II. kerületi állami polgári fiúiskola, Szeged, 1894
I. Polgári iskola (1873—1895.) Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 59—67. §§-ainak mélyreható intézkedései folytán minden 5000 lakosnál többet számláló város köteles felsőbb népiskolát, vagy, ha anyagi ereje megengedi, polgári iskolát felállítani, illetőleg fönntartani. E törvénynek egyedüli szelleme az lehetett, hogy hazánkban életerős, általános műveltségű polgári osztály teremtessék, mely polgári osztály biztosítékát tegye egyrészt alkotmányos államéletünk erősségének, másrészt továbbfejlődésének. Nyilvánvaló, hogy a közszabadságot egyedül csak műveit felvilágosodott nép képes nemcsak megszerezni s megtartani, de azzal élni is. Szabadság és műveltség egymástól el nem választható, egymással szoros kapocsban levő fogalmak, melyek oly erősen összetartoznak, hogy időrendileg is többnyire összeesnek. Ahol a közszabadságra irányuló intézmények megelőzték az általános műveltséget, ott rendesen nyers, durva felfogásban maradt a közhit s a műveltséget félremagyarázták, amint ezt némely balkánfélszigeti államnál elég szembeszökően tapasztalhatjuk. A polgári iskolák nemcsak az általános művelődés és közszabadság, de társadalmi dolgok tekintetéből is szükséget pótoltak. Igaz ugyan, hogy hazánk lakosságának nagyobbik része őstermeléssel foglalkozik, de ez ismét maga után vonja az ipari kereskedelem fejlődését. Eme teendők ellátására pedig műveit, felvilágosult polgárokra van szükség. Sokszor emlegetik, hogy Nyugat-Európa kereskedelem s ipar tekintetében magasan áll fölöttünk. De ne feledjük, hogy ez a Nyugat-Európa ama másfél század alatt, amely időben mi a