Szegedi Gyorsíró, 1922. szeptember - 1923. június (18. évfolyam, 1-10. szám)
1922-09-20 / 1-4. szám
kunk, enyhítse némileg nagy fájdalmunkat az a tudat, hogy — mint a nagy római költő mondja — nem haltál meg egészen. Testi hüvelyed elvegyül ugyan a föld porával, de lelked, szellemed és emléked itt lebeg közöttünk és méltán hálás tanítványaid között időtlen időkig. Isten veled, jó Torma Károly! Az Égj áldása kísérjen haló poraidban is! ! Torma Károly emlékét egyesületünk megörökítette. A szegedi városi főgimnáziumnál 6000 koronás alapítványt tett Torma Károly nevére, amely összeghez a Szeged Városi Nyomda R.-T. 1000 koronával járult. Az alapítvány kamatait gyorsírási ösztöndíjul ítéli oda az iskola. Dr. Katona Dávid: A gyorsírás véglegesített reformja. Irta: László Béla felsőkeresk. isk. tanár. A gyorsírás reformja most már a második stációhoz jutott, átment a reformgyorsírás is a reformon. Abból a szempontból, hogy mindez a munka csak azért történik, hogy a gyorsírás ügyét szolgáljuk először, azt, hogy a gyorsírás megtanulásának lehetőségét elősegítsük, továbbá, hogy írásunkat versenyképessé tegyük, mindezt a munkát helyesnek tartjuk. Azonban sem a tanárnak, sem a gyakorló gyorsírónak, sem a növendékeknek szempontjából nem tarthatjuk megfelelőnek azt, hogy változtatunk betűket, jeleket , s végeredményben a jelölés tekintetében még a levelezőírásban sem tudjuk biztosítani az állandóságot. Nem szabad ugyanis felszínesen vizsgálni ezt a kérdést. Például, ha egy tanár, aki teljes gyakorlatra tett szert az eredeti nabelsberger—Markovits-rendszerű gyorsírásban, olyannyira, hogy beszédeket is sztenografált — mivel haladást észlelt az írásmódok, egyszerűsítése tekintetében a reformgyorsírás rendszerében — otthagyja a régi, évek során át megszokott műszerét. Ha most — amint ez megtörtént — négy év múltán megint változtat írása módján, mert ismét észrevett egyszerűbb jelöléseket, általában könnyítéseket — végeredményben lemond eddig megszerzett rutinjáról, kezének bizonyos oly mozgóképességéről. " — amelyet újra visszanyerni kevésbbé lesz képes. De tovább megyek. Az ilyen, esetleg elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt megfelelően képzett gyorsírástanár — mindezek után nem lehet kellő biztonságban, mert esetleg bizonyos idő múlva következhetik a reformírás harmadik, negyedik . . . változata. Ez sajnálatos tény és beteges állapot. Mindez annak tulajdonítható, hogy nincs meg az egész vonalon a gyorsírással foglalkozó műtársak részéről az elmélyedés, hiányzik e tárgynak mind praktikus, mind pedig pedagógiai szempontból való bírálata. Azok szóltak egyrészt eddig e kérdéshez, akik nem praktikus tekintetekből, hanem csak elméletileg tették a reform ügyét kritika tárgyává, továbbá úgy szóltak hozzá, hogy pedagógiai elvekről megfeledkeztek, amelyek pedig alapját képezik e tárgy tanítása lehetőségének. De annak is tulajdonítható a fentebb vázolt sajnálatos állapot, hogy a reform tekintetében nincs egység. Személyi vonatkozásba hozzák a reform munkát és szubjektivitásuk tárgyilagosságuk fölé kerekedik, aminek hatása alatt elleneznek számos helyes, didaktikailag megalapozott intenciót, amelyek gyakorlatba való beállítása során a Gabelsberger—Markovits iskola csak erőben nyerne. Vessünk rövid kis pillantást a németekre. E látszólag legyőzött népben az egység gondolata oly impozánsan erős.A Berliner Tageblatt folyó évi augusztus hó 19-iki számában a gyorsírás egységessé tételének gondolatával foglalkozva ezt a fejcímet olvashatjuk: „Das ganze Deutschland soll es ,sein: Einheit auf dem Kurzschriftgebiet!“ És mi még egy rendszer hívei sem tudunk egyek lenni, hogyan biztosíthatjuk az eredményt, a sikert, a fölényt? Könnyen érthető, hogy miért is ellenzik egyesek a reformot. Az tény, hogy kellemetlenül esik lemondani hosszú évek során megszerzett készségről és ennek előnyeiről. Egy erős hidat ellökünk magunk alól egy kezdetben látszólag gyengébb öszszetételű pallóért. Ez azonban csak elmélyedés nélküli tekintetre lehet a megállapítás, tehát csak felszínes vizsgálat alapján leszűrt vélemény és jórészt magánszempontok következtetése. Ilyen ügyet, — mint a gyorsírás reformja, — magántekintetekből vizsgálni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. A gyorsírás reformja közügy, fontos tanügy s talán mondhatnám kenyérügy arra az ifjúságra, amely ezt megtanulni, ennek révén álláshoz jutni akar. Mi lehet a közeljövőben a teendő? Minden erővel keresztül kell vinni a gyorsírás ügyét intézőknek, hogy a Gabelsberger~ Markovits-rendszerű gyorsírás most már ne legyen háromféle. Mert háromféle ma a Gabelsberger—Markovits-rendszerű gyorsírás! Tanítják ugyanis 1. az eredeti rendszert, 2. a reformgyorsírást (1918—1922) és ,3. a reformgyorsírást. A tanításba egységet kell bevinni, ez pedig nem egység, hanem legfeljebb csak kétséget hagy maga után, hogy versenyképes maradhat-e ilyen módon a Babelsberger--Markovits-rendszer. Aszéttagozódás mindenütt a gyenge szervezet jellegzetessége. A gyorsírás reformjába sok tudást, sok pedagógiai, gyakorlati szempontot vittek be, de egyet nem — az erélyt. Erélyt is