Szegedi Friss Ujság, 1919. július-december (20. évfolyam, 140-295. szám)

1919-09-12 / 202. szám

XX. évfolyam, 122. szám, Szeged, 1919. szeptember 12. ♦ Péntek Megjelenik minden reggel Egyes szám ára: 30 fillér. Vidéken.. .. . .. 400 ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN 1/4 évre M » N H H. - N25 K viokHErr 1/4 évre M « M .. M 1 hóra .. n « n 30 K 10 K B3DI FRISS ÚJSÁG POLITIKAI NA­P^1ÓL A P. á. ■ Egyes szám ára 30 fillér Szerkentőség «s kiaU-^Avatal SZEGED, Jókai­ Utca 4. szám Telefon számok: 252 és 12—62 Felelős szerkenciff« ÚJLAKI ANTAL Kiadótulajdonos « ENDRÉNYI LAJOS oromda. és hirlapUadd rálIsn­aiMt Igazgató: RÁCZ ANTAL 4 Uj feladatok. Uj idők, uj feladatok várnak a ma­gyar népre. A vajúdó idők forrongá­sai megbuktatnak régi irányokat, uj életre keltenek uj felfogásokat, meg­buktatnak uj kormányokat, felnevelhet­nek uj erőket, hogy hamarosan eltűn­jenek a gyorsan változó idők sülyesz­­tőjében, de akármi következik, a ma­gyar nemzetnek egységes erőben kell kibontakoznia, a magyar­­ nemzetnek a küzdelmek poklából épen kell kikerül­nie, tanulságokkal és megértésekkel telítve. Mind azt kérdezzük:­­ mi lesz? Mi jön? Mi következik? A sok találgatás és töprengés he­lyett többet ér a gyors elhatározás, a gyors cselekvés, mely nem lehet más, mint a választás megejtése, hogy úgy a nemzetnek, mint az ántantnak tiszta képe legyen a helyzetről. Csak az a kormány maradhat meg a pozíciójá­ban, amely a nemzet akaratából jut a hatalom polcára. Nem lehet tehát sür­gősebb teendője egy politikai tényező­nek sem, mint a választás kierőszako­lása. Addig hiába váltogatjuk a kor­mányokat, addig hiába minden erő­­próbálkozás, mert hiszen egy olyan kormány, mely nem gyökeredzik a nemzeti akarat talajában,­­ ha tagjai csupa félistenek, akkor sem érhetnek el eredményeket. Budapesten a politikai helyzet a le­hető legzavarosabb. A politikai cir­kusz, mely Szegeden leginkább a Kass­­szálló halljában játszódott le, Buda­pesten kibővített arányokban, a sze­replőknek nagyobb létszámával produ­kálja kisded játékait, az érvényesülé­seit. Maga Lovászy így jellemzi az ál­lapotokat: — A helyzet nagyon zavaros és fölöttébb szomorú. Van egy kormá­nyunk, amely nem felel meg az ántánt kívánságainak, mert az ántánt olyan kormányt kíván, melyben a társadalom minden osztálya képviselve van. A je­lenlegi kormány pedig távol van ettől. Ennek az állapotnak a súlyát az or­szág érzi meg,­ mert ez a körülmény az oka, hogy nem tudunk­ könnyítéseket, elérni. A blokád ma olyan­­súlyosan nehezedik reánk, mint akár a­ vörös uralom napjaiban. A drágaság és „a m­unkanél­kül­iség napról-napra fokozóílik­ és csak bizalommal lehet arra gondol­ni, hogy mi lenne, a téleji, ha ezek az állapotok megmaradn­ának. Pedig a helyzet megoldása rendkívül egyszerű volna. Egy olyan kormányt kell ala­kítani, amely az ántant kívánságainak megfelel. Sajnos, a magyar közvéle­mény jelentékeny részei még mindig szélsőségesek és nem akarják a nem­zeti demokráciát megvalósítani. Meg­győződésem, míg ez a gondolat tel­jesen úrrá nem válik a lelkeken, addig az országban a nyugalom, a rend, a jogbiztosság helyre nem áll és az ösz­­szeomlott Magyarország újjáépítése meg nem kezdődhet. Lovászy Mártonhoz hasonló szellem­ben nyilatkozik a viszonyokkal ismerős minden számottevő politikus, úgyhogy e nyilatkozatokból nem nehéz arra kö­vetkeztetni, hogy ismét kormányválság előtt állunk. Nem az utolsó kormány­válság előtt a teljes rendig. A nemzet­nek jobban, mint valaha bele kell nézni a politikusok kártyájába és a saját életérdekének parancsoló szükség­lete szerint kell megrostálni a vezető­ket, akik közül csak azok maradhatnak meg, nem akik görcsösen ragaszkod­nak a hatalomhoz vagy a szerepléshez, hanem akikre az országnak föltétlenül szüksége van. Kiabál, lármázik, dö­römböl a nyomor és a szükség : ne egymást marjuk, de hallgatva eresszük a fórumra azokat, akik úgy a nemzet egésze, mint az ántant előtt possibilisek lehetnek. Hogy pedig ezt m­egítélhes­­sük gyorsan meg kell ejtenünk a vá­lasztásokat. Újszeged elzárása. — Csak igazolvánnyal lehet átmenni.— Tem­esváry Géza dr. rendőrfőkapi­tány a mai tanácsülésen bejelentette, hogy Újszegedet a szerbek holnaptól fogva újból lezárják, úgy hogy a hí­­don csak igazolvánnyal lehet átmenni. Tegnap délután kidobolták Újszege­den, hogy a hídon csak igazolvánnyal lehet közlekedni. Az igazolványokat a község elöljárósága adja ki, a szerb parancsnokság felülbélyegzésével Temesváry Géza dr. főkapitány be is mutatott már két példányt az újszegedi igazolványokból. A széninség. A Széninség, úgy látszik, nemcsak Szegeden és Magyarországon érezteti erősen a hatását, hanem úgyszólván kiterjed az egész kontinensre. A bécsi, a berlini,­ a svájci és részben az antant­lapok is állandóan foglalkoznak a kér­déssel. Bécsben és Németországban külö­nösen érezhető a szénhiány, úgy hogy például Bécsben már arról tárgyalnak, hogy hetenkint az üzemekben két hét­köznapra elrendelik a munkaszünetet. A szénhiány elsősorban a háború természetes következménye. A hadi­­szolgálat folytán a termelfe csökkent, különösen a volt központi államok kevesebb r­unkással voltak kénytelen dolgoztatni. A háború hirtelen befeje­zése, a bizonytalan politikai és gazda­sági helyzet, amelyet a legyőzött or­szágokban a kommunista mozgalmak még bizonytalanabbá tettek, a terme­lést még jobban megcsökkentették. A szénhiány legnagyobb oka azon­­ban, hogy a szénbányászat és általá­ban a bányászat számára már régen nem sikerült kitermelni azt a bányafa­­szükszletet, amely a megfelelő szén­szükségletek kitermelésében feltétlenül szükségeltetnék. A súlyos helyzet a jelen viszonyok között, különösen Magyarországon és a megszállott ré­szek bányáiban érezhető. Az ÉMandó politikai hullámzás, majd a megszállás, a komimunimus mind gátolták és késleltették a rendszeres termelés meg­kezdését. Ma úgy állunk, hogy még jó időnek kell eltelnie, míg először elegendő bányafánk, majd azután sze­nünk is lesz. A tél elé nemcsak Ma­­gyarország, de az összes volt központi államok lakossága néz aggódva, mert örülhetünk, ha annyi fűtőanyagunk lesz, hogy a következő hónapokat redukáltan meleg szobákban átélhessük. Junk és a mi fogadalmi templomunk tovább állt némán, mozdulatlanul, csonkán. Az anyagot lassan-lassan elhordogat­­ták a jó emberek, az idő múlt, a mun­kálatok folytatása pedig késett, késett mint a szorongva várt vonat, amely nem érkezhetik meg, hiába, mert ka-­­tasztrófa érte. Az a kevés anyag, ami még ma maradt, ami hirdette, hogy valamikor mozgalmas élet vette körül az építke­zést,­­ azt most eltünteti onnan a város hatósága. Eladják az épületfát, a téglát, mindent, mindent. Száraz, rideg tények: árlejtés a fo­gadalmi templom anyj­­ára. Ajánlatok: épületfa köbmétere 300 korona, 1000 drb. tégla 300 korona. Tankötelesek ügyei Az állami tanfelügyelőség átirata sze­rint a beiratások az állami iskolákban, valamint a községi iskolaszéktől nyert értesítés szerint, a községi elemi isko­lákban már megkezdődtek úgy a bel-, mint a külterületen. Miután a tanítás tekintetében a hadi­­állapot folytán előállott elmaradás le­hető pótlása kívánatossá teszi, hogy a tanköteles korú gyermekek az iskolát a lehető legszorgalmasabban látogassák, felkéri a város hatósága a lelkészi hi­vatalokat, hogy a szülők figyelmét a szószékről hívják fel a tanév kezdetére, hogy gyermekeiket a kitűzött határidő alatt beírassák abba az iskolába, ame­lyiknek kerületébe tartoznak. Ellen eset­­ben a törvényben előírt megtorló in­tézkedéseket fogják foganatosítani. A rendőrkapitányi hivatalt utasítja a tanács, hogy a megfelelő módon saját hatáskörében is tegye közhírré a tanév m­egkezdését és a tankötelesek beiratását, különösen a külterületi központokon. A mi íogadaími tampiomunk... Valamikor fogadalmat tett a város, hogy Istennek kifejezi háláját az árvíz által elpusztított város újjáébredése fö­lött. Rakosgattuk félre a krajcárokat és a forintokat, mint a takarékos, nemes­­célú ember és vártunk az időre, hogy megvalósítjuk szándékunkat, hogy le­­róhassuk Istennek h­álánkat, hogy az egybegyűlt pénzen­­ felépíthessük az or­­szág második legszebb templomát, a szegedi, a mi fogadalmi templomunkat. A háború előtt együtt volt a pénz, elkészültek a tervek és a nagyszerű raj­zok, folytak a lázas, siető előmunkála­tok, ástak, fúrtak, faragtak, rakták a téglákat,, emelték a karcsú ,,falakat, szö­kött, fölfelé, tört a magasba a piroskö­ves épület . . . És egyszer egy nyáreleji vasárnap délután megjelentek a határon a há­ború komor és sötét viharfelhői. Mindenki elment katonának, a tégla­hordó, a fuvaros, a malleros, a kőmí­­ves, a rajzoló és mindenki. Az építkezés megállt, mint egy ha­talmas gépezet, melyet egy robbanás halálosan megdermeszt. A felhalmozott anyag a templom környékén csöndesen várt a sorsára és a nagy unott várakozásban elszálltak a borzalmas telek, tavaszok, nyarak és őszök. Az épület csonkán meredezik az ég felé ma is. A négy éves háború, úgy látszott, meg­szűnt, azt hittük az élet vére ismét visszatér­­erünkbe. De nem tért, család- Garami százezer koronája. Megírtuk, hogy Garami Ernő áp­rilis 10-én tizenötezer frankot vett fel Kun Béla külügyi hivatalától, ami a mi pénzünkben százezer koronának­­ felel meg. Garami erre a védekezés terére lépve, bécsi lapokban megjelent­­interújukban kijelentette, hogy ehhez az ominózus összeghez nem nyúlt; egy svájci bankban helyezte el, ahol érintetlenül is meg­van. A pénzüíiy­­■minisztei most foi hívta Garami Er­nőt, nevezze meg, miféle bank az,­ ahol ez az összeg felszabadítását vár­va megtalálható, hogy aztán vissza-­ vándoroljon oda, ahová jogosan tar­­tozik; a magyar államkincstárba. A megkeresés, amelyet ebben az ügyben­ Grünn János pénzügyminiszter Garam­i , Ernőhöz intézett, a következő: Magyar pénzügyminiszter. Garami Ernő untak . , Budapest. A Reggeli Hírek folyó hó 2. és a 3-iki idemellékelt példányaiban megje­­­lent két közlemény, illetve az azokban közzétett­"okmányok és Lovászy Már­ton volt külügyminiszter nyilatkozata szerint Ön a volt tanács-köztársaság, kormányától 100.000 korona összág nek megfelelő külföldi értéket vett át,­ amelyet mint az államkincstártól jog-­ talanul elvont és önt meg nem illető összeget ön egy svájci bankban defi­­­nált teljes összegében és ez az összeg ott teljes egészében a mai napig is érin­tetlenül meg­van. Minthogy ez az összeg minden két­séget kizáróan a m­agy­ar államkincs­­tárt illeti meg, az onnét minden jog­alap nélkül vétetett fel és adatott át önnek, — felhívom, hogy az állam­­kincstár jogainak érvényesítése végett szíveskedjék az illető sváj­ci bankot, a deponálás idejét, a pontos összeget és pénznemet, szóval a depositum­ra vo­natkozó összes adatokat közölni és a vonatkozó okmányokat átadni s egy­ben a megfelelő felhatalmazást kiállít­­tatni, hogy a szóban lévő összeg fel­vételére a megfelelő állami közeget kiküldhesse­n, illetve a felvétel iránt intézkedéseket teh­essek. Budapest, 1919. szeptember hó 6-án. Grünn János pénzügyminiszter. .

Next