Szeged és Vidéke, 1920. február (19. évfolyam, 26-48. szám)
1920-02-21 / 42. szám
filioSenk minden délután. * Szerkesztőtség, kiadóhivatal és «yskda, Kálvária utca 6. szám. Telefonszám 84. Kéziratokat ad vissza a szerkesztőség. Hirdetések díjszabás szerint, ára 60 fillér. XIX évfolyam, 42. (5514) szám. * ESTILAP.* Szeged, 1920 február 21. szombat Főszerkesztő: BALASSA ÁRMIN dr. Felelős szerkesztő : BIBÓ LAJOS, * Előfizetési árak: egész évre 180 kor., félévre 90 kor., negyedévre 45 kor., egy hóra 15 kor. « Nyomatott a kiadótulajdonos Dugonics-nyomda r.-t. könyvnyomdájában, Kálvária utca 6. az Bécs kertje. Ezen a néven emlik Renner osztrák államkancellár Nyugatmagyarországot elutasító válaszában, amelyet a magyar kormány jegyzékére feleletként adott. Renner, tehát az egész osztrák nép, a szent germainei békeszerződést ezúttal nemcsak parancsnak, hanem szentírásnak is tekinti, amelyet buzgó hivőhöz méltóan nem szellemében, hanem szószerint értelmez s megtartja a veszett fejsze helyett kapott t újat. Azokat a történelmi fallumokon alapuló kijelentéseket, amelyek szerint Nyugatmagyarország jogos tulajdona Ausztriának s a kérdéses területet jogtalan birtoklás útján szereztük nem is olyan régen, ezt és ezekhez hasonló állításait nem óhajtjuk megcáfolni az államkancellár úrnak, a tényről azottban, arról nevezetesen, hogy a sógor, a régi kedves sógor nem változott meg a háború alatt és hogy nem térítette észre az sem, ami a világégés után érte, hát erről már érdemes egy keveset gondolkozni. Tagadhatatlan, hogy sok tekintetben szükségünk van Ausztriára, ezenfelül külön szükségünk van a vele való jóviszonyra, ez a szükség azonban korántsem olyan elsőrendű életérdek és égető, mint amennyire Ausztria rá van szorulva, hogy velünk barátságban éljen. Sem az első, sem a második szükségszerűség érvényesülésének nincsenek ma már meg azok az akadályai, amelyek a múltban voltak és a békés viszony megteremtését és elmélyítését Ausztriának kellett volna kezdeményezni. És hogy mégis mi tettük meg az első lépést, annak egyedül az az oka, hogy mi túlvagyunk már olyan dolgokon, amelyeken Ausztria még nem esett át és a magyar nemzet hasonlíthatatlanul érettebb a megértésre, mint az osztrák nép. Az a látszólagos áldozat, amelyet Ausztria hozott volna az ajánlat elfogadása esetén, egy ezerszeres kamatot hozó, gyümölcsöztető befektetés lett volna csupán, pusztán a mi engedékenységünk folytán. A békeszerződés természetesen még nem befejezett ma s ha befejezik, akkor sem lesz az a tökéletes alkotás, amelyet kritika nélkül elfogadhat minden nemzet. A magyar békefeltételeket még nem pecsételték meg és Angliában és Amerikában máris erős hangok hallatszanak a Magyar ország ellen elkövetett sérelmek miatt. A nagy színjáték vezérszólama, amelyben csak mi statisztáltunk némán, még hátra van s amikor el fog hangzani, nem lehetetlen, hogy az első szerepet igenis mi fogjuk a saját fölfogásunk és gusztusunk szerint eljátszani. Ausztria ragaszkodik Nyugat-Magyarországhoz Az osztrák kormány elutasító válasza a magyar kormány jegyzékére, Bécsből jelentik: Az osztrák külügyi hivatal ma délelőtt küldötte meg válaszát a magyar kormány február 14 iki jegyzékére Gratz Gusztáv dr. magyar követnek. A jegyzék többek között a következőket mondja: — Az Osztrák Köztársaság osztja azt az óhajt, hogy az egyforma sorstól sújtott két állam között barátságos viszony álljon helyre és tartassák fönn. A Heidebauerek és Hisntzek ősi német telepei az egész német alpesi területtel zárt, megszakítatlan települési egységet alkotnak. Ezek a vidékek régebbi időben gyakran cseréltek gazdát és csak 300 esztendő óta vannak állandóan magyar kézben és Magyarországhoz csak a Habsburg-ház egy dinasztikus aktusa következtében kapcsoltattak, végül Bécs, Alsóausztria és Gréc szempontjából földrajzi, gazdasági és forgalmi politikai okokból feltétlenül szükségesek. Gazdasági szempontból tekintve ez a terület minden idők óta Bécs város zöldséges kertje és tejszállító körlete volt és lakosai emberemlékezetet meghaladó idő óta járták a bécsi vásárokat. — Így gondolkodik az osztrák nép túlnyomó többsége és így fog mindig gondolkodni. Sohasem fogja megérteni, hogy miért helyezne súlyt a magyar nép arra, hogy ezt a nem is nagy, nem magyar települési területet fővárosunk kapui előtt idegen nemzeti uralom alatt tartsa. Az Osztrák Köztársaság az e területért való viszály egy fázisában sem gondol erőszakos megszállásra, háborús hódításokra, vagy leigázásra, hanem tisztán és kizárólag a nagyhatalmak döntését kérte és végtelen önmegtartóztatással várt arra, hogy a hatalmak egyszer kimondott döntésüket maguk végrehajtják, miközben gondos kíméletet tanúsított a magyarok gondolkodásmódja iránt, akikkel jövőre tartós barátságban óhajt együttélni. Az osztrák kormány ma sem adja fel a reményt arra, hogy a magyar nép maga fog meggyőződni magatartásunk igazságosságáról és szükségességéről. — Reánk nézve államunk nemzetközi jogi alapja az a saint germainei szerződés, amelyet az összes hatalmak aláírtak és mi is, tehát német Nyugatmagyarország de jure már hozzánk tartozik, bár ez a jogunk még nincs megvalósítva. Olyan országról pedig, amely a nemzetközi jog szerint a mienk, nem tárgyalhatunk. Nem vindikáljuk magunknak azt a jogot, hogy inter partel rendelkezzünk egy országról, amelynek hovatartozását a nagyhatalmak és majdan az egész világ ünnepélyes nemzetközi jogi ténye határozza meg. — Az Osztrák Köztársaság a maga részéről tiszteletben szándékozik tartani e terület, önrendelkezési jogát és annak kifejezésére fog jobb lehetőséget nyújtani, mint aminő az általános zűrzavar idején egyoldalú nyomás alatt megtartandó egyszeri népszavazás lenne. — Ismételt kijelentések történtek arra, hogy Ausztriának szándéka ezt a területet külön országként megszervezni, amely épúgy, mint Ausztria többi országai, maga nevezi ki hatóságait és önmagát igazgatja, így az ország minden időkre birtokában lesz önrendelkezési jogának, amidőn a többi német alpesi országokkal együtt svájci mintára szövetségi államot alkot. A német „Heidebauerek és Heintzek“ sorsa természetesen nem lehet kereskedelempolitikai kompenzációk tárgya. — A magyar kormány, Nagyméltóságod jegyzéke szerint, hajlandó Ausztria és Magyarország gazdasági viszonyát a teljesen szabad kereskekedelmi forgalom alapján berendezni. Erre az osztrák kormány is épúgy hajlandó. Az osztrák kormány kéri a magyar kormányt annak az időpontnak a közlésére, amelyben az erre vonatkozó alkudozások megkezdődhetnek. A cseh külügyminiszter Magyarország ellen, PRÁGA, február 21. (MTI.) A nemzetgyűlés mai ülésén Dula képviselő és társai interpellációt intéztek a külügyminiszterhez arról, hogy minő stádiumban van a magyarokkal való béketárgyalás és mikép igyekszik a miniszter és a cseh békedelegáció megóvni a Cseh Köztársaság érdekeit a magyar propagandával szemben. Benes dr. külügyminiszter elmondotta, hogy a Szent István koronája egykori területének előkelő uralkodó osztályai által képviselt magyar népet az összes szövetségesek egyértelműen a legfőbb bűnsegédnek, ha nem is főbűnösnek mondották ki. Az egész világ jelfogadja, hogy valójában a háborút sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készíttették elő. A miniszter azt hiszi, hogy ezt a történelem igazolni fogja. A miniszter határozottan megállapítja, hogy a tótföldi magyaroknak egyáltalán nincs okuk panaszra. A ma gyar lakosságnak, amely a Telföldön nagy előjogokkal bírt, az átalakulás után is meghagyták minden jogát. Megállapítja továbbá a miniszter, hogy a magyar kormány a csehekkel szemben nem járt el legálisan és most sem jár el legálisan. A cseh kormánynak bizonyítékok vannak a kezében arra, hogy úgynevezett tót légiót állítottak fel. A cseh kormány hajlandó volt és hajlandó is marad Budapesttel megállapodásra lépni, ha a magyarok elismerik és aláírják a párisi békét. A miniszter ezután szembeszállott a magyar békedelegáció Párisban előadott statisztikai adataival és megálapítja, hogy az az állítás, hogy a Telföldön egy millió magyar ember él, teljesen téves, a miniszter hangsúlyozza, hogy több mint ötszázezer tót testvérünk maradt magyar területen. A magyar kormánynak azzal a követelésével szemben, hogy Magyarországtól elszakítandó területen népszavazást rendezzenek, kijelenti a miniszter, hogy ennek a követelésnek csak az a célja, hogy zavart, bizonytalanságot, visszavonást és anarkiát okozzon egész Középeurópában, különösen pedig a Cseh Köztársaságban, Jugoszláviában és Romániában. A magyar propagandának azt a követelését, hogy Pozsony városa Magyarországé legyen, a miniszter nyomatékkal visszautasítja, hangsúlyozva, hogy Pozsony nem magyar város, sohasem is volt az és hogy csak jelentéktelen magyar kisebbség él benne. A magyarokkal való tárgyalások miatt szükségesnek tartja kijelenteni, hogy csehek, akik azt már gyakrabban hangsúlyozták, a külügyekben békeszerető politikát követnek és hogy ilyen politikát akarnak követni a jövőben a magyarokkal szemben is. A cseh kormány hajlandó a magyar kormánnyal minden olyan kérdérben, amelynek megoldását a jó szomszédság kívánhatja, megállapodásra törekedni. Beszéde végén a miniszter a magyar szomszédokkal szemben követendő jövendő politikájára nézve kijelentette, hogy a kormány középeurópai béke és újjáépítési politikát akar követni, épúgy, mint azt összes szövetségeseivel egyetértve Oroszországgal szemben tette és örömmel állapítja meg, hogy a kormány úgy ebben a kérdésben, mint minden más ügyben lényegileg mindig nagy szövetségeseivel összhangban állott. Tiszántúl kifizetése. Tegnap Budapestre érkezett Dimitrescu román ezredes és a Tiszántúl kiürítése ügyében érintkezésbe lépett Graziani tábornokkal, de tárgyalni fog a többi katonai misszióval, diplomáciai képviselőkkel, esetleg a magyar kormánnyal is. A misszió itt tartózkodása állítólag összefüggésben van azoknak az utazási nehézségeknek megszüntetésével is, amelyek Magyarország és a megszállott részek között fönnállanak.