Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1936
Schill Fülöp ny. tanügyi főtanácsos, c. tankerületi főigazgató, leánygimnáziumi igazgató méltatása. Munka és pihenés az ember élete. Igazi nyugalmat azonban csak a jól végzett munka tudata nyújthat! Fáradni és küzdeni, akarni és eredményeket elérni kell előbb ahhoz, hogy a nyugalom boldogsága elé tiszta öntudattal és vágyakozó örömmel nézhessen az ember. És mi mindnyájan tudjuk, hogy iskolánknak lelkünk mélyéből nagyrabecsült igazgatója, Schill Fülöp tanügyi főtanácsos, ilyen tiszta öntudattal és vágyakozó örömmel állhat élete e határmesgyéjén. Emelt fővel és bátor lélekkel vallhatja, hogy odaadó és lelkiismeretes munkájával, soha sem lankadó kötelességérzetével és minden nemes eszme iránt való meggyőződéses lelkesedésével megtett mindent, amivel hazájának, hivatásának és embertársainak tartozott Isten rendelése szerint. Pedig a jó Isten nehéz életpályát jelölt ki számára, de megadott hozzá minden szellemi képességet, felvértezte a kitartás lelkierejével és a szeretet melegével, hogy mindvégig a legjobbak és legnemesebbek útjait járhassa. Álljunk meg egy kissé ez életpálya főbb állomásain, hadd lássuk keresztjét és szépségeit, fölfelé ívelését és beteljesedését, hogy aztán megismerjük az embert, aki e pálya kereteit lelki tartalommal töltötte meg. Schill Fülöp arad megyei német származású pedagógus család gyermeke. Aradon végezte a középiskolát s e város történeti múltja, a 13 vértanú szelleme, — akiknek sírjához az ő diákkorában még csak titokban zarándokolhatott ki a tanulóifjúság, — érlelte tudatos élménnyé benne a magyar haza és föld áldozatatos szeretetének kötelességét. Vonzza az apai pálya és vonzza a művészet, az irodalom szépsége. Tanár lesz e hivatás iránt érzett lelkesedésből. Első állomása a pécsi állami főreáliskola, innen szülőföldjéhez közelebb, a temesvári állami főreáliskolához kerül. Csakhamar tanár lesz egyúttal a temesvári állami felsőbb leányiskolában is. Mársits Rozina akkori igazgatónő annyira értékeli szakképzettségét és lelkes, odaadó munkáját, hogy maga ajánlja utódjául az igazgatói állásban. Rövidesen ki is nevezik az alig tíz éve működő tanárt igazgatónak, hogy aztán 24 évet töltsön a magyar nőnevelés e fontos pozíciójában. De hivatása lelkiismeretes teljesítése mellett talált időt arra, hogy a magyar és német irodalommal ne csak mint tanár foglalkozzék. Előadásokat tartott a temesvári szabad líceumban Petőfiről, Aranyról és Heinéről. Megjelent egy értékes tanulmánya »Párhuzam Kölcseynek Csokonairól és Schillernek Burgerről írt bírálata közt« címen, majd egy másik értekezése: »Wilhelm Jordans Nibelunge« és több cikke a nemzetiségi kérdésről a temesvári napilapokban. Irodalmi működése elismeréséül a temesvári Arany János Társaság rendes tagjává választotta. A családi élet boldogsága, a modern épületben elhelyezett virágzó felsőbb leányiskola békés vezetése és céltudatos fejlesztése egy felfelé ívelő pálya harmonikus ígérete volt. De elkövetkezett a megpróbáltatások első állomása: ki