Friss Hírek, 1922. szeptember-december (8. évfolyam, 223-301. szám)

1922-11-01 / 253. szám

Befizette a város a fü­ldadót TicenSzmitllét az állam előlegezett, tizenötmilliót bankkölcsönből fede­zett a város Szeged, október 31. (Saj. tudj A pénzügyminiszter a földadó fi­zetésének határidejét okt. 31-ében állapította meg. Mindazok, akik ezen határidőn belül befizették a föld­adójukat, 5 százalékos kedvezmény­ben részesültek. Természetes, hogy aki tehette, sietett leróni az adóját. Különösen az utolsó napokban, hétfőn és ma délelőtt is rengeteg sokan fizették be az adót, úgy hogy a pénügyigazgatóság tisztviselőkará­nak egy nagy részét ezidőszerint a földadó elkönyvelése foglalja le. Az 5 százalékos kedvezmény nagyobb földbirtok után törlesztendő adónál jelentékeny összeg, például Szeged város földadójánál ez másfélmillió koronát tesz ki, miután néhány ezer korona hí­ján 31 millió a város földadója. A hatóság már hetekkel ezelőtt gondolt arra, hogy miből fizesse ki a földadót, mert a tanács azt régeb­ben elhatározta, hogy megtakarítás céljából a határidőn belül, tehát október 31-ig feltétlenül kifizeti az adót. Több ízben felhívták a városi földek bérlőit, hogy a saját érdekük­ben rójják le a földadót, ennek azonban csak csekély eredménye lett, mert a mai napig mindössze kilencmillió koronát fizettek be az esedékes harmincegymillió helyett. A tanács már az elmúlt héten be­látta, hogy a földadó tekintetében nem számíthat a gazdákra, éppen ezért pénz után néztek. Balogh Ká­roly pénzügyi tanácsnoknak sikerült kieszközölni azt, hogy a forgalmi adóból a város részesedését, melyet még nem utalt ki az állam, lesz, számítja a pénzügyminiszter a föld­adóba. Ez tizenötmillió koronát tesz ki. A másik tizenötmilliót a tanács a Szeged Csongráditól folyó­számlára vette kölcsön. Mindez a hétfői napon már megtörtént és Skultéty Sándor városi főszám­vevő ma délelőtt kifizette a város föld­adóját. Negyvenezer hold föld után fi­zette a város hatósága az adót. Megjegyezzük, hogy ez megtérül a városnak, mert a bérlőket kötelezi a földadó, akiktől ezt rövidesen be­hajtatja a tanács. Érthetetlen azon­ban, hogy a bérlők tartózkodnak a földadó lerovásától, pedig azt föl­tétlenül ki kell fizetni s jobb előbb, mint később. A bérlők most másfél milliót takarítottak meg a hatóság jóvoltából. Szeged most a legna­gyobb birtokos a városok között s természetes, hogy a mi városunk fi­zette a legnagyobb földadót. Más szomszédos városok földadója sok millióval kevesebb, mint Szegedé, de ennek ellenére sem bírták a mai napig leróni a földadójukat. . Royal kávéházban minden este MÓRICZ LACZI Budapesti bohém énekes prímás mu­zsikál________________5183 X Egyetemi hallgatók figyelmébe. Megjelent Kolosváry Bálint magán­joga. Kapható Endrényi Imre könyv­kereskedésében, Kelemen u. 7. Fogtelinik­us zen­h­in­ek­ intelligens leányt felvesz Dr. Kun Zrinyi-utca 5. sz. FRISS HÍBEI Szerda, 1922 november 1. Petőfi István Ivadékai: Petőfi János pincér, ifjú Petőfi Sándor, a zongoramfivése Petőfi ficcsének csaláfija Aradon és t­iz uiszegclli földtulajilonosok letk­etzik megh­osszabbitisit blrik a fanbestu­l Arad, október 31. Petőfi Sándor százéves születési évfordulóját ün­nepli nemsokára egész Erdély és a szomszédos Magyarország. Minden­felé az ő emléke körül tömjénez a hivatalos és nem hivatalos magyar kultúra, színház, irodalmi egyesüle­tek és társadalmi szervezetek áldoz­nak a magyar géniusz legcsodála­tosabb és legpompásabb kifejezőjé­nek, verseit újra fordítják franciára, németre és románra, amikor egé­szen hirtelen, mintha egy villanás lenne ez a költő lidérces életéből: fölbukkan az a hír, hogy Aradon élnek Petőfi öccsének, Petőfi Ist­vánnak egészen közvetlen hozzátar­tozói. Egy pillanatra magunk is vissza­döbbenünk, amikor halljuk, hogy lehet az, hogy csak most fedezik fel ezt a magyar kulturhistóriai ada­tot; hogy van az, hogy senki soha nem említett sehol Petőfi Istvánék­­ról semmit egészen máig, amikor Aradig vezeti el a költő életének ezer kutatóját, ismerőjét, hivatásos és nem hivatalos esztétákat a szeren­csés véletlen? S milyen történet húzódik meg a felfedezés hátteré­ben, ki az, akit idáig vetett a sors Petőfi családjából, hogy került ide a Pannónia étterméig? Csak kita­lálásról van szó, vagy igazságról ? És ha az igazságról, hogy lehetett erről mindmáig megfeledkezni? Mindjárt megnyugtathatjuk a hi­vatalos aggódókat: tény, hogy Pe­tőfi János aradi pincér Részen Pe­tőfi Istvánig tudja kimutatni egye­nes ágban a leszármazását. Petőfi János Pestről került ide Aradra, most kapta meg végleges letelepe­dési engedélyét. Négy esztendős volt, amikor apja, idősebb Petőfi János, a budapesti királyi opera ze­nésze meghalt. Az apjára alig em­lékezik, azt mondja, hogy minden hangszerhez értett és az volt a szándéka, hogy fiát is zenésznek képezteti ki. Ebben megakadályozta a sors mostohasága és az, hogy nagyon szerény fizetésből kellett megélniük, azután, hogy idősebb Petőfi János meghalt. Az özvegy édesanyjánál egyszer egy idősebb úr jelent meg. Ferenczy Zoltán volt, a Petőfi-társaság titkára. Pontosan kikérdezte az özvegyet, milyen visszamenő ágról tud, kik azok, akik további adatokkal szol­gálnak és azokat bizonyítani tudják. Amikor özvegy Petőfi Jánosné né­hány régi emléket, könyvet, levelet és más apróságokat szedett elő, amik mind Petőfi István hagyatéká­ból valók voltak, Ferenczy Zoltán megkérte az özvegyet, hogy ezeket a relikviákat bocsássa a Petőfi ház rendelkezésére. Azt is mondta Fe­renczy, hogy a Petőfi-társaság lát­ván a dolog kétségbevonhatatlan komolyságát, gondoskodni fog Petőfi István családjának a sorsáról, a re­likviákért kellő ellenértéket szolgál­tat majd és gondtalan életet bizto­sít nekik. — Nem tudom — mondja Petőfi János —, miért nem kaptuk meg mindazt, amit ígértek, azt sem tu­dom, hogy mi, akik az Alföldről valók vagyunk, hogy kerültünk fel a fővárosba. Kis gyerek voltam, amikor — később — az anyámat kísértem ki a temetőbe. Pincérnek kellett mennem, szép írásom van. Kérem, ne tessék kinevetni, de étla­pokat írok itt a Pannonia-étterem­­ben, most senkinek sincs ilyen jó írása a pincérek közt. Én nagyon kérem a szerkesztő urat, ne tessék a dolgot így egyszerre szellőztetni, mert most nem olyan idők járnak. Az apám apját Istvánnak hívták, az is korán elhalt, az egész dolog nem olyan aktuális ... Itt jól ke­resek és mindent a fiamra áldozok, aki, meglátja majd, világhírű zenész lesz. Úgy beszél Petőfi János, annyi fájdalmas lemondással, annyi furcsa, kétségbeesett és elfojtott keserűség­gel, hogy hinni kell neki. És külö­nösen abban a percben, amikor a fiáról beszél, felgyullad a kék sze­me, megpirosodik a beesett, halvány, szőkebajuszos arca (angol bajusz, de az egész ábrázat, a két kiugró pofacsont, a magyar homlok és az a pár lázas kézmozdulat, amivel a szavait kíséri, kifejezetten hasonlít Petőfi Sándorhoz.) És így hívják Petőfi János kis­fiát is, a kilencéves művészt, így írja magát a füzeteire: ifjú Pető. Négy esztendeje zongorázik. Pesten tanult RieSin Olgánál, az Andrássy uton. Nyilvánosan vizsgázott, hallatlan sikere volt akkor, egy estére min­denki arról beszélt, hogy a nagy Petőfi Sándornak valamelyik rokona zongorázik, akit ki kellene taníttatni, sőt egy budapesti napilap cikket is írt róle. De megint nem történt semmi, a Petőfi-emlékekért ígért pénz sem érkezett meg, a pénz egyre drágább lett, vagy olcsóbb, ez már egészen mindegy, nem le­hetett megélni már odafenn, hát lejöttek a famíliával Aradra. Ifjú Petőfi a legjobb tanuló a negyedik elemiben, a tanító úr mindig őt szólítja föl elsőnek ... És mindig így : ifjú Petőfi Sándor. Friss Hírek hangversenyiroda VáSáRHELYI ZOLTÁN hegedűművész hangversenye BERTÍSY ERZSÉBET zongoraművésznő közreműködésével 1922 november hó 14 én kedden este 8 órakor a TISZáBAN Jegyek 60—300 kor­­árban Friss Hírek hangversenyiroda Kelemen-u 7 BELSiÍlIOSI ILLATSZERTE KiSs Dávid-palota­, Tóth Péterrel szemben. Telefonszám 708. 5263 Valódi Houbigant „Ideal“, SSE „Goly“ L'origan, Schipper, Ambra, Kaliforniai mák-par­­fümök eredeti üvegekben és Ql kimérve Eredeti 4711-es és ^3. valódi Mária Farina jUlích­­platz és Rudolf platz. to- To­vábbá francia kölni vizek I B- Legfinomabb angol szappa­­­g nők. Kéz és arcápoló sze­­rek, legfinomabb ponderok legolcsóbb árakon 5236 Újszeged területének legnagyobb része városi bérföld, melyet kisebb parcellákban a város az újszegedi kertészeknek és kis számban tiszt­viselőknek bérbe adott. Ezeken a bérföldeken, amelyeket huszonöten bérelnek, az ott lakók házakat épí­tettek. A bérföldek legnagyobb részére nézve, a főfasori telkeket is bele­értve, ez év végén letelik a hu­szonöt éves bérleti szerződés. A bérlők most beadvánnyal fordulnak a város tanácsához, hogy újabb huszonöt évre hosszabbítsa meg a szerződéseket és minden árverés el­kerülésével hagyja meg őket régi bérleteik birtoklásában. Ez a kérelem teljesíthető lesz, annál is inkább, mert a tanács ép­pen az októberi közgyűlés által fo­gadtatott el egy határozatot, amely szerint a beültetett és házzal be­épített bérföldeket a bérleti szerződés lejártával régi tulajdonosainknak újabb és előre meghatározott bérleti időre minden árverés mellőzésével átadják. Csupán a bérösszeg tekintetében áll kissé furcsán a helyzet. Ugyanis eddig mindössze 800—1000 korona évi bért fizettek holdankint, amit most a tanács búzavalutában, négy mázsa búza értékében alapított meg. Ez az összeg a hatszáz négyszög­­öles villatelkeknél meglehetősen ma­gas értéket képvisel, mert a telek hozadéka, mivel a villatelkek leg­nagyobb része parkírozva van, ko­rántsem éri el azt az összeget, amelyet egy hatszáz négyszögöles bevetett üres telek hoz. Mint érte­sülünk, az újszegedi villatelkeknél a tanács ezen ok miatt a bérössze­get alacsonyabban állapítja meg. A bérlendőt nem újabb huszonöt esztendőben szabják meg, hanem csak tíz további esztendőre hagyják meg a bérleteket a régi bérlők kezén. akit st em ország sem fogad . A magyar-csehszlovák határ­­kiigazító bizottság Ligetfalu és Orosz­vár között 500 holdnyi területet Csehszlovákiához csatolt, amely te­rületet a múlt héten adtak át Cseh­szlovákiának. Az első bevonuló csehszlovák katonai őrjárat 500 holdnyi területen mindössze egy­­ sebmetszőt fogott el egy szalma­kunyhóban. A később bevonuló ha­tárrendőrség az 500 holdnyi terület átkutatása alkalmával még egy ér­dekes felfedezésre jutott. Egy erdő közepén düledező erdészlakban négy­tagú munkáscsaládra bukkantak. Férj, feleség, két gyerek, akik közül az egyik még karonülő. A családot három hónappal ezelőtt kiutasították Csehszlovákia területéről a hatósá­­gok, a magyar hatóságok viszont nem engedték be a magyar terü­letre. A hontalanná vált család így a semleges zónában húzta meg ma­gát, a lakatlan erdészházba vonult, ahol nem kellett házbért sem fizetnie, mert a ház gazdáját annak idején a vörösök meggyilkolták, családja pedig ismeretlen helyre költözött. A hon­talanok 3 hónapon keresztül abból éltek itt, amit az erdő adott: a férj — á la Robinson — vadászgatott, az asszony erdei bogyókat szedett.

Next