Katolikus Boldog Margit leánygimnázium, Szeged, 1938
XII. Pius pápa. A pápaság elárvulhat rövid időre, de nem hal meg. És a zengőzúgó harangok ujjongó öröme azt harsogta-kiáltotta Róma népének és a világnak: van pápánk. A pápaválasztásnál a lelkesedés mindig nagy, de most túlcsorduló volt, mert az új pápa Pacelli Jenő. Ezt a nevet ismerik a politikusok, kormányelnökök, királyok, fejedelmek, nemzetek, a magyar tanyák kicsiny elemi iskolás növendékeitől a brazíliai őserdők kis indiánjáig, a világtájak minden részén. Az új pápa életrajzát most felesleges volna ismertetni, ismeri mindenki őt. Talán VII. Gergely pápa óta még nem voltak olyan bizalommal a pápa személye, sőt emberi tekintélye iránt, mint a jelen esetben, mert az új pápát az egész világ bizalmával ajándékozta meg. Az új pápa működése elé mindig érdeklődve, reménykedve néztek, de most előlegezték nemcsak a bizalmat, hanem a hitet, a tudatot, hogy a pápaságnak legalább is lelki, sőt szellemi tekintélye a legmagasabbra fog emelkedni. Ez a hatalom az Istentől van; a Genezáreti tó partjáról indult el, amikor az Úr Jézus Szent Péternek adta. De éppen azért olyan csodálatos, szilárd, megdönthetetlen. Ha hanyatlások vannak is az életében, de sohasem volt és nem is lesz alkonya. Hiába viharzott körülötte egy világ ádáz gyűlölete, hiába támadtak rá külső nagyhatalmak, emésztette belső meghasonlás, útjában volt a politikai, fegyveres, vagy pénzhatalomnak; hiába törtetett az emberi gyarlóság, vagy erkölcsi romlottság egész Szent Péter székéig, a pápaság, a lelkek nagyhatalma nem roppant össze. És most ott áll e hatalom fényében az új pápa, aki ugyanazokért az örök eszmékért harcol majd, melyek diadalát megállítani nem lehet. De ott áll nemcsak a felülről kapott tekintéllyel, nem is a tiara aranyával megdicsőítve csupán, hanem személyi kiválóságával, atyai szívével s előre érezzük, hogy ő a világnak csak adhat. Mi magyarok majdnem az egész világgal együtt mondhatjuk, hogy minekünk már előre is adott szívéből. Minket különben is hozzászoktatott a történelem, hogy a pápáktól mindig csak kapjunk, mint különösen szeretett, dédelgetett gyermekkoronát a nemzet alapításakor, fegyvert, lánglelkű szenteket, hadvezéreket a veszély idején, ma pedig az erkölcsi világtekintélyből. Ennek fényében reméljük mi is az igazságot. Ezért szeretjük úgy XII. Pius pápát, ezért remélünk tőle olyan sokat. Ezért vagyunk biztosak abban, hogy nemcsak vallásunk kiváló apostolfejedelme, hanem jobb sorsra érdemes, szebb jövő felé tekintő nemzetünknek is kegyes atyja lesz. Vivat Summus Pontifex! P. Návai Kapisztrán.