Szegedi Friss Ujság, 1932. január-április (33. évfolyam, 1-104. szám)

1932-02-26 / 49. szám

1­2. február 26. SZEGEDI FRISS ÚJSÁG Sirius még további hide­­geket jósol. A hosszú tél futár túlságosan láp­e­­rítette a­z em­berek­et. Nem­issala a sok tizzelő költséged sujtjálól a lakosságiot, íte a téli és tavaszi munkálataid­a­t sem­ lehet ujlagkezldteni. Sirius időjós nolég Cirusl is további hidegeket jósol. Egészen m­árcius közepéig. Közlése az időjárás változásairól a következő: Február 20-tól ném­i enyhülés igér­­kezii/fc. Felhősebb és wlt, helyenként hó, eső a megállapitásainn­. A többi napokban nappal enyhe, éjjel erős fagy. 25—29. k­özött pár kritikus na­punk lesz, amely Eur­ópa nagy részé­re kiterjed. Ez a poiitikus idő miin­­d­ent jelez, hó, eső, vihar stb. lesz. Márciusiban már kissé­­k­edvezőbb idlőjárást várh­atunk, csak 9—15-ig kri­tikus az idő, hó, eső, vihar stb. Már­­ciusban egyes helyeken már zivata­ros esőt állapitok m­eg, 20., 21., 28. 29.én. A több napok ikedvezőbbek lesznek. Ez évben igen Jó fierniiés ígérkez-i­k [mindenből, buza, rozs, árpa stb., ku­­koldcíiból, Valamint hüvelyes­­­elle­­mfén­yből. Április 16-ig semimiiféle hüvelyes ve­­semínyt ^sVemni nelmi szabadi, intert 9— 14 körül éjjeli fagy igérk­ezik. Májusiban már neim­ kell fátni siejirj ! Fagyossssentektől, senni az Orbántól, nelmi bozlnak fagyot. Borús, esős idő jön. A tavasz és nyár elsős zivataros jel­legűnek igéi­ íkiezik, különösien június 15-től számos helyen nagy zivatarok lesznek Európa több részében. Elfogták a falusi fekete álarcosokat. Kiskőrösről jelentik: Pejó András borbély és egy asztalossegéd társa. Sü­­kösd községben fon­fos­ztották el a Btcai katholikus tem­profiji pesenyét. Betör­tek a Hangya Szövetkezet üzletiébe is, ahonnan 250 pengő készpénzt, nagy­mennyiségű szilvart és cigarettát vit­tek el. A betörők, hogy a gyanút ki­­tereljék magu­kb­ól, a Szent Antal­­perselyben a k következ­ő levelet hagy­ták hátra: Tisztelt plébános úr, a pénzt elci­peltük nagy nehezen. A harangoztát ne gyanusítsák, miért a pénzt m­i vit­tük el, többen társaik. A fekefe álarc. Nagyobb nyomaték kedvéért a Szt. Antal­ szobrára még egy fel­e kezet is rajízoltak a betörők, akiket a csend­­őrség hamarosan enyormozott. Letar-­­otatásuk során három revolvert is találtak náluk. Zalában elsőrendű­ szénre bukkantak. Börzöncéről jelentik: A zalam­egyei Bör­zönce idők község határában, Pálfy Déres földbirtokos pusztáján a gaz­dasági cselédek ásások a Tkahná Valfce- szénre bukkantak. Fűteni próbáltak vele és a pré­k kielégítő ered­m­ény­­nyel jártak. A cselédség közölte ta­­pasz­talatait a földbirtokosság­a, ez­után szakértőkkel vizsgtatta meg a helyszel­ert. A vizsgálat eredimén­ye­i­g alapította, hogy elsőosztályú­s­ fel­­fedez­éséről van szó, amely 3400 ka­­lória minőséggel felülknlálja sok cson­­tca m­agyarországi kőszén értékét. SPORT. Torna. A korábbian elhalasztott d­él­­i kerületi csapatbajnokságokat, u. m.: Ifjúsági, február 27-én (szom­baton) 8 órai kezdettel, szenior tgyanaz­nap este 7 órakor rendezi meg a MO­­TESz déli kerülete a lófeusi romna­­csarnokban. Mint már jelentettük, a versenyre belépődíj nem lesz, mivel propaganda célt szolgál. REGÉN­Y. A szegedi vár kazamatái. — Történeti regény. — A Szeged! Friss Újság számlára irta: Fejérváry József 297 UUnnyomn­ l­lot. — Köblös, jó öreg cimborám! — kiáltott felé a csendbiztos. Annak a vadembernek pedig erre a bánáti az egész teste megrem­egett, az arca eltorzult és most valóban olyan hang tört ki melléből, mint a vadállaté. De ez a hang ma is em­beri volt, ösztönös, vergődő, de két­ségbeesett és segélyt kérő sivalkodó hang. — Mit ak­ar itt az úr? Miért za­­varja az előadást? — ripakodott Klemm Jusztinra az igazgató s a ber­­külesek nagyon fenyegette magtar­­tással furakodtak mellé. — Efremin­ Jusztin nem félt a tá­madástól, de itt, a nagyközönség előtt és Kolozs­vár hatósága jelenlétében nem­ tar­totta szükségesnek az erőszakos be­avatkozást. Különben is má­r ott volt mellette a főbíró úr, kinek jelenléte és tekintete csendjet parancsolt, ő ma­ga vizsgálta meg az ügyet is. — Nagyságos uram! — mondotta Klemm Jusztin —, én az emberies­ség nevében tiltakozom először ! Má­sodszor pedig ez a szegény s­seren­­csétlen em­ber az én lovászom volt. Tehá­t kiadatását, szabadon bocsájtá­­sát kérem. — Tudja uraságod igazolni magát? — Tessék! Itt van a metdázótevü­­lem! — szólt Klemm Jusztin és iga­zolványát átadta a főbirónak. — Nyári parancs volt, melyben az állt, hogy az ország minden zsandára és min­den hatósága ennek az embernek tá­mogatására lenni tartozik. Erre a felvilágosításra a főbiró na­gyon nyájas lett és maga hirdette ki a dolgot: — Uralmi, ebből az írásból tudtam meg, hogy ezen tisztelt vendégben­it üdvözölhetünk. A szsegedi csend­­őrkerület komiszárosa ő, Klemlin­ Jusz­tin ur, az országos Mrfí bety­áröldöző, akinek neve mint a fehér zsandáré járta be az országot dicsőretesen­. Mint a város főbirja, ezennel en­nek a ketrecbe zárt emb­ernek sza­­bad­ságát visszaadom és őt magát Elemim Jusztin csendbiztos urnak a rendelkezésére bocsájtota. Egyúttal­ a cirkusz igazgatóját azonnal való ki­hallgatás végtt a zsandárkaszárnyába megidézetni! Siri csend volt, míg a főtisró be­szélt, de csak azért­, hogy azután fre­netikus tapsban törjén­­d a tetszés. A közönség majd vállaira vette Klemlin Jusztint, aki azonban nem azzal Ue-­rődött, hanem a szerencsétlen fogoly­­lyal. A cirkulz személyzete most mire nem mert okvetelenkedni többé, hi­szen a főbíró parancsa áthághatatlan, viszont a fehér zsandár hú­st ismer­ték. Magukba fojtották tehát mérgü­ket, sőt ők segítettek elszállítani Köb­löst, aki most eszméletlen állapotban kelt a kórház egyik külön szobá­jába. Jóságos öreg orvos vette ke­zelés alá , legelőször is altatószert adott neki, mitől az ember mély álom­ra merült. Dózsa Mária először valósággal el­ájult, mikor férjét feltüntette, azután p­edig odaült az ágya szélére és el nem mozdult volna onnan, míg a beteg magához nem tért Ez azonti­­an csak napok múilva történt meg. Ek­korra már visszatért emberi ábrá­­zata és kifakult arcán a szenviedléis ráncai feisimultak. Fején iszonyatos seb tátongott Tehát ez vette­­ el­méje világát. Vájjon mirerül-e talpra­­állitani, vagy örökre szegény őrült marad? Ez a gondolat szorította ősz­­sze Klemlin Jusztin szivét és ez foj­togatta Dózsa Máriát. Klemm Jusztin voül azt ajánlotta az asszonynak, hogy menjen haza Tordára és ne jöjjön addig, míg nem üzen érte. Ezt mondotta az orvos is és Dózsa Má­ria szót fogadott A lelkében nagy változás történt ezen huszonnégy ór­a alatt. A hirteleni meglepetés először lesújtotta, de mi­kor azt a sápadt, szenvedő arcot ott a kórházi ágyon elnézte, megol­vadt a szíve és most már könnyes szemekkel imádkozott és kérte Istent, hogy adja vissza urának az egészsé­gét, neki pedig az urát. És mikor ideért, szive szinte felujjongott arra a gondolatra, hogy mennek vissza Szegedre. Hallgatják este a vonat fü­tyülését, aztán r^el elmesz az ura. Ő pedig váltja haza, számlálja a per­ceket s mikor kojygását meghallja, akkor megy eléje boldogan. Most már jókedv­ü volt és nyugodt a lelkiélben. — Édes jótevőnk — mondotta bú­csúzóul Kleto Jusztufnnak —, gon­doljon az szegény uramra! Ozien­­jen ha kell­, én pdig várom szeretet­tel és aggódva. Nem is aggódva, ha­nem szent bizonyossággal, hiszen a kinek sorsa az ön kezében van, az jó helyen van. Az Isten áldja meg érte, S ez öt ujja folyó volt és mieg­­■ reszketett Klemm Jusztin kezében, öt nap telt el s Köblös m­ég miin­­dig önkívületi állapotban feküdt a kórház ágyán. Sebét az orvos m­eg­­operálta, de a láz, mely gyötörte, nagy­on komor felhőket rajzolt az öreg úr jóságos arcára. Nem is kertelt, hanem m­egmondotta őszintén: — Itt csak az erő, az életerő se­gít és a jó Isten. Bizony kettő lett a kitűzött egy hétből, mikorra Köblös a krízisen át­esett, azonban végre is győzött testi ereje a szenvedések fölött és egy reál felnyitotta a szemét. Klemm Jusztin akkor is ott ült a­z ágya lá­bánál. Csodálatos volt az az érdek­lődés, ami felért az önfeláldozással is. A sok álmatl­an éjszaka, amiit ott Virrasztott végig a beteg ágyánál, hallgatván annak deliriumos, lázas be­szédét. De ebből, meg későb­b cir­­kusz személyzetének kihallgatásából tudta meg az egész történetet. Azon a reggjelen, mikor a sándor­­falvi után egy asszony szólította meg s kért tőle segélyt. Köblös nem vizs­­gálgatta az esetet, hanem­ ment kö­­telességszerűlen, pedig akkor csalták kelepcébe. Az erdő mellett megfutott előle egy betyárlegény, ő pedig ül­dözőbe­­vette. A jánosszállási hal­mok között, ay útkanyarulatnál Ba­­bály Gyurkával találta szembe magát. Lövést váltottak, majd egymásnak rúg­­tattak lóval. Babály Gyurkánál egy vas félk­érődar­ab volt és azzal két szörnyű csapást mért a ragyás fejére. Köblös arcát elöntötte a vér és aztán, hogy mi történt vele, határozottan nem tudta többé. Lova futott még egy haraig, ö­­lt a nyeregben, azon­ban csakhamar lemaradt a lóról. A haramia pedig kocsira dobta s Köb­lös arra ébre föl, mikor a Wditeg víz csapott össze feje fölött. A Ti­sza huzámaiban volt. Ez térítette észre és az aetösztön ereje végső megfe­szítésével felvitte egy üresen úszó ha­jóra. Élet-halál közt lebegett ott a Vizen s Orsóvá táján tették partra a tutajosok, mikor már látták, hogy semmi hasznát nem vehetik. A többi már azután a cirkuszigaz­gató vallo­másából derült ki Köblöst az agy­rázkódás megfosztotta elméje vitágos­­ságától és ott csatangolt valóban, mint vadember az orsóvai erdőben, hol azután felszedték s eladták a cirkusz­­igazgatónak. Szinte hihetetlenül tűnt fel Klemlin Jusztin előtt ez a rette­netes történet, hogy a 19. .század­ban még előfordulhat ilyen ember­­kereskedés és most itt van. Lassan­ként egy kis életpár költözött a ra­gyás arcára és felnyitotta szemeit: — Hol vagyok? — volt az első szava. — Jó helyen! — felelt Klemm Jusz­tin s odahajolt a beteg fölé. — A ra­gyás pedig nézte-nézte, azután elfor­­dlitotta fejét és görcsös zokogásban tört ki. Ez azonban már az életnek a jele volt és az értelemé. S valóban másnap már felült­árgyában a beteg. És beszéde összefüggő és értelmes lett. — Kedves jó gazdám! — mon­dotta — hát igazán te vagy, vagy ez is csak borzasztó álom, amiből föl kell ébrednem ? — Nemi álo­m', fiam', hanem való­­ság? — Valóság? Hát mi történt velem? Hol van az én kis feleségem? — Itt lesz nemsokára, itt lesz ? — felelt Klemm Jusztin. — S érzett a han­gjából, hogy örvend és ez az öröm minden mellékgondolat nélkül való és tiszta. Üzenetére másnap csakugyan meg­érkezett Dózsa Mária. Az a jelenet, mely férj és feleség között ott, a kórházi szobában lejátszódott, még a fájdalmas jelenetekhez hozzászokott orvosnak szemeibe is könnyeké csalt. Tehát végre más újra révbe ért Dózsa Mária. Pár nap múlva elvitte urát Tordára, Kleiin Jusztin pedig elutazott Sz­egedb­e. Mielőtt azonban elment volna, négyszemközt beszélt az öreg Dózsával — Kedves bátyám — mondotta —, ha pár­ hó múlva annyira felépül öreg pajtásom­, hogy átríikelhet, lássa el minden jóval és bocsássa őket útra. Ígérem önnek, hogy Köblöst könnöm, biztos állásba fogom tenni, ahol többé nem lesz kitéve semmiféle veszélynek. Hogy pedig zavarba ne jöjjenek, ezt az összeget számukra önöknél letétbe helyezem s ezzel öt darab százast olvasott le az autó öreg elé. — Uram! — szólt elérzékenyülve az öreg —, hogy háláljam meg ezt önnek? Vagy hát miféle nagy pénz is ez? S mikor ideért, szinte elk­o­­morult a becsületes homloka. Hiába, kezdett gyanús lenni az öreg előtt ez a feltűnő nagylelkűsz. Klemm Jusz­tin azonban olvasott a tetüntetéből és azért mosolyogva nyugtatta meg: — Csak tegye el jól azt a pénzt, uram! Vérdíj az, még pedig megér­demelt vérdijl Egy hírhedt haramia fejére volt foltűzve. Azéra a harami­áéra, akinek üldözése közben Köb­löst a szerencsétlenség érte. Ha azon­ban ez nem esik meg, én nem fogom el talán soha azt a haramiát, így azonban ezer pengőt kaptam ,érte. Ennek az összegnek fele igaz­ságosan is Dózsa Mária férjét illeti meg. Kvit­tek vágjunk! (Folyt. köv.) Verekedés közben levágták egy tömörkényi legény mindkét felét A tömörkényi községi csend­­őrőrsre egy félig eszméletlen ember állított be, akinek mind­két füle tőből le volt vágva. A szerencsétlen ember elmon­dotta, hogy Kovács Ferencnek hívják, tömörkényi gazdálkodó. Mikor a szomszédos község­ből hazafelé tartott, két férfi megtámadta, szóváltás után a földre teperték, majd az egyik támadó éles késsel levágta mind­két fülét. A súlyosan sérült Kovácsot beszállították a kórházba, ahol ápolás alá vették. Tőzsde. 100 pengő —Zürichben. Zürichi zárlat Páris 20.215, L­ondon 17.89, Newyork 513.25, Milánó 26.70, Berlin 122.20, Bécs —, Szófia 3.71, Prága 15.20, Varsó 57.45, Bukarest 305, Bel­d 9.05 A valuta és devizaforgalom záró­­árfolyama: 1 angol font 19.60—20.00 P, 100 csb 16­ 94—17 04 P, 100 dinár 10.10— 1018 P, 100 dollár 570.50—573-50 P, 100 francia frank 22-4—22-60 P, 100 zloty 63.95-64-45 P, 100 lei 3-48-3-54 P, 100 Ura 29.55—29.85 P, 100 márka 135.45-136.25 P, 100 silling —.------­P 100 svájci frank 110-70—111.40 P Budapesti terménytőzsde. Búza 77 kgos 13.10, rozs 13.60, árpa 16.75, zab 22.50, tengeri 14.80, korpa 12.50 — A SZEGEDI FRISS ÚJSÁG tele­fonszámlai 12-52. és 22-62.

Next