Szegedi Friss Ujság, 1928. április-június (29. évfolyam, 80-151. szám)

1928-04-01 / 78. szám (80. szám)

^0. évfolyam,^ szám. » Szeged, 1928 április 1. « Vasári­ap Egyes szám ára: Hétköznap 8 fillér Vasár- és ünnepnap 16 fillér Előfizetési ár HELYBEN: Egy hóra ............. Negyedévre . . . VIDÉKEN egy hóra . . . . • 2 P 60 f Negyedévre , ~ “ 2 P 40 f 6 P — t 7 P — 1 SZE303-ERIDI ÚJSÁG POLITI­KAI NAPILAP Egyes szám­ára 1.0 fűtés Szerkesztőség é­s kiadóhivatal: Szeged, Jókai­ utca 4. szám. Telefon­számok­ 12-62 és 2­62 felelős szerkesztő VEINER SÁNDOR Kiadótulajdonos ENDRÉNYI LAJOS nyomda- és hirlapkiadóvállalat rt igazgató és felelős kiadó RÁCZ ANTAL külpolitikai idegesség. Amint előre sejteni lehetett, Mus­solininak lord Rothermere előtt tett nyilatkozata Magyarországról a leg­szélesebb körben megmozgatta a külföldi közvéleményt. Napok óta áll e nyilatkozat az események hom­lokterében s a maguk szájaize sze­rint glosszálják azt a különböző nemzetek különböző pártállása lap­jai. Általában konstatálható, hogy a francia lapok legtöbb része ide­gesen szisszen fel Mussolini korrekt és határozott álláspontjára. Leg­többjük a békeszerződések sérthe­tetlenségét hangsúlyozza, s ezt az eddig irányadó principiumot látja megtámadva Mussolini által. A tak­tika tekintetében azonban jelenté­keny különbség van az e kérdés­ről eddig írt cikkek tenorja és a mostani között. Míg eddig minden gondolatot, melyben megcsillant a békerevízió, kíméletlen támadásban és könyörtelen visszautasításban ré­szesítettek a francia újságok, ezúttal inkább defenzív jellegűek azok a reflekciók, melyek Mussolini nyilat­kozatát kisérik. Sőt van olyan fran­cia lap is, mely tárgyilagosan szem­léli a dolgokat s nyíltan megírja, hogy a csehek a békeszerződés megkötése előtt számításból kértek kétszer akkora területet a maguk ré­szére Magy­arországból, mint ameny­­nyit remélhettek s csak Clemen­­ceau nagylelkűségén múlott, hogy minden megadatott nekik, amit csak kértek. Ez a lap foglalkozik az utód­államok kritikus helyzetével és nem­zetiségi bajaival is s nyíltan meg­írja, hogy egy esetleges európai konflagráció esetén Franciaország nem nagy­on számíthat reájuk. Annál élesebben támadják az utódállamok, különösen Románia lapjai Mussolini nyilatkozatát. Egyi­­kü­­k-másikuk annyira megy, hogy még azt is kétségbe vonja, hogy Mussolini nyilatkozata azonos lenne a lord Rothermere által a Daily Mailben közölttel. Persze ők a ma­guk balkáni agyberendezésük sze­rint úgy képzelik, hogy Európa egik legolvasottabb lapjának tu­lajdonosa és az angol közélet egyik legtiszteletreméltóbb alakja, a va­lóságnak meg nem felelő, magya­rán hazug nyilatkozatot fog közzé­tenni közhitelnek s közbecsülésnek örvendő világlapjában. Szokatlan­­dolog és erősen fáj nekik, hogy a világ közvéleménye ily lényege­­­sen megváltozott rövid pár esztendő óta. Ezelőtt nem is olyan nagyon sokkal azt írták és azt hitették el rólunk és önmagukról, amit akar­tak. Európa mitsem törődött a tra­gikus magyar fájdalommal. Most viszont Olaszország legaktívabb ál­­lamférfia és egyúttal közvéleményé­nek vezére nyilatkoztatja ki, hogy igenis nagy igazságtalanságok tör­téntek a békeszerződésben Magyar­­ország rovására és még a trianoni béke sem elég szentséges ahhoz, hogy azok kireparálásának útját állják. Az nekünk mindig nagy öröm, ha ellenségeink idegeskednek a­miatt, hogy egyre jobban előretörő európai áramlatok ledönteni készül­nek a magyar börtön rabbófalait. Nem ujongunk még, de türelem­mel várjuk a fejleményeket, mert ma már úgyszólván napról-napra akad egy-egy mozzanat, amely kö­zelebb visz reményeink teljesülésé­hez. Hát csak idegeskedjenek, kap­­­­kodjanak minél jobban, mi annál rendületlenebbül állunk és várunk. Nagystílű csirketolvajt fogott el a felsőtanyai rendőrség. Hetek óta Felsőtanya gazdálko­dóit egy vakmerő tolvaj fosztoga­tásával tartotta rettegésben. Bámu­latos ügyességgel végezte el a tol­­vajlásokat, amelynek nagy hányadát háziiszárnyasok képezték. Egy éjsza­ka négy-öt gazdálkodóhoz is ellá­togatott s összeszedte a baromfit. Lakásba nem tör­t be. Ha azonban a tanyaudvaron talált valamilyen ér­tékesebb tárgyat, azt magával vitte. Nem volt az utóbbi hetekben olyan nap, hogy feljelentést ne tet­tek volna újabban megkárosított gazdák a felsőtanyai rendőrkapitány­ságon. A vakmerő tolvaj után termé­szetesen­ megindult a hajsza. A fel­­sőtanyai rendőrség Oroszlány De­zső rendőrfőfelügyelő irányításával állandóan permanenciában volt. Az ügyes tolvajt azonban heteken át nem sikerült horogra keríteni. A tanyák között pedig valóságos hajtóvadászatot indítottak b­ az isme­retlen tettes ellen. A bűncsele­k­mé­­nyeket éjszaka követte el a tolvaj. Rendszerint úgy, hogyha a tanya­világ egyik tájában járt az elmúlt éjjelen, akkor a kö­vet­kező éjszaka ellenkező irányban s nagy távolság­ra követte el az újabb lopásokat. Ismerve a tolvajnak ezt a metódu­sát, a rendőrség azon a területen, hol sejtette, hogy munkálkodni fog, egész éjszakán át hajtóvadászatot rendezett. A tolvaj sok esetben tény­leg azon a területen követte lopá­­sai s a rendőrség még sem csipte őt el. Oro­szlány­i Dezső rendőrfőfelügye­­lő végre i­s segítséget kért a szegedi kapitányságtól, hogy a vakmerő tol­vaj milhalmarabb kézre kerüljön. A megerősíott felsőtanyai rendőrség az üldözését két na­ppal ezelőtt kezd­te meg. Szombatra virradó éjjel az­után a tolvajvadászás eredménnyel is végződött. Épp akkor csípték el a csürket­olvajt, amikor az az egyik tanyából, felpakolva szárnyasokkal távozott.­­­­ A felsőtanyai kapi­tányságon kezd­ték meg a kihallgatását. Itt Nagy Balázsnak nevezte magát. Az egyik tanya a gazdálkodónál kereskedett s ezért a gyanú sohasem­ irányult fe­léje. Megállapítást nyert azonban, hogy az elfo­gott to­lvaj nem felső­tanyai illetőségű, dacára annak, hogy vajlíto,másában ezt állhotta. A nyo­­m­o­zás megindult annak megállapí­­tása végett, hogy az­ elfogott tolvaj hova való illetőségű, igazi neve-e­­Nagy Balázs. Valószín­űnek tartja a nyomozó hatóság, hogy a tolvaj ezen álnév alatt bujkált egy nagy­szabású bűncselekmény elől Felső­­tanyán. Keresik, hogy hány helyen k­övetett el lopást s hogy hogyan értékesíttette az ellopott szárnyaso­kat. Erre vonatkozólag elfogadható választ nem tudott adni, amiért is a­z a feltevés, hogy a tolvajnak or­gazdái is volta­k. Szombaton délben hozták be a kézrekerült tolvajt a szegedi rend­­őrségre, a­hől a nyomozást ez ügyi­ben lefolytatjá­k. Halálos végfi harc a háztulajdonos és a lakó között. Budapestről jelentik­: Megdöb­bentő rev­olveres dráma játszódott le pénteken este Pesterzsébeten a Toldi­ utca 19. számú házban, m­ely Kovalcsik Balázs 66 éves ve­ndég­­lős tulajdona. Az öreg vendéglős­nek ugyanabban a házban van kocs­mája, az­onkívül két-három főbérleti lakásit bérbe is adott. A vendéglős­től nagy­on rettegtek a ház lakó­ii, kü­­lönö­s­en az utóbbi napokban, amikor, hír szerint, állandóan ittas volt és valami házbérdifferencia miatt va­lamennyi lakójával rossz viszonyban állt. Legjobban elmérgesedett a vis­szony a háztulajdonos és egyik la­kója, Sós Sándor lakatossegéd­ kö­zött, aki feleségével és nyolcéves fiával egy szoba-­konyhás lakást bé­relt a házban. Sós Sándort hazatérésekor pén­teken felesége és kiisfia felöltözve, csomagokkal megrakodva várták, mert Kovalcsik, fejszét ragadva, ki­­v­erte őket a házból. Sós Sándor viis­zavitte feleségét és gyerme­kieit a lakásába.. Kovalcsik akkor rontott ne­kel az ajtónak, mikor meghallotta, hogy viisszatértek. Sós Sándor szólt, hogy ne döröm­böljön a lakás ajtaján, hanem men­jen el békében, különben erélye­­sebb esz­k­özökhöz nyúl. A vendéges még jobban lármázott, feszegetni kezdte a zárat is s már-már úgy látszott, hogy kiemeli sarkaiból az ajtót, amikor Sós újra többször rá­szólt, hogy ne bántsa az ajtót, mert revolver van hála és lelöv. A kö­v­etke­ző pillanatban az ajtó betört. Kovalcsik Balázs rá akarta vetni magát Sós Sándorra, aki fegyver­rel a kezében állt előtte s ekkor egymásután két lövés dördült el. Sós Sándor beváltotta fenyege­tését s rálőtt a háztulajdonosra. Mindkét alyó talált. Az egyik a vendéglős jobb mellén fúródlott ke­­resztül és a tüdejét is átfúrta, a má­sik a hasába fúródott. Kovalcsik Balázs eszméletlenül, véresen esett össze és 1z éjjel meg is halt. A gyermekekért. A külföld egyre nagyobb és na­gyobb gondot fordít a gyermekek insztizemi nevelése mellett a testi ne­velésre is. A gyermeki kultusz egyre nagyobb arányokat ölt. Magyaror­­s­zágon­ a gyermekekről való intéz­ményes gondos­kod­ás még csak kis mértékben terjed túl az iskolaköte­lezettségen­, de az iskolakötelezett­ségen belül sem fordítható még any­­nyi gondot a gyermekek testének gondozásával, mint a nyugati álla­­mok. Budapest már ezen a téren követni kezdi a német példát. Egyre több gy­ermekjátszós t­eret létesít és gon­doskodik arról, hogy az új isk­olák­­na­k minél nagyobb udvaruk le­gyen. Szeged, ahol a sok nedves és egészségtelen lakásra való tekintet­tel nagy gondot kellene fordítani a gyerme­kek testi fejlődésére, arány­lag kevés intézkedés történik. Sze­ged pedig kedvező helyzetben van. Aránylag sok a tér, amelyeken igen könnyű játszóteret létesíteni. Reg­­dán Károly d­r. törvényhatósági bi­zottsági tag siet most a gyermekek s­egítségére, azaikor ismét a város tö­rvényha­tóságának­ a gyermekek­kel szemben fennálló kötelességére m utat és kéri a parlagon fekvő terek’ átalakítását­. Remélhetőleg a tör­­vényhatósá­ri bizottság átérzi a kér­dés fontosságát és gondoskodik a jövő generációról úgy, hogy meg­felelő játszótereket létesít és a par­kokban gyepes játszóhelyekről gon­­doskod­ik és az iskolai ud­varokban is minél több helyet juttat a gyerme­keknek. Meghalt Jean de Bonnefon. Párisból jelentik: Jean de Bonne­­fon, Franciaország egyik legismer­tebb nevű újságírója, a Liberté mun­katársa, 62 éves korában meghalt a délfranciaországi birtokán. Bonne­­fon őszinte barátja volt a magya­roknak, aki gyakran rokonszenvesen írt rólunk, sőt síkra szállt a ben­nünket ért igazságtalanságok ellen. Néhány évtizeddel ezelőtt majdnem diplomáciai konfliktust idézett elő Németország és Franciaország kö­zött egy 1887-ben megjelent köny­vével, amelynek ez volt a címe: »Amit Berlinben nem mertek ki­mondani.« Bonnefont ezért a könyvéért akkoriban egyik német­­országi útja alkalmával letartóztat­ták, majd örök időkre kiutasították* Németország területéről. Az elhunyt újságírót Calvinet köz­ségben helyezik örök nyugalomra, amelynek húsz éven keresztül volt a bírája. — A* alfgiklrchi biztosítás- Buda­­­pe­s­tről jelenti­k. Az aggkori bizto­­sítással kapcsolatban az állam na­gyobb összegű hozzájárulást vállal el abból a célból­, Hogy a biztosítás se a munkaadókat, se a biztosítan­­dókat ne terhelje meg túlságosan Az állam által vállalt teher évi 10 millió pengőre tehető. Arany-, ezüst-, brilliánsáru és pontos svájci éra a legfőbb tőkebefektetési Kapható 2 pengő heti részletfizetésre is Tóth József órás, ékszerésznél, Kölcsey u. 7. Nagy óra- és ékszeriavitóműhely. Tört arany, ezüst, régi pénz beváltás, «Alpina a svájci érák vezérképvise­lte,

Next