Állami Klauzál gimnázium, Szeged, 1917
Most, hogy ránk szakadt a háborús rettenet, Millió magyar ajk hozzád így rebegett: .Atyánk! Tekints le ránk! Oh, mert nagy a veszély, A világégés sok borzalma közt segély: Adj át égi nemzet, ki sebünk gyógyítsa, Fájdalmunk megértse, könnyünk felszárítsa!“ Magyarok Istene! hozzád fohászkodunk, hallgasd meg esdeklő, buzgó imádságiink! Nem hiába szállt fel hozzád esdeklésünk, Zita királynénkat küldéd el minekünk, Kinek áldó keze sebesültet gyógyít, Arany ajándéka feldúlt otthont épít, Kinek aranyszíve megérti fájdalmunk, • És nagy lelke emel, szünteti siralunnk. Magyarok Istene! hozzád fohászkodunk hallgasd meg háladó, buzgó imádságunk! hálát rebegünk ma, jó Atyánk, Flötted, Esdeklő szívvel azt kérjük betőled: Tartsd, óh tartsd meg soká királynénk életét, hisz látóhatárunk ma még oly zord, sötét. Sokszor lesz még szükség az ő jóságára, Míg eljön a béke, hős küzdelmünk ára. Magyarok Istene! hozzád fohászkodjunk, halld meg békét esdő, buzgó imádságunk! Óh adj Uram, békét e gyötrött világnak! Királyik és népek hisz csak erre vágynak. Imádott királynénk, ki most velünk szenved, örülhessen velünk békében is, — engedd! Akkor gyűl szent öröm jóságos lelkébe, ha meglesz legnagyobb áldásod: a béke. Királynénk ünnepén hozzád fohászkodunk: Áldd meg őt! — hallgasd meg buzgó imádságunk! Dr. Benkő István.