Szegedi Gyorsíró, 1925. szeptember - 1926. június (21. évfolyam, 1-10. szám)
1925-09-20 / 1. szám
hoz, a szegedi gyorsírókhoz s a mi csúcsilletünkhöz kapcsoltak. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad a most felolvasott emlékbeszédhez bizonyos subjektív reflexiót fűznöm. Különösen jólesettnekem, hogy dr. Kopcsa László ebben az emlékbeszédben dr. Fabro Henriket úgy állítja elénk, mint Markovits Iván hű tanítványát, művének folytatóját, a rendszeri tradíciók letéteményesét s Markovits rendszerének fejlesztősét. És tényleg dr. Fabro Henrik sohasem tekintette magát új rendszer alapítójának, megelégedett azzal, hogy a Qabelsberger— Markovits-rendszert új jelölési módok, az ú. n. Fabroizmusok s kettőshangzós jelölések által a gyakorlati használhatóság szempontjából bővítette és gazdagította, s a gyorsírás elméletét lélektani alapon mélyítette s tudományos vizsgálódások tárgyává tette. Ő magát mindvégig Markovits tanítványának tartotta . Mestere iránt utolsó percéig a legnagyobb kegyelettel viseltetett. Kitűnik ez abból is, hogy hozzánk intézett utolsó üzenete, az emlékezetes genovai levél voltakén Markovits Ivánról szóló megemlékezés volt, amelyben kegyeletének, halálának és ragaszkodásának megható szavakkal adott kifejezést. . Épp azért a dr Fabro temetése alkalmával rendezett gyászünnepélynek mélyen megindító mozzanata s meghatóan nemes gesztus volt egyik kiváló és rokonszenves tanítványa, dr. Szőke Sándor részéről, hogy a nyitott sírnál nemcsak a tanítványok nevében búcsúzott el a Mestertől, hanem a Mester Mesterének özvegye, a még élő özv. Markovits Ivánné nevében is, kinek férjéhez az elköltözött lélek visszaszáll. Fabro Henrik genovai levele s dr. Szőke Sándor búcsúzása például szolgálhatnak arra, hogy mikor a nagy elődökről emlékezünk, ne csak az ész, hanem a szív is szólaljon meg bennünk. Áttérek már most tulajdonképpeni megbízatásomra, amelynek teljesítésére annál készségesebben vállalkoztam, mert engem magamat is személyes emlékek fűznek dr. Fabro Henrikhez, mert ifjúkorom bizonyos szakában a budapesti egyetem jogi karán, az akkor még Budapesti Magyar Gyorsíró Egyletben, az akkori írásversenyeken, majd egy évig az országgyűlési gyorsirodában is, hogy úgy mondjam, dr. Fabro Henrik nyomdokaiban lépkedtem, persze nem olyan mérföldes csizmákkal, mint ő, és azért különösen a gyorsírás terén messze el is maradtam mögötte. Életemnek későbbi szakában már csak mint üstökös tűnt föl néha horizontomon, legutoljára itt Szegeden 1921. évi december 4-én, amikor ..Gyorsírás és művelődés“ címen mélyenszántó előadást tartott, amelynek és személyes varázsának a hatása alatt mint obsitos gyorsíró beléptem egyesületünkbe azzal az elhatározással, hogy az egyesületünknek dr. Katona Dávid mellett — néha ellene is — én is hűséges katonája maradok. Jól mondja dr. Gopcsy László a felolvasott emlékbeszédben, hogy dr. Fabrot egyesületünkhöz a szeretet kötelékei fonták egybe, mi annyival inkább érthető, mert egyesületünknek Bódogh János vett a megalapítása, aki mint tudjuk dr. Fabronak, mint az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület elnökének, hűséges segítőtársa volt. De sőt az egyesület megalapozásában is része volt dr. Fabronak, mert az egyesület létrejöttének az adta meg a lökést, hogy 1902-ben a városi főgimnáziumban fennállott ifjúsági gyorsírókör 25 éves jubileuma alkalmával egyúttal az első 300 szótagos írásverseny is megtartatott, amelyet dr. Fabro Henrik személyesen vezetett. Az egyesületet későbbi fejlődésében is mindig különös figyelemmel kísérte, mert alig volt egyesületünknekt ünnepe, amelyen személyesen részt ne vett volna. Az egyesület körében sűrűn tartott oktató előadásokat, amelyekkel a gyorsíróéletet élénkítette, fejlesztette és irányította s egyesületünket mindenkor a rendszer egyik erős védőbástyájának tekintette. Tevékeny részt vett az egyesületünk által 1907. évben rendezett nemzetközi gyorsírói kiállítás, kongresszus és versenyírás munkájában, amiért őt dr. Berényi Adolf .a magyar gyorsírók fejedelmet találó elnevezéssel illette. A következő évtizedben még sűrűbben fordul meg Szegeden. Személyesen részt vett az 1911. év március hó 26-án dr. Dobay Gyula elnöklete alatt megtartott Czigány János emlékünnepen, amelyen a Gabelsberger-rendszer jellemző vonásairól tartott értékes előadást, amelynek nyomán felmerült az a gondolat is, hogy 1914-ben Szegeden nemzetközi Gabelsberger-kongresszus rendeztessék, amely terv, sajnos, a közbenjött világháború miatt nem valósulhatott meg. Ugyanekkor felhívást intézett egyesületünk főtitkárához, dr. Katona Dávidhoz, hogy a budapesti gyakorló gyorsírók társaságában szokásos s a gyorsírás fejlesztése körül oly nagy jelentőséggel bíró pénteki gyakorló órák mintájára Szegeden is rendezzen gyakorló órát, amely gondolatot néhány buzgó egyleti tag a most lefolyt tanévben megvalósítván, az elért eredmény szolgáljon késedelmünk expiálására. 1911. év október 15-én történt dr. Fabro Henriknek egyesületünk részéről a két évvel előbb elhalt Czigány János helyébe tiszteletbeli elnökké való megválasztatása, amit egy tartalmas előadás keretében körünkben személyesen köszönt meg. Ugyancsak személyesen vett részt egyesületünknek 1912. évi március 31-én megtartott tíz éves jubileumán is, minthogy azonban hivatalos elfoglaltsága öt körünk- 1901 idő előtt elszólította, a gyorsírás lelki