Szegedi Gyorsíró, 1932. szeptember - 1933. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1932-10-20 / 2. szám

XXVIII. évfolyam. Szeged, 1932 október hó. 2. szám. ________Előfizetési dij egy évre P 6‘—, tanulóknak P 3~—, legalább 10 pld. rendelése esetén P 2—,_________ SZEGEDI gyorsíró HAVI FOLYÓIRAT A GABELSBERGER-MARKOVITS-RENDSZER ÉS AZ EGYSÉGES GYORSÍRÁS GYAKORLÁSÁRA. Kiadja: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Földváry­ utca 2. szám.) Alapította JAKAB LAJOS. Felelős szerkesztő dr. KATONA DÁVID. Felelős kiadó VÁRNAY DEZSŐ. Klebelsberg Kunó meghalt. Az alkotó miniszter, aki Eötvös József báró óta a legtöbbet tett a legnehezebb viszonyok között Magyarország kultúrájának előbbrevitele érdekében, váratlanul itt hagyott bennünket. Klebelsberg Kunó gróf nem egyszerű kultuszminiszter volt, akinek ténykedése tárcája ügyei sablonos elintézésében merült ki, hanem a szó teljes értelm­ében szolgája volt a magyar nemzetnek, ennek az ezer sebtől vérző országnak, Széchenyi István eszméjének valóra váltását tűzvén ki céljául: nemzetét először kulturális téren akarta megerősíteni, hogy az­után szabaddá és anyagilag gazdaggá tehesse. Klebelsberg Kunó tetőtől talpig kulturem­ber volt s így nem csoda, hogy felismerte a gyorsírás nagy gyakorlati fontosságát a közművelődés szolgálatában, belátta azt a mérhetetlen előnyt, amelyet a gyorsírás kö­telező középiskolai tanítása és ez ismeretnek az állami és közigazgatási élet minden ágában való térfoglalása jelent. Akinek a munkaidejét oly rövidre szabták az égi hatalmak, akit annyira fűtött a tettvágy, az alkotni akarás ösztöne, az érezte, hogy mi­lyen óriási jelentősége van az idő kellő kihasználásának, az tudta, hogy a meghatározott tartamú földi lét tevékenységének eredményességét a gyorsírás van hivatva fokozni, növelni. A magyar gyorsíró közvélemény örökké hálás marad Klebelsberg Kunónak. Még fülünkben csengenek azok az arany keretbe kívánkozó szavak, amelyekkel a kormányzó úr képviseletében az 1928. évi nemzet­közi gyorsíró kongresszust megnyitotta; — még élénken halljuk azokat az okos kijelentéseket, amelyek őt a gyorsírás értékelésére bízták. És mi szegediek, akik hazahoztuk az ő drága hamvait és nagy alkotása zárja magába megszentelt tetemét, ígérjük, hogy azt a Lelket, amelyet ő öntött a magyar kulturális közéletbe, azt az Eszmét, amelyet ő segített diadalhoz jutni, az ő szellemében fogjuk híven szolgálni. Ezzel becsüljük meg a legméltóbban az ő emlékét.

Next