Szegedi Friss Ujság, 1919. július-december (20. évfolyam, 140-295. szám)
1919-07-01 / 140. szám
XX. évfolyam, 140. szám. Szeged, 1919. Julius 1. Kedd Egyes szám ám ára 20 fír. Megjelenik minden reggel Egyes szám ára: 20 fillér. Vidéken.. .. . .. 24 . ELŐFIZETÉSI ÁR HELVBEN Vj évre 16 K VIDEHEIlVj évre 22 K 1 hóra 7K SZEia-EZDI POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal SZEGED Jókai utca 4. szám Telefonszámok: 252 és 12 262 felelős szerkesztő: ÚJLAKI ANTAL ^ Kiadótulajdonos : ENDRÉNYI LAJOS nyomda- és hírlapkiadó vállalata rt Igazgató : RÁCZ ANTAL Üzenet gazdatársaimhoz. Itt vagyok Szegeden, idehajtott csak kis időre magyar szívünk keserűsége. Idejöttem, hogy föltárjam községem és vidéke szenvedéseit. Nagy a mi bajunk. Dolgozó munkásnép vagyunk. Itt az aratás ideje, az elmúlt háborús évek alatt dacára megfeszített iparkodásunknak, az időjárás viszontagsága miatt jó termésünk sohasem volt. Éreztük és érezzük is súlyát a rossz időjárás és háborúnak, mert ma még sem jó ruhánk, sem elegendő kenyerünk nincs. Reméltünk, tűrtünk, dolgoztunk a jobb jövőben bízva, hogy lesz békénk, ruhánk és kenyerünk. Ma azt látjuk, hiába tűrtünk, hiába dolgoztunk. Kiveszik munkás kezünkből a munka eszközét, a kapas kaszától kezdve mindent,a szántóekét, az arató és cséplőgépig. Malomgépezeteket elvesznek tőlünk, marhát, lovat, sertést, juhot és gyapjút amivel dolgoztunk, dolgozni akarunk jövőre, amelynek tejéből és húsából éltünk és élünk, ruházkodunk. Mi lesz így belőlünk ? Koldusország, éhen kell pusztulni a dolgozó munkás népnek is. Itt az ideje aratnánk, csépelnénk, ha lenne mivel. Ennénk is, ha lenne mit. Mert ne higyjük, hogy félúton megállnak. Itt a bosszú dolgozik. Koldussá és igazabbá teszik a magyarságot. Hadd fizessen s szenvedjen ő is a más nemzeteket, ért háborús szenvedésekért. Mintha a magyar volna oka mindennek. Mintha a magyar nem szenvedett és áldozott volna ezer év óta és e háborús években vérben és vagyonban eleget. Úgy lesznek és akarnának velünk tenni, mint az oktalan álattal. Magyarok ! Munkástestvérek! Szólok hozzátok! Szegény kisgazda vagyok. Vagyonban nem sok veszteni valóm van. De van nyolc élő gyermekem. Tizenegyed magammal rongyoskodom, koplalok én is. Dacára, hogy megfeszített erővel dolgozom, vagyont sem a háború előtt, sem alatta nem szereztem, csak adósságot, mert önzetlenül dolgoztam, ésszel és kézzel családom és hazám boldogságáért. És ma azt látom, mintha hiába volna minden munka, minden áldozat. Keresem, mi ennek és ki ennek az oka ? Meg is mondom, mit gondolok, magyaros nyíltsággal. Mi magunk magyarok vagyunk átkos széthúzásunk össze nem tartásunknak az oka. Téves eszmék kísérleti nyulának engedtük át magunkat. Egy testnek, egy érzésnek kellene lennünk. Egy nemzet csak az összetartásban lehet erős. Amely család vagy nemzet önmagában meghasonlott, el kell annak pusztulnia. Itt a példa Oroszország és magunk. Kisebb nemzetek megtartották az önfegyelmet, az összetartást. Nézzétek mit tesznek és mivé készülnek lenni általa. Csak nekünk kell pusztulni, elveszni? Mert nem tartunk össze, sőt egymást marjuk, rágjuk, öljük, pusztítjuk. Azt mondja szent Pál apostol: Minden nemzetnek nekünk is. ,Vigyázzatok, ha egymást rágjátok és marjátok, hogy egymástól meg ne emésztessetek. * Már pedig mi ezt tettük és olvasom, hogy ma is egymást öli, pusztítja a magyar. Más népek csodájára, így kell ennek lenni? Nem lehet már nekünk többé, mint egy test tagjainak összetartani, egymást segíteni? Miért nem? Csak azért, mert mindenki fej akar itt lenni? Ez nem lehet Egy testben lenni kell fejnek, kéznek, lábnak is. Egy római bölcs mondo e példát nemzetének: láb és a kéz fellázadt a gyomor és száj ellen, hogy nem dolgozik csak nyújtózkodik, míg ők annyi sokat fáradnak. Megfogadták, hogy nem adnak neki többé enni, hadd szenvedjen ő is. A gyomor nem kapott enni, mi lett belőle ? A fej szédült, a láb tántorgott, a kéz elgyengült. Nem tudtak tovább ők sem dolgozni, sem élni! így cselekedtünk mi is. Azt mondottuk : Vannak köztünk herék, ingyenélők, elvelők! A régi vezetők pusztuljanak, legyenek újabbak. És így lett. Mi haszna? Az új fej, új vezetők jobbak? Látjuk munkájuk eredményét. Nemzeti érzés, vagyon, kincs, családi, társadalmi élet pusztulását. Úgy jártunk, mint az egyszeri ember mondá, kinek két kezét hátraköttették egy fához, hogy a legyek halálra kínozzák. Szánalomból egy másik el akarta róla hajtani a legyeket. Erre ő azt mondá: Ne bántsd, ezek már jóllaktak. Ha ezeket elhajtod, még éhessebbek jönnek, így jöttek reánk is sokkal falánkabb és éhesebb vezetők. A magyar nemzetnek, mint egy testnek szétzüllése, széthullása mutatja munkájuk eredményét. Muszáj ennek így lenni ? El kell a magyarságnak pusztulni ? Ha nem akarjuk mi és újra összetartunk, még talán nem késő. Még összetartással sokat tehetünk és megmenthetünk. Igaz, volt a régi vezetésben sok hiba, amely ellen oly sokat küzdöttünk. Már sok eredményt értünk volna el ily fölforgatás nélkül is. És ha visszatérünk az összetartáshoz, minden magyar, kicsinyek és nagyok egyformán, akkor igaz lesz, amit régi költőnk mondott: „A fej és lest tartson össze, egy értelem egy érezet lelkesítsen tégedet s ne féltsd magyar életedet, mert ahányszor egy volt lelke a magyarnak, mindég ellentállott a viharnak“. KUNA P. ANDRÁS kisgazda Szabadlábra helyezett munkások. A sztrájk alkalmából a nyugalom érdekében több oly munkást tartóztattak le, akikről később kiderült, hogy a sztrájk előkészítésében részük nem volt. Ezeknek egy kisebb csoportja előtt ma kinyílott a csillagbörtön ajtaja és a francia parancsnokság eleget tett a jelenlegi vezetőség óhajtásának, őket szabadlábra helyezte. Ismét a szép nyári derűt és a szabadságot visszanyerve, a Mars téren találkoztak a kiszabadult emberek. A francia rendőrség előtt tömegesen várakoztak a letartóztatottak családtagjai és repeső- s szívvel üdvözölték majd kéthét óta szabadságukat vesztett családjuktól elszakított kedveseiket. A munkások szabadonbocsájtásukat annak a mérsékelt memorandumnak köszönhetik,amelyet a mostani vezetőség terjesztett a francia kormányhatóság elé. A fügetlenségi párt újjáalakult. A régi függetlenségi párt mindkét frakciója gyűlést tartott vasárnap délután 4 órakor a városháza közgyűlési termében, hogy a megváltozott körülmények között állást foglaljon, illetőleg, hogy a rét függetlenségi Károlyi- és Lovászy-csoportot egységes táborba tömörítse. A gyűlés nem volt nagyon látogatott, alig félig töltötték meg a függetlenségi polgárok a közgyűlés nagytermét. A gyűlést Kószó István nyitotta meg és beszédében hangsúlyozta a függetlenségi érzelmű polgárok egy táborba való tömörülésének szükségességét. A gyűlésen felszólaltak P. Ábrahám Dezső, Balla Aladár és Wagner Károly volt országgyűlési képviselők, míg Rónay Ákos indítványára a gyűlés mélységes gyászának adott kifejezést a budapesti Ludovika-növendékek állítólagos barbár kivégeztetése fölött. Sereghy Mátyás toborzásra hívta fel a gyűlés figyelmét, szavaira kimondotta a gyűlés, hogy minden párttagtól elvárja, hogy jelentkezik a nemzeti hadseregbe. Végül kimondották, hogy csatlakoznak az országos függetlenségi 48-as párthoz és megválasztották a tisztikart. Elnökök lettek: Becsey Károly, Kószó István, Papp Róbert és Pálfy Dániel. Ügyvezető elnök: Tóth Imre. A kormány a katonaságért és a rokkantakért A magyar nemzeti kormány vasárnap délután Károlyi Gyula gróf miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tartott, amelyen a hadseregre vonatkozó szociális kérdésekkel foglalkozott. A határozatokból kitűnik, hogy a kormány mindenekelőtt a katonaság s főleg a rokkantak iránti anyagi és erkölcsi kötelezettségeinek akar eleget tenni. Mint ismeretes, a Szegeden, Tápén, Algyőn és Dorozsmán lakó rokkantak Budapesttől teljesen el lévén vágva, újabban nem kapták meg a rokkantsági illetményeiket. A kormány gyors intézkedéssel akar segíteni ezen a visszás helyzeten s ezért elhatározta a minisztertanács, hogy összeiratja az említett helyeken lakó mindazon rokkantakat, kiknek rokkantsági dija (sebesülési pótdija) már meg van állapítva és ezt okmányszerüleg igazolni tudják. Az összeírással a népjóléti minisztériumot vezető Bársony Elemér államtitkár bízatott meg. A minisztertanács felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy az esedékessé vált rokkantsági díjakat és sebesülési pótdíjakat jan. hó 1-től visszamenőleg mindazoknak fizesse ki, akik az összeírási lajstromban benn lesznek. A minisztertanács foglalkozott a hadsereg tisztjei és legénysége fizetésének megállapításával is. Az erre vonatkozó javaslatot Horthy Miklós hadügyminiszter terjesztette elő s a minisztertanács elfogadta. A kormány helyes szociális érzékkel állapította meg azokat az elveket, amelyek a fiatal magyar hadsereg tisztjeinek, altisztjeinek és legénységének anyagi exisztenciáját alapozzák meg. A javaslat, mely legközelebb már végrehajtásra is kerül, a létminimumot veszi alapul, amelyet a legalacsonyabb rendfokozatokban is biztosítani kívánja mindenki részére. A törzsfizetés mellé ugyanis minden családtag után megfelelő családi pótlék jár és így például a nős törzsőrmester nagyobb fizetést fog kapni, mint a nőtlen hadnagy. A javaslat a szociális igazságnak megfelelően nem tesz különbséget a tiszt és altiszt gyermeke között családi pótlék tekintetében. Az új illetményszabályzatban az altiszti és az alacsonyabb tiszti fizetések nagyobbak a régieknél, míg a magasabb rangú tisztek fizetését leszállítják. Nagy előnye az új szabályzatnak az is, hogy egyszerű, világos, úgy hogy bárki könnyen eligazodhat rajta. A fizetésrendezés a csendőrtisztikarra is kiterjed, a csendőrtisztek azonban az eddigi javadalmaikat fogják kapni, minthogy az ő illetményeiket csak a legutóbbi időben jelentékenyen felemelték. A bolsevikek kegyetlen munkája. Mint teljesen megbízható forrásból értesülünk, a Budapesten lezajlott ellenforradalmi mozgalom után a szovjet kormány még tovább akarja fokozni azt a terrort, amely az ország megnyomorított fővárosának lakosságát már eddig is végső elkeseredésbe kergette. A tanácskormány a legkönyörtelenebb eszközöket alkalmazza, hogy ideig-óráig meghoszszabbíthassa azt a proletárdiktatúrát, amelyet eddig is a magyar vér pazarlásával tudtak csak fenntartani. A tanácsok országos ülésének intéző bizottsága Garbai Sándor elnöklésével ülést tartott, amelyen Kun Béla kijelentette, hogy a legkíméletlenebb eszközökkel kell elnyomni a burzsoáziát, mert a proletárdiktatúra csak úgy maradhat fenn, ha mindent letipornak, ami a diktatúra kiépítésének útjában áll. Osztályharcot és osztálypolitikát kell hirdetni — úgymond — a burzsoáziát egészségesen és erősen kell elnyomni. Az ellenforradalom leveréséről beszámoló laptudósítások szerint a statáriális bíróság bőségesen ontja az embervért A letartóztatottak közt van Bartha volt őrnagy is, a Ludovika Akadémia parancsnoka. A bíróság, mely folytatólagosan tartja üléseit, halálra ítélte Kiss István, Grassely József és Szabó László, volt katonatiszteket, továbbá Osváth Zoltán volt tényleges századost, a 2. tüzérezred parancsnokát, Weldinbrecht Antal volt tartotóhadnagyot, a 2. tüzérezred ütegparancsnokát és Imrei Ferenc volt tényleges századost, a 3. üteg parancsnokát. A lapok tudósítása szerint a vörös hadseregnek igen sok halottja volt. Egyedül a Ludovika Akadémia körüli véres harcokban tizenhét katona esett áldozatul. A Ludovika Akadémia növendékei a halálos ítéletet az olasz misszió közbelépésére nem hajtották végre.