Szegedi Friss Ujság, 1926. július-szeptember (27. évfolyam, 156-233. szám)
1926-07-02 / 156. szám
XXVII. évfolyam!!, 156. sz. * Szeged, 1926 junius 2. Egyes szám ára: hétköznap .......... 1500 K vásár- s ünnepnap 2000 K ELŐFIZETÉSI ÁR HELYBEN: 1 hóra . < . . 39000 K VIDÉKEN: 1 hóra .4.1 42000 K f L Péntek •» Egyes szám ára !( ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Jókai utca 4. sz. Telefonszámok 12—02 —2—81 FdelS. szerkesztS .WEINER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS nyomda. és hírlapkiadó vállalatiszazgató ét felelős Idadó RÁCZ ANTAL A külvárosok rendezése. Szeged évtizedes baja és betegsége a külvárosok rendezetlensége. A belváros sem dicsekedhetik ugyan tökéletes közüzemi szolgáltatással, mert a csatorna, a víz körül, sőt a világítás körül itt is elég éppen a baj és bizony eléggé toldozott, foldozott minden. De legalább megvannak a közművek, nem úgy, mint a nagykörúton túl, ahol éjjel koromsötétség borul a városra, esős időben sár- és víztenger minden, ahol minden közlekedés lehetőségének ura és irányítója az eső és a napsugár, aszerint, amelyik győzedelmeskedik alkalommal a másikon. Szeged külvárosai úgy, ahogy ma vannak, nem méltó részei a százezer lakosú Szegednek és külső, idegen ember előtt bizony szégyenlenünk kell magunkat, ha a körúton kívül visz utunk. A nyugateurópai ember könnyen összetéveszt bennünket a Balkánnal és legfeljebb az az egy előnyünk meglehet déli szomszédaink felett, hogy a kóbor kutyák falkái nem őgyelegnek az utcákon és a házi szemét, az elhullott állatok teteme nem ott bűzlik és enyészik az emberek szeme előtt, az utcák közepén. A korral haladni kell és ezt a haladást a háborút követő, technikailag rohamosan fejlődő korszakiján, nem véletlenül, de ösztönösenérzi a polgárság és nyomába igyekszik felfejlődni. Mert a jövő ott és annak a városnak ígéretes, mely város nyújtani tud valamit, amely városban a letelepülni szándékszó ipar és kulturember megtalálja a maga köz- és hygiéniai szükségleteinek minden feltételét. Ebből a szempontból fontos a város polgárságának egészséges megmozdulása, mely megmozdulásának impozáns súlyt és jelentőséget adott az a hatalmas és méltó demonstráció, mely ma délben a közgyűlési teremben lefolyt. A törvényhatósági bizottság április havi határozata alapján a városrendezési nagybizottság elvégezvén kezdeményező munkáját, a polgárság vezetőinek, az összes társadalmi körök képviselőinek jelenlétében, ma délben nyújtotta át a polgármesternek és a főispánnak memorandumát. A memorandum, amelyet a nagybizottság nemrégiben elfogadott a Fuchs vendéglőben tartott ülésén, visszapillantást vet a múltra és az okokra, amelyek miatt az árvíz utáni Szegednek csak a körúton belüli részét látták el a közművekkel. Sérelmezi a memorandum, hogy akkor, amikor a közteherviselésben a külvárosi polgárság is kivette a részét, a közművek áldását és hasznát csak a belváros láthatta. Csatornát és vízvezetéket kér éppen ezért elsősorban a külvárosok részére is a nagybizottság, mert hiszen egyes városrészeket a csatornázatlanság, a mély fekvés elmocsarasodással, a házak összedőlésével és bizony a fertőző betegségek terjedésével is állandóan fenyeget. Világítás és kövezés fejezné be azután a külső részek teljes rendbehozását és Szeged városnak az európai világvárosok sorába való méltó feemelkedését. Éppen ezért azt javasolja a bizottság, készíttesse el Szeged városa e négy közmű megvalósítására a legrövidebb úton a terveket és költségvetéseket. Ezek alapján terjesszen a tanács a közgyűlés elé javalatot és az egész tervet néhány éven belül hajtsa végre a törvényhatóság. E munkálatok révén a város elsősorban kenyeret és munkaalkalmakat teremt. Megmozdul a munkálatokkal kapcsolatban a magántőke is, mely a közművek bevezetésével és igénybevételével a város egész iparosságát éveken át ellátja munkával. Szeged város modern és fejlett közműveivel idevonzza a letelepülni szándékozó iparvállalatok, idegenek sorát és megindítja Szeged pezsgő, igazi nagyvárosi életét és forgalmát. Fél 12 órakor délelőtt már zsúfolásig megtelt a közgyűlési terem minden zuga a külvárosi polgárság és a társadalm egyesületek vezetőivel, akik a nagybizottság kíséretében a városrendezési memorandum átadására, a polgármester válaszának meghallgatásra gyűltek egybe. A polgármág snéi Roka. A polgármestert lelkes éljenzéssel fogadták, majd Petrik Antal, a nagybizottság elnöke nyújtotta át a három nyomtatott ívből álló memorandumot. — A külvárosi polgárság, körök, a szociáldemokrata és keresztényszocialista munkásság nevében — mondotta — megjelentünk méltóságod előtt, hogy memorandumba foglalvát a városrendezési bizottság javaslatait előterjesszük. Lázár polgármester is annak idején azt mondotta, hogy Szegedet két zónára osztották, a belvárosira és a külvárosira. A külvárosokban a mezőgazda jelleget kívánták megtartatni és azért ezt falusiasra, nagy udvarokkal és köművek nélkül tervezték. Lázár polgármester is segíteni akart, de közbejött a háború. A háború után a polgárság most ezzel a kérelemmel Somogyi polgármesterhez fordul és tudja, hogy a magyar polgármesterek ma élő legnagyobbika megértve az idők szavát, jóindulattal fölkarolja és meg is valósítja a város és a külvárosi polgárok érdekeit. A polgármester válasza: Somogyi polgármester válaszában azonnal a kérdések és problémák lényegére tér. A külvárosoknak —úgymond — négy fontos közszükséglete van, melyeket előbb-utóbb, de megvalósítani kell. A csatornázás, a kövezés, a vízvezeték és a világítás. A közművek bevezetése, illetve létesítése kizárólagosan pénzkérdés. E tekintetben a külvárosok területe problematikus, mert a ház kevés és kicsiny a piorták területéhez képest és így sok közteher a közművek létesítése. A külterület háromszor akkora, mint a Belváros, viszont a Belvárosban közel kétszer annyi ember él, mint a Külvárosokban. A város már terveket készíttetett. E szerint egyedül a Külvárosok modern csatornázása 10 millió aranykoronába, azaz papírkoronában 145 milliárdioronába jönne, mely pénz törlesztéses kamata a mai magas kamatláb mellett évi 17 milliárd volna 20 éven keresztül. De csatornázni kövezés nélkül nem lehet és a ma még kövezetlen 220 utca burkolása, nem is elsőrendű burkolóanyagból 100 milliárd koronát emésztene, aminek az évi amortizációja a mai kamatviszonyok mellett húsz éven át évi 12 miliárdba kerülne. A külvárosi vízvezeték, víztornyok létesítése kutak és vízforrás nélkül 80 milliárdot emésztene. Ennek az évi amortizációja 10 milliárdot vesz igénybe. Vagy más szóval a három közmű létesítése húsz éven át évi 40 milliárddal terhelné meg a város pénztárát. Ez az összeg pedig ma igen nagy, mert az egész költségvetése a városnak minden néven nevezendő bevétellel együtt 84 milliárd korona, tehát a költségvetési bevételt ma 40 milliárddal emelni kellene, hogy erre fedezet legyen, de ma nincs miből emelni a bevételt, hiszen az ipar, kereskedelem pang és nagy a pózhiány. Amit megtehet és megtesz a város, az a csatornázás. Ezt ő meg akarja és meg is fogja csinálni. Terve az, hogy két csatornarendszer, egyik a Kossuth Lajos-sugárúton innen, a másik a Kossuth Lajos-sugárúton túli városrészek vizét vezetné le. Ezt a két csatornát rövidesen meg akarja csináltatni és ezeket meg is kell csinálni. Ezután a kövezés az, mely a legsürgősebb és a vízprobléma maradhat legutoljára, addig, míg a vízkérdés megoldása legjobban az egész városra nézve vagy a Tiszából, vagy más után nem sikerül. Ami a világítást illeti, két mód van. Ha a gázgyárral megegyezünk, úgy lehet gyorsan világítás, de akkor sokáig nem mi leszünk a világtási üzemünk korlátlan urai. Haittvevárunk, a gázgyár a kezünkbe kerül ingyen és akkor úgy világítunk magunknak, ahogy jól esik. Én a város híve vagyok — fejezte be beszédjét a polgármester — mert akkor a gázgyár nem nekünk parancsol, hanem mi leszünk a magunk urai és méltóan is világítjuk majd a magunk városát. Petrik Antal megköszönve a polgármester válaszát újból hangsúlyozta, hogy a polgárság igen örülne, ha a közművek rövidesen megvalósulnának. A város háború előtti nagy adósságaitól megszabadult, most vegyen föl kölcsönt és építse ki a közműveket, nemcsak nekünk, de utódainknak is, mert félő, hogy időközben más téren fölszaradnak a város adósságai és megint csak a legfontosabb, a külvárosok rendezése elmarad. A polgármester válaszában kijelentette, ő volna a legboldogabb, ha a közművek mind kiépülhetnének a külvárosokban. Ha a mainál kedvezőbb feltételek mellett kölcsönhöz juthat a város és az amortizáció a mostani 12 százalék uzsorakamat helyett 7—8 százalékkal és 50 év alatt megtörténhet, amint az békében volt és amint erre 2—3 éven belül megvan minden remény, úgy a város kölcsönt fog fölvenni és azonnal ki is építi az összes közműveket. A polgármestert válasza után melegen ünnepelte a nagyküldöttség, amelyet ezután ugyancsak a közgyűlési teremben Aigner Károly dr. főispán fogadott. A főispán előtt. A közgyűlési terembe belépő főispánt a küldöttség lelkesen megéljenezte. Majd Petrik Antal röviden vázolta a külvárosi lakosság mozgalmát, valamint a polgármester válaszát, amely — mint hangsúlyozta is — a legcsekélyebb mértékben sem elégítette ki a nagykörúton kívüli polgárság várakozását. Azonban annak a reményének adott kifejezést, hogy a memorandumban foglaltak előbb-utóbb mégis csak jobb belátásra bírják a város hatóságát. Ezért kérte a főispánt, hogy mozgalmukat a lehetőséghez mérten a legmeszszebbmenően támogassa. A főispán válaszában kijelentette, hogy a külvárosi polgárság kérelmét illetőleg nehéz helyzet előtt áll. Nevezetesen adnia kellene a máséból, azonban a város autonóm jogaiba nem avatkozhat be. Az erkölcsi támogatását már előre biztosíthatja a külvárosi lakosságnak. E tekintetben már sok jelét kellett látniuk úgy a maga, mint a polgármester részéről, mert a kisemberek érdekeinek előmozdítása céljából mindig örömmel fáradoztak. Majd örömét fejezi ki afölött, hogy a külvárosi polgárság minden politikától mentesen, az öszszes frakciók egyöntetűleg léptek föl kívánságaik elérésére. ígéri, hogy ő is leveti a politika köntösét és a cél érdekében örömmel siet a kispolgárok oldalára. Azután azt fejtegeti, hogy ha nagy nehézségek mutatkoznak is a program megvalósítása körül, mégis reméli, hogy vállvetett munkával és áldozatkészséggel mégis eredmményt tudnak elérni. Elismeri, hogy a külvárosrészekben nagyon áldatlan állapotok uralkodnak s ezeknek megszüntetésére a mga részéről már a közeli napokban megteszi az első kapavágást. Éspediglen gondoskodott egy olyan mérnöki állás szervezéséről, amely kizárólag a speciális csatornázási ügyeket intézi. Azzal végzi a beszédet, hogy a külvárosi lakosságnak nemcsak nem szabad elcsüggednie, hanem még fokozottabb mérvben kell, hogy ezt a városrendezési kérdést napirenden tartsa, mert mihelyt csak kedvező alkalom nyílik, s a pénzügyi lehetőségek megengedik, a város hozzá lát a munkálatokhoz. A küldöttség ezután, a fölspárot éljenezve, szétoszlott. Az alföld mezőgazdasági meteorológiai szervezete. A szegedi magy. kir. Ferencz József Tudományegyetem földrajzi intézete Szeged város támogatásával értékes műszerekkel fölszerelt obszervatóriumot létesített. Az intézet igazgatója, Kogutovicz Károly díj intézeti professzor most azzal a tenvvel foglalkozik, hogy az Alföld déli részén levő öt vármegyében megszervezi főként a mezőgazdasági meteorológia modern megfigyelő hálózatát. Minden nagyobb városban és községben fölállítandó volna egy-egy meteorológiai állomás, illetőleg a meglévők újszerű műszerekkel egészíttetnének ki. Ilyen főként amerikai és német mintára megszervezett állomás hálózat biztosíthatná a gazdáknak megbízható időjóslatokkal való ellátását, elősegítené a több termelést, előmozdítaná a csakhamar nálunk is nagy föllendülés elé néző légiforgalmat, annak biztonságát és még sok egyéb, előre nem is látható, gyakorlati haszonnal járna. Amíg ezen a téren lépést nem tartunk a külföld tudományos intézeteivel, nem tarthatunk igényt a kulturország elnevezésre. Gazdatársadalmunknak be kel ezt látnia s tudományos köreinknek minden tekintetben segítségükre kell sietnie. Éppen így figyelmébe ajánljuk azonban a törvényhatóság és városaink, módosabb községeink vezetőinek azt a kérelmet, amellyel a szegedi egyetem földrajzi osztálya most fordult támor