Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1917

'( J IT7 70 i. I RÉVY FERENC (a felső leányiskolák iiiíniszt. biztosa, meghalt 1918. ápr. hó 2.) Hálás kegyelettel áldozunk néhány sorban volt mesterünk emléké­nek. Oly ember volt. ki a légidéülisabban fogta fel a maga In utasát és meggyőződéssel hirdette eszm éit. Nemcsak a felső leányiskola, hanem az egész hazai nőnevelés is egyik legérdemesebb munkását siratja elha­lálozásával. Nem a száraz tudásban, hárem első sorban a lélek tisztaságá­ban. a szív jóságában kereste a földi élet boldogságát. A kiváló növen­dékben büszkeséggel gyönyörködött, a gyöngébbet szerette és pártfo­golta. Állandanóan a tanulók iránti szeretedet, türelmet hirdette körünk­ben. Az ő útmutatása Mellett és szándékai szerint folyt sok éven ’keresz­tül a tanítás a mi iskolánkban és mert törekvései tiszták, nemesek vol­tak. elérte azt. hegy tanár s növendék egyaránt becsülte. \ szegedi iskola mindenkor kegyelettel fogja emlékét megőrizni. SZABADOS ISTVÁN (r. kath. hittanár, meghalt 1917. dec. 14.) isten szándéka szerinti pap volt, ki néldaadásáva! bizonyította taní­tásainak igazságát. Lelke tiszta volt és nemes szívéből csak bölcs taná­csok fakadtak. Örök igazságokat hirdetett ajka és m: áhítattal hallgat­tuk szavát. Testét visszaadta az anyaföldnek, lelke mocsoktalanul visz- szaszált az Úrhoz, tanítványainak pedig örökségül hagyta a buzgó vallásosságot. Ha rá emlékezünk, úgy érezzük, mintha most is köztünk Votna, mintha most is hallanék szavát, mely mondja: hit nélkül nincsen igazi szeretet és szeretet nélkül nincsen boldogság. Növendékei és kar­társai tiszta szívvel szerették és mindnyájan úgy tekintettünk rá. múlt a jóság és szelídség mintaképére. Legyen áldott mindenkor az ő enne- kezese! — -----

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék