Szegedi Gyorsíró, 1923. szeptember - 1924. június (19. évfolyam, 1-10. szám)
1923-09-20 / 1-2. szám
ül). évfolyam. Szeged, 1923. szeptember—október hó I—2. szám. SZEGEDI gyorsíró Havi folyóirat a Qabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Kiadja : A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry-utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS. Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Markovits Iván emlékezete. — 1923 május 27.-én Miskolcon felolvasta dr. Oopcsol László c. államtitkár. — A M. T. I. miskolci fiókja és a Gyakorló Gyorsírók Társasága mai kerületi gyorsíróversenyének díszgyűlésén — engedve az engem ért megtisztelő felkérésnek — elhunyt, egyik legnagyobb gyorsírónkról, Markovits Ivánról emlékezem meg. Mint a magyar gyorsírás történetének egyik igénytelen írója, keresve sem kereshettem volna alkalmasabb s mai díszgyűlésünk keretébe legjobban beilleszttető előadást másról, mint éppen Markovits Ivánról. Azért éppen Oróla, mert csak nemrég a múlt hónapban volt 30 éve annak, hogy meghalt, azért éppen Oróla, mert dicsőséges nevével egybefonódva éppen 60 évvel ezelőtt jelent meg az ő gyorsírása ,magyar rendszere s ezen rendszerével kapcsolatosan kezdődtek meg hazánkban az újabb gyorsírási versenyek s végül azért is, mert ha kevesen is vannak ugyan ,még életben azok közül, kik Markovits gyorsírói egyéniségét személyesen ismerhették, nagyon sokan vannak itt a gyorsíróversenyen is olyanok, kik itt, bár személyesen nem ismerték, de rajongásig telve, megrakodva vannak az ő szellemi hagyatékának kincseivel, hogy ezen kincseknek birtokában minden versenyen, mind magasabbra emeljék azt a zászlót, melyet ő magyar gyorsírás rendszere fejlesztésében és terjesztésében kitűzött, lobogtatott. Nevét és nagyságát Budapesten és Szegeden felállított szobrán kívül a budapesti és szegedi Markovits utca is hirdeti. Emlékét pedig az a két márványtábla, melyeknek egyikét szülőházába, másikát pedig lakóházába illesztette a kegyelet. Pedig nem volt más, mint csak gyorsíró, testestül-lelkestül. Talán az egyedüli ember volt Magyarországon, aki úgyszólván kizárólag a gyorsírás ügyének élt, de aztán úgy, hogy nem volt előtte a gyorsírás, terén a legkisebb jelenség sem olyan, melyet nagynak ne tartott volna s nem volt egy nagy jelenség sem, melyet kicsibe vett volna. Egész életén át Hiszek esty Istenben. Hiszek essy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen, a gyorsírás szeretetének lángja égett, lobogott lelkében. Mert ,ami maga nem ég, az a saját körében sem gyújt, nem melegít. Ami nem tűz, az nem is gyújthat. Ezzel a lelkes tűzzel, ezzel a lángragyújtással érte el egymásután növekedő sikereit. Hogy mi a gyorsírás? Azt nem magyarázom. Szóljon helyettem Markovits rendszerének egy még néptanító korából buzgó követője: (Gárdonyi Géza, a nagy író és költő, kinek életéről és legelső írásairól éppen a napokban, huszonötéves meleg barátságunk emlékéül egy könyvet adtam ki, melyben feljegyeztemszeretetét a gyorsírás iránt is. Ő a gyorsírást így örökítette meg egyik versében: A gyorsírás. Minő eszme! Dicső isteni gondolat! Lekötni a tűnő eleven hangokat. Melyek alig jöttek a szónok ajkára. S szétoszlottak, mint ködben a pára. Most a szó, amint száll s tűnni kezd, enyészvén. Árnyéka ott marad agyorsíró ívén. A lángész tüzének nem hal el szikrája. Sok ezredév szíve fog felgyúlni nála. Ide is, oda is egy pár görbe húzás. És előtted fekszik a csodás gyorsírás Alig nehány jegyben kurta vasra verve, A szökevény szavak elcsípett serege. Ezekért a vonásokért, ezekért a húzásokért nemcsak lelkesedett, hanem lelkesített s mindenkit Martrovits, nem törődve azzal, hogy ezáltal alááshatja egészségét, elemésztheti életerejét. „Férfiú“ volt a szó legnemesebb értelmében, aki feláldozta életét a gyorsírás ügyének. Rajongásig szerette a munkát gyorsírása érdekében. A munkát reggeltől estig és estétől-reggelig. Ez a lázas munka volt az, mely férfi kora legjavában megőrölte izmos munkaerejét, de egy-