Szeged és Vidéke, 1918. október (17. évfolyam, 217-243. szám)
1918-10-05 / 221. szám
1918 október 5 SZEDEDES VIDÉKE SZEGEDI MEGFIGYELÉSEK Házasok enyelgése. Egy újságíró a következő kedves epizódot írja le, amelyet a vonaton lesett el. A vonaton egy szegedi házaspár ült. Indulás után néhány perc múlva megszólalt az asszony : — Hová tetted a csomagot? (A csomag az ülés fölötti hálóban fekszik s az asszony nagyon jól láthatja.) A férj felel: — Az utolsó kocsi ütközőjére kötöttem .. . Öt másodperc múlva megint megszólal az asszony: — Bezártad a lakást, amikor kijöttünk ?.. . A férj felel: — Nem zártam be, de egy cédulát akasztottam az ajtóra, erre ráírtam : „Tessék besétálni, csak néhány nap múlva érkezünk haza .. Tíz másodperc múlva megint megszólal az asszony: — Milyen unalmas vonat, minden fészeknél megáll . . . A férj felel: — Legközelebb gyorsvonatra váltunk jegyet és annál a megállóhelynél, ahol leszállnunk kell, leugrunk a robogó gyorsvonatról. . . Ismét az asszony szól: — Borotválkoztál? — Dehogy, a szakállamat szálankint tépdestem ki .. . Rövid szünet, a férj kivesz egy szivart s levágja a végét. Az asszony szól: — Rá akarsz gyújtani ? — Dehogy, meg akarom enni a szivart. Újabb szünet. Ismét az asszony szólal meg: — Megkérted Anna nénit, hogy locsolja a virágaimat ? — Meg, meg, meg ! Arra is fölkértem, hogy kefélje meg a kanárimadarat .. . — Két percnyi szünet, a férj föláll, az asszony kérdi: — Fölálltál fiam ? — Föl! Meg akarom húzni a vészféket, különben mindjárt szerencsétlenség történik. Cselédet fogadtam. Egyik vidéki barátnőm arra kért, hogy szerezzek a részére október 15-ikére, amikorra Szegedre költözik, egy jó cselédet. Az urammal együtt betértünk egy cselédelhelyezőbe A váróterem üres volt. A tulajdonos azzal fogadott, hogy cseléd nincsen. Kilátás sincs arra, hogy legyen. Van ugyan egy leány, vagy asszony, de annak szopós gyereke van s csak azzal áll el. Éppen itt jön. — Elállana lelkem ? — kérdezem. — Az a szándékom, de csak a kisleánykámmal együtt. Anélkül nem megyek. — Bajos lelkem! Miért nem viszi a menhelyre? — Nem vagyok én olyan, aki elszakadjon a magzatától. — És aztán mit kér ? — Nyolcvan koronát, meg a kisleányomnak minden napra egy liter tejet, meg hogy a vőlegényem a házhoz járhasson. Mosást, vasalást nem vállalok, padlót se vikszelek. — Mi a vőlegénye? — Katona, infanterista. — Az ura meghalt? — Nem volt nekem uram, instálom. — Hát a vőlegénye, a kis leány apja? — Az már nem! Mielőtt a kisleányom született, más volt a vőlegényem: egy tüzér. — Mi lett a tüzérből ? — De kiváncsi a nacsasága, de megmondhatom, nincs mit szégyelnem. Elment a frontra. — És persze elesett? — El! Különben tudom is én , de nem irt s igy azt gondoltam, hogy élesért, azért nem ir, ha meg nem esett el és még sem ir, akkor nekem már annyi, mintha elesett volna. Aztán olyan nehéz egy magányos fehér személynek. Jött a Józsi, tetszik tudni, igy iíják a mostani vőlegényemet és most vele vagyok ismeretségben. — Hát a tüzérrel most nem is törődik ? Hiszen végre is, ő a gyermek atyja. — Már hogy volna ő! Az egy civil volt, egy borbély. Meghalt, de nem a harctéren, tüdőgyulladásban. — Rendben van lelkem. Majd írok a barátnőmnek s ha addig el nem áll, fölfogadom. — Kézit csókolom ! Csak azt akarom még mondani, ha nincs friss vacsora, el nem állok . . . A szegedi szociáldemokrata párt állásfoglalása a közélelmezés ügyében Küldöttség Balassa Ármin dr.-nál. Ismeretes az az akció, amelyet a folytatja közéleti küzdelmeit. Szeged és Vidéke és a lap főszerkesztője Balassa Ármin dr. indított a közélelmezési állapotok megjavítása és egyes visszásságok megszüntetése érdekében. Az akciót nemcsak a város közönségének érdeklődése kísérte, hanem a fogyasztók széles rétegének méltánylása is. Különösen nagy hatást keltett a munkásság körében Balassa Ármin dr.-nak a közgyűlésen mondott tárgyilagos és a szomorú igazságot föltáró kritikája, amelyből kiderült, hogy a közélelmezési hivatal körül olyan érdekek is elhelyezkednek, amelyek súlyosan veszélyeztetik a szegényebb néposztály megélhetési lehetőségeit. A munkásság képviselete, a szegedi szociáldemokrata párt vasárnapra népgyűlést hirdetett éppen a közélelmezési viszonyok elfajulása miatt, de ezt megelőzőleg alkalmat keresett arra, hogy a szegény néprétegek lelkének viszhangját tolmácsolja a Szeged és Vidéke főszerkesztője előtt küzdelmes munkájáért. Pénteken este 7 órakor a szociáldemokrata párt tizenkét tagú küldöttsége jelent meg Balassa Ármin dr. lakásán Fürtös Sándor párttitkár vezetésével. Fürtös a következő beszédben fejezte ki a látogatás célját: Eljöttünk, hogy megköszönjük azt az odaadó, kitartó fáradozást, amelyet a közélmezési viszonyok megjavítása és a munkásság érdekében kifejteni szíveskedett. Nagyon kérjük, folytassa tovább a megkezdett munkát és ne kedvetlenítse el azoknak az embereknek okvetetlenkedése, akik a közgyűlési teremben nem akarják vagy nem tudják megérteni az Ön által fölvetett igazságokat. A munkásság biztosítja Önt szeretetéről, ragaszkodásáról és arról, hogy erejével mindig a háta mögött lesz, mert tudja, hogy önzetlenül Balassa Ármin dr. megköszönte a szociáldemokrata párt figyelmét. A munkásság tudja — mondotta válaszában, — hogy én sohasem használtam ki a szociáldemokrata párt többször tapasztalt vonzalmát sem közigazgatási, sem politikai célokra rendelkezésére állottam mindenkinek, kicsi és nagy kérdésekben, aki megtisztelt bizalmával. Ez a mostani látogatás, érzésem szerint szükségesnek mutatkozott, mert úgy éreztem, mintha teljesen magamra lennék hagyatva és ez kétséget támasztott bennem, hogy helyes úton járok-e és igaz ügyet képviselek-e ? A háború én reám is olyan terheket rótt, hogy közéleti munkámat sokszor félbe kellett hagynom és az ellenem agyarkodók ezek közé a szakadékok közé helyezkedtek, hogy teljesen elszorítsák mellőlem az igazi közvéleményt jelentő néprétegeket. Az Önök látogatása megnyugtat afelől, hogy a nép velem van és még inkább az igazsággal, amely engem minden eljárásomban irányít. Úgy érzem, hogy a társadalom élő lelkiismeretét képviselem és Önök is annak az élő lelkiismeretnek hangján szólottak hozzám, amelyből erőt merítek a további harcokhoz. Nem használok semmiféle éles kifejezést az ellentábor harcainak jellemzésére, mert általában szükségtelennek tartom a bántó kitételek használatát, amelyekre az igazság diadalának nincs is szüksége. Ezen a helyen pedig, a saját házamban az az ildomosság is tiltakoznék az ellen, hogy bárki ellen személyes célzatú kifejezést használjak. Ismételten köszönöm a küldöttség látogatását és az önöktől kapott bizalomtól megerősödve haladok tovább a magam útján. Ezután Fürtös titkár fölkéri Balassa Armin dr.-t, hogy amennyiben egészségi állapota megengedi, jelenjék meg a vasárnapi népgyűlésen és ott ismertesse meg a munkásságai is a szegedi közélelmezési viszonyokról szerzett tapasztalatait. Károlyi nem akar részmenni koncentrációs kormányban. BUDAPEST, október 5. (Telefonjelentés.) Wekerle miniszterelnök környezetéből azt jelenti Az Est, hogy legjobban olyan koncentrációt szeretne, amelyben az összes parlamenti pártok résztvesznek Károlyi Mihály gróf is és pártja is. Ez esetben Károlyi is tagja lenne a kormánynak. Károlyi azonban erről hallani sem akar. Az élet vásárából. A váróteremben . . . Vicinálisan utazunk, lassan döcögve indul ki Szeged Rókusról és ugyanilyen tempóban folytatja utját a bácskai falvak felé. Horgosra érünk délután három óra felé, vonatunk megáll és várja a szabadkai személyt. Szép őszi idő, szőlőt árulnak, egy stanicli szőlő két korona, egy darab körte szintén, mégis egykettőre kiürül az asszony kosara. Leugrálunk a vonatról sütkérezni, amikor egyszerre halljuk: „Halott van a horgosi váróteremben, szerencsétlenség történt, a tehervonat keresztül ment egy hétéves gyereken.“ Elindulok a III. osztályú váróterembe. A sarokban csődület, többnyire parasztasszonyok és egy padon ki nyújtva fekszik egy kicsiny, rongyos parasztgyerek. Mezítlábas és nagyon piszkos. Úgy fekszik a padon, mintha csak elájult volna, az arca le van borítva fehér kendővel, újszülött és halott emberek arca szokott így feborítva lenni. Rongyos, foltos kabátját fölemelik, a hasán zöldeskékveres esik látszik, mintha zsineggel megszorították volna. Ott ment keresztül a vonat. A fehér kendőt is fölemelik, az arca kicsi, nagyon sápadt, de nem fájdalmas, titokzatos, mintha a kis halott már minden szomorú titkát tudná ennek a bús világnak. A szeme lecsukva, az ajka kissé nyitott, szép fehér fogai látszanak, az ajka vértelen. Szegény kicsi halottnak az anyja valahol munkában és az apja katona a háborúban. Szegény katonát ott kint, valahol a harctéren, talán csak az vigasztalja, hogy van egy kisfiú, aki az ő nevét viseli és ha ő meg is hal a hazáért, hát tovább él a gyereke. És most a kis hétesztendős fiú halott, két órával ezelőtt vígan játszadozott, talán el is kerülte az iskolát, hogy mászkálhasson a síneken és most vége mindennek, játéknak, napfénynek, iskolának. Egy kis magyarral kevesebb. Fájdalmasan szomorú, amikor úgyis olyan nagyon megfogytunk . . . Kotlár Rudolf és Hajdú József fényező mester iparművészeti rajzoló festő és faipari vállalata Szeged. Telefon ♦ 287. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Bantaraktár és rajsiroda: Takaréktár-utca 8. szám. Festőmihely : Horváth Mihály utca 9. szám. Új csongrádi palota, s Tanoncok fizetésül filoftó.