Szegedi Gyorsíró, 1914. szeptember - 1915. május (11. évfolyam, 1-10. szám)
1914-09-20 / 1. szám
IRODALOM. A vitairás rövid tankönyve gyorsírási tanfolyamok számára és magánhasználatra, írták Bódogh János és Katona Dávid dr. A gyorsírási tankönyvek felső lapjain gyakran találunk a fentihez hasonló kitételeket. E kitételek mind azt célozzák, hogy aki a gyorsírást meg akarja tanulni, az előtte fekvő könyv megvétele révén e célját jól és ami a fő, gyorsan el is érheti. A külső fedőlap és a bevezető előszó mind csak azt erősítik meg az illető tanulnivágyó egyénben, hogy a könyv a kitűzött célt jól és gyorsan elősegíti. Találkoztam már számos egyénnel, aki ily előzmények után indult el azon az úton, hogy mielőbb a gyorsírás teljes ismeretével fog bírni. Ali történt azonban rövid idő múlva ? A tanulnivágyás megszűnt, mert a szóbanforgó egyének nem találták meg azt, amit kerestek, amit óhajtottak: elsajátítani az életben szinte nélkülözhetetlen stúdiumot. Ott hagyták tehát a könyvet és letettek szándékaikról. Bódogh János és Katona Dávid dr. a gyakorlati élet emberei. Olyan értelemben állítom ezt, hogy ők azok, akik dúsgazdag gyorsírási tudásuknak birtokában, e nemben a gyakorlati pedagógia terén működnek. Észlelnek, tapasztalnak és észlelésük, tapasztalásuk legjavát leszűrve, idehozták e tankönyv keretei közé. A sok magyarázat, a sok szabály hiányzik ezen illusztris szerzők munkájából. Tudják, átértik, hogy nem a sok szabály építi erős alapra a tudást, hanem minden esetben a példa az, amely a legjobban magyaráz, amely a legjobban hat a tanulnivágyóra. Példáiknak, mindent a legjobban demonstráló példáinak tetemes a mennyisége. Meg van bennük s így munkájukban az, ami a jó pedadógusnak fővonása, hogy magyarázataikban, példáikban az egyszerűről az összetettre haladnak, így feledtetik a közben megtett út esetleges nehézségeit, maga a tanuló pedig letekintve az ismeretanyag magasságából, gyönyörködhetik az útvezetők helyes kalauzolása révén megszerzett tudásmennyiség sokaságában. Ha a tanulók útja fáradtságos is csak részben, nem lehet unalmas. Nem unhatja magát egyik iskolanemhez tartozó útitárs, sem a gimnáziumi és reál-, sem a kereskedelmi iskola tanuló-ifjúsága. A két előbbi újat hall, olyant, aminek később hasznát veheti, az utóbbi meg azt tudja rövidíteni már, amit tanuulmányai folytatása közben gyakran hall. E könyv tényleg tankönyv és lapjainak forgatása után a tanulnivágyók megmaradnak állhatatosan azon elhatározásuk mellett, hogy meg akarják minden tekintetben tanulni a gyorsírás ismeretét. Szilárd meggyőződésem, hogy a tanulnivágyók nem hagyják el könyvüket. Bódoghy Katona dr. könyve fel-felkelti e tárgy iránti szeretetet, a meg nem szűnő kitartást, kitartást a könyv utolsó lapjának utolsó betűjéig. Csak egyet engedjenek meg nekem e tankönyv illusztris szerzői. Szőke Sándor dr.-ra utalok, akinek műve nem annyira iskolai, mint magánhasználatra különösen alkalmas. Szőke dr. könyvében rendszeresen keresztülviszi az nk betűalak helyettesítésében az ng alakot, példákban, szójelekben egyaránt alkalmazza ezt. Ugyanígy a hurkolt t betűt is kis alakjában mutatja be s fel is használja. A szerzők ezt csak a könyv végén teszik.* Amennyiben a szerzők azon szellemben cselekedtek, hogy ezeket a betűformákat hivatalosan még nem akceptálták s munkájuk a hivatalos keretekhez alkalmazkodik, nagyon helyesen cselekedtek s ekkor is a berkeinkben lévő nagy, magasra törő áramlatok közepette csak hódolat illeti meg őket és nem bírálat. a debreceni felső keresk.iskola tanára, a gyorsírókör vezető-tanára. * A hivatalos bírálók szerint mindkét jelölési mód, mint hivatalosan el nem fogadott, elhagyandó lett volna.