Szegedi Friss Ujság, 1932. január-április (33. évfolyam, 1-104. szám)
1932-03-13 / 63. szám
Az 5-ös honvédek bajtársi összejövetele. Aa a lelkies és lanyfladatlian munkla, mellyel a vitén Shvoy Kafman djr. altáix)nkgy vezetése alatt máikiödlő volt 5hös honvédtek Batárai Szövetsége n friss célja felé, a hős szegedi honvédek vitézségének méltó megrö-ítése feé haladt véglelntes megoldáshoz érkezett. Miájus hazától kezdve az elesett és életben maradit szegedi honvédek vétkes ház méltó mivészi emlékmű fogja hirdtetni azt a szívós küzdtelmet és hősiességet, melyet a szegedi 5-ösök az összes harctereken, de különösen Przmysl várövének végkimerülésig tartó véddlelmében kifejtettek. A Bajtársi Szövetség követklezetes kitartásából s a volt 5-ösök és hozzátartozóinak példás áldozatkészségéből emelendő impozáns emlékirtű költségeinek javára a bajtársaik vasárnap, március 13-án este 20 óra 30 perces kezdettel az Ipartestület márványtermében műsoros bajtársi összejövetelt tartanak, melyen ez alkalommal Sz. Sziigethy Vilmos illusztris írónk, majd a Városi Színház művészei közül Kondor Ibolya, Ajtay K. Andor énekszámaikkal, Kiss Manyi, Vágó Arthur és L. Fülöp Sándor színművészek egy tréfás jelenetben, majd Kiss Manyi és L. Fülöp Sándor művésznő és művész egy énekes tánc-duettben szerepelnek, ezen kívűl a »Hunyadi János« 9. honvéd gyalogezired kitűnő zenekara Mascagni Parasztbecsület c. operájánakelőjátékát. Ziehrer: A tartalékos "álma c. igen hangulatos zeneképet s Jessel: ólomkatonáik parádéja c. jellemdarabját adja elő. Az immár eseményszíjtalbamzenö 5-ös honvédi bajtársi összejövetel s annak magas szinvonalu műsora iránt városszerte nagy az érdeklődés. Az összejövetlen belépődíj nincs, csakis az 50 filléres műsor személyenkénti megváltása kötelező. Ingatlanforgalom. Szeged sz. Idr. város területén 1932 március 4-től 11-ig a következő ingatlanok cserélték gondját: Tóth János és neje eladták Szegedli Kereskedlelmi és Tparbanknak belterületen és Fürgehalomban összesen 1 h. 1499 n.öles földingatlanukat és Szél-u. 17. sz. házukat 5900 pengőért. (ÁTV. vétel.) özv. Szekeres Istvánná eladta Szekeres Máriának és testv. Szabadisajbóutca 6. sz. 50 n.-öles telkü házát 8000 pengőért. Pintér István eladta Nacsa János és nejének Ábrahám dülőbeli 1119 n.-öles szántóját 1000 pengőért. Vass György és neje eladták Masa József és nejének Mórahegy dülőbeli 1182 n.-öles szntójukat 1668-ért. Ördögh Ignácné eladta Varga Imre és nejének Tari dűllőbeli 1364 n.-öles szántó és rétjét 600 pengőért. Ifj. Zsiga Ambrás eladta Bálint András és nejének Csanádi u. 30. síz. 170 n.-öles telkü házát 3800 P-ért. Özv. Bünde Istvánná és társai eladták Szűcs Sándor és nejének Külsücsoi-va dülőbeli 3 h. 977 n.-öles szintójukat Csoi-va 401. sz. épülettel *2100 pengőért. A özv. dr. Kishár Viktorné eladta Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnak Szekeres-u. 16. sz. 191 n.-öles telkü házát 4250 P-ért. (Arv. vétel.) Popán Pál eladta Nagy Mihály és nejének Alsóvárosi nyomás dülöbeli 300 n.-öles telkét Kecsikléstelep 49. sz. épülettel 4000 pengőért. Benkő József és neje eladták Bárkolnyi Istvánnak örhalom dülöbeli 200 n.-öles telküiket 700 pengőért. Özv. Gavallér Jánosné és társai eladták Fűz Józsefnénak Belsőszlatymaz dülöbeli 3 h. 1451 n.-öles szántójukat 5000 P 80 fillérért. Jámbori Lajosné eladta Schütz Béla és nejének Maibraszék dülöbeli 2 h. 70 n.-öles szántójukat, rajta levő tanyaépülettel 12.000 pengőért. Takács János eladta Láng Győző és társainak Bercsényi-u. 10. síszámú házát 65.000 pengjért*^ SZEGEDI FRISS ÚJSÁG 1932. március 13. Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonok, ismerősök, egyesületek, ők felejthetetlen jó fiunk, MÓZES JÓZSEF v tisztességén megjelentek, virág- és féoszorvadományaikkal fájdalmainkat enyhíteni igyekeztek, eztálon mondunk hálás köszönetet. Gyászoló család Fájdalmas szívvel jelentjük hogy felejthetetlen leányom, illetve testvérünk,, Buy- KUNCSERA JÓZSEFNÉ sz. TANDARI ROZAL életének 47-ik évében f. hó 11-én csendesen elhunyt. Temetése 13- án délután fél 3órakor lesz a gyevi temető halottasházából. Az engesztelő Szentmiseáldozat 16-án Heggel 7 óvaktor lesz a felsővárosi templomban. özv. Tandari Józsefné és •nappos. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, kik nővérem, JOó AGOSTONNé temetésén megjelentek, fogadják hálás köszönetem"! Nővére: Vidacs Kálmánné. Szendkey Józsefné sz. Fecskés Erzsébet mint neje, Ilonika, Mária és József g gyermekeik, özv. Szendrey Antalné édesanyja, testvérei, sógor és sógornői és kiterjedt rokonai fájdalomtól megtört szintel tudatják, hogy a jó férj édesapa és fiú SZENDREY JÓZSEF miska és szobrász iparos f. hó 11-én délelőtt 11 órakor életének 52. évétben az ájtatos szentségek felvétele, után rövik szenvedés után elhunyt. Boldogult földig maradványai f. hó 13-án délután 3 órakor fognak a városi kézikórház ravatal terméből a r. k. szertartás sererint beszenteltetnii és a rókusi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmiseáldozat f. hó 14- én délelőtt 9 órakor fog a rókusi templomban az Egek Urának bemutattatni. Legyen neked olyan könnyű a föld, mint amilyen nehéz nekünk az elválás. Fájdalomból megtört s®ivvel tudatjuk, hogy felejthethetetlen férjem", ÖRDÖG IMRE rövid szenvedés után, 84 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése március 14- étn 3 órakik lesz a belvárosi temető halottasházába. özv. ÖRDÖG IMRÉNÉ és gyászoló családja. E héten a bevelkező gyógyszertárak, tartanak éjjeli szolgálatot: Grünwald Imre, Kálvária-utca 17. Just Frigyes, Petőfi L.-sugárút 41 Temesváry József, Kelemen-utca 11 Moldván L., Újszeged, Vedres-u. 1 Selmeczy Béla, Somogyitelep. Tel. 5 Török Márton, Csongrádi-sugárút 14 a gyógyszertárak nyílva vannak regg 1 8 órától este 7 óráig! MINDENES leány bejárónak felvétetik. Tisza Lajos körut 77. földszint jobb. Mindennemű új építkezéseket, átalakításokat és költségvetéseket jutányosan VALLAL Ottovay építészmérnök. Oroszlán utca 4. fWVw^vVVWVVVVVWVVVwV^^V A szegedi vár kazamatái. — Történeti regény. — A Szegeffi Friss Újság számlára irta: Fejérváry József. 311 Utinnyomit lilos. — Te a konyháiban, az ajtó mögött bújsz meg, én pedig a szobában leszek ! Ne szólj semkint s ne tégy egy mozdulatot sémi, miig én nem cselekszem. Vagy pedig azt nem látod, hogy én mit akarok! Ezután csend lett. Az ajtóban benne volt a kulcs és belülről be is volt zárva, ehhez azonban nem volt szabad nyúlni. Azután csak vártak, vártak. — Nem jön már ide senki! — dörmögött magában Köblös. — Csend! — intette le Klemín Jusztin és éppen jókor, mert az ajtó kilincsét mintha megnyomta volna valami óvatos kéz, mikor pedig az nem engedteti, hallatszott, hogy az álkulcs beleilleszkedik a zsárba, aztán zörög az ajtó, mig a kulcs lehull, s a bejárás szabaddá lesz. Még a saivverése is megállít Köblösnek, mikor látta, hogy az a nagyszakállú, torzonboz fejű, zömök ember lép be, az az orvos, aki rejtélyes életét ott élte ebben az udvarban , akit csak úgy hívtak a lakók hogy a vámpír. Most azonban a kalandor nem volt elég óvatos, mert az ajtót betette és a konyhában szét sem nézett, hanem tartott egyenesen a szoba felé. Mikor az ajtó kinyílt, Köblös csak egy hördülést, egy felszisszenést hallott, azután pedig elkac^ta magát a titokzatos ember, mire Klemím Jusztin hangja ropogott bele a csendbe: — Tehát itt vagy Latinak? Most számot adsz végre gazságaidról ! —' Khráibhian verllj fel ahhoz fehér zsandrát, ha engem' akarsz elcsapnil - szólt rekedten a vázmotr, azután becsapta az ajtót és már ugrott viszsza, hogy a konyha ablakán át szökjék meg. Most azonban egy vasmarok ragadta meg a gerincét és rántotta vissza a szobába. A szakállas megforditotta a fejét s arcára gúnyos mosoly ült: — Tehát te is itthon vagy? Hát jól van! Látom, hogy résen vagytok, nem bánom, gyerünk! Közös ismerte az embert, azonban soha figyelmére nemi méltatta. Tudta, hogy ott Lakik a bérkaszárnya egyik odújában, azonban sem ő, sem a többi nemi érintkeztek vele. Most előlépett Klemlini Jusztin: — Nincs tehát tovább, Latinák. Ide a két drága kezedet s a vámpir észre sem vette, már csuklóin volt a bilincs; ^ erős l^ic, amelyet nem'bont ki sem a kóklers^ sem a bűvészkedés, mi^ csak a hipnotizáló hatalom sem. Lecsukta szembeit az ember és úgy MtCTott, hogy megadja sorsának ma^. Az udvaron megsejtették a dolg t és az eset, a doktor ur esete nagy szenzációt keltett. Szaólni azonban senki sem mert s csak az ablakonát nézték a fejleményeket. Klemm Jusztin házkutatást tartott az odúban és minden gyanús iratot magához vett, azután pedig a várba szállította be a doktort. Akik az utcán ezt a kíséretet látták, csak csodálkoztak, azonban senki a nagyszakállút nem ismerte. Ez a kapatos ember nem betyár, nem a puszták fia! — gondolták. — De hát Idicsoda? Erre volt felvárncsi mindenki a várban is. A titokzatos ember azonban nem akart vallani, pedig maga Klemm Jusztin vette kezelés alá,, mégpedig négyszem között. Csodálatosan szívós volt ez a rejtelmes kalandor, akár a macska, nem fogott rajta a szép szó, sem az ütés. Bosnyák volt és fanatikus, aki tényleg tanulta az orvosi tudományt, de félbemaradt és azután beteg lelke bűnös hajlamainak szemelt ki áldozatokat, mint Kötölösnét is, akiben a tulfinomult, tulérzékeny lelket megsejtette. Lalináknak hívták. Senki nem tudta, hogy Imitül él. Nappal alig is látta valaki, inkább csak éjszaka. Mikor most Klemm Jusztin ott ült vele szemiben és vallatni próbálta, először csak vigyorgott az ember, de nem szólt egy szót sem. Már a miéreg ette a csendbiztost és lelkét a düh tépte: — Nem nyúlok hozzád egy ujjal sem! — mondtatta a vámiairnak —, de figyelmeztettek, hogyha nem vallod be, mi volt a célod Köblösnével, átadlak a hóhérnak ! — Ha csak ez a bajod, hogy miért tettem, hát arra meggfelelhetek. Azért, mert tégedet akartalak elveszíteni. Nem puskával, hanem csak úgy, erkölcsileg! — S azért gyújtogattál és azért akartad bűnbe taszítani azt a szerencsétlen asszonyt? — No igen, fehér zsandár. És csodálkozom, hogy ilyen kurta az elméd világossága és még mindig nem érted!! — Nem értem! — felelt őszintén Klemm Jusztin. — Nem érted? — kacagott a vámlidér. — Hát majd én megmódálom , hogy megértessem veled, mert azt csak sejted tán, hogy ez az eset ma már benne lesz az összes lapokban, még Budapesten is? — Na és ha belnne lesz? — Akkor neked régenrossz, fehér zsandtír Klemmi Jusztinnak mé' az idegeire kezdteti menni ez a cinikus beszéd. Felállt tehát s a vámpirnak a szem!« közé nézett: — Beszélj értelmesebben, mert szólító mi a hóhért! — Fölösleges, Klemm Jusztin, tudsz temagad is hóhér lenni. De most az egyszer maga a társadalom lesz a te hóhérod! S mikor még mindig kérdően, tétován nézett rá a csendbiztos, végre kivágta a legnagyobb adottot: — Milyen szép is lesz majd, mikor olvassák az emberek és amikor olvassák barátaid Budapesten meg Bécsben, hogy a fehér zsandrár lepasszolt, miért a szeretője volt a gyújtogató! A gazságnak erre a mérvére nem volt elkészölve Klemta Jusztin. A szó úgy hasitott bele a szivébe, mintha kést forgatnának meg benne s agyára ráborult az indulat. Kirántotta kardját és rárohant a vámpírra: — Pamasz, gazember! — orditott, és a szava szinte hörgött. Azután pedig úgy vágott végig a rágalmazó fején, hogy a vámpír mint egy fél diabab bukott le az asztalra és torzonborz hajancönül lassan idbugyogyant a vér. A drámának vége lett. A doktor nem halt meg, de sérülését életveszélyesnek minősítette az orvosi vizsgálat. S az eset maga egy-skettenl meg is oldotta Klemm Jusztin ellenségeinek törekvését és most már magának Klemira Jusztinnak is a kivánságiát. Mert bár meglapították, hogy fegyverhasználata jogos volt, vagy legalább is jogossá tette a felháborodás, azonban Mettes hatósága azt ajánlotta neki, hogy hagyja el Szegedet s más Szontes helyet válasszon. Kinun Jusztihi természetesen a fővárost választotta. Egyelőre ez állott a dekrétumban is, hogy további beosztási ott, a belügyminisztériumban kapta meg. Tehát ez lett a vége a fehér zsandár sztegeés dicsőséges pályafutásának. Azt azonban ellenségei semm tudták túl tagadni tőle, hogy a gyújtogatót mi is csak ő leplezte le és éppen ezért a szegedi sajtó távozása előtt hosszú cikkben mutatta érdenmlt és hasznos közszívepllését. Hanem szény Dózsa Máriának megpecsételte sorsát a tragédia. Irtózatos erejű láz lepte meg a miegrừ kódtatástól, úgy, hogy Icórázba kellett szállítani. Köblös ott ült az ágy* szélén szinte egész nap s apatikusa* nézett maga elé. Tehát Márxi mindég a vég csak elkövetkezik. Olykor óra hosszáig eszméleténél volt Dózsa Mária, azután pedi^ ^y szót sens «nyilott, csak nézett egy pontra a bei^ nyezete». (Folyt fcöT.)