az, amelyet legközelebb referálnak el a tanácsban, csak az etnográfia az érdekes benne. Összeveszett két tanyai gazda, mi máson, mint a borjún. Tudniillik Nagy Antal borja belement a Tóth János heréjébe amikor még here volt s ott olyan irtóztató pusztítást vitt véghez, de olyat, hogy napokig lázongtak az indulatok. Az ilyen mezőrendőri kihágásnak mindig van valami háttere. Azaz talán fojtott indulatok, régi viszálykodások lappanganak a háttérben s a borjú igen alkalmasan érkezik ürügyként, hogy kitörjön a láng. El is jutottak a szomszédok a rendőrbiró elé, úgy pörlekedvén, mintha egész életük boldogsága ettől függene. — Hatvan korona a három, szavalt Tóth János, ebből nem engedek egy garast se. Nagy Antal, miután kimerítette a védekezés minden formáját, hallgatott, jól tudván, hogy a rendőrbíró a tanuk szavára is sokat ad. — Megfizeti a kárt? kérdezte Temesváry Géza dr. Nagy Antal az Íróasztal lábait tanulmányozta föltűnő érdeklődéssel, olykor a saját lábaira is letekintett, de nem felelt. Akkor közbevágott Tóth. Elengedem a többit, csak egy pengőt kérek,, de ebben a minitumban, orosz hadsereggel, már nem lehetett megakadályozni, hogy a két román hűbértartomány, Oláhország és Moldova ne kapják meg függetlenségeket. De jött 1877 és Romániát ismét megrabolta Oroszország. Elvette Besszarábiát és hazugsággá vált a cár szava, amelyet Romániának adott,hogy területi integritását meghagyja. Oroszország azóta is mindig beavatkozott Románia belügyeibe, mindig nyugtalanságot szított; ennek atyamestere volt Izvolszkij, aki 1887-ben kezdte diplomáciai pályáját nálunk, mint követségi titkár és aki célul tűzte ki, hogy Romániát egyre szorosabbra fűzze Oroszországhoz, Romániát Oroszország fejlődésében akadályozta. És most mindent elfelejtenek a románok, illetve azok, akik a legfőbb üdvöt onnan várják. Nos, ezek az emberek is be fogják látni, hogy Oroszország csak keresztül akar gázolni Románián. De Romániának nem szabad felejteni ! És olyan kisérő seprést vitt véghez a tenyerével, hogy az íróasztal papírjai megremegtek. — Csak egy pengőt, de mingyárt. S amikor ezt mondta, alattomos mosolygással figyelte a szomszéd arcszine változását — Nincs pénzem, fogadta Nagy Antal az ajánlatot, megkapod holnap otthon. — Itt akarom és most, holnap már nem gilt. Egymással szemben a két ember, a szemük villog, Temesváry Géza kezdi érdeklődve figyelni őket — Gikte, főkapitány úr, ha kint adom meg a pénzt és holnap? — Nekem mindegy, ha egyszer kiegyeznek, akármikor és akárhol. — Ebben a minutomban! — harsogta egyre rekedtebbn Tóth János. A Nagy nevezetű gazda arcán akkor valami mosolyféle jelentkezett, minden hájjal megkent városi népek ravasz árnyalatnak minősítenék. — Mondom, János, nem hoztam magammal pénzt, de elégítsük ki a törvényt. Adj kölcsön egy pengőt, hogy kifizethesselek. A kárt megkaptad, a tartozást elintézem otthon. Tóth János olyan dülledt szemet vetett a szomszédjára, mintha mellbe vágták volna. — Egy garas nem sok, de annyi sincs nálam. Temesváry Géza csak hallgatja ezt a párbeszédet s egyre kevesebbet ért belőle. Még az ő prakszisában sem fordult elő ilyesmi. — Csak egyezkedjenek, mondja, addig a többi dolgom után nézek. Bemegy a másik szobába s viszszajön hamarosan. Vannak ott már mások is. — Nem tudna, kérem, valaki egy százkoronást fölváltani? Nagy Antal és Tóth János abban a pillanatban egyszerre rántják ki a mellény belsejéből a bugyellárist. — Akár hármat is! — mondja Tóth. — Én se mék a szomszédba egy kis apróért! — licitál rá Nagy. — Temesvárynak csak ez kellett. — De egyszerre megtollasodtak kendtek. Az előbb még egy pengőjük se volt. — Hát lenni volt, — mondja fanyarul Nagy Antal — de mi nem célirányos fizetni, lévén Luca napja. — Mit határoz az? — Mert aki ma pénzt ad ki, egész évben megkeserüli. A pengő jövő ilyenkorra ezer forint káromba kerülne. Ez már így van. Tóth János csak a bajusza alatt mosolyog. — Azért kért tőlem kölcsön, hogy én pusztuljak bele. Hát nem látja ? ... És mert Luca napja volt, tekintettel továbbá a várható károkra, hagyták folyni a pert a maga medrében, megmaradt inkább a hatvan koronás kártérítési kötelezettség, meg az ítélet, mit is — mint már mondtuk — a tanács most vesz majd boncoló kés alá. (87.) SZEREPI és bap KIB. 1916 január 15 Újabb adatok a bagdadi vasútról. A bagdadi vasút munkálatai egy bizonyos időleges befejezéshez jutottak. Az Aleppóból Bagdad felé vezető irányban az Aleppó—Moslemie-Ras el Ain-vonal (körülbelül háromszáz kilométer) és a 142 kilométeres Samarra—Bagdad-vonal már teljesen kiépült és üzemben is van. E két rész között hiányzik a középső darab, Ras el Ain—Mossul—Samarra között, amely 591 kilométer hosszú. Ennek megépítését az anyagbeszerzés mostani nehézségei miatt a háború utánra tervezik. Aleppótól Konya és Konstantinápoly felé hiányzik még az Amanuson (Islahietől Mamuréba) vezető 54 kilométeres alagútvonal és a másik alagutrész keresztül a Tauruson (Daráktól Karapounardba 42 kilométer). Ebből azonban az Amanus-vonal az öt kilométer hosszú Bagcse-alagúttal már 1915 június óta keresztül van törve és a kiépítést olyan energikusan intézik, hogy most február elsején az Isiahie-Mamure-vonal mint kis vasút, október elsején pedig, mint rendes vasút, megnyitható lesz. Akkor azután a szíriai vasúti hálózatnak Konstantinápollyal való teljes összeköttetésből már csak a Taurus-vonal fog hiányozni, ahol az alagutak egész sorát kell megépíteni, összesen 11 és fél kilométer hosszúságban. Ez még valószínűleg egy vagy két esztendőig eltart. Ezt a hiányzó vasútvonalat egyelőre egy országút pótolja. E 1S SZINPAD I KABARÉI Deák Ferenc-u. 28. (Európa-száló mögött). iiiiiiiiiiiiiiiiiliilililIiiililitlIiiuHiliiliiliiiUMittiiUDiUH Ha teljesen új műsor és teljesen újonnan szerződtetett tagok első fölléptei. Tükör Margit. Mátray Tasi. Száll Marianna. Simonyi Rózsika. Rajnai Boriska. Hay Margit. Buray Boriska. Márton nővérek. Rajnay Rózsika. Tanay Margit, zongoraművésznő. Halmay nővérek. Csupa elsőrangú elegáns számuk. Kezdete 10 órakor. Reggelig nyitva.