Szegedi Gyorsíró, 1921. szeptember - 1922. június (17. évfolyam, 1-10. szám)
1921-09-20 / 1-2. szám
Ha épen a szesz szót kell leírni, könnyen írhatjuk úgy, amint a korábbi kettőzött sz betűt. Esetleg ha torzul is a betű, beszélhetünk-e szöszadóról vagy szöszkontingensről. 2. Az a leggyengébb betűje a reformírásnak. Eme észrevétellel ellentétben az a megjegyzésem, hogy a“ reformírás / betűje a kurzív írás / betűjét adja vissza némileg. Az előnyről nem szabad megfeledkeznünk, ugyanis ép e betűforma alkotása és használata folytán nem kell különbséget tenni a között, hogy alulról felfelé, vagy felülről lefelé írandó-e betű, nem kell külön tanítani, hogy mikor nem lehet vastagítani a hangzós szavakkal kapcsolatban az /-t. E negatívum az írás és eredmény plusszát jelenti. Kritikusunk szerint könnyen össze lehet téveszteni e szót fáit a fájt szóval. Pl.: Vidékünkön kivágták az erdő összes fáit. Minden magyar embernek fájt látni, miként darabolták fel az országot! A logika úgye bár nem utolsó ? 3. A ty betű nem sikerül a gyakorlatban. Bírálónk helyesnek tartja a két betű összekötése révén alkotott betűt, de írástechnikai szempontból aggályát fejezi ki. Hát oly fontos betű a ty betű, hát oly gyakran fordulnak elő ezzel szavaink, az atya, bátyám, Mátyás, hetyke, gyertya, pityke, pereputty, ponty, poronty, hattyu, kettyű, kótyavetyél, tyúk, parittya szókon kívül hány szónk van még a magyar nyelvben és pl. e felhozott szók nem könnyebben írhatók le a korábbi nehézkes ty-vel szemben ? 4. A felfelé menő t (torlódót) utáni e, illetőleg a írását nem tartja megfelelőnek. Pedig szükség volt az eddigi e betű helyett egy más jelzésre és a torlódó t után, mert igen sokszor helytelenül lett írva az e hangzó. Az e a gyakorlatban r-ré változott. Jelenleg ez a kötővonal ily szabályellenes betűt nem eredményezhet. Bírálónk azonban tendenciózusan állítja be a dolgot. A felfelé menő t után az e hangzót nagyobbított alakban mutatja be, úgy hogy ba, be, illetőleg bo, be szótagnak látszik — még pedig ezt azzal indokolja, hogy könnyen ilyen forma állhat elő a beszéd írása folyamán. Talán helyesebb, ha a bírálat ilyetén formájára nem reflektálok, mert ismétlésbe is kellene bocsátkoznom. 5. A viszonylagos soron való írást nem viszi következetesen keresztül. Például hozza fel a gyászolom és mesélem szókat. Hogy a mesélem szónál, (amikor az l betű kisalakú) mennyiben beszélhetünk következetlenségről és amikor az / betű majdnem a középső sor alsó részén van, nehezen érthető. 6. Miért nincs keresztülvíve az sz betű visszafelé írása abban az esetben, ha előtte é vagy á hangzó van ? A rendszeralkotók, úgyszintén reformálók előtt a praktikus szempont nem utolsó princípium. Itt még inkább következhetik be a betűtorzulás, pl.: a mdsz, vesz, stb. szavaknál ? 7. Miért nem használja reformirás a visszafelé menő sz-t az l betű után torlódás esetén, amint régebben volt ? Ebben nem lehet látni következetlenséget, mert a reformmunka végzői annak a főszabálynak akartak eleget tenni, hogy minden mássalhangzótorlódásnál a második mássalhangzó félsorral alább kerül. Azonban a torzulásokról se feledkezzünk meg, mert épen az írás hevében, ha visszafelé írjuk az sz betűt, könnyen beleszaladhat ceruzánk az / betűbe. 8. Habár elismeri a to, tő alak helyes voltát, mégis annak a kérdésnek felvetését halljuk, hogy miért nem hajtik, (görbül) már fenn a t betű ? E kérdésre a felelet nem lehet más, mint az, hogy a t betű eredeti alakja egyenes, a kezdeten lévő görbülésnek semmi indokolása nem lehet. A nagy előnyt épen e betűformánál nem halljuk, hogy a rövid tő hangzó jelölésére nem kell külön betűalakot megtanítani, amint ez almúltban megvolt és amely csak fokozta a t betű tanítása folyamán felgyülemlett nehézségeket. 9. Miért nincs a tetett, tettetett végzettel egyszerűsítés? A jelenlegi reform szerinti tettetett szó írása nehézkes. A rendszeralkotó vagy rendszerreformáló kell, hogy a nyelv szerkezetét figyelembe vegye, de az is szükséges, hogy a latinizmusokat kerülje. A reform során a „tettetett“ alakzat csak továbbképzés útján állt elő. Az a megjegyzés, hogy az alakzatnál, illetőleg végződésnél sok a szögletes vonás, a hegyesszög, erről igazán nem lehet tenni. A tettetett szó, illetőleg evvel végződő ige a nyelv fejlődése következtében most már a legritkábban fordul elő. Helyes magyarság szerint pl. : a gabonát szabadforgalom tárgyává tették, vagy a napszámosok a munkát elvégezték (és nem elvégeztetett). 10. A fo, fő betűalakkal nem rokonszenvez a bíráló, illetőlegnem tudja megérteni, hogy az / betűt miért kellett a sor fölé is vinni. Tehát csak a középső sorba kívánja az / betűt o, i-vel való kapcsolás esetén is. Itt elkerüli figyelmét, hogy az öblösítés, tehát az o hangzó jelképi jelölése bizonyos betűknél, a betűk nagyobbításával lesz kifejezve. Az / betű nagyobbítása nem egyéb, mint a so’jo, co, zso analógiája. Ami azt a kívánságot illeti, hogy csak a középső sorban legyen írva a so hangzó is, még pedig itt öblösítve, gyakorlatilag keresztülvihetetlen. Ez esetben könnyen reformálódna a betű és sz lenne belőle. Ez lenne az igazi torzulás! 11. Nem helyesli, hogy a to hangzó bizonyos esetekben a középső és alsó sorban van írva.