Szegedi Friss Ujság, 1922. október-december (23. évfolyam, 234-312. szám)

1922-12-31 / 312. szám

XXIJa, tvid­vam, 3H. s­. ♦ Szeged, 1022 december 31. ^ Vasárnap *■ Egyes szám ára Icoropa ^sfi£s»aB»s)BiKa£í:!.: »saoi ara aundeunip és raiiiíkufiti 8 ííorons HH EI^FlZETÉSi ÁK HKIiVBE]« Ví evre 600 K 1 bóra « M « n ». .• 200 K VlDKnEM Vi évre « ^ 1050 K 1 iióra . « ^ . 350 K SZECä-EZDI POLÍTJKAI WAPILAP S^eraeszinseg es luarotlivatan­ Szeged, Jókai­ utcsi 4. szán telefon számok 12~e2 ás szerkeuldt WEINER SÁNDOR Kladátuisistonos­­ ENDRÉNYI LAJOS avamila ás hirispkiaáo vállalat­­i szazatá ás rel­ids kisdá: RÁCZ ANTAL Magyar lángost, magyar teh­etség előtt hajt ma zászlót minden kultumemzsere a világnak. A világháború és az azt kö­­­tő békék borzalmai mindent elrabol­­hattak ettől a szerencsétlen nemzettől, de szellmm­i kincsünk, kultúránk a mienk maradt é­-, miránk sugárzik vissza annak a fénynek tüze, mely a mai napon bera­gyogja a világ égboltját — Petőfi Sándor szelletme. Amint csak egy Homéroszt, egy köb­ét adott Isten a világnak, Petőfi Sándor lí­rája is egyedülálló, mindenek felett ki­magasló. A szabadságot, a hazaszeretetet, a ragaszkodást az anyaföld rögéhez, a szülői és családi szeretetet, az otthon szentségét sokan és sokan megénekelték e földön, de hol maradnak ezek az éne­kek Petőfi Sándor pacsirtadalai mögött. Szabadság! Van^ nemzete még egy a világnak, mely úgy ismerné e fogalom hazi értelmét, mely ennek a jegyében született és azért csak parányi, tört ré­szében is annak küzdött, vérzett, szen­vedett volna , mint a magyar. Szeretet! Van-e árvább, elhagyottabb nép e föld kerekén, mint mi, akik közel ezer éven át csak szomszédaink, a vi­­lág gyűlöletét éreztük és ma is, mint a gonosz mostoha árvája, rablók és zsi­vá­nyok szabad prédájául vetve, egyedül járjuk a szenvedések, nyomorgattatások kálván­autját. És ki ragaszkodhatna job­ban anyaföldje rögeihez e nagy vilá­gon, mint ez a nemzet, mely az emberi aljas szenvedélyek, a gyülölet tengerében, mint különálló sziget, ételében egye-4 bet­­sem tett, mint harcolt a bősz ára­dattal, a piszkos hull­ámokkal, melyek folyton elöntéssel, pusztulással fenyege­tik. Szülőt, testvért mely nép szerethetne, tisztelhetne jobban, mint mi, akiknek Isten és haza után senki más szerető fele­barátunk nincsen önmagunknál. A magyar föld, a magyar anyák méhe sohasem termelte szük kézzel nagyjait. Hadvezéreink, tudósaink, íróink és köl­tőink egész sora büszkeségei nemcsak nemzeti történelmünknek és műveltsé­günknek, de a világtörténelemnek és kultúr­ának is. Petőfi a maga nemében mégis külön áll. Nagyobb II.'h­ará­nk a világ kultúrájá­­nak mind­en más Hunkusánál, mert Pe­tőfi nem különálló dalos, hanem a v­ág­­történ­elem leghősibb, legheroikusabb nemzete összes''Agének, a magyar nép lelkének, szivének, nemes érzelmei min­den húrjának egységes megszólaltató­­ja, mindent átfogó, lángeszű , lánglelkü harsonába volt. Ma száz esztendeje, hogy a magyarok Istene különös kegyelmékig meg­ajándé­­kozta vele nemzetét. Közel három em­beröltő, hogy elénekelte, elzokogta — nemzete, a vite fülébe harsogta, hol lágyan zengő szerelmi dalait, hol zo­kogó, sírő keserveit, hol mennydörgő, orkánként zúgó igazságait és szabadság­­dalait Bendegúz vezérnek, Árpád uno­káinak. Amikor Petőfi emlékének áldoz a mai évfordulón a magyar nemzet, hogy új erőt, új hitet merítsen önmagában és jö­vőjében, amikor a világ Petőfi szellemé­nek hódol e szent ünnepünkön, nem­csak a költő, hanem a gyűlölt, de azért rettegett magyar előtt is zászlót hajt és bizonyára sok gonosz ember, sok gonosz nép homlokára redőt von az a gondolat ,— le lehet-e láncolva tartani örökké azt a nemzetet, melynek Petőfi S­ándorja van, mely a s®»badskról, a szeretetről, a gyűlöletről úgy t t­­d dalolni, mint — eddig és bi'conv'-a ezután is — egyetlen más fia, egyetlen más nemzete sem ennek a nagy időket látott, vé.., öreg földünk­nek Petőfi Sándor dalaiban a magyar múlt szólal meg, a magyar jövő fája rezegteti ezüstös leveleit. Nem tudjuk, megérti-e a világ e csodálatos zene hangjait, vagy teljesen botfülűvé változott. Mi értjük és tudjuk, Petőfi szellemében már lát­juk és érezzük is a feltámadás közeled­tét, az új magyar hajnal hasadását és jaj azoknak, akiket a kakas szava még mindig a nekünk szánt koporsó ácsolá­sánál talál! . . . A német hadisarc. A német hadisarccal kapcsolatban meg­tartandó párisi konferenciáról és annak előkészítéséről a következőket jelentik: Páris, dec. 30. A francia miniszter­­tanács foglalkozott a német hadisarc és az összehívott antantkonferencia napi­rendjével. A franciáík terve a következő: Zálogok gyanánt javasolni fogják: 1. A szénadó kirová­sát, melyet a szövetsége­sek polgári tisztviselői szednének be. En­nek az adónak a hozadékát 160 m­öld arany márkára becsülik. 2. Vámoknak, valamint bizonyos b­ányáknak és földbar­­tokoknak lefoglalását. 3. A meg­­sállott területeken lévő devizák zár alá vételét. London, dec. 30. A lapok jelentése mint az angol kormány újabb angol jóvá­­tételi tervet tárgyal, amelyet a miniszteró­elnökök párisi értekezlete elé fognak ter­jeszteni. A terv részletei még nem isme­retesek, hír szerint azonban Bonar Löw nagy áldozatra hajlandó a végleges sza­bályozás elérése érdekében. Leh­etséges, hogy ,az angol kormány mai ülésén a **Ö­­vetségközi adósságok kérdését m­­ér­legeli. Az angol kormány e szerint a német hadi­sarc végö­szegét 50 millió arany már­kában javasolja megállapítani. A fizetés megkezdésére Németország 3—4 évi ha­ladékot kap. Ha pontosan fizet, az ös­­­szeg kevesebb lesz és legjobb esetben 30 milliárdig süllyedhet. Róma, dec. 30. Mussolini miniszterel­nök a párisi konferenciát céltalannak tart­ja és bejelentette, hogy a konferenciára nem utazik el, azon nem vesz részt A konferencián az angol és francia nagy­követek fogják képv­iselni Olaszországot Róma, dec. 30. A párisi olasz követ, ak Olaszországot a párisi konferencián kép­viselni fogja, a következő utasít­ásokat kapta kormányától: 1. Ragaszkodjék a londoni értekezle­ten előterjesztett olasz emlékirathoz. 2. Ne járuljon hozzá német területek meg­szállásához. 3. Támogassa a gazdasági szankciókat. Természetesen az antant bölcsen elhall­gatja, hogy török területeket el akarnak venni, törökök millióit és felbecsülhe­tetlen természeti kincseket kivonn­ik ezer­éves régi gazdájuktól ajándékba. A hely­zet Lausanneban oly élesre fordult, hogy mindennaapra várható a konferencia elszéledése. Érdekesek azok a képek is, melyek az antant békeszeretetét mutatják. Az angolok a tárgyalások ideje alatt kato­naságot küldtek a Marsus-vidékre, hogy a petroleu­mterületeket annektálják Tö­rökországtól. Törökország urmátumban követeli az angoloknak a török földről való távozását. Anglia az áruló szultánt az angol megszállás alatti Mekkába viteti és ott ki akarja kiáltani török ellenpápának, e87 a török nemzetet kétfelé sza­­kítja. Jellemző azonban, hogy a han­gulat annyira törökellenes, hogy ,az ur­uj török ellenkalifa védelmére már egy zászlóalj angol katonaság előre indult Mekkába. A görög-angol barátság felújult. A forradalmi görög kormány az angolokkal egyetértésben elrendelte a görög haderő mozgósítását és a fővezér már Szaloni­­kibe utazott, hogy a hadsereg felvonu­ Itsát a török vonalak ellen intézze. Az angol hajóraj Máltából elindult a török vizekre. A török hadsereget pe­dig Ke­mal pasa r mozgósította és már­is felvonulóban van a kijelölt határok felé. Az a tér a keleten tényleg az antant ál­tal hangoztatott »béke“ jegyében lát­szik megindulni. A keleti helyzet. Az új esztendő, úgy látszik, a Keleten nem enyhülést, ellenben anná több bo­nyodalmat hoz. A világháború és a lehe­tetlen békék megáll­apítá­sa után a higgadt politikusok mindenfelé új és véres ese­mények bekövetkezését jósolgatják. Azt állítják, a békék és a mai helyzet semmi egyéb, mint a fegyverek időleges pihen­tetése, hogy annál viharosabb legyen az új kirobbanása az emberi szenvedel­meknek. Az antant, most már bizonyosnak lát­szik, nem óhajtja a törökkel a békét. Lausanneban a konferenciát egyébnek­­sem gondolták huza­vonánál, hogy al­kalmas időben megint megkíséreljék a feltámadt törökök gúzsbakötését. Az ösz­­szes hírek, amelyek a svájci tanácskozá­sokról Londonon és Páris­n át jönnek, azt mondják, a törökök okai az új feszült helyzetnek, mert nem hajlandók az an­gol és francia békefeltételek elfogadására. Szeged Petőfi új­nnepe. Szeged városa van áldozott hivatalo­san Petőfi szellemének. A Tisza-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt áhitatos hallgatósággal, megjelentek teljes ngám­ban az ünnepélyt rendező Dugonics-Tár­­saság tagjai, az egyetem professzorai, csak a hajós­ok voltak gyengén képvi­selve. A d­ölést Szalay József dr., a Vugo­­nícs­ Tárlató elnöke nyitotta meg ma­­gasszárnyalás­ú beszédben. Mint a leg­különbözőbb vallásfelekezetüek —­ mon­dotta a bibliából idézgetve igyekez­nek a m­aguk igazit bizonyítgatni, úgy a legkülönbözőbb vlágnézetűek a ma­guknak iparkodnak Petőfit kisajátíta­­ni. Petőfi kizárólag senkié, osztatlanul mindannyiunkké. Hogy ő ilyen érték, bizonyság arra, hogy az egész ország ünnepli. A lelkes taps után a foharmonikus ze­nekar Fichtner vezényletével Erkel Hu­nyadi László nyitányát játszotta, majd Petőfi—Fichtner-dalokat adott elő nagy ünneplés közepette a szegedi dalárda női kara König Péter vezénylete mellett. Bartók Gy­örgy egyet, tanár Petőfi köl­tészetéről értekezett nagy tanulmányban. Petőfi művészetének hordozója — mon­dotta —, a lelkével együtt kialakuló ős­­eredetil­leszthetikum. Forrása az ener­gikus élmények buja teltsége, eszköze a korlátlan és szabad képzelő erő. Petőfi művészete egy új világot és min­den izében magyar világt teremt, mely­nek egyetemes értékereje éppen magyar­ságából fakad. Az érdekes tanulmány után Juhász Gyula olva­sta fel Petőfi c. költeményét. Étsy Emília Petőfi-verseket szavalt. Móra Ferenc a maga kedves és utól­érh­etetlenül koar­’eil«n modorban Kor­­rajz-morzsák címen ismertette a DIS-at és 48 előtti világot, az osztrák cenzúrát annak furcsaságait, az akkori kiadói vi­szonyokat stb. A lelkes ünneplés után Klenovich György színművész felolvasta Se. Ser­ gethy Vilmos kedves Petőfi-nov­eláját, Gödri Kató Fichtner Sándor zongora­­kíséretével Petőfi-dalokat adott elő nagy sikerrel. Végül Vézner Károly olvasta fe mélyen szántó tanulmányát Petőfi költészetért-Itt említjük meg, hogy a Petőfi-mex­­ternárium hivatalos ünnepségei holnap kezdődnek meg Budapesten és az egri országban. A Petőfi­ Társaság holnapi díszülésén az ünnepi költeményt Móra Ferenc írta és olvassa fel, ki ez alkalomra ma éjjel a fővárosba utazott. Az áfivizsgáló-bizottság ülése A szegedi ikvizsgáló bizottság legutólab­bi ülésén elhatározta, ho^ a város bo* domi kerg azdas­ á»ak számadásait á*. vizsgálja, abból a célból, hogy a kéz­« gazdaság terményeinek árát megállapít­hassa. A városi tanács ugyanis az án* vizsgáló bizottság fantárkörére utalta a városi kertészet terményeinek ármegá­­­lapítását. Az irvitag­ó bizottság ezenkívül el­határozta azt is, hogy a jövőben minden heti piacon megjelennek az árvizsgáló bi­zottság tagjai, hogy személyes­n győ­­ződjenek meg, hogy a bizottság rendel­­kezéseit pontosan betartják*«. A bizott­­ság tagjai tapasztalataikról minden héten beszámolnndc a szokásos bizottsági ülé­­sen. Szőny­egi* keffiH, illetve kátyúba (•* tott a központi tejcsarnok r.-t. ügye la •Az albizottság részletesen foglalkozott a kérdéssel és megállapította, hogy mz árvizsgáló bizottság tévedett, amikor a tejcsarnok ellen az ügyészséghez küldte a feljelentést. Ugyanis árfelhajtás esett és nem árdrágítás fogt fenn, ez pedig a kihágási bírósághoz tartozik. Az irato­kat az ügyészség már át is tette a k­iá­­gási bírósághoz. Elh­elyezik a vapulakókat. Aigner Károly dr. főispán, mint annak idején megírtuk, már régebben elhatá­­rozta, hár a Szegeden tartózkodó va­­gonlakókat 1923. janu­ár elsejére okvét­lenül elhelyezteti rendes lakásokba. Az újév első napja íme már ránk köszöni és még 35 család 59 vasúti vagont fog­­lal el a különböző szegedi p­ályaudv»» rokon. A főispán szinte emberfeletti mun­­kát végzett, hogy a menekülteket meg­­felelő l.­.károkban elhelyezze. Azonbs« a vagonlakók közé sokan a részalőnti felajánlott lakásokat nem vették igénytek mert nem tartották megfelelőknek. A főispán tekintettel arra, hogy a vasúti vagonokra az államnak i d­ő szfihő­sége van, szigorúan ellenőrízni kívánja a vagonlakókat. Legújabban kiadott egy­ rendelkkezést, illetve határozatot a lakási hivatal elnökén­ek, hogy a vagonlakókat a lehetőség szerint rövid idő alatt torom« kivói lakásokban helyezzik d és Ml c.fefleg megüresedett lak.'ásokat azában ló esetben is utalják ki részükre, ha mH akarják valami c4. miatt elfoglal. A wn­ helyzet szerinte nem olyan, hogy ayndi kényelmi SBUnpoirtok miatt a Wfánol»« bvn városraiBi lehessen. Aki ennek dm­­cára sem akarja elfoglalni a meámfin kiutalt lakást, azt karhatatommal fog­­j­ák kényszeríteni a vagonokból való hős költözésre. A menekültek jelenleg 132 családtag­gal 59 vasu­ti vagont tart elfoglalva.

Next