II. kerületi állami polgári fiúiskola, Szeged, 1894

I. Polgári iskola (1873—1895.) Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 59—67. §§-ainak mélyreható intézkedései folytán minden 5000 lakosnál többet számláló város köteles felsőbb népiskolát, vagy, ha anyagi ereje megengedi, pol­gári iskolát felállítani, illetőleg fönntartani. E törvénynek egyedüli szelleme az lehetett, hogy hazánkban életerős, általános műveltségű polgári osztály teremtessék, mely polgári osztály biztosítékát tegye egyrészt alkotmányos állam­életünk erősségének, másrészt továbbfejlődésének. Nyilvánvaló, hogy a közszabadságot egyedül csak műveit felvilágosodott nép képes nemcsak megszerezni s megtartani, de azzal élni is. Sza­badság és műveltség egymástól el nem választható, egymással szoros kapocsban levő fogalmak, melyek oly erősen összetartoznak, hogy időrendileg is többnyire összeesnek. A­hol a közszabadságra irányuló intézmények megelőzték az általános műveltséget, ott rendesen nyers, durva felfogásban maradt a közhit s a műveltséget félremagyarázták, a­mint ezt né­mely balkánfélszigeti államnál elég szembeszökően tapasztalhatjuk. A polgári iskolák nemcsak az általános művelődés és köz­szabadság, de társadalmi dolgok tekintetéből is szükséget pótoltak. Igaz ugyan, hogy hazánk lakosságának nagyobbik része ősterme­léssel foglalkozik, de ez ismét maga után vonja az ipar­i kereske­delem fejlődését. Eme teendők ellátására pedig műveit, felvilágosult polgárokra van szükség. Sokszor emlegetik, hogy Nyugat-Európa kereskedelem s ipar tekintetében magasan áll fölöttünk. De ne feledjük, hogy ez a Nyugat-Európa ama másfél század alatt, a­mely időben mi a

Next