II. kerületi állami polgári leányiskola, Szeged, 1917
. JELENTÉS AZ 1917-18. TANÉVRŐL. A négy éves háború borzalmaiközött minden tavasz napfényes derűje, éltetfakasztó ereje, egy-egy reménysugárt küldött bíró telkünkbe, hogy véres kisz déliméltik fájdalmas, de dicső befejezése véget ér. S most, a negyedik év testet, lelket, szívet romboló munkája még mindig harcban áll a béke adgyarmainak erős igyekezetével. Még minndig a háború démona a hazahalatsabb, a nagyobb: ő az uralkodó, a parancsoló. Az emberi test, az emberi lélek és szellem minden alkotása nyögi rettenetes hatalmát s lárma alatt érzi magát minden itthon dolgozó munkás. A megpróbáltatásoknak, lemondásoknak és nélkülözéseknek minden neméből kijut a csendben munkálkodó iskoláknak is. Részint az anyagi hiányok, részint az iskolák és tanulók rendkívüli életkörülményei nagyban megnehezítik a megszabott sikeres eredmény elérését. A jelen tanév befejezésével négy éven keresztül osztottuk meg helyiségünket és szorgalmi időnket a helybeli áll. felsőleányi iskolával, áltóteteg leánygumfllázmimmal. Hogy ez a közösködés az érdekelt intézetek mindegyikére milyen hátránnyal jár, csak az tudhatja, akinek abban része van. Legfőképen a nevelés szenvedi meg a percekre kiszabott idő rövidségének káros hatását. A reggel 8—1 óráig, illetőleg a délután 20 óráig tartó órákon kívül, melyeket az évek óta megrövidített tanév miatt a kiszabott tananyag pontos elvégzésére kellett fölhasználni; tanulótaikkal nevelőleg keveset foglalkozhattunk. Az előadást befejező csengetyűszó sietésre, távozásra