Szegedi Gyorsíró, 1928. szeptember - 1929. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1928-09-20 / 1. szám

utazott, a­hol az első üdvözletét adta át a Szegedre igyekvő gyorsíróknak. Tóth Béla dr. főjegyző üdvözölte köz­vetlen, szívhez szóló és meleg szavakkal. — Önöket uraim, — mondotta — mind­azok az érzéseik hevítik, mint bennünket: lángoló hazaszeretet, tudományszomj, ta­nulni és haladni vágyás. Ebben a közös tu­­­lajdonságban és érzésben találkoznak itt Szegeden s ha hazam­ennek messze hazá­jukba, ne feledjék el soha szegény Csonka hazánkat s a messzi szép határaitól meg­fosztott, szenvedő Szegedet. Pap Róbert dr. az ügyvédi kamara és a gyorsírók egyesületének alelnöke francia szavakkal üdvözölte az idegeneket. A kon­gresszus összes tagjai nevében Idolly Endre dr., a képviselőház elnöke válaszolt az üd­vözlésekre. Nem is tudja, melyik város vol­na méltóbb a kongresszus tanácskozásai­­na­k folytatására, mint a Ph­oenixként fel­éledt Szeged, amelynek falain belül nemes gyorsírászati tradíciók élnek. A külföldi kongresszusi tagok nevében Ezio Curocci páduai egyetemi tanár, o­lasz delegátus ola­szul s dr. Frank Heilig udvari tanácsos, az osztrák delegáció vezetője németül köszön­te meg az üdvözlést. Ezzel a pályaudvari fogadtatás befejező­dött és a vendégek hosszú autósorban és villamosvonatokon beindultak a városba. Kiállítás a kultúrpalotában. Féltizenkettőkor a kultúrpalotában a gyorsírókongresszus tagjai megtekintették a kiállítást. Bár a sok külföldi vendég a bu­dapesti kiállítás hatalmas és értékes anya­gát szombaton megszemlélte, a szegedi ki­sebb méretű, de a gyorsírászat minden ágát felölelő kiállítás is legteljesebb elismerésü­ket vívta ki. A kultúrpalota nagy termében ízléses virágdísz között volt kiállítva a sok feltűnően értékes gyorsírászati dokumen­tum. Markovits Iván, K­ódogh János, Czi­­golny János eredeti levelei, a különféle gyorsírászati rendszer tankönyvei, ritka gyorsíró bravúrok, például 10.007 szó gyors­írással egy levelezőlapon és annak áttétele egy másfél négyzetméternyi nagyságú papír­lapon, a Deutscher Stenographenbund és a Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó R.­­T. kiállítása és az egyesületnek a Somogyi könyvtárban elhelyezett 3300 kötetes gyors­írási könyvtára. A gyorsírókiállítást nagy szakavatott­­sággal dr. Katona Dávid és Eckerdt Elek fő­titkár rendezték, míg a kiállítás csinos kül­sejéről dr. Katona Dávidné gondoskodott. A kongresszus. Tizenkét óra elmúlt már, mire a kon­gresszus ülését a városháza dísztermében meg lehetett nyitni. Az elnöki emelvényen Puky Endre, dr. Somogyi Szilveszter pol­gármester, dr. Széll Gyula, dr. Traeger Er­nő, Carocci tanár, dr. Fuchs Róbert, a szász parlamenti gyorsíróiroda főnöke és dr. Mu­rányi Ernő foglaltak helyet. A városháza­­ nagytermét zsúfolásig megtöltötte a kö­­­­zönség. S Pi­ky Endre nyitotta meg „annak a vá­­­­rostiak gyönyörű termében, amely minden­­ kulturtörekvés iránt fogékony és amely vá­ros valóban a nemzetközi gyorsírókongres­­­­­szus expositurálsa“. Puky Endre még egyszer megköszönte Szeged városának a felejthetetlen vendég­szeretetéről tanúskodó fogadtatást s köszön­­­­tötte a megjelent előkelőségeket és a kö­zönséget. — A gyorsírászatot általános és átfogó kulturális nagy szempontok vezetik — mon­dotta többek közt —, s terjesztésével mi a közéletnek, a gazdasági, a politikai életnek jelentékeny szolgálatokat vagyunk hivatva tenni. De egyetemes céljaink méltánylását még nem találtuk meg abban a mértékb­en, mint arra szükség volna, azonban már némi javulás mutatkozik ezen a téren, amit a kul­tuszminiszter úr tegnapi kongresszusi meg­nyitója is igazol. Ezután felajánlotta és átadta az elnöki széket Széll Gyula dr.-nak, a szegedi ügy­védi kamara és a gyorsírók egyesülete el­nökének. Dr. Széll Gyula egyesületi elnök nyi­totta meg a kongresszust a következő be­széddel: Mélyen tisztelt Uraim! Engedjék meg, hogy mindenek előtt, úgyis mint a Budapesten tartott XV-ik nem­zetközi gyorsírói kongresszus szegedi mun­kanapját rendező bizottság elnöke, de úg­yis mint a „Szegedi Gyorsíró­k Egyesületé"­­nek elnöke, egyesületem nevében is a leg­nagyobb örömnek adjak kifejezést a felett, hogy a kongresszus és annak mélyen tisz­telt tagjai megtisztelték a szegedi gyorsíró­kat azzal, hogy itt egy munkaanapot eltölt­­senek és közvetlenül való érintkezés útján válthassunk eszmét velük a gyorsírási ügyek előbbrevitele tekintetében. A s­zemélyes és közvetlen érintkezés az egyes külön néze­teket vallók közötti megértést is megköny­­nyíti és az ellentétek kiküszöbölése, az egységes állásfoglalás válik ily módon le­hetővé. A magyar gyorsírók a lehetőség szerint minden időben igyekeztek bekapcsolódni a nemzetközi gyorsíró mozgalmakba, a kül­földdel lépést tartani. Néhai Markovits Iván és néha dr. Fabro Henrik az e’l­­őleg meg­tartott nagy nemzetközi gyorsírókongresz­­szusok számottevő tényezői voltak és az általuk ott tett előterjesztések megvitatása erős hullámokat vert a gyorsírók nemzet­közi világában. A magyarság hamar tudatára ébredt annak, hogy a gyorsírás a nemzeti kultúrá­nak elengedhetlen kiegészítő alkatrésze. A g­yorsírás fejlettségi foka az egyes modern nemzetek általános műveltségének is egyik fokmérője gyanánt jelentkezik. Hazánkban a gyorsírás alkalmazása

Next