Szeged és Vidéke, 1918. július (17. évfolyam, 141-166. szám)
1918-07-01 / 141. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE XVII. évfolyam, 141. (5059) szám. * POLITIKAI ESTILAP * Szeged, ISIS július 1. hétfő Főszerkesztő: BALASSA ABIDIN dr. Felelős szerkesztő: HERCZEG ISTVÁN. Előfizetési árak: helyben egész évre 30, vidéken 36 korona, félévre helyben 15, vidéken 18 korona, negyedévre helyben 2'50, vidéken 9 korona, egy hóra helyben 2'50, vidéken 3 korona. Egyes szám ára 10 fillér. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában Szegeden, Kálvária utca 6. szám alatt. * Egyes szám ára 10 fillér. Megjelenik minden délután. • Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda, Kálvária utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Őfelsége levele. Míg a Piave véres hullámain százezer hős magyar népfölkelő élőestével halálhörgés és jajkiáltás közt tehermentesítette a német kancellár hivatalos elismerése szerint a nyugati frontot, addig felséges királyunk „a jelenlegi élelmezési helyzet majdnem megoldhatatlan nehézségeinek könnyítésére a német császárhoz levelet intézett. A Neue Freie Presse jelentése szerint a német császár utasítására a főhadiszálláson és Berlin illetékes hivatalaiban a magyar és osztrák kormány képviselőivel megbeszéléseket folytattak, amelynek eredményeként aratásig az összes gabonakészleteket közös terv szerint fogják fölhasználni. A terv az, hogy egységes fejadagokat állapítsanak meg Németországban, Magyarországon és Ausztriában. A német szövetségi viszony e gazdasági kimélyítése, a közös kenyérfront fölállítása összefüggésben van az osztrák állapotokkal, a bécsi nép tüntetésével és az osztrák munkástanácsnak azon óhajtásával, hogy a kenyérellátás fejenkénti adagait legalább Bécsben emeljék föl. E közös elosztási terv tehát azt jelenti, hogy a kenyérfrontot nemcsak az ukrániai és romániai gabonával bőven ellátott Németország, hanem leginkább Magyarország szélesíti ki. A magyar földmíves, a magyar gazda és a Piave hősi halottainak és sebesültjeinek özvegyei kinyújtják segítő kezüket és a magyar Alföld ősi erejével az acélos magyar búzával, szomorú ajkuktól elvont fölöslegükkel ismét tehermentesítik a nyugati frontot. Most, amidőn a termésrendelet végrehajtási utasítása megjelent, amely a fejadagokat leszállítja, arra gondolunk, vájjon mi fog történni az aratás utáni fölösleggel, vájjon ez a tizenöt húsz milió méter mázsa gabona a magyar földmíves, munkás, tisztviselő, bíró szükségletét, nyomorát fogja-e enyhíteni vagy pedig azt is a középeurópai kenyérfront fogja-e megemészteni? A középeurópai autarkia körvonalai mind élesebben és élesebben bontakoznak ki, vájjon fog-e ez az összeműködés hasonlítani ahhoz az eszményi szerkezethez, amelyet Naumann Frigyes „Középeurópa“ című munkájában germán lelkesedéssel megírt, vagy pedig inkább arra a szövetségre ismerünk majd rá, amelyről Az Est azt írta, „hogy ez az elmélyítés inkább egy gödör lesz, amelybe mi is belehullunk és ránk szórják a földet." Hol késik a magyar nép Naumannja, aki épp oly fajszeretettel és nemes rajongással egy új Középeurópáról ír, amelyben Budapest nemcsak az a folyton ürülő „osztrák és német állami gabonaraktárak középpontja lesz", hanem egy virágzó kereskedelemmel és iparral rendelkező, európai színvonalon álló magyar kultúrával telített s a népfenség teremtő erejétől duzzadó nagy és független Magyarország fejedelmi székhelye, lüktető szive egy oly országnak, amely a dunai államokkal és a világ kulturnemzeteivel testvéri békességben él, ahol a katonai szervezet helyét a földmivelés, a kereskedelem, az ipar, a művészet, a népjólét és haladás hadserege váltja föl. Hol nemcsak a halálnak és a szűkölködésnek frontja közös,hanem a jólétnek, a jó és olcsó cipőnek, a hideg ellen védő ruhának is közös védelmi vonala lesz, amely nem engedi, hogy a magyarság szine-java és virága szűkölködjék és nyomorogjon és a tuberkulózis és alkoholizmus fekete sorsbányái legyenek a magyar Alföldnek véres aratólányai! Távirat, telefon. Hivatalos angol körök visszautasítják Kühlmann föltételeit LONDON, Július 1. A Reuter- ügynökség jelenti: Kühlmann legutóbbi beszédéről az illetékes angol körök véleménye a következő: Kühlmann beszédében három föltételt állított föl. A történelmmi határt, a tengerek szabadságát és a tengerentúli birtokok kérdését illetőleg. Kühlmann bizományos ajánlatlétet tett, amelyről azt hiszi, hogy a pacifisták elfogadhatónak találják. Másrészt nem csinál belőle titkot, hogy Németország megtartani akarja mindazt, ami fölött Oroszországban rendelkezik. Beszédét nyilvánvalóan békeajánlatnak tekinti, amely kifejezetten Angliának szól. Mindazokhoz fordul, akik hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Beszéde a béke ügyét egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképeni érdekessége abban rejlik, hogy megvilágítja a német belviszonyokat. Úgy látszik Németországban okos emberek nyugtalankodnak, amit az osztrák vereség még fokoz, mert Németország belátja, hogy a monarkia újabb teherré válhatik számára. Kühlmann kísérlete igen otromba, mert senki sem hiszi, hogy békét kötni lehetne olyan alapon, hogy Németország megtartaná Oroszországban kivívott előnyeit, visszakapná gyarmatait. Hogyan hiheti Kühlmann, hogy ilyen megegyezést a szövetségesek valamikor is elfogadhatnak, ha nem kénytelenek magukat alávetni a német feltételeknek. Ha a németek keleten szabadkezet kapnának és visszakapnák gyarmataikat, erősebben kerülnének ki a háborúból, mint ahogy abba beavatkoztak. Clémenceau meglátogatta a francia fronton küzdő olaszokat. GENF, július 1. Clémenceau csütörtökön meglátogatta a reimsi szakaszon az olasz csapatokat. Clémenceau egészen addig a szakaszig ment, ahol az olasz csapatok megerősítik a nemrégen átvett állásaikat.“ Az olaszok megérkeztek a parlamenti konferenciára Parisba. LUGANO, július 1. A szövetségesek parlamenti konferenciájára kiküldött olasz küldöttség ma reggel Párisba érkezett. Wekerle külön kihallgatáson a királynál BÉCS, julius 1. (Telefonjelentés.) A király meghallgatta a szokásos előterjesztéseket, azután hosszabb kihallgatáson fogadta Wekerle miniszterelnököt. BÉCS, július 1. Telefonjelentés. Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap hosszas tanácskozásokat folytatott Burián külügyminiszterrel; délelőtt a király tartózkodási helyére utazott és több mint egy óráig tartó magánkihallgatáson jelent meg a királynál. A választójog megvalósításának kilátásairól és az egyhetes sztrájk lefolyásáról referált. Wekerle, Szterényi és Popovics délután gyorsvonattal visszautaztak Budapestre. A választójog letárgyalása a Házban. BUDAPEST, július 1. (Telefonjelentés.) Napi nyolc órás ülésekben fogják tárgyalni a választójogot, amelynek letárgyalását nyolc napra tervezték, de úgy látszik rövidebb lesz, mert az ellenzék nem szándékozik részt venni a választójogi javaslat részletes vitájában. Az ellenzéki pártok valószínűleg csak elvi deklarációt tesznek és további tárgyalásokban nem vesznek részt, mert úgy sincs kilátásuk arra, hogy álláspontjukat érvényesítsék. Az elv deklarációt valószínűleg Apponyi fogja megtenni, ez esetben a vita valószínűleg rövidebb lesz. Az olasz hivatalos jelentés. Az olasz vezérkar hivatalos jelentése: Tüzérségi harc az egész arcvonalon. Mérsékelt járőreink több helyen megrongálták az ellenséges műveket. Repülőink mozgásban levő ellenséges csapatokat bombáztak. SAJTÓHADISZÁLLÁS, július 1. Az olasz vezérkar jelenti 30-ról. Az asiagói fensikon, ahol csapataink június 14-én hosszas ellentámadással megtörték a számbeli fölényben levő ellenséges tömegek támadását, tegnap kiújult a harc. Csapataink megtámadták a Monte di Val Bellát. Erős harcban sikerült az ellenségtől elragadniok és megtartaniok. 21 tisztet és 788 főnyi legénységet szállítottunk be.