Szegedi Gyorsíró, 1934. november - 1935. június (30. évfolyam, 3-10. szám)

1934-12-20 / 4. szám

XXX. évfolyam. Szeged, 1934 december hó. 4. szám. SZEGEDI gyorsíró HAVI FOLYÓIRAT A GABELSBERGER-MARKOVITS-RENDSZER ÉS AZ EGYSÉGES GYORSÍRÁS GYAKORLÁSÁRA. Kiadja: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. (Honvéd-tér 4.) Alapitotta JAKAB LAJOS. Felelős szerkeszti dr. KATONA DÁVID. Felelős kiadó VÁRNAY DEZSŐ. Előfizetési dij egy évre P 6~—, tanulóknak P 3, legalább 10 pld. rendelése esetén P 2. Markovits Iván sírjánál. — Zelovich Dezső emlékbeszéde 1934. november 1-én. — Kedves Műtársak! A temető az örök ellentétek birodalma. Kapujára az van felírva, hogy Feltámadunk s mégis örökre búcsú­zunk benne szeretetteinktől. A sírban megszűnik a fizikai lét s mégis az élet szimbólumát, az örökzöldet ültetjük el rajta. Hát van nagyobb ellentét, mint őszirózsáktól pompázó sírhant ? A temető hirdeti a múlandóság törvényét s ugyanakkor hirdeti az élet törvé­nyét is. A temető az örök mozdulatlanságnak a tanyája és mégis szaladó léptekkel rohan felénk. Leverő a hatása, ha a megsemmi­sülésre gondolunk, de felemelő, ha van bennünk hit az örökké­valóság iránt. Hinnéd, hogy teljes benne az egyenlőség és az örökcsend országa hangos az egyenlőtlenségtől. A társadalmi tago­zódás, mely az életben vallás, rang és vagyon szerint különbözteti meg az embereket, itt is felfedezhető már az első pillantásra. A temetőben is van szegénység, szerénység és van hivalkodás és gazdagság, csakhogy ami itt szegénységként, szerénységként, hival­kodásként és gazdagságként jelentkezik, az mind az élők, a vissza­­maradottak tulajdona és nem a holtaké. Kedves Műtársaim, akik most itt Markovits Iván sírját körül­­állják, mi jól tudjuk, hogy a temető egyik szellemi arisztokratájánál vagyunk most látogatóban. Nem a síremlék monumentális ereje teszi ezt az arisztokráciát, hanem az az élet, amelyet Markovits élt, a szellemnek az a magasabbrendűsége, ami őt kortársai fölé emelte s ami az idők haladtával egyre nagyobb jelentőséget nyer és szinte kikiabál a sírból. Markovits már életében túlnőtt azon, hogy egyé­niségét a közönséges élet mérlegén mérjük meg s születésének közel századik, alkotásának 71-ik és halálának 42-ik évében már ott tartunk, hogy az ő egyéniségét s működésének korszakos hatását csak bizonyos történeti távlatban ítélhetjük meg érdeme szerint. Markovits Iván nem puszta gyorsírási tényező, hanem tényezője az egyetemes magyar kultúrának is. Kedves Műtársaim ! A gabelsbergeri rendszer magyarországi fejlődéstörténetének három óriása van : Markovits, Fabro és Radnai Béla. Markovits a rendszer magyar földbe ágyazója, Fabro a fej­lesztője és Radnai az átmentője a jövő számára, mindenki más, aki a rendszerhez hozzányúlt, vagy jóakaratú munkája, vagy pedig méltatlan epigonja. Qabelsberger rendszerének Magyarországon Markovits a fun­damentális pillére. Ő nem egyszerű átültetője a rendszernek, mert ez még nem jelentene korszakos hatást, mert a rendszer önmagában.

Next