Szegedi Gyorsíró, 1925. szeptember - 1926. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-20 / 1. szám
Akadhatnak — egyébként lelkes emberek, akiket magával ragad a láz, — elhagyják rendszerük terjesztését, de épen ezek kijózanodása, épen ezeknek saját kárukon való tapasztalatszerzése hozza meg nekünk az elégtételt, rendszerünk diadalát. Türelemre van szükségünk, okos meggyőzésre, komoly munkára, nem fejnélküli kapkodásra. Ez volt, ez ma is és ez lesz a jövőben is a mi programmunk és amikor most a múlt évinek kétszeres terjedelmében a békebeli viszonyokhoz közeledve jelenünk meg és havonként pontosan juttatjuk el előfizetőinkhez tanító és nevelő újságunkat, — amelyben bemutatjuk a Babro-féle kettőshangzós jelölések feldolgozott elméletét és gyakorlatát, úgy a régi, mint a reformrendszerrel, — köszönetet mondunk mindazoknak, akik lehetővé tették a magyar nemzet legsúlyosabb korában lapunk életbenmaradását, különös elismeréssel vagyunk tanáraink és tanulóifjúságunk iránt, akik nem hagytak el minket, hanem segítettek, támogattak és módot adtak ahhoz, hogy harmadik évtizedünket fokozott munkával megkezdhessük. Előfizetési díjainkban a legnagyobb kedvezményt nyújtjuk iskoláinknak. Lapunk előfizetési díja 61.000 K, tanulóknak 40.000 K, legalább 10 példánynál 30.000 K. Az előfizetések és mindennemű közlemények a Szegedi Gyorsírók Egyesülete címen (Szeged, Földváry-utca 2.) intézendők. Gopcsa László dr. tb. tag emlékezése Fabro Henrikre. A Szegedi Gyorsírók Egyesületének megtisztelő felkérésére, úgyis mint egyesületük tiszteletbeli tagja, gyorsírási életünk egyik nemrég elhunyt nagyjáról, dr. Fahri Henrikről, egyesületük tiszteletbeli elnökéről emlékezem. Közel másfél évvel ezelőtt temettük el Fabro Henriket. Azóta a különböző gyorsíróegyesületek csaknem versenyezve siettek egymás után méltatni és kidomborítani az ő gyorsírói nagyságát. Hogy ma éppen én és éppen itt Szegeden áldozok az ő emlékének, annak oka nemcsak az, hogy az ö gyesírói szeretete mindenkor egybeforrt azzal a szegedi gyorsíróegylettel, melynek tiszteletbeli elnöke volt, hanem az is, hogy Fabroról mindenkor legalkalomszerűbb a megemlékezés akkor, mikor éppen gyorsíróversenyek is tartatnak, amennyiben el nem vitatható, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken is, senkitől túl nem szárnyalva, évtizedeken át mindenkor nagy ügyszeretettel, lángoló lelkesedéssel és rátermettséggel végezte a gyorsíróversenyek rendezésének és vezetésének fárasztó munkáját. Hogy ki volt Fabro és mit tett a magyar gyorsírás érdekében 40 évi gyorsírói működése alatt, azt részletesen megállapítani a magyar gyorsírás története írójának feladata. Nekünk itt csak egy megállapításunk van. Az, hogy Fabro ezen 40 év alatt testestüllelkestül a miénk volt. Csakis a miénk. Csakis a Gabelsberger—Markovits-iskola rendíthetetlen híve, csakis e rendszernek gyorsírója. És bárha mint tanuló, a szászsebes algimnáziumban, majd a nagyszebeni főgimnáziumban az eredeti Gabelsbergerrendszert német nyelven tanulta is, — alighogy a budapesti egyetemen megkezdette tanulmányait s megismerkedett Markovits áttételével, máris annyira kitűnt gyorsírótársai közül, hogy a budapesti magyar gyorsíró-egyesület 1885. évi március 15-ikírásversenyén a legmagasabb 220 szótagos fokon az első díjat nyerte el, mi aztán döntő volt arra nézve, hogy 1886. január 1-én országgyűlési gyakornokká nevezzék ki. Ebből az állásából fokozatos haladással elérte a legmagasabb állást, mit hazánkban gyorsiró elérhet s mint az országgyűlési gyorsiroda főnöke hunyt el 1924. február 16-án Balatonfüreden. Ha már most elemezem Fabro gyorsírói életműködését, kijelenthetem, hogy Markovitsot kivéve, egyetlen gyorsíró sem volt hazánkban, ki minden idejét és tudását kizárólag csakis a gyorsírásnak, mégpedig a Gabelsberger—Markovits gyorsírási rendszer fejlesztésének és terjesztésének szentelte. És bárha ügyvédi oklevelén kívül sok nyelvismerete, sőt újságírói képzettsége is volt, negyven éven át soha egy percig sem óhajtott egyéb lenni, mint gyorsíró. Mint gyorsíró pedig a gyorsírás fejlesztésének és terjesztésének minden területén, mindenütt és mindenkor csak sikerrel működött. Nagy sikerei voltak a gyakorlati gyorsírás terén. Ezt igazolják az országgyűlési naplókon kívül azok a gyorsírási feljegyzései is, melyeket miniszterek kíséretében, a delegációkban s külföldi tartózkodásai idején feljegyzett, mégpedig nemcsak magyar nyelven, hanem más idegen nyelveken is. Nagy sikerei voltak a tanítás terén. Önzetlen és vonzó tanításaiban, az úgynevezett „pénteki esti órákban“, mint egyes más tanfolamoklum, különösen a Nyttkoszban éveken át több nyelven gyakorlatilag tanította növendékeit a gyorsírásra. Többször voltam jelen tanfolyamainak ezen vizsgálatain s ekkor mindenki csak elismeréssel emlékezhetett meg fáradságos munkásságáról. Nagy sikerei voltak mint gyorsírót előadónak is, különösen mikor előadásaiban lélektani búvárlatok alapján a gyorsírás legnehezebb problémáit boncolgatta, mikor a róla nevezett „Fabroizmusok" tanát fejtegette. Ekkor előttem a gyorsírás birodala