Állami Klauzál gimnázium, Szeged, 1898
I. Intézetünk gyásza. Épen alakuló gyűlés előtt állott tanári testületünk, midőn villámcsapásként sújtott le a magyar nemzetre Felséges Királyasszonyunk váratlan halálának megdöbbentő híre. Az igazgató az 1898. évi szeptemb. 14-ikén tartott alakuló gyűlésen kegyeletes szavakkal emlékezett meg a nagy nemzeti gyászról, amely a Felséges Királyasszony elhunytával őszinte és mély fájdalommal töltötte el a magyar nemzet szívét. A tanári kar, hogy a maga részéről is kifejezést adjon igaz részvétének a nagy csapás fölött, a következő határozatokat hozta meg : 1. Felséges Asszonyunk elhunyta feletti legmélyebb és legbensőbb fájdalmát és gyászát a jegyzőkönyv hasábjain örökíti meg. 2. A temetés napján szünetel az előadás és a tanuló ifjúság részt vesz a gyászisteni tiszteleten. 3. Az ifjúság és a tanárok egy hónapig gyászfátyolt viselnek. 4. Szeptember 19-ikén rekviem után gyászünnepélyt tart az intézet, amelyen Dr. Kárpáti Károly igazgató mond gyászbeszédet. A határozatok végrehajtatván, az ünnepélyen következő gyászbeszédet mondott az igazgató : Mélyen tisztelt kartársak! Kedves fiaim! Gyászos, siralmas napokra virrad fel a szegény magyar nemzet! Most, mikor év év után úgyis csapás-csapásra zúdul reá, mikor szinte roskadoz az élet gondjai és terhei alatt, most éri a legnagyobb, a legmegrendítőbb, a legpótolhatatlanabb veszteség : siratni és temetni kénytelen hazájának védőangyalát, patronáját, a rajongásig, az imádásig szeretett Felséges Király-