Szegedi Friss Ujság, 1919. július-december (20. évfolyam, 140-295. szám)
1919-10-18 / 233. szám
^4 XX. évfolyam, 2^3. szám. * Szeged, 1919. október 16. * Vasárnap Egyes szám ára 30 Megjelenik minden reggel. Egyes szám ára 30 fillér ELŐFIZETÉSI ARHEIÍVBEfi 10 évre .. ....................25 K vidéken 1/4 évre .. 30 K 1 hóra ................. „ « 10 K S ZEjO-EII:»!1 POLITIKAI NAPILAP /T -------íimmf " Szerkesztőjé«» ^ ^ ^ manorhivatali Szeged, Jókai utca 4. szám Telefonszámok: 12 62 és 251 Felelős szerkesztő: ÚJLAKI ANTAL Kiadótulajdonos : ENDRÉNYI LAJOS nyomda és hírlapkiadó vállalata rt Igazgató RÁCZ ANTAL I miért öt centimie korona. Tegnapi cikkünkben részletesen előadtuk a magyar pénz elértéktelenedésének indokait. Ez indokok magukban is megmutatják már, hogy mit ér a magyar pénz. De még jobban megvilágítják e kérdést az alábbi számadatok. A számadatokat kikerekített összegekben adjuk elő. , Háború előtt az osztrák-magyar bank érckészlete másfél milliárd volt, kibocsájtott bankjegye alig több mint két milliárd. Megvolt a szükséges egyensúly az ércfedezet és a kibocsájtott bankjegy között. Most a szovjet uralom után a papiroson kimutatott érckészlet 330 millió, míg az erre kibocsájtott bankjegy 45.000, mind negyvenötezer millió. Tehát békében minden kibocsájtott kétezer korona papírpénznek volt 1500 korona érc fedezete, addig most minden kétezer korona papírpénznek alig van 15 korona fedezete. Már ez megmutatja, hogy mit ér a magyar papírpénz. . Ennek dacára azonban az osztrákmagyar bank mérlege ma is aktív, tehát mind a negyvenöt milliárd papírpénz beváltható lenne, ha az osztrákmagyar bank követelései befolynának. Igen ám, de jók az adósai az osztrákmagyar banknak, tudják-e azok adósságaikat megfizetni ? Elsősorban a volt Ausztria tartozik a banknak huszonhat és fél milliárddal, azután tartozik a volt Magyarország tizenhat és fél milliárddal. Ez a két főadós belátható időn belül nem fogja tudni tartozását megfizetni és semmi esetben sem tud élőpénzben fizetni. Pedig a bankjegynek az adja meg az értékét, hogy reá van nyomva : «A bankjegyért fizet, a kibocsájtó bank az előmutatónak ércpénzt.» Ha a kibocsájtó kötelezettségének nem tud eleget tenni, akkor a bankjegy csak annyit ér, mint egy bukott vállalkozó által kibocsájtott Jancsi bankó. — Ausztriát kikapcsolva, foglalkozzunk csak Magyarország fizető késpességével. Magyarország háború előtti államadóssága kitesz két és fél milliárdot, az osztrák-magyar banknak tartozik közel tizenhét milliárddal, hadikölcsön címén tartozik cda 14 milliárddal, egyébb minden néven nevezendő tartozása kitesz öt milliárdot. A fizetendő hadisarc összege a szakférfiak becslése szerint lesz cca negyven milliárd. Tehát Magyarország tartozása ez idő szerint harmincnyolc és fél milliárdot tesz ki, ehhez jön még a fizetendő hadisarc. — Magyarország területének felét elveszti. Ha a Magyarország elvesztett területén osztakozó győztesek a tartozásokat, a kapott terület arányában elvállalják — ami igen valószínűtlen, mert a területek elvételénél nem méltányosságról, hanem ököljogról van szó, — akkor a jövendő Magyarországnak marad eda húsz milliárd tartozása. Ezenkívül a kiszabandó hadisarcot kizárólag a jövendő Magyarországnak kell megtenni, mert az csak nyilvánvaló, hogy a győztesnek jutott országrészeket ugyanaz a győztes nem fogja a hadisarccal megterhelni, mert hisz akkor önmagán hajtaná be a sarcot. Végeredményében tehát a megmaradó Magyarországnak hatvan milliárd tartozást kell vállalnia. Ezzel szemben Magyarország régi teljes területén a köz- és magánvagyonok, 1915. évi, már háborús értékbecslés szerint hatvan milliárdot értek. Ez az érték a háború végéig lényegesen emelkedett és azért a forradalom kezdetén százhúsz milliárdra becsülhető. A szovjet garázdálkodás ez értékekből éppen a megmaradó magyar területeken elpusztított cca 20 százalékot. Hozzávetőlegesen tehát Magyarország régi területén levő összvagyon megér most száz milliárdot. Az ország területének fele a győzteseké lesz és pedig az értékesebb részei. Marad tehát a jövendő új Magyarországban ötven milliárd köz- és magánvagyon és ezt terhelni fogja a fentiek szerint hatvan milliárd adósság. És ezenkívül még mennyi sok minden, még most pénzben nem értékelhető teher fogja terhelni az új Magyarországot? A rokkantak elrajlása, az özvegyek, nyugdíjasok tartása, a tönkretett gazdaságok lábraállítása, az elpusztított fajjország állomány helyreállítása, a kisipar fölsegélyezése, a munkásügy szociális rendezése, a tisztviselők megélhetésének biztosítása és még sok száz más itt fel nem soroltó teher. És e teljesen vigasztalan helyzet mellett nem lebunkózandó lelkiismeretlenség az, hogy még most is járják a népvezérek az országot s hol titkos üléseken, hol nyíltan azonnali földosztásokat, a nincsetlenség minden vonalom megszüntetését, azonnali milliárdokba kerülő szociális reformokat hirdetnek, uszítják egymás ellen a társadalmi osztályokat, vallásfelekezeteket, holott tudják, hogy a mindenki által óhajtott ezen reformok most nem vihetők keresztül. És mindezt teszik azért, hogy maguknak hatalmat, vezérséget biztosítsanak. A nép éhezik és fázik, könnyű most izgatni, a kést a kezébe adni, ahelyett, hogy megmagyaráznánk nekik, hogy minden reformot meg fogunk valósítani, csak a lehetőséget meg kell várni addig dolgozni és dolgozni kell, hogy eljöjjön a lehetőség órája. És ez a dologtalan izgatás a fő oka a pénz elértéktelenedésének, a drágaságnak. A külföld látja, hogy ez a nemzet nem okult a múlton, ma is a régi pártoskodó, dologtalan izgatók által vezetett. Nem bízik a külföld bennünk, nem bízik jövőnkben és ezért nem honorálja pénzünket. A pénzünk áresésén nagyon segítene a munka azonnali felvétele. Ötven milliárd vagyonunk marad hatvan milliárd adóssággal terhelve, csődbe jutott kereskedők vagyunk. Mivel akarunk magunkon süteni. Egyedül csak a nagy adókkal? Ez nem lehet! Az adózásnak vannak határai, melyet túllépni nem lehet, mert maga az adó alanya és tárgya pusztul el. És ha elpusztul, oda az adójövedelem. Más segítség van itt. Az ötven milliárd vagyon dolgos társadalom kezében száz milliárd vagyonnak megfelelő jövedelmet hoz és így hamarosan aktívak lehetünk. Ellenben az ötven millió vagyon a dologtalan társadalom kezében felét sem éri. Ma a korona értéke békebeli 5 fillér. Ha az állapot így tart, lesz az meg kettő is, sőt egészen megsemmisülhet. Ellenben munkával fokozatosan meg lehet javítani. De nem szabad a pártoknak az ellenséghez szaladgálni árulkodni, hitelünket ezzel teljesen lerontani, nem szabad az olvasni alig tudó ellenséget világmegváltó intellektuelnek hirdetni, csakhogy önző pártcélunkat elősegítse, akár az egész ország romlása árán is. Hanem követni kell legyőzött szövetségesünk példáját. Ez lesz a segítség. Dolgozni, dolgozni! Akkor lábra fogunk állni és jönni fognak a szociális reformok. Jön a tiszta lakás, jó élelem, ruha és meleg szoba. És eljön, hogy a magyar pénz nem lesz megvetés tárgya, hanem belső tartalommal bíró érték. A francia városkormányzó sajtóirodájából. Kirótt pénzbírságok A tábornok-városkormányzó 1. évi október hó 14. és 15-én kelt elhatározásával a következő személyeket sújtotta az alább felsorolt bírságokkal, a kivitel megszegéséért: Vágó Ernő (Szeged), Pollák Sándor (Makó) & Kohn Béla (Szeged), összesen 7000 korona. Szűcs Lajos (Dorozsma) 300 korona. Szíjgyártó Gyula (Szeged) 200 korona. Börcsök Istvánná (Szeged) 600 korona. Tóth Györgyné (Algyő) 100 korona. Tóth Kálmánná (Nagyszentmiklós) 200 korona. A fainség. — A polgármester nyilatkozata. — Szeged ellátásának kérdésében a fahiány most az egyik legkiemelkedőbb, legkomolyabb és legsúlyosabb bajok egyike, mely mielőbbi orvoslást sürget. A polgármester intézkedésére a tavalyról megmaradt néhány utcai élőfákat a gazdászi hivatal eladta. Egy vékony 3—4 méteres akácfa 150—200 korona. Néhány nap alatt azonban valamennyit eladták. Most aztán valóban a tájfun nyomát mutatja a város képe. Félhőnapjánál több már, hogy Somogyi Szilveszter dr. polgármester majd minden délelőtt a francia városkormányzóságon részt vesz a tűzifa ügyben tartott megbeszéléseken. Valahányszor délelőtt keresik a polgármestert, a hivatalszolga vagy más valaki azt mondja: — Nincs itthon, a francia parancsnokságon van. Az ősrégi kérdést ismételtük ma újból a polgármester előtt: lesz-e fa, mi az eredménye a megbeszéléseknek ? Amit Somogyi Szilveszter dr. mondott, az szó szerint a következő: — Hogy lesz-e fa? Meg kell mondanom egész őszinte, egyenes nyiltsággal, hogy nem lesz, vagy legalább is nagyon kevés, amennyi szűkösen a főzéshez elég. Azonban erre is vajmi kevés a remény. A francia parancsnokság és a Commission Interallieé a legmesszebbmenő jóindulatot tanúsítják városunk iránt, minden lehetőt elkő vetnek, hogy a tűzifa és a szénhiány válságától megmentsenek bennünket. Külső okokon múlik, hogy nemes törekvésüket nem koronázza siker. — Ne gondolják, — folytatta — nem látom sötétebbnek a helyzetet, mint amilyen. Nem tartom helyesnek közönségünk szép szóval való ámítását. Meg kell mondani az igazat: nincs, fa és ha lesz, kevés lesz. Elő kell készíteni a lakosságot máris arra, hogy a télen fázni fog. Ezzel a gondolattal máris meg kell békülnünk. És nem segít sem a sopánkodás, még kevésbbé a követelődzés. Az igazság az, hogy ennek a nincsetlenségnek a bolsevista mozgalmak voltak az okozói. Már májusban a régi kerékvágásba kerülhettünk volna, ha ezek a mozgalmak elmaradnak és a bolsevizmus nem hozza magával a román megszállást, ami gazdasági fejlődésünkben évtizedekre vetett vissza bennünket. Nem mondok rosszat a mutuilásokról, nekem mindenki egyforma. Szeretem a munkásokat, nekem épp olyan kedves fiaim ők, mint a többi polgárok, de azt, hogy a forrongásokkal idáig vittek bennünket, ezt meg kell mondanom. Nfolttozás a Stáhli ügynan Megírta a Szegedi Friss Újság, hogy Stéhli Istvánt, a szegedi forradalmi bizottság egyik ismert tagját Nagykikindáról Szegedre hozták és itt átadták a rendőrségnek. Stéhlit egy ízben már kihallgatta Papp Menyhért dr. rendőrkapitány, miután Stéhli tagadta, hogy Szatymazon bármiféle bűncselekményt elkövetett , volna, pénteken Pottyondy Miklós rendőrkapitány, Vecsernyés István detektívcsoportvezető és Kosztra Lajos detektív kivitték Stéhlit Szatymazra, hogy ott folytassák ellene a nyomozást. A diktatúra alatt ugyanis Stéhli volt Szatymaz tejhatalmú politikai megbízottja. Az ő működése idejében Szatymazon nagyon sok villát nyitottak ki és a villákban talált összes holmikat, különösen az élelmiszereket összeszedték és felküldték Budapestre. Stéhli általában tagadja a terhére rótt cselekményeket, csak azokat ismeri be, amiket rábizonyítanak, így beismerte, hogy Endrényi Imre szatymazi villáját saját kezével, álkulccsal kinyitotta és ot berendezkedett. Oda vitte ki feleségét, állandóan 8—10 vendég volt társaságukban és az ott maradt élelmiszerekből, főképpen a borból nap-nap után tivornyákat rendeztek. Beismerte, hogy az Agócsy és a Tóth lányát is ő nyittatta fel. A Tóth tanyán egyúttal rádió állomást is szereltek fel. A néppel szemben annyira erőszakosan viselkedett, hogy a nép fél lázadni készült ellene. Több szatymazi ember minden különösebb ok nélkül a forradalmi törvényszék elé állíttatott, csak azért mert Stéhli viselkedésére megjegyzéseket tettek. Egy alkalommal a szatymazi templomban elrejtett búza után kutatott és kutatás közben még az oltárt is felfordittatta. Miután még számos bűncselekmény gyanúja terheli Stéhlit, a nyomozást tovább folytatják ellene, egyelőre még mindig Szatymazon.