Szeged és Vidéke, 1918. április (17. évfolyam, 74-96. szám)

1918-04-01 / 74. szám

SZEGED ÉS VIDÉKE XVII. évfolyam, 74. (4982) szám. * POLITIKAI ESTI LAP * Szeged, 1918 április 2. kedd Főszerkesztő: BALASSI ARMIN dr. Felelős szerkesztő: FRANK JÓZSEF Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, fél­évre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 7­50, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 2‘50, vidéken 3 korona. Egyes szám ára 10 fillér. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálvária­ utca 6. szám alatt. * Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik minden délután. * Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda, Kálvária­ utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Czernin nagy beszéde a helyzetről. Franciaország Elzász-Lotharingia nélkül nem akart béketárgyalásokat kezdeni. — A román békeszerző­dés. Határkiigazítások, gazdasági előnyök. — Vád a cseh árulók ellen. — Most következik a döntő harc. BÉCS, április 2. (Telefon jelentés.) Ma délelőtt tisztelegtek Czernin külügyminiszternél. Weisskichner pol­gármester, a küldöttség vezetője rá­mutatott arra, hogy az élelmezési viszonyok mind nehezebbé válnak. A belső termelés nem elégséges a szükségletek kielégítésére, miért is reménnyel tekintünk arra a gaz­dasági előnyökre, amelyeket a Kele­ten történt békekötések magukkal hozhatnak. Tudjuk természetesen azt is, hogy a gazdasági szempontok mellett általános politikai szempon­­­­k nem hagyhatók figyelmen kívül. Ké­­k excellenciádat — mondta — hogy mindezen kérdésekről minket tájékoztasson. Czernin áttekintést nyújtott vála­szában a nemzetközi helyzetről, amelynek legszembeszökőbb jelen­sége a Keleten létrejött békeállapot. Mielőtt erre bővebben rátérne, ref­lektál a nyilatkozatra, amelyet Wilson az ő delegációs beszédére tett. Czernin szembehelyezkedik azon fölfogással, mintha Wilson beszédét úgy lehetne fölfogni, mint kísérletet Bécs és Berlin szétválasztására. Nem hiszi, hogy Wilson éket akarna verni Bécs és Berlin közé. Wilson válasza nem kedvezőtlen a békediszkusszióra. Wilsonról, mint államférfi­ról sokkal jobb véleménye van, semhogy ilyen szándékokat róla föltételezne. A Duna melletti hűség nem kisebb a német hűségnél. Nem küzdünk sem osztrák­­magyar, sem német imperialista célokért, de biztonságiak és jövőnkért elmegyünk a végsőkig. Ezután közli a külügyminiszter, hogy Clémenceau francia miniszterelnök a nyugati offenzivánk megkezdése előtt kérdést intéztetett hozzá, vájjon hajlandó-e tárgyalni. Czernin azt válaszolta, hogy erre hajlandó és Franciaországot illetőleg a tár­gyalásoknak más akadálya nincs, mint Franciaországnak Elszász- Lotharingiát illető igényei. Páriá­ból erre azt válaszolták, hogy ily alapon tárgyalni nem lehet. Erre nem volt más választás, minthogy a nyugati hatalmas birkózásnak meg kellett indulni. Ezután részletezi a Romániával kötött békét. Közli, hogy a határ­kiigazítások nem csupán Magyar­­ország, hanem Bukovina biztonságát is emelni fogják. Czernin ezután áttért az Oroszor­szággal folytatott béketárgyalásokra és kifejtette, hogy az Ukránjával kötött béke hozta magával a békét Oroszországgal. Az Ukrájnával és Oroszországgal kötött béke követ­keztében Románia annyira izolálva maradt, hogy szintén kénytelen volt békét kötni, így hozta magával egyik béke a másikat és jött létre az a hatalmas siker, hogy Keleten befejeztük a háborút. Romániával olyan békét kötöttünk, amely a szomszédos baráti viszony kiinduló pontja lesz. A csekély határ­kiigazítások, amelyeket kaptunk, egy­általán nem jelentenek annexiót. Úgyszólván teljesen lakatlan terüle­tekről van szó, amelyek kizárólag katonai biztosító célokat szolgálnak. Azokat, akik inkonzekvenciát vetnek a szemünkre az annexiót illetőleg, azt válaszolhatja, hogy számtalanszor kijelentette a delegációban, hogy nem vagyunk hajlandók ellenségeink­nek men­levelet kiállítani, hogy a háborús kalandokat veszély nélkül folytathassák. — Nem az én hibám — mondta Czernin —, hogy Románia nem ült le Oroszországgal egyidőben a béke asztalához. Oroszországtól én egy négyzetméter területet sem követelek. Románia a kedvező konstellációt el­mulasztotta. A kereskedelmi hajózás előmozdí­tása, valamint a Vaskapu biztosítása céljából határainkat a turn szevelm­i magaslatokig toltuk ki és a város értékes hajógyárait, továbbá a gyár és a határ között fekvő szigeteket harminc évre kibéreltük évi ezer lejért és az Ostrovu, Maré, Corbu, Simeanu szigeteket biztosítottuk kereskedel­münknek. A petrozsényi szénterüle­teket jobban biztosítottuk határunk­nak néhány kilométerrel déli irány­ban történt áthelyezésével, amely a szurdoki-szorosnál a Lainie uralkodó pontjait birtokunkba juttatja. Nagy­szeben és Fogaras tizenöt-tizennyolc kilométer szélességű útbiztosító határt kapnak. Minden fontos szorosnál, Predeálnál, Gyimesnél, Békásnál és Tölgyesnél az új határokat azért helyeztük román területre, mert ezt katonai okok szükségessé teszik. A három ország határköze egészé­ben birtokunkba esik, miáltal bizto­sítjuk az összeköttetést Magyarország és Románia között. A határnak Csernovictól keletre való eltolásával Bukovina fővárosát, amely eddig ki volt téve támadásoknak, határon védjük meglepetések ellen. Többször kifejtettem, — folytatta beszédét Czernin — hogy a legbiz­tosabb garanciát a háború megaka­dályozására a jövendőbeli nemzetközi szerződésekben találom. Ilyen szer­ződésnek, ha azokat kötelező formá­ban kötik, sokkal jobban biztosítékát látom a szomszédos támadásokkal szemben, mint a határkiigazítások­­nak. Sajnos azonban, az Egyesült­ Államok elnökén kívül még egyik ellenfelünknél sem találkoztam ezzel a gondolattal. • A külügyminiszter ezután rámu­tatott arra, hogy egyetlen állam sem lesz abban a helyzetben, hogy a háború után fedezni tudja a több milliárdos kiadásokat, amit a meg­növekedett katonai szükségletek igé­nyelnének. Sokkal inkább gondolja azt, hogy a pénzügyi vis maior­ a világot a fegyverkezések csökkentésére fogja kényszeríteni. A Romániával való békeszerző­désben gondoskodtunk arról, hogy gabonával, élelmiszerrel és nyers­anyaggal való ellátásunk érdekeit figyelembe vegyük. Gondoskodtunk arról, hogy a katolikus egyház és iskoláink Romániában állami véde­lemben részesüljenek és meg fogjuk oldani a zsidó­kérdést is. A zsidók a jövőben egyenjogú polgárai lesz­nek Romániának. Az irredentista propagandának, amely oly rossz vért szült Magyarországon, gátat fogunk vetni. És gondoskodás tör­tént arról, hogy az a sok magyar­­országi ember, aki a rom­án betörés folytán ártatlanul szenvedett, kárta­­laníttassék, Románia jövője a Keleten van. Besszarábia széles területeit román lakosság lakja és jelek vannak arra, hogy ez a román lakosság szorosabb kapcsolatot kíván Romániával. Ha Románia nyílt, őszinte, becsületes baráti lábon akar velünk élni, nem teszünk az ellen, hogy ez a tenden­cia érvényesüljön. Románia Besszará­­biával sokkal többet nyerhet, mint amennyit a háborúban veszített. A jelenlegi román kormány, amely mindenkor a központi hatalmakkal való csatlakozás mellett volt, ezt a felfogást nem változtatta meg. A külügyminiszter ezután kifejtette az Ukrajnával és Romániával kötött gazdasági egyezmények fontosságát, amelyek révén a monarkiát a szük­séges élelmiszerekkel és nyersanya­gokkal ellátják és ez megbecsül­hetetlen értékű lesz akkor is, ha majd az általános béke létrejön. Egész Európa élelmiszerhiányban szenved, amikor is az a körülmény, hogy Ukrajna és Románia fölöslege csak a központi hatalmaknak juthat, egyre nagyobb értékű lesz. Ezután Szerbiáról beszélt a kül­ügyminiszter. Szerbiában igen nagy a békevágy, de az antanthatalmak megakadályozzák Szerbia békeköté­sét. Bulgáriának meg kell kapnia a bolgárlakta területek egyes részeit, de Szerbiát nem akarjuk megsemmi­síteni, hanem meg akarjuk adni szá­mára a lehetőséget, hogy fejlődjék. A külügyminiszter beszéde további folyamán békepolitikáját fejtegette. Soha sem igyekezett a békét kiku­­nyerálni. Az az igyekvése, hogy er­kölcsi jogunk és fizikai erőnk segít­ségével kikényszerítsük azt. Ezután rátért arra, hogy Ausztriá­ban az utóbbi időben olyan esemé­nyek történtek, amelyek alkalmasak arra, hogy a háborút meghosszab­bítsák. Rámutatott arra, hogy a békehisztérikusok nemhogy megrö­vidítenék, hanem inkább meghosszab­bítják a háborút. A béke­hisztériku­­sokon kívül a háború meghosszab­bítóinak másik csoportjába tartoznak az annexionisták. Ezek éppúgy ellen­ségei a békének, mint a béke defa­­llistái. Ferdítés azt mondani, hogy Né­metország Keleten hódításokat vég­zett. A Leninféle anarkia űzte a ha­társzéli népeket Németország kar­jaiba. Az utóbbi hetekben jelentékeny utat tettünk az általános béke felé. A nagy világdráma utolsó fejezete kezdődik. Meg fogjuk valósítani cél­jainkat és talán már nincs messze az az idő, amikor az utóbbi évekre úgy fogunk visszaemlékezni, mint rossz álomra. Az említett két csoportról föltéte­lezi a jóhiszeműséget, de nem téte­lezi ezt föl a háború meghosszabí­­tóinak harmadik csoportjáról, amely Ausztria egyes politikai vezéreiből áll. Röviddel ezelőtt közel voltunk ahhoz, hogy tárgyalásokat kezdjünk a nyugati hatalmakkal. Akkor hirte­len megváltozott a hangulat és az antant ismét remélni kezdte, hogy a nálunk észlelhető parlamenti és po­litikai események rövidesen védtek

Next