Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1937
Schill Fülöpné Czöndör Ilona. Az elmúlt tanév óta nagy változás történt életünkben. Az értesítőből hiányzik egy név, amely szorosan egybekapcsolódott az iskola életével. Schillné Czöndör Ilona, az Árpádházi Szent Erzsébet leánygimnázium volt tanára és kimagasló egyénisége, 33 évi lelkes, buzgó tanári működés után nyugalomba ment. A múlt tanév végén mondott búcsút szép hivatásának, de — Istennek hála! — jó erőben, derűs lélekkel, mindnyájunk szeretetétől kísérve hagyta el intézetünket. Pedagógus családból, a szilágymegyei Zilahról származott s izzó magyar lelke mindig visszavágyott oda. Budapesten szerzett tanári oklevelet és szép eredményekkel teljes tanári működését Temesvárt, az áll. felsőbb leányiskolánál kezdte. Ott tanulta meg szeretni a tanári pályát, onnan került Szegedre gazdag tapasztalattal, sok tudással és lelkesedéssel. Előbb azonban a nagy összeomlás után, az oláh megszállás alatt még egy évnél tovább kitartott. Végül mégis menekülnie kellett s 1920 nyarán jött Szegedre férjével együtt, aki akkor lett az intézet igazgatója. Hosszú, érdemekben gazdag szegedi munkásságát nehéz röviden méltatni. 17 esztendőn keresztül csak másokért élt és önzetlenül mindig másokért dolgozott. Hozzánk persze legközelebb itt az iskolában állott, ez volt igazi munkaköre. Élete nagy részét a nevelés töltötte be, hiszen 30 évnél hosszabb ideig tanította, vezette és szerette a magyar gyermekeket. Derűs kedéllyel, vidám lelkülettel tudta széppé tenni számukra a számok száraznak látszó birodalmát és könnyűvé a kis emberek nehéz nagy munkáját. Bevezette őket a természettudományok gyönyörű és mély titkaiba, megismertette és megszerettette velük az Úristen legszebb templomát, a szabad természetet. Tanítványai rajongva vették körül a kedves Ilonka nénit, mert igazságos és megértő tudott lenni s jól ismerve családi körülményeiket, mindegyikük ügyes-bajos dolgát a maga ügyévé tette és elintézte. Eltréfált velük, jóságos türelemmel vezette őket s az ártatlan, tiszta gyermekszemekből feléje ragyogott a szeretet. Kortársnak egyeneslelkű, készséges és jóindulatú volt, mintaképe a jó tanárnak és kollégának. A vitákat asszonyi szelídséggel lágyította el, áthidalt és kiegyenlített minden nehézséget. Tanártársai mint hűséges baráttól vettek tőle nehéz búcsút s habár Budapestre költözött, az összeköttetést állandóan fenntartják vele. Szeged társadalmi életében is köztiszteletben és közszeretetben álló egyéniség volt, adakozó, jótékony, egyházához pedig hű, ragaszkodó lélek. Maradandó és nagyfontosságú cselekedete a Mansz szegedi csoportjának megalapítása. 1923 május havában összefonta a magyar asszonyszíveket, öszszekapcsolta a kezeket, felrázta a közönyből s maga köré gyűjtötte az egy célért rajongó magyar nőket. Bámulatos szervezőerő, körültekintés és kitartás jellemezte egyesületi munkáját; barátságos és előzékeny volt mindenkihez, így tudta az egyesületet felvirágoztatni. Szövőszékeket állíttatott fel, melyeken magyar asszonykezek serényen szőtték a híres Mansz szőtteseket.