Állami Szent Erzsébet leánygimnázium, Szeged, 1941
I. Iskolánk múltja. Intézetünk — a Magyar Közoktatásügyi Kormány és Szeged sz. kir. város áldozatkészségéből — 1897. szeptember hó 1-én nyilt meg, mint 6 osztályos felsőbb leányiskola. Szeged város hozzájárulása: 1023 négyszögöles telek és 50.000 frt. építési költség, a Magyar Államkincstáré 125.000 frt. Működésünket bérházban kezdve, az 1898/1899-i tanévben költöztünk új hajlékunkba, mely azonban 1903. augusztusától a mai napig a Klauzál Gábor-gimnázium otthona. Az új iskola régi hiányt pótolt s így hamar gyökeret vert és megizmosodott. Az eredetileg 200 növendékre és 60 internátusi bennlakóra tervezett intézmény mind szebb eredményeket ért el s méltán vált a délvidéki családok leányainak szívesen választott nevelőintézetévé. Az 1903. esztendő aztán ismét a költözködés éve. A Közoktatásügyi Kormány 66444 koronáért megveszi az u. n. Wodianer-féle telket s így 1903. augusztus havában új tiszaparti épületébe, mostani otthonba kerül át a felsőbb leányiskola, melyet különben a haladottabb idő és Szeged gyors fejlődése már megérlelt a reformra. A város közönsége esztendőkön át kemény harcot folytatott az intézetnek leánygimnáziummá való átszervezéséért. A reformot azonban egyelőre elodázta a világháború s ugyanakkor nagy megrázkódtatást idézett elő az iskola életében is. Az épületet 1914. szeptember 28-án kórházi célokra foglalta le a katonai hatóság, növendékeinket pedig idegen iskolába telepítették át. Szűkre szabott lehetőségek között, hol délelőtti, hol délutáni órákon folyt a tanítás éveken keresztül. Közben növendékek és tanárok bőségesen kivették részüket a háborús jótékonykodásból. 1916-ban beköszöntött a régen érlelődő reform. Intézetünk leánygimnáziummá alakult, azzal a feladattal, hogy — nem pusztán a szorosan vett női hivatást, hanem a változott követelményeket is szem előtt tartva — alaposabb tudást és persze azért gyakorlati jellegű képzettséget is adjon növendékeinek. Az új szellem tovább fejleszti az intézményt, a gyarapodó létszám pedig mind sürgősebbé teszi az alkalmasabb elhelyezést. A forradalmi idők aztán látszólag mindent semmivé tesznek, mert a francia megszállók kaszárnyának foglalták le az épületet. Az idegen katonák nagy pusztítást végeznek s különösen a szertárak állományát teszik annyira tönkre, hogy a rombolás eredménye itt-ott még ma is érzik.