Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1934
n benünnen jöttek a panaszok a Magyar Tudományos Akadémiához nyelvünknek rohamos és szembetűnő romlása ellen. Mindenfelől sürgették az Akadémiát az e téren való állásfoglalásra, hiszen azért alapították száz évvel ezelőtt, hogy a magyar nyelvet művelje, gyarapítsa s a nyelvművelést irányítsa. Az Akadémia tudatában is van kötelességének. 1932-ben mozgalmat indított nyelvünk tisztaságának és épségének megóvása érdekében. Értekezletre hívta össze a fővárosi napilapok szerkesztőit, az írókat és tudósokat, hogy nyelvünk romlását megállítsa és ahol szükséges, kellő javításban részesítse. Megalakították Bessenyei, Széchenyi lelkes utódai a Nyelvművelő Szakosztályt, ez megindította a „Magyarosan“ című folyóiratot, munkába vette annak a kézikönyvnek megírását, amely a legkirívóbb hibákat tartalmazza és kidolgozta a javítások első sorozatát. A mozgalom országszerte visszhangra talált. Örömmel fogadták a közintézmények, egyházkerületek és belevonták a mozgalomba a sajtót és az iskolát is. Különösen nagy szükség van a sajtó közreműködésére, mert annak óriási hatása van nyelvünkre. A sajtó naponta ontja a sok millió és millió szót és mondatot és azokat milliók olvassák. Ha tehát egy rossz szót használ, azt a közönség megtanulja és tovább használja, viszont átvinni az új szót vagy újítást az életbe, ez senkinek sem könnyebb, mint a sajtónak. A sajtó a legnagyobb közvetítő hatalom a nyelv használatában. Rendkívül fontos tehát, hogy a sajtóban meglegyen a törekvés arra, hogy nyelvünk romlását megállítsuk. Nem kisebb fontosságú az iskola belekapcsolódása az Akadémia munkájába. A magyar iskolákban az ifjú magyarok tömege hallgatja napról-napra a tanár ajkáról édes anyanyelvén a tudományokat. Elsősorban a magyar tanár kötelessége, hogy tiszta, épkézláb magyar nyelven szóljon a magyar ifjúsághoz. De fontos ez a megértetés szempontjából is, mert minél magyarosabb az a nyelv, annál világosabb és annál jobban, annál többen meg fogják érteni. Gyakorlatilag senki sem képes a helyes, tiszta nyelvhasználatot olyan mértékben megvalósítani, mint a tanár. Rászoktatni a gyermeket a világos beszédre, ezzel is már közelebb jutunk a célhoz. Hiszen a világos beszéd jó magyarság is. A jó nyelvérzék felébresztése és fejlesztése érdekében szükség van még arra is, hogy a nyelvjavítás állandó legyen. Ne tűrjünk idegenszerűségeket a tanuló beszédjében sem. Ezt nemcsak a magyar nyelv tanárainak, hanem a többi tantárgyakat tanító tanároknak is szem előtt kell tartaniok. Mindannyiunknak össze kell fognunk az ügy érdekében, mert a nyelv mindnyájunk közös kincse. A javítást önmagunkon kell megkezdenünk. Sajnos mindnyájunknak könnyen kiszalad a száján a sok idegen szó, mert jobban esik mondani: becsvágy helyett ambíció, képzelet helyett: fantázia, újítás helyett: reform, gyökeres helyett: radikális, arckép helyett: portré, dombormű helyett: relief, nemzedék helyett: generáció, egyszerűsítés helyett racionalizálás, százados évforduló helyett: centennárium, ezredév helyett: millenium, diákotthon helyett: internátus, diákasztal helyett: menza stb. Kár, hogy ez a sok jó régi magyaros szó kezd feledésbe menni. Valósággal hemzseg nyelvünk a sok latin és nemzetközi szótól. Ezek egyre nagyobb tért hódítanak beszédünkben és írásunkban s a művelt világ előtt nyelvünk szegénységét hirdetik. Fölösleges tehát háttérbe szorítani a magyar kifejezéseket. Akiknek nyelvérzékét erős nemzeti öntudat vezérli, akik szívükön hordják anyanyelvünk ügyét, azok kerülik írásukban és beszédjükben a fölösleges idegen szókat. Nem engedik, hogy ezek lassanként meggyökeresedjenek. — Igaz, hogy az ifjúság olvasmányai között éppen a minta szónoki beszédek, mint aminek Kossuth és Apponyi beszédei, tele vannak latin, illetőleg nemzetközi szókkal, de ennek a hibának szolgáljon mentségére a múlt hagyományának tisztelete és az a körülmény, hogy hazánkban századokon át a latin volt a tanácskozások, a törvényhozás és iskolázás nyelve. A helyzet nem változott ma sem meg. Politikusaink, minisztereink beszédeikben túlhalmozzák a latin szókat minden ok nélkül. Ez is nagy hatással van hírlapjaink nyel