Szegedi Gyorsíró, 1923. szeptember - 1924. június (19. évfolyam, 1-10. szám)

1923-09-20 / 1-2. szám

^l)(. évfolyam. Szeged, 1923. szepfember—október hó I—2. szám. SZEGEDI gyorsíró Havi folyóirat a Qabelsberger—Markovits- és a Reform-rendszer szerint. Kiadja : A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry-utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS. Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Markovits Iván emlékezete. — 192,3 május 27.-én Miskolcon felolvasta dr. Oopcsd László c. államtitkár. — Hiszek ejíy Istenben. Hiszek esfy hazában. Hiszek egy isteni örök igazsásban. Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. a gyorsírás szeretetének lángja égett, lobo­gott lelkében. Mert .ami maga nem ég, az a saját körében sem gyújt, nem melegít. Ami nem tűz, az nem is gyújthat. Ezzel a lelkes tűzzel, ezzel a iángragyúj- tással érte el egymásután növekedő sike­reit. Hogy mi a gyorsírás? Azt nem ma­gyarázom. Szóljon helyettem Markovits rendszerének egy még néptanító korából buzgó követője: (iárdonyi Géza, a nagy író és költő, kinek életéről és legelső írásairól éppen a napokban, hnszonötéves meleg ba­rátságunk emlékéül egy könyvet adtam ki, melyben feljegyeztem .szeretetét a gyorsírás iránt is. 0 a gyorsírást így örökítette meg egyik versében; A gyorsírás. Minő eszme! Dicső isteni gondolati Lekötni a tűnő eleven hangokat. Melyek alig. jöttek a szónok ajkára. S szétoszlottak, mint ködben a pára. Most a szó, amint száll s tűnni kezd, enyészvén. Árnyéka ott marad a .gyorsíró ívén: A lángész tüzének nem hal el szikrája. Sok ezredév szíve fog felgyúlni nála. Ide is, oda is egy pár görbe húzás. Es előtted fekszik a csodás gyorsírás Alig nehány jegyben kurta vasra verve, A szökevény szavak elcsípett serege. Ezekért a vonásokért, ezekért a húzáso­kért nemcsak lelkesedett, hanem lelkesített s mindenikit M.arííovits, nem törődve azzal, hogy ezáltal alááshatja egész.ségét, elemészt­heti életerejét. „Férfiú“ volt a szó legneme­sebb értelmében, aki feláldozta életét a gyorsírás ügyének. Rajongásig szerette a munkát gyorsírása érdekében. A munkát reggeltöl-estig és estétöl-reggelig. Ez a lá­zas munka volt az, mely férfi kora legjavá­ban megőrölte izmos munkaerejét, de egy­A M. T. I. miskolci fiókja és a Gyakorló Gyorsírók Társasága mai kerületi gyorsíró- versenyének díszgyűlésén — engedve az engem ért megtisztelő felkérésnek — el­hunyt. egyik legnagyobb gyorsírónkról, Markovits Ivánról emlékezem meg. Mint a magyar gyorsírás történetének egyik igény­telen írója, keresve sem kereshettem volna alkalmasabb s mai díszgyűlésiink keretébe legjobban beillesztl\etö előadást másról, mint éppen Markovits Ivánról. Azért éppen Oróla, mert csak nemrég a múlt hónapban volt 30 éve annak, hogy meghalt, azért éppen Oróla. mert dicsőséges nevével egybefonódva éppen 60 évvel ez­előtt jelent meg az ő gyorsírás! ;nagyar rendszere s ezen rendszerével kapcsolatosan kezdődtek meg hazánkban az újabb gyors- írási versenyek s végül azért is, mert ha kevesen is vannak ugyan ,még életben azok kö­zül, kik Markovits gyorsírói egyéniségét személyesen ismerhették, nagyon sokan van­nak itt a gyorsíróversenyen is olyanok, kik üt, bár személyesen nem ismerték, de ra­jongásig telve, megrakodva vannak az ö szellemi hagyatékának kincseivel, hogy ezen kincseknek birtokában minden verse­nyen, mind magasabbra emeljék azt a zász­lót. melyet ö magyar gyorsírás! rendszere fejlesztésében és terjesztésében kitűzött, lo­bogtatott. Nevét és nagyságát Budapesten és Sze­geden felállított szobrán kívül a budapesti és szegedi Markovits-utca is hirdeti. Emlékéi pedig az a két márványtábla, melyeknek egyikét szülőházába, másikát pedig lakóhá­zába illesztette a kegyelet. Pedig 0 nem volt más. mitit csak gyorsíró, testestül-lelkestül. Talán az egyedüli ember volt Magyarorszá­gon, aki úgyszólván kizárólag a gyor.sírás ügyiének élt, de aztán úgy, hogy nem volt előtte a gyorsírás, terén a legkisebb jelen­ség sem olyan, melyet nagynak ne tartott volna s nem volt egy nagy jelenség sem. melyet kicsibe vett volna. Egész életén át

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék