Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1917
'( J ITZ 70. I RÉVY FERENC (a felső leányiskolák illíniszt. biztosa, meghalt 1918. ápr. hó 2.) Hálás kegyelettel áldozunk néhány sorban volt mesterünk emlékének. Oly ember volt, ki a legideálisabban fogta fel a maga In utasát és meggyőződéssel hirdette eszméit. Nemcsak a felső leányiskola, hanem az egész hazai nőnevelés is egyik legérdemesebb munkáját siratja elhalálozásával. Nem a száraz tudásban, hanem elsősorban a lélek tisztaságában, a szív jóságában kereste a földi élet boldogságát. A kiváló növendékben büszkeséggel gyönyörködött, a gyöngébbet szerette és pártfogolta. Állandanóan a tanulók iránti szeretetet, türelmet hirdette körünkben. Az ő útmutatása mellett és szándékai szerint folyt sok évenkeresztül a tanítás a mi iskolánkban és mert törekvései tiszták, nemesek voltak, elérte azt, hogy tanár s növendék egyaránt becsülte. A szegedi iskola mindenkor kegyelettel fogja emlékét megőrizni. SZABADOS ISTVÁN (r. kath. hittanár, meghalt 1917. dec. 14.) isten szándéka szerinti pap volt, ki példaadásával bizonyította tanításainak igazságát. Lelke tiszta volt és nemes szívéből csak bölcs tanácsok fakadtak. Örök igazságokat hirdetett ajka és m áhítattal hallgattuk szavát. Testét visszaadta az anyaföldnek, lelke mocsoktalanul viszszaszáll az Úrhoz, tanítványainak pedig örökségül hagyta a buzgó vallásosságot. Ha rá emlékezünk, úgy érezzük, mintha most is köztünk Volna, mintha most is hallanék szavát, mely mondja: hit nélkül nincsen igazi szeretet és szeretet nélkül nincsen boldogság. Növendékei és kartársai tiszta szívvel szerették és mindnyájan úgy tekintettünk rá, múlt a jóság és szelídség mintaképére. Legyen áldott mindenkor az ő elnekezése! — -----