II. kerületi állami polgári fiúiskola, Szeged, 1934
tesség, amely a legteljesebb rendet, a legfenségesebb hatalmat és a legáradóbb szeretetet sugározza. A mi emberi életünk ezeknek az erőknek állandó harcától hangzik. A férfi, Ádám, az akarat, a gyengéd nő, Éva, az érzelem, s az isteni békét megakadályozni akaró gonosz szellem, Lucifer, az ördög, az értelem. Ez a három hős küzdi végig az ember tragédiáját. Az emberiség sorsának története Ádám látomása, álma, amelyet az ördög bocsát reá. Ezzel az álommal akarja elszakítani az embert Istenétől, hogy ne annak tisztelője, imádója, hanem dacos megtagadója legyen. Nem egyszerű bűnre akarja tehát csábítani az első emberpárt, — hiszen igaz, minden bűn elszakít egy-egy szálat az ember lelkén, amely Istenéhez fűzi, — de viszont a bűnbánat újra összeforrasztja az elszakított szálakat. Nem, az ördög többet akar ennél. Neki dacos, az Istennel perbeszálló életeldobás kellene. Ehhez a lelki állapothoz szeretné sodorni Ádámot. A mű az Úr trónusától indul. A teremtés befejezése után örvendező angyalsereg dicsőíti az Urat, egyedül Lucifer nincs megelégedve a nagy alkotással. Vakmerő hangon saját részét követeli belőle, hogy bebizonyítsa, milyen tökéletlen a világ. Osztályrészül két elátkozott fát kap a Paradicsomban. Ádám nem veszi észre, hogy Lucifer a bűnbe vezeti, maga szól Évának: „De csak szakíts. Jöjjön ránk, minek jönni kell... Legyünk tudók, mint Isten“. A csábítás sikerült, az ember elveszti az Isten kegyét. Elszakad Istentől. Megtagad vele minden összefüggést, nem érez hálát az életért, mert azt hiszi, hogy annak minden lépése a saját fáradságának gyümölcse. De nem megelégedett: érezni kezdi lelkén a test bilincseit. Most hát látni kívánja a célt, amelyet választott magának . Lucifer, a gonosz szellem, egy álom sorozatban végigvezeti az emberiség jövő küzdelmein. A történelmi színek sorozata Egyiptomban kezdődik. Ádám, mint Fáraó, félistennek gondolja magát, nevének örök megmaradásáról ábrándozik, mire Lucifer kijózanítja képzelgéséből. Lucifer ebben a jelenetben hatalmas miniszter, Éva pedig egy halálra korbácsolt rabszolga hitvese, akibe Ádám beleszeret. Az a látvány, amikor a boldogtalan asszony holt urát siratja, megrendíti Ádámot. Érzi, hogy milliók béreznek egy miatt; látja, milyen nyomorban él a nép; új világ után kívánkozik, ahol nincs zsarnokság, nincs önző dicsőség, nincs rabszolgamunka, hanem minden a köz javáért történik. A Fáraó önzésének sivárságából a szabad népért küzdő szabad ember sorsát kívánja. Lucifer elvezeti az új világba, a görög Miltiades korába. A görög vezér önzetlenül küzd hazája boldogságáért, de a nép háládatlan s jótevőjét vérpadra hurcolja. Ez tehát a népszabadság, ez a köz javáért való önzetlen fáradozás jutalma. Ádámnak nincs más vágya most már, csakhogy a gyönyörnek éljen. Miltiades nemes önfeláldozásának hiábavalóságát látva, eszmenélküli világba kívánkozik, hol mindenki „éljen magának és keresse a kéjt“. Ezt a császárt Rómában találja meg. Itt mint egy római főúr, Sergiolus dőzsöl a város ledér női között, de a tivornya nem tudja boldoggá tenni. Megundorodik társaitól, a kéjtől és önmagától. Az állati kéjtől megundorodva most egy szent eszme, a kereszt harcosa akar lenni. A következő jelenetben mint Tankréd, a keresztes lovag harcol a keresztért, de fájdalommal látja, hogy az emberiség most sem különb a