Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1940
Dr. Kisparti János tankerületi királyi főigazgató (1885-1940. Élesmetszésű, mélyrelátó szeme nem pihen meg többé diákon, tanáron; nem néz szigorúan, kutatva, de nem is lágyul el, mint olyan sokszor, midőn segíteni és megérteni kellett. Határozott, mindig lényegre mutató mondatai már csak a múltból zengenek vissza s a kemény arcot oly sokszor ellágyító mosoly ezentúl csak a ráemlékezők lelkében villan meg. Keményen, fegyelmezetten élt s úgy is ment el, a kínok között is panasz nélkül, összeszorított ajakkal. Sziklaszilárd, egyenes lélek: ember volt! S mert talpig ember volt, a távolság csak növeli emlékének nagyságát. Esetlegességei elsimultak s arca annál élesebb, mennél inkább távolodunk a naptól, melyen szeme utólszor révült a klinikai szoba falára. S talán éppen a klinikai hetek mutatták meg legjobban, mennyire szíve mélyéig nevelő volt Kisparti János. Betegsége elején — akkor még távol az elmúlás gondolatától — áldásnak is érezte a kényszerű magányt. „Van ebben valami jó is! Az ember sok mindent újragondol, másként lát, elmélyül, nevelődik, teljesebb munkára készül!“ Igen, ez volt egyéniségének legalapvetőbb vonása: a munkáért, a munkában élni s mindig a legtöbbet dolgozni. Hányan keresték időnkénti, vagy hosszabb nemtetszésének forrását pillanatnyi, vagy huzamosabb ellenszenvben! Pedig de egyszerű volt a magyarázat: nem állhatta a munkátlanságot, a rátermettség hiányát s a kényelmes munkát, mert — ezt is munkátlan életnek tekintette. De lenézte az üres csillogtatást, a dobverést, a szóbafulladást is, elvként tűzve ki s a szerint élve: csak a tett beszél önmagáért! A tett forrása pedig — hirdette egész életével — nem a szó, hanem az önteltség nélküli magabízó erő, a széleskörű tudás és a bátor nekivágás. Minden terve energiájába ágyazódott s minden energiája egyetlen célra tört: alkotás az összeség érdekében. Könynyű volt neki, mert szilárdan és sokat tudott? Igaz! De sokat, rengeteget tanult is: mindig, megállás nélkül. Széles síkon mozgó pillantása ezért láthatta meg éppoly biztosan a parányit, a helyit, a kérészjelentőségűt, mint a nagyot, a fontosat, a fundamentum-lényegűt. S energia, tudás, bátor, nem habozó elhatározás együtt