Szeged és Vidéke, 1919. október (18. évfolyam, 190. szám)

1919-10-07 / 190 szám

Ára 40 fillér. GED­ES VIDÉKE XVIII. évfolyam, 190. (5403) szám. P­ESTILAP, Szeged, 1919 október 7. kedd Megjelenik minden délután. « Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda. Kálvária­ utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS. Előfizetési árak: egész évre 96 kor., félévre 48 kor., negyed­évre 24 kor., egy hóra 8 kor. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában. Kálvária­ utca 0. sz. Valami újat, szokatlant, vagy ha ilyesmi nem telik szegényektől, hát valami kevésbé elkoptatott frázisát és olcsó becs­mérlését szeretnénk már hallani a sajtónak. Hencz Károlytól sokoropátkai kasználjáig mindenki azzal jött ide, hogy a sajtó romlott, hazafiatlan, bolseviki és szerzője volt minden elkövetkező bajnak. Nem okadatolnak, nem bizonyíta­nak, nem érvelnek, egyszerűen el­hebegik azt a frázist, amit már százszor hallottak és gyalázzák a sajtót, mert ma az a legkiadósabb és legjobban csillapítja a könnyen emészthető dolgokra éhes tömeg­­ösztönöket. Sohse nem hallott, soha nem látott ismeretlen alakok bukkannak föl napról-napra a közélet hullámaiból. Ítéleteket hoz­nak és mondanak olyan személyek­ről és dolgokról, akiknek és ame­lyeknek puszta megemlítése is ünnepet kellene, hogy jelentsen értéktelen és szánandóan szürke kis életükben. Hogy valamelyike­ a tudás és érvek meggyőző erejével fejtegetné a sajtó kérdését és tények alapján mutatna rá arra az állítólagos rom­boló munkára, amelyet a sajtó végzett, erre még nem volt példa, arra azonban van bizonyíték, hogy egész sereg él ma ebben az országban, — főképen Szegeden — akik minden készültség és hivatás nélkül, — — a hazafias sajtó szolgálatába álltak s mint agent provokatőrök hullajtják és terjesztik szellemi szegénységük bacillusait. Ezekkel az alakokkal szemben, igazán erőpazar­lás lenne a becsületes tollat egyszer is megmártani, elhalnak, elpusztul­nak és elnémulnak ők a feljövendő nap első erős sugaraira, mindössze kellemetlen és késleltetik a becsületes munka sikerét. Hol voltak, mit csináltak, minőségben és mennyiségben mit ér az, amit mun­kával produkáltak, erről nem beszél­nek, csak ócsárolnak, szitkozódnak és gyalázkodnak és egy tál lencséért lehazudják a csillagokat az égről. Ezeknek a bodzafa puskásoknak a részére igazán nem tudunk elég vékony mogyorófa vesszőt metszeni, félős, hogy vékony plundrájuk az első ütésnél végigreped. Ne ezek a kiskorúak, hanem ellenfelek jöjjenek tehát már. Férfiak, akiknek öklük, szívük és agy velejük van. Akikben tudás, hit és tűz szépít és ragyog­­tat ellentétes világnézeteket. Ők jöjje­nek és a harcból igazság fog meg­születni. De a dupla ellenzős kasznárok v­árják ki csak előbb az ismétlő iskolát. Akkor majd beszélünk róla, hogy lehet-e velük gödröt ásatni, falkát őriztetni, vagy újságot árusíttatni. De polemizálni? Azt talán már mégsem. Ezt az örömet sajnáljuk, de nem szerezhetjük meg nekik. 9 francia városk­om­ányzat sajtóiron­atainu­l. Kirótt pénzbírságoka A tábornok városkormányzó f. hó 2-án és 3 án kelt elhatározásával a következő pénzbírságokat rótta ki az alább nevezettekre a kiviteli tila­lom megszegéséért: Zombori Kál­mán (Szeged) 120 K, Frányó Antal 40 K, Molnár Lajos (Szeged) 60 K, Simon István és Bene Imre (Szeged) 60 K, Gondi Piroska (Szeged) 150 K, Zombori Kálmán (Szeged) 60 K, Czini Mihályné (Makó) 50 K, Ga­lamb Mária (Makó) 100 K, Nacsa Teréz (Makó) 75 K, Zimányi István (Szeged 20 K, Katona István (Sze­ged) 150 K, De Tournadre, tábornok-városkormányzó. Fegyverkeznek a bécsi munkások? BÉCS: Az az ismeretlen forrásból elterjedt hír, hogy a munkások min­den üzemben külön fegyverkeznének, teljesen alaptalan. Igaz, hogy a mun­kásokat nyugtalanítják a monarkista tervről elterjedt hírek, az is igaz, hogy egyes személyiségek monarkista szervezkedéssel foglalkoznak, mind­azonáltal az egész dologban semmi komolyan nyugtalanító­­momentum nincs. Franchet D’Esperay beszélgetése a polgármesterrel a nemzet­gyűlési választásokról. A Szeged és Vidéke legutóbbi szá­mában részletes tudósításban számolt be arról a rendkívül érdekes poli­tikai beszélgetésről, amely Franchet D’Esperay tábornok, az antant keleti hadseregének főparancsnoka és a szegedi munkásság vezetői között folyt le vasárnap délelőtt a francia kormányzóságon. A főparancsnok a város ügyein kívül Somogyi Szil­veszter dr. polgármesterrel is beszélt politikai kérdésekről, különösen a nemzetgyűlési választásokkal kapcso­latosan. A tábornoknak a polgármes­terrel való diskurzusa ebben a ré­szében országos érdekességű. A polgármesterrel való eszmecsere tehát rendkívüli jelentő­ségű. Lapunk legilletékesebb helyről ka­pott információ alapján közölheti a főparancsnoknak a nemzetgyűlési választásokra vonatkozó kérdéseit és a polgármester válaszait. Franchet D’Esperay a következő kérdést intézte Somogyi Szilveszter dr.-hoz: — Mi a véleménye polgármester úrnak a nemzetgyűlés összehívása kérdésében ? A polgármester erre a következő­ket mondta: — A törvényes rend helyreállítá­sának első feltétele a nemzetgyűlés összehívása, amely az ország min­denki által elismert törvényes fóruma lenne. — Mennyi idő alatt lehetne meg­tartani a választásokat? — Véleményem szerint három­­négy hét elegendő volna a nemzet­gyűlési választások megejtésére. A választásokat hamarosan ki lehetne írni és a kerületek beosztása is alig igényelne időt. A három-négy hét teljesen elegendő volna az előkészü­letekre. — És milyen választójog alapján kellene megtartani a választásokat? — Természetesen az általános, tit­kos, egyenlő választójog alapján. — Önöknél még nem volt általá­nos választójog? — Gyakorlatban még nem volt. Ezután a megszállások kerültek szóba a választásokkal való vonat­kozásban. A polgármester kijelentette, hogy a nemzetgyűlési választások meg­tartása előtt szükséges volna, ha a román csapatok visszavonulnának a Franchet D’Esperay által megállapí­tott első demarkációs vonal, a Maros­­vonal mögé. A felszabadulandó te­rületeket megszállná a magyar nem­­­zeti hadsereg, amely gondoskodna a rend föntartásáról. Franchet D’Esperay: A választá­sok csak a magyarlakta területeken jöhetnek szóba. A tábornok a következő kérdést intézte a polgármesterhez : — Lehetséges e a választások meg­tartása a román megszállás alatt is? — Nehezen, de a választások megtartása olyan égetően szükséges, hogy még a román megszállás alatt is el kell rendelni a választásokat, hogy a nemzetgyűlés minél előbb összehívható legyen. Az antantnak gondoskodni kell arról, hogy a meg­szálló csapatok csak a rend fentar­­tására szorítkozzanak és ne befolyá­solják a lakosság véleményének meg­nyilvánulását. A főparancsnok most a Friedrich­­kormánnyal, a pártok súlyával, elhe­lyezkedésével, az ország hangulatával kapcsolatosan intézett kérdéseket a polgármesterhez, aki kifejtette a maga egyéni véleményét. Franchet D’Esperay végül ezt a kérdést intézte Somogyihoz: — Alkalmasnak tartja-e ön a Friedrich-kormányt arra, hogy meg­felelő megbízottakat küldjön a béke­­konferenciára ? — Igen. Az érdekes beszélgetés ezzel véget ért. A tábornok mindent pontosan följegyzett. 1. Gp. Bulgária lemondott Dobrudzsáról. A román távirati iroda híradása szerint Szófiából jelentik, hogy a bolgár kormány Románia javára le­mondott a Dobrudzsára való igé­nyéről. Az új szerb kormány. A délszláv sajtóiroda jelenti: Az új kormány megalakítására Trifkovics Markó radikális disszidens képviselő kapott megbízást.

Next