Szeged és Vidéke, 1918. június (17. évfolyam, 121-145. szám)
1918-06-01 / 121. szám
SZEGED és VIDÉKE XVI. évfolyam, 121. (5039) szám. * POLITIKAI ESTILAP * Szeged, 1918 junius 1. szombat Egyes szám Ára 10 fillér. • Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálvária utca 6. szám alatt. # Egyes szám ára 10 fillér, Megjelenik minden délután. Szerkesztőség, kiadóhivatal és fyomda: Kálvária utca 8. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA AMUR úr. Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, félévre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 7*50, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 250, vidéken 3 korona. A panoráma. A halálnak ezekben a dusaratása napjaiban, amikor kényszerűségből ismét a térképre mered réveteg tekintetünk és új helységnevek és régi stratégiai szakkifejezések hallatára az elszabadított fúriák borzalmas munkájára gondolunk, sokat szerepel Rosner Károly, a császár mellé beosztott haditudósító. Valószínűleg egyéni hajlamai: a mindenhatóság árnyékában való meghuzódás, a halhatatlanság dicsvágyában való osztozkodás megkívánása, talán egy kis szadizmus és imperátori ténykedések jóleső szemlélete vihették e díszes pozícióba, de annyi tény, hogy nagy ambícióval tölti be hivatását. Akárhol is föltűnik a császár alakja a a harcok vérmosta, szomorú színpadán, a tudósítás is megszületik rögvest és az egyéniség éles beállításával, a mondani, sőt kiabálni valók éles konditásával beharangozza a világot. Legutóbb a Chemin des Dameson tett szemleútról és az orgonusi kirándulásról emlékezik meg poétikusan a császár haditudósítója. „A császár elmélyedt a panoráma szemléletébe, amikor megjelent a magaslaton .. . Hindenburg.“ Midőn az ember e mondatot olvassa, melegség száll a szívére és kedves emlékek lengik körül. Ez a Rosner is lehetett nagyon ifjú, bohó és sok szép impressziót hozhatott magával az életből. Talán ő is gyönyörködött, akárcsak mink, gyönyörű panorámákban. Egykor talán ő is a Tisza partján sétált hajnalkor és nézte a fölkelő napot, amelynek a távlatok hihetetlenségéből bukkant föl aranykorongja, hogy sugarával behintse a csöndes vizeket. Talán meghitt alkonyórán a tó partján álmélkodva ült egy elrejtett padon és aggódva leste a percek suhanását, miközben a néma kastély szilhuettje lomhán előremászott a holdsütésben. És akkor talán föltűnt az alakja... a fehérruhás, lenge asszonykának, aki villogó termekből osont ki szívdobogva, hogy az álomlovaggal csodálja a panorámát... De a Chemin des Dames előtt a pusztítás förgetege tombol. A mozsarak, ágyuk, aknavetők, kézigránátok, lángszórók, gépfegyverek tompa bömbölése, dörgése, sivító robbanása, ideg- és éretörő csattogása, halálos sziszegése és hideg kattogása játszik őrületes szimfóniát. Itt a vér és a könnyek folyója patakzik ; a távlatok hihetetlenjéből a megkínzott emberiség töviskoronája meredezik elő és a tavak üresen állanak, mert pocsolyás vizüket is kiitta az előrehajszolt kin és a tájra csak megtépett lelkek, agyonsebzett testek vergődő sóhaj-felhőjének szilhuettje borul. És hosszas várakozás után föltűnik végre valaki . . . A panoráma tetszhetett ugyan a haditudósítónak és a történelem számára jegyzi föl kétségtelenül, hogy a császár boldogan élvezte a pillanatot, mert Hindenburggal együtt újonnan elfoglalt területre pillantott. És ez a terület szép volt, mert szűz volt; még nem érintette addig tusák mohósága és a mezők selymes füve fölött lanyhán játszott a déli szellő. Ami határolta már tűzben égett, a pusztítás vájt bele mély barázdákat, de ahonnan nézték és elláttak hozzá, ott már megint nyugalom volt, a fölényes győzelem utáni nyugalom. Milyen volna a panoráma akkor, ha a fogékony lelkű haditudósító a szenvedések és gyötrődések Gaurizankárjára hágna és túl láthatna onnan az erdőkön és réteken, túl a közeli diadalokon, az egyéni célokon és tekintete találkozna végre a történelem trónszéke előtt — az emberiség jövőjével. Távirat, telefon. — A Szeged és Vidéke budapesti tudósítójának jelentései.— A háboru legnagyobb áttörési csatája a Márnánál BERLIN, június I. Illetékes katonai helyről jelentik. Csapataink megszakítás nélkül folytatják győzelmes útjukat dél felé. A Marne-folyóhoz való elérkezésével az offenzíva a leghatározottabb áttörési csaták egyikévé fejlődött, amelyet ennek a háborúnak a története egyáltalán ismer. Egyetlen korábbi áttörésnél sem volt példa arra, hogy a támadó fél, az állások elfoglalása után az 50 km. szélességben megkezdett előnyomulással elért taktikai sikereket a következő napokban ennyire kihasználhatta volna a győzelem kivívására. Olaszországot megrettentik a nyugati események. LUGANO, június 1. A Corriera della Sera haditudósítója, Barzini jelenti az angol frontról: A helyzet borzalmas. A német hadseregek annyira föl vannak készülve, mint még soha. Fantasztikus harci eszközökkel rendelkeznek. Az új német manővírozó hadseregek számtalan hadosztályból állanak. Nincs kizárva, hogy másutt is hatalmas offenzívát indítanak. Legtöbb olasz lap megnyugtatni igyekezik a közönséget. ■ A Popole d’Italia írja: Az olasz népet megrettentik a nyugati események. Clémenceau csaknem német fogságba jutott. LONDON, június 1. A Times jelenti Párisból. Clémenceau legutóbbi frontlátogatása alkalmával majdnem német fogságba jutott. A front egy bizonyos pontján tett látogatást, amikor hirtelen német ulánusok törtek előre. Ez alkalommal egy francia tábornokot megöltek az ulánusok. A kíséret néhány tagja német hadifogságba jutott. Választás előtt. A választási mozgalom mind szélesebb hullámokat ver Szegeden. Az az akció, amelyet Somogyi Szilveszter dr. polgármester indított, hogy a város érdekében egyhangú választással olyan személyiséget nyerjenek meg az első kerületi mandátumra, aki egyéniségénél és hivatali állásánál fogva is személyesen képviselheti Szegedet, aligha vezet eredményre. A politikai küzdelem már megindult és ennek első, bár még igen halvány színezetét Pálfy Dániel jelölése adta. Ezt követte azután tegnap este a Szegedi Nemzeti Munkapárt állásfoglalása. A Szegedi Nemzeti Munkapárt pénteken este 9 órakor értekezletet tartott Rack Bernát elnöklésével. Az értekezlet természetesen az első kerületi választással foglalkozott. Megjött ugyanis az Országos Nemzeti Munkapárt döntése, amely olyképpen szól, hogy az első kerületben jelöltet állítsanak munkapárti programmal. A szegedi pártvezetőség így nem jutott abba a helyzetbe, hogy egyéni fölfogását a pártban érvényre juttassa. Wekerle Sándor miniszterelnök és Tisza István gróf állítólag megújították azt a régi paktumot, hogy időközi választás esetén egymás kerületeiben nem állítanak jelöltet. Mivel pedig az elhunyt Kósa Izsó dr. munkapárti képviselő volt, a munkapárt a paktum megszegésének tekintené, ha Payr Vilmos államtitkár föllépne a kerületben. Egyébként a pártvezetőséggel való tárgyalás és megállapodás céljából ma Szegedre érkezik Tallián Béla báró. A munkapárt értekezletén ezúttal avval is foglalkoztak, hogy ki volna a legalkalmasabb arra, hogy Szegeden munkapárti programmal föllépjen a győzelem reményében. Elsősorban helyi jelöltre gondoltak. Személyeket is kombinációba vettek, de ezeket a kombinációkat egyelőre nem tartjuk a nyilvánosság elé tárhatóknak. Illetékes helyről felhatalmazást nyertünk annak kijelentésére, hogy a Wekerle-kormány és a munkapárt között semmi olyan paktum nem áll fönn, amely a munkapárt részére Szeged I. kerületét ellenjelölt állítása nélkül biztosítaná. A háború elején keletkezett a pártok között olyan paktum, hogy időközi választások alkalmával respektálják a megüresedett kerület párt-