Állami Főreál iskola, Szeged, 1897
4 felfedezését és nem kevésbbé érdeklődünk Marconinak, a genialis olasz mérnöknek vezeték nélküli telegraphja iránt. Milyenséges jelenség tehát az, hogy a civilisatio e századában mégis vannak alkalmak, midőn az egész művelt emberiséget egy gondolat egyesíti, midőn az esemény iránt éppen úgy érdeklődik az eszével élni kezdő gyermek, mint a vén; midőn az országok határai puszta vonalakká lesznek a térképen; midőn nemzet és nyelv nem tesz közöttünk különbséget; midőn a koldus újságot vesz fillérjén és a milliomos is feltekint egy pillanatra a főkönyvből ; midőn a vak és az analphabéta rimánkodik az írástudónak, hogy hírt hallhasson az eseményről. Ami most történik, az a természettudományos gondolkozásnak első nagy megnyilatkozása a művelt emberiségben. Mert mi emberek még soha nem voltunk ennyire testvérei egymásnak. Soha semmi ideál nem hozott így össze bennünket. Érdeklődünk a természet legkisebb titkának felderítésén és nagy ideális egységünkben még azzal sem törődünk, ha a felfedezésből az emberiségre még ma igen kevés reális haszon háramlik is, de elég tudnunk, hogy az ember ismét egyet lépett az ismeretlen felé, elméje büszkén, hódítva közeledett eddig nem látott dolgokhoz. Diadal van e közeledésben is és nagy vigasztalás, mert éreznünk adatott, hogy ez a világ mégsem olyan rideg és silány, amilyennek sötét philosophások hirdették. Íme, a Sehoppenhauerektől fitymált természettudomány tette és naponként tenni fogja nemessé, tisztává, egy gyé fenséges törekvésében. Szegednek minden szép és jóért lelkesülő közönsége szintén érdeklődik a természet jelenségei iránt és örömmel vesz tudomást a drótnélküli telegraphról is, de hogy ez érdeklődést kielégíthessük, előbb meg kell ismerkednünk a telegraphiával általános azon felfedezésekkel, melyeknek ügyes felhasználása tette lehetővé Marconinak a vezeték mellőzését. A telegraphia, egymástól távol fekvő helyek között, előre megállapított jelekkel való értelmi közlekedés mestersége, mely velünk egykorú mesterség. Igaz ugyan, hogy már emberi emlékezetet meghaladó idő óta találkozunk a népek között az értelmi közlekedésnek némely eszközeivel. A tűzzel való jeladások, a szócsövek, az emberi szónak táborszemről táborszemre történő átvitele, az ágyúlövések, a látható jelekből combinált jeladások, mind, mind telegraphiák voltak, alapítva két physikai energiára, a fény- és hangenergiára. Ezen energiák magukban elég alkalmasoknak mutatkoznak a jelzett czélra, mert hiszen a hang másodpercenkint 333 méter, a fény pedig 40,000 mértföldnyi út megtételére képes. Ámde úgy a hangnak, mint a fénynek meg vannak a terjedési hátrányai. Erős ködön a világító tornyok fényóriásai sem bírnak áthatolni ; a napot is elhomályosítja a felhő ; a hegyek, háztömbök pedig egyenesen útját állják a hanghullámoknak. Szél ellen már kis távolságban is hasztalan beszélünk s kedvezőtlen időben a nagy hadihajók kürtjelei is alig egy-két kilo