Szeged és Vidéke, 1919. október (18. évfolyam, 190. szám)
1919-10-07 / 190 szám
Ára 40 fillér. GEDES VIDÉKE XVIII. évfolyam, 190. (5403) szám. PESTILAP, Szeged, 1919 október 7. kedd Megjelenik minden délután. « Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda. Kálvária utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint. Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS. Előfizetési árak: egész évre 96 kor., félévre 48 kor., negyedévre 24 kor., egy hóra 8 kor. * Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában. Kálvária utca 0. sz. Valami újat, szokatlant, vagy ha ilyesmi nem telik szegényektől, hát valami kevésbé elkoptatott frázisát és olcsó becsmérlését szeretnénk már hallani a sajtónak. Hencz Károlytól sokoropátkai kasználjáig mindenki azzal jött ide, hogy a sajtó romlott, hazafiatlan, bolseviki és szerzője volt minden elkövetkező bajnak. Nem okadatolnak, nem bizonyítanak, nem érvelnek, egyszerűen elhebegik azt a frázist, amit már százszor hallottak és gyalázzák a sajtót, mert ma az a legkiadósabb és legjobban csillapítja a könnyen emészthető dolgokra éhes tömegösztönöket. Sohse nem hallott, soha nem látott ismeretlen alakok bukkannak föl napról-napra a közélet hullámaiból. Ítéleteket hoznak és mondanak olyan személyekről és dolgokról, akiknek és amelyeknek puszta megemlítése is ünnepet kellene, hogy jelentsen értéktelen és szánandóan szürke kis életükben. Hogy valamelyike a tudás és érvek meggyőző erejével fejtegetné a sajtó kérdését és tények alapján mutatna rá arra az állítólagos romboló munkára, amelyet a sajtó végzett, erre még nem volt példa, arra azonban van bizonyíték, hogy egész sereg él ma ebben az országban, — főképen Szegeden — akik minden készültség és hivatás nélkül, — — a hazafias sajtó szolgálatába álltak s mint agent provokatőrök hullajtják és terjesztik szellemi szegénységük bacillusait. Ezekkel az alakokkal szemben, igazán erőpazarlás lenne a becsületes tollat egyszer is megmártani, elhalnak, elpusztulnak és elnémulnak ők a feljövendő nap első erős sugaraira, mindössze kellemetlen és késleltetik a becsületes munka sikerét. Hol voltak, mit csináltak, minőségben és mennyiségben mit ér az, amit munkával produkáltak, erről nem beszélnek, csak ócsárolnak, szitkozódnak és gyalázkodnak és egy tál lencséért lehazudják a csillagokat az égről. Ezeknek a bodzafa puskásoknak a részére igazán nem tudunk elég vékony mogyorófa vesszőt metszeni, félős, hogy vékony plundrájuk az első ütésnél végigreped. Ne ezek a kiskorúak, hanem ellenfelek jöjjenek tehát már. Férfiak, akiknek öklük, szívük és agy velejük van. Akikben tudás, hit és tűz szépít és ragyogtat ellentétes világnézeteket. Ők jöjjenek és a harcból igazság fog megszületni. De a dupla ellenzős kasznárok várják ki csak előbb az ismétlő iskolát. Akkor majd beszélünk róla, hogy lehet-e velük gödröt ásatni, falkát őriztetni, vagy újságot árusíttatni. De polemizálni? Azt talán már mégsem. Ezt az örömet sajnáljuk, de nem szerezhetjük meg nekik. 9 francia városkományzat sajtóironatainul. Kirótt pénzbírságoka A tábornok városkormányzó f. hó 2-án és 3 án kelt elhatározásával a következő pénzbírságokat rótta ki az alább nevezettekre a kiviteli tilalom megszegéséért: Zombori Kálmán (Szeged) 120 K, Frányó Antal 40 K, Molnár Lajos (Szeged) 60 K, Simon István és Bene Imre (Szeged) 60 K, Gondi Piroska (Szeged) 150 K, Zombori Kálmán (Szeged) 60 K, Czini Mihályné (Makó) 50 K, Galamb Mária (Makó) 100 K, Nacsa Teréz (Makó) 75 K, Zimányi István (Szeged 20 K, Katona István (Szeged) 150 K, De Tournadre, tábornok-városkormányzó. Fegyverkeznek a bécsi munkások? BÉCS: Az az ismeretlen forrásból elterjedt hír, hogy a munkások minden üzemben külön fegyverkeznének, teljesen alaptalan. Igaz, hogy a munkásokat nyugtalanítják a monarkista tervről elterjedt hírek, az is igaz, hogy egyes személyiségek monarkista szervezkedéssel foglalkoznak, mindazonáltal az egész dologban semmi komolyan nyugtalanítómomentum nincs. Franchet D’Esperay beszélgetése a polgármesterrel a nemzetgyűlési választásokról. A Szeged és Vidéke legutóbbi számában részletes tudósításban számolt be arról a rendkívül érdekes politikai beszélgetésről, amely Franchet D’Esperay tábornok, az antant keleti hadseregének főparancsnoka és a szegedi munkásság vezetői között folyt le vasárnap délelőtt a francia kormányzóságon. A főparancsnok a város ügyein kívül Somogyi Szilveszter dr. polgármesterrel is beszélt politikai kérdésekről, különösen a nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatosan. A tábornoknak a polgármesterrel való diskurzusa ebben a részében országos érdekességű. A polgármesterrel való eszmecsere tehát rendkívüli jelentőségű. Lapunk legilletékesebb helyről kapott információ alapján közölheti a főparancsnoknak a nemzetgyűlési választásokra vonatkozó kérdéseit és a polgármester válaszait. Franchet D’Esperay a következő kérdést intézte Somogyi Szilveszter dr.-hoz: — Mi a véleménye polgármester úrnak a nemzetgyűlés összehívása kérdésében ? A polgármester erre a következőket mondta: — A törvényes rend helyreállításának első feltétele a nemzetgyűlés összehívása, amely az ország mindenki által elismert törvényes fóruma lenne. — Mennyi idő alatt lehetne megtartani a választásokat? — Véleményem szerint háromnégy hét elegendő volna a nemzetgyűlési választások megejtésére. A választásokat hamarosan ki lehetne írni és a kerületek beosztása is alig igényelne időt. A három-négy hét teljesen elegendő volna az előkészületekre. — És milyen választójog alapján kellene megtartani a választásokat? — Természetesen az általános, titkos, egyenlő választójog alapján. — Önöknél még nem volt általános választójog? — Gyakorlatban még nem volt. Ezután a megszállások kerültek szóba a választásokkal való vonatkozásban. A polgármester kijelentette, hogy a nemzetgyűlési választások megtartása előtt szükséges volna, ha a román csapatok visszavonulnának a Franchet D’Esperay által megállapított első demarkációs vonal, a Marosvonal mögé. A felszabadulandó területeket megszállná a magyar nemzeti hadsereg, amely gondoskodna a rend föntartásáról. Franchet D’Esperay: A választások csak a magyarlakta területeken jöhetnek szóba. A tábornok a következő kérdést intézte a polgármesterhez : — Lehetséges e a választások megtartása a román megszállás alatt is? — Nehezen, de a választások megtartása olyan égetően szükséges, hogy még a román megszállás alatt is el kell rendelni a választásokat, hogy a nemzetgyűlés minél előbb összehívható legyen. Az antantnak gondoskodni kell arról, hogy a megszálló csapatok csak a rend fentartására szorítkozzanak és ne befolyásolják a lakosság véleményének megnyilvánulását. A főparancsnok most a Friedrichkormánnyal, a pártok súlyával, elhelyezkedésével, az ország hangulatával kapcsolatosan intézett kérdéseket a polgármesterhez, aki kifejtette a maga egyéni véleményét. Franchet D’Esperay végül ezt a kérdést intézte Somogyihoz: — Alkalmasnak tartja-e ön a Friedrich-kormányt arra, hogy megfelelő megbízottakat küldjön a békekonferenciára ? — Igen. Az érdekes beszélgetés ezzel véget ért. A tábornok mindent pontosan följegyzett. 1. Gp. Bulgária lemondott Dobrudzsáról. A román távirati iroda híradása szerint Szófiából jelentik, hogy a bolgár kormány Románia javára lemondott a Dobrudzsára való igényéről. Az új szerb kormány. A délszláv sajtóiroda jelenti: Az új kormány megalakítására Trifkovics Markó radikális disszidens képviselő kapott megbízást.