Szeged és Vidéke, 1918. április (17. évfolyam, 74-96. szám)
1918-04-01 / 74. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE XVII. évfolyam, 74. (4982) szám. * POLITIKAI ESTI LAP * Szeged, 1918 április 2. kedd Főszerkesztő: BALASSI ARMIN dr. Felelős szerkesztő: FRANK JÓZSEF Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, félévre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 750, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 2‘50, vidéken 3 korona. Egyes szám ára 10 fillér. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálvária utca 6. szám alatt. * Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik minden délután. * Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda, Kálvária utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Czernin nagy beszéde a helyzetről. Franciaország Elzász-Lotharingia nélkül nem akart béketárgyalásokat kezdeni. — A román békeszerződés. Határkiigazítások, gazdasági előnyök. — Vád a cseh árulók ellen. — Most következik a döntő harc. BÉCS, április 2. (Telefon jelentés.) Ma délelőtt tisztelegtek Czernin külügyminiszternél. Weisskichner polgármester, a küldöttség vezetője rámutatott arra, hogy az élelmezési viszonyok mind nehezebbé válnak. A belső termelés nem elégséges a szükségletek kielégítésére, miért is reménnyel tekintünk arra a gazdasági előnyökre, amelyeket a Keleten történt békekötések magukkal hozhatnak. Tudjuk természetesen azt is, hogy a gazdasági szempontok mellett általános politikai szemponk nem hagyhatók figyelmen kívül. Kék excellenciádat — mondta — hogy mindezen kérdésekről minket tájékoztasson. Czernin áttekintést nyújtott válaszában a nemzetközi helyzetről, amelynek legszembeszökőbb jelensége a Keleten létrejött békeállapot. Mielőtt erre bővebben rátérne, reflektál a nyilatkozatra, amelyet Wilson az ő delegációs beszédére tett. Czernin szembehelyezkedik azon fölfogással, mintha Wilson beszédét úgy lehetne fölfogni, mint kísérletet Bécs és Berlin szétválasztására. Nem hiszi, hogy Wilson éket akarna verni Bécs és Berlin közé. Wilson válasza nem kedvezőtlen a békediszkusszióra. Wilsonról, mint államférfiról sokkal jobb véleménye van, semhogy ilyen szándékokat róla föltételezne. A Duna melletti hűség nem kisebb a német hűségnél. Nem küzdünk sem osztrákmagyar, sem német imperialista célokért, de biztonságiak és jövőnkért elmegyünk a végsőkig. Ezután közli a külügyminiszter, hogy Clémenceau francia miniszterelnök a nyugati offenzivánk megkezdése előtt kérdést intéztetett hozzá, vájjon hajlandó-e tárgyalni. Czernin azt válaszolta, hogy erre hajlandó és Franciaországot illetőleg a tárgyalásoknak más akadálya nincs, mint Franciaországnak Elszász- Lotharingiát illető igényei. Páriából erre azt válaszolták, hogy ily alapon tárgyalni nem lehet. Erre nem volt más választás, minthogy a nyugati hatalmas birkózásnak meg kellett indulni. Ezután részletezi a Romániával kötött békét. Közli, hogy a határkiigazítások nem csupán Magyarország, hanem Bukovina biztonságát is emelni fogják. Czernin ezután áttért az Oroszországgal folytatott béketárgyalásokra és kifejtette, hogy az Ukránjával kötött béke hozta magával a békét Oroszországgal. Az Ukrájnával és Oroszországgal kötött béke következtében Románia annyira izolálva maradt, hogy szintén kénytelen volt békét kötni, így hozta magával egyik béke a másikat és jött létre az a hatalmas siker, hogy Keleten befejeztük a háborút. Romániával olyan békét kötöttünk, amely a szomszédos baráti viszony kiinduló pontja lesz. A csekély határkiigazítások, amelyeket kaptunk, egyáltalán nem jelentenek annexiót. Úgyszólván teljesen lakatlan területekről van szó, amelyek kizárólag katonai biztosító célokat szolgálnak. Azokat, akik inkonzekvenciát vetnek a szemünkre az annexiót illetőleg, azt válaszolhatja, hogy számtalanszor kijelentette a delegációban, hogy nem vagyunk hajlandók ellenségeinknek menlevelet kiállítani, hogy a háborús kalandokat veszély nélkül folytathassák. — Nem az én hibám — mondta Czernin —, hogy Románia nem ült le Oroszországgal egyidőben a béke asztalához. Oroszországtól én egy négyzetméter területet sem követelek. Románia a kedvező konstellációt elmulasztotta. A kereskedelmi hajózás előmozdítása, valamint a Vaskapu biztosítása céljából határainkat a turn szevelmi magaslatokig toltuk ki és a város értékes hajógyárait, továbbá a gyár és a határ között fekvő szigeteket harminc évre kibéreltük évi ezer lejért és az Ostrovu, Maré, Corbu, Simeanu szigeteket biztosítottuk kereskedelmünknek. A petrozsényi szénterületeket jobban biztosítottuk határunknak néhány kilométerrel déli irányban történt áthelyezésével, amely a szurdoki-szorosnál a Lainie uralkodó pontjait birtokunkba juttatja. Nagyszeben és Fogaras tizenöt-tizennyolc kilométer szélességű útbiztosító határt kapnak. Minden fontos szorosnál, Predeálnál, Gyimesnél, Békásnál és Tölgyesnél az új határokat azért helyeztük román területre, mert ezt katonai okok szükségessé teszik. A három ország határköze egészében birtokunkba esik, miáltal biztosítjuk az összeköttetést Magyarország és Románia között. A határnak Csernovictól keletre való eltolásával Bukovina fővárosát, amely eddig ki volt téve támadásoknak, határon védjük meglepetések ellen. Többször kifejtettem, — folytatta beszédét Czernin — hogy a legbiztosabb garanciát a háború megakadályozására a jövendőbeli nemzetközi szerződésekben találom. Ilyen szerződésnek, ha azokat kötelező formában kötik, sokkal jobban biztosítékát látom a szomszédos támadásokkal szemben, mint a határkiigazításoknak. Sajnos azonban, az Egyesült Államok elnökén kívül még egyik ellenfelünknél sem találkoztam ezzel a gondolattal. • A külügyminiszter ezután rámutatott arra, hogy egyetlen állam sem lesz abban a helyzetben, hogy a háború után fedezni tudja a több milliárdos kiadásokat, amit a megnövekedett katonai szükségletek igényelnének. Sokkal inkább gondolja azt, hogy a pénzügyi vis maior a világot a fegyverkezések csökkentésére fogja kényszeríteni. A Romániával való békeszerződésben gondoskodtunk arról, hogy gabonával, élelmiszerrel és nyersanyaggal való ellátásunk érdekeit figyelembe vegyük. Gondoskodtunk arról, hogy a katolikus egyház és iskoláink Romániában állami védelemben részesüljenek és meg fogjuk oldani a zsidókérdést is. A zsidók a jövőben egyenjogú polgárai lesznek Romániának. Az irredentista propagandának, amely oly rossz vért szült Magyarországon, gátat fogunk vetni. És gondoskodás történt arról, hogy az a sok magyarországi ember, aki a román betörés folytán ártatlanul szenvedett, kártalaníttassék, Románia jövője a Keleten van. Besszarábia széles területeit román lakosság lakja és jelek vannak arra, hogy ez a román lakosság szorosabb kapcsolatot kíván Romániával. Ha Románia nyílt, őszinte, becsületes baráti lábon akar velünk élni, nem teszünk az ellen, hogy ez a tendencia érvényesüljön. Románia Besszarábiával sokkal többet nyerhet, mint amennyit a háborúban veszített. A jelenlegi román kormány, amely mindenkor a központi hatalmakkal való csatlakozás mellett volt, ezt a felfogást nem változtatta meg. A külügyminiszter ezután kifejtette az Ukrajnával és Romániával kötött gazdasági egyezmények fontosságát, amelyek révén a monarkiát a szükséges élelmiszerekkel és nyersanyagokkal ellátják és ez megbecsülhetetlen értékű lesz akkor is, ha majd az általános béke létrejön. Egész Európa élelmiszerhiányban szenved, amikor is az a körülmény, hogy Ukrajna és Románia fölöslege csak a központi hatalmaknak juthat, egyre nagyobb értékű lesz. Ezután Szerbiáról beszélt a külügyminiszter. Szerbiában igen nagy a békevágy, de az antanthatalmak megakadályozzák Szerbia békekötését. Bulgáriának meg kell kapnia a bolgárlakta területek egyes részeit, de Szerbiát nem akarjuk megsemmisíteni, hanem meg akarjuk adni számára a lehetőséget, hogy fejlődjék. A külügyminiszter beszéde további folyamán békepolitikáját fejtegette. Soha sem igyekezett a békét kikunyerálni. Az az igyekvése, hogy erkölcsi jogunk és fizikai erőnk segítségével kikényszerítsük azt. Ezután rátért arra, hogy Ausztriában az utóbbi időben olyan események történtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a háborút meghosszabbítsák. Rámutatott arra, hogy a békehisztérikusok nemhogy megrövidítenék, hanem inkább meghosszabbítják a háborút. A békehisztérikusokon kívül a háború meghosszabbítóinak másik csoportjába tartoznak az annexionisták. Ezek éppúgy ellenségei a békének, mint a béke defallistái. Ferdítés azt mondani, hogy Németország Keleten hódításokat végzett. A Leninféle anarkia űzte a határszéli népeket Németország karjaiba. Az utóbbi hetekben jelentékeny utat tettünk az általános béke felé. A nagy világdráma utolsó fejezete kezdődik. Meg fogjuk valósítani céljainkat és talán már nincs messze az az idő, amikor az utóbbi évekre úgy fogunk visszaemlékezni, mint rossz álomra. Az említett két csoportról föltételezi a jóhiszeműséget, de nem tételezi ezt föl a háború meghosszabítóinak harmadik csoportjáról, amely Ausztria egyes politikai vezéreiből áll. Röviddel ezelőtt közel voltunk ahhoz, hogy tárgyalásokat kezdjünk a nyugati hatalmakkal. Akkor hirtelen megváltozott a hangulat és az antant ismét remélni kezdte, hogy a nálunk észlelhető parlamenti és politikai események rövidesen védtek