Hétfői Rendkívüli Ujság, 1925 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-05 / 1. szám
Szegedi krónika. *** Abból a sok jókivonatból, amellyel a felkelő Újév hajnalán elhalmozták az emberek egymást, ha csak néhány is beteljesedne, örök boldogság volna az élet. Nem volna beteg ember, testvér, rokon. Nem ismernénk többet a kórházakat és nem irtóznánk a klinikáktól a kijövet esztendőkrr-;Víta.. isHfehér köpenyes orvosf*^!®!^ komolykodnak álmunkba "Játikák tiszta homályában sem szoronganánk levett kalappal és nem beszélnénk félre disznótorok, vagy töltött káposztás ebéd után, amikor tiz szármát kebeleztünk be és lukat eresztettünk a nadrágszijton. Vigan szaladgálhatunk a villamossínek között és gyors menet közben a rohanó kocsiról ugrálhatunk le. A viharos, istenkisérlő időben szánhatunk baj nélkül lélekvesztőre és az úszás tudománya nélkül is neki vághatunk Tisza túlsó oldalára, ahol marosi homokot görget a víz. Nem kell félnünk a leeső téglától. Akár táncolhatunk a síkos járdán és vattával sem kell bedugni füleinket, ha a kis kereszt utcákon vágtat a cég, amely előjön ajtónyiláson, belopódzik a törött üvegen és letalál a kályhacsövön is. Ha úgy tetszik, mindennap berúghatunk. Ismeretlen lesz a kaizenjammer. Elkerül utunkból a gázlámpa és árkok mélyén ruganyos matrac simul meg. Mindig tele bankóval a pénztárcánk. Elseje táján nem hasogat a fejünk és ultimékor a szabóhoz készülődünk, , pénzt számolgatunk esténként és a családi albumot nézegetjük, amelyben örökéletűek a fényképek. Tele hálaadással, sokat járunk a templomba és minden imánk meghallgatásra kerül a menybéli Hatalmasságnál. Nem járunk görbe utakon és mindig édes lesz a csókunk és forró az ágyunk, tüzes a vérünk. A pásztorórákról sohasem késünk le és a detektívek sem kopogtatnak be a garni-szállók szobáin. Éjszakai kóborlásaink közben a kivert kuvasz sem harap bele lábikránkba és náthát sem szedünk fel, ha tavasz táján hajadón fővel sétafikálunk. Minden elsején fizetésemelésre ébredünk és árleszállítással kedveskedik a tejes, a fűszeres, a százkilós mészáros, a gyorskezű borbély, a kávés és Andor Zsigmond. Adóelengedéssel örvendeztet meg a magas kincstár, akinek kérésére többet utazunk vonaton és az aranyvégű különlegességeit szívjuk el, anélkül, hogy pénzünkbe kerülne. Nem kell majd rossz tárcákon bosszankodni és a regényeknek is lesz végük és némi meséjük. Nem kutatjuk senki arcából, hogy ki a zsidó vagy keresztény és utazhatunk vizum és vámvizsgálat nélkül, jót ír a kritika színészről, darabról egyaránt és nem lesz senki sem többet öngyilkos, aki szerződést nem kap, vagy hűtlenkedett hozzá kedvese, gyógyíthatatlan baja busongatja, szegényház fenyegeti, ha intő jön a papához, aki nem ad beleegyezést a férjválasztáshoz . . . Vegyük jókivánatok meg, hogy életünkben, talán azért veszterkor, fogyott a komolyan az újévi légióit és figyeljük mi teljesedik be amikor örömünkben állunk tótágast Szilhogy egy évvel ismét földi kálváriajárás. HÉTFŐI ÚJSÁG A szegedi index sikere. Az év végével lezárt kimutatások szerint, Szegeden az elmúlt esztendőben 834 bejelentett gyűlést tartottak, amelyek közül a legtöbb politikai jellegű volt. Ez a hatalmas szám azonban jóval alulmarad a tavalyinak. Elmaradtak a múlt esztendőben ugyanis a bérmozgalmi gyűlések. Alig 3—4 sztrájk tarkította az év történetét, amivel a munkaadók és a munkások megegyezésén alapult helyi index kiküszöbölt minden bérmozgalmat. Az ország vidéki városai között egyedül Szegeden vált be az indexrendszer, amely békét biztosított a termelésnek és megakadályozta a munkanélküliség terjedését. A politikai jellegű gyűléseknek, legnagyobbrészt szervezkedő jellegük volt. Szerb választások miatt kiutasítottakat visszaexpediáltak Szegedről. A horvát Radics-párt feloszlatásával kapcsolatban Horvátországban és Bácskában anynyira kiélesedtek az ellentétek, hogy belforradalomtól lehet tartani. Az SHS állam, mint ismeretes, a választás küszöbén áll s a szenvedélyek olyan magas fokra jutottak, hogy a kormányzat minden eszközt törvényesít, amely az ellenzék és a kisebbség letörésére vezethetne. A bánátból, ahol Horvátországon kívül főfészke van a Radicspártnak, törvényes kiutasítások történnek. A főkorteseket a kormányzat most úgy igyekszik eltüntetni, hogy egyszerűen kiutasítja az országból. Az elmúlt napokban egy egész szerb szállítmány kiutasított érkezett Szegedre, akik egynapi itt tartózkodás után tovább lettek expediálvá. A szombati napon öt család bunyevác érkezett Szegedre, akiket a magyar hatóságok nem fogadtak be és visszaküldték őket Szabadkára. A kiutasítottak minden élelem és bútor nélkül érkeztek Szegedre, úgy hogy látni való volt, hogy a szerbek csak ijesztésképen játszatták el velük a kálváriajárást. A szerb választások idejére különben a szerbek teljesen elzárták a határt, úgyhogy még a vízumos engedélyek is érvényüket vesztik. A szigorú határzár különben nem újság a Pasicskormányzat történetében, amikor tűzzel-vassal igyekeznek az SHS állam érintetlenségét megőrizni. A MÁV-nál minden két tényleges tisztviselőre egy nyugdíjas jut. Amióta a MÁV kereskedelmi vállalatként működik, azóta többször szó esett arról, hogy revízió alá veszik a MÁV nyugíjasainak ügyét. Erre a beavatottak szerint azért volna szükség, mert a hivatalos kimutatás szerint maholnap minden két ténylegesen szolgáló MÁV tisztviselőre egy nyugdíjas jut. A MÁV deficitjét tudvalévően azok a járulékok növelték, amelyeket nyugdíjjárulékok címén fizettek ki. Most, hogy a MÁV végre kereskedelmi vállalattá lett és a legfőbb felügyeleti jogot a kereskedelmi miniszter gyakorolja, újabb tervek merültek fel a MÁV-nyugdíjasok ügyének rendezésére. Erre a kérdésre vonatkozóan két tervezet alakult ki. Az első tervezetet az érdekelt nyugdíjasok képviselete,a KANSz készítette és ebben — informátorunk szerint — azt javasolja a kereskedelmi miniszternek, hogy a MÁV-nyugdíjasokat fizesse a pénzügyminiszter, aki azonban ezt a súlyos terhet nem hajlandó magára vállalni. Maga a MÁV elnöksége is javaslattal lépett elő s azt indítványozta a kereskedelmi miniszternek, hogy a MÁV nyugdíjasait kezeljék állami nyugdíjasokként.Erre nézve tudni kell, hogy a MÁV-nyugdíjasok kedvezőbb elbírálásban részesülnek, mint az állam nyugdíjasai, amint hogy járulékaik is magasabbak, mint a többi állami alkalmazottaké. Előreláthatólag a kereskedelmi miniszter a MÁV elnökségével olyan megállapodást fog létesíteni, hogy aMÁV nyugdíjasait átveszi az állam és őket, mint állami nyugdíjasokat fizeti, csupán az évtizedek során befizetett nyugdíjjárulékok ellenértéke címén kapnak húszszázalékos többletet a MÁV-nyugdjsok. Ezzel kapcsolatban érdekes rendelettervezet fekszik a kereskedelmi minisztériumban, illetve a MÁV elnökségénél. Ebben állítólag arról van szó, hogy ezen rongyos akció január 15-én végül nem szabad növelni a MÁV tzedik, nyugdíjasainak számát. Ezt úgy vélik elérni, hogy ezentúl csak szerződéses viszonyban alkalmaznak a MÁV-nál tisztviselőket. Ezek a szerződéses alkalmazottak nem lesznek tagjai a MÁV nyugdíjintézetének, tehát nyugdíjjogosultságuk sem lesz sem az állammal, sem a MÁV-val szemben. Ezeket úgy fogják kárpótolni, hogy magasabb összegben állapítják meg havi illetményeiket. Tudni vélik ugyanis, hogy a kereskedelmi miniszter százezer aranykoronát engedélyezett a MÁV elnöksége részére karácsonyi jutalmak céljára. Az volt a kikötése, hogy ebből az öszszegből a vasutasok kétharmadrésze kapjon karácsonyi jutalmat. Ehelyett a MÁV elnöke tízezer aranykorona jutalmat kapott, az igazgatók ötezer aranykoronát, az üzletvezetők és a helyettesek 500 aranykoronát. Olyan visszásságok is előfordultak, hogy egyes osztályfőnökök nem kaptak jutalmat, a helyettes viszont kapott. Ötszáz kisrongyos didereg még az utcákon. A minden évben megindult kisrongyos-akciónak csak félig sikerült a ruházatlanok nyomorát enyhíteni. A társadalomnak a sokféle egyéb jótékonysági mozgalmak között ellanyhult az adakozó kedve. A mai gazdasági viszonyok különben is nehezek és a most megindult kisrongyos-akció máris várakozáson felül sikerült. Az iskolai összeírások szerint a szegedi iskolákban ötszáz lábbeli nélküli kisrongyos szorul segélyre, kiknek, ha jól végződik is a segélyezési akció, csak egy kis hányada jut a legszükségesebb ruházati cikkhez. A kialakult tervek szerint a szegedi kis- Stinnes-féle porosz öntödei koksz és elsőrendű porosz szerig valamint primalmázsánként 47000 koronáért, aprítva 570X30 koronáért, a város terüleén hazaszállítva. Kossuth Lajos sugárúti telepén. Telefon 16—47. Szegedi Bankegyesület 194 Szeged milliárdokat örökölt Bécsből. Egy Szegedről elszármazott orvos az örökhagyó. A szenzáció erejével fog hatni ama bécsi megbízható forrásból eredő hírünk, hogy Szeged jótékony társadalmi intézményei rövidesen olyan tekintélyes támogatásban részesülnek, amely lehetővé teszi, hogy működésüket céljuknak megfelelően kiterjesszék. A jótékony örökhagyó, aki pár hét előtt hunyt el Bécsben, dr. Kunitzer Adolf orvos, aki itt született Szegeden és igen szegényes viszonyok között nőtt fel és tanulmányait nehéz nélkülözések között folytatta. Apja Kunitzer Sándor szegény piaci árus volt, aki fiát csak úgy taníthatta, hogy szájából vonta meg a falatot. Orvosi tanulmányainak befejezése után azonban szintén nem mosolygott dr. Kunitzerre a szerencse és ezért kivándorolt Amerikába, ahol közkedvelt orvossá lett és közel negyven évi működése alatt tekintélyes vagyont szerzett és dollárokban is többszörös milliomossá lett. A háború lezajlása után — miután gyermekei nem voltak — nyugalomba vonult Kunitzer dr. Majd később, három évvel ezelőtt visszatért Európába és Bécsben telepedett meg, ahol több rokona is lakott. Egy évvel ezelőtt súlyos májrák támadta meg egészségét és miután annak gyógyíthatatlanságával tisztában volt, elkészítette végrendeletét. Vagyona felét rokonaira hagyta, akik közül Szegeden már senki sem élt, másik felét jótékonycélra. És itt emlékezett meg szülővárosáról. Az árvaházaknak, nőegyleteknek és karitatív egyesületeknek jelentékeny összeget hagyott, de ezenfelül külön egy nagyobb összeget egy Szegeden létesítendő zsidó kórház céljaira. Kunitzer dr. végrendelete egy bécsi közjegyzőnél van letétbe helyezve és hír szerint rövid időn belül bontják fel és kerül hivatalosan is nyilvánosságra a szegedi jótékony egyesületek hatalmas öröksége. Nem a táncok, hanem a táncolás módjai erotikusak. Minden táncot lehet művésziesen táncolni. Annak idején sok kifogás merült fel a divatos táncok ellen. Elmondhatjuk, joggal tették azokat kifogás, kritika tárgyává. Emlékszünk, hogy egyik-másik hatóság annak idején nem is engedte meg ezeknek az u. n. frivol táncoknak a hatósága területén való lejtését azzal az indokolással, hogy szeméremsértőek, ízléstelenek. Ezek az új táncok azonban terjedtek és túllépték a tánciskolát, minden mulatságon, bálon, estélyen túlságos kultusznak örvendtek, úgyhogy valósággal „szalontáncok“-ká emelkedtek. Kiváncsiak voltunk arra, hogy ezek a világhódító táncok csakugyan olyan erotikusak, csakugyan olyan ízléstelenek, amilyeneknek kikiáltották őket és ezért felkerestünk egy szegedi jóhírű táncmestert, aki a következőket mondotta: Minden táncban van művészet és minden táncot lehet nagyon kifogásolható módon táncolni. Kijelentem, hogy egyik tánc sem erotikus, hanem abban van az erotikum, ahogyan táncolják. A tánc nem arra való, hogy egymás testének a melegét éreztessük, sem arra, hogy a nő kövérségét meghatározzuk a meg nem engedett átszorítással: a tánc pedagógiai, egészségügyi és művészeti célokat szolgál. A táncmester ezután egyik tanítványával bemutatta a legújabb táncokat, főként azokat, amelyek erotikusaknak, ízlésteleneknek vannak kikiálta. Ahogyan a táncmester és tanítványa ezeket a táncokat elrejtette, valóban nem találtunk bennük semmi kivetni valót és igazat adtunk abban neki, hogy nem a táncok figuráiban van a kivetni való, hanem a táncmodorban. Az igazi táncmester az új táncokat eredeti formájukban tanítja. Vannak azonban — sajnos — táncmesterek, akik kiforgatják a táncokat eredeti mivoltukból, ami természetesen eltorzítja ezeket a táncokat. Nagy baja a magyar táncmesteri karnak — mondotta a táncmester —, hogy a táncmesteri pályára eddig sok nem odavaló elem került. Mindenki maradjon és folytassa a maga mesterségét és az asztalos ne cserélje fel a gyalupadot a táncteremmel. Ha a magasabb iskolai végzettséget előírná a belügyminiszter és a tanfolyam is felállítatnék, a táncmesteri kar színvonala sokkal magasabb lenne és akkor nem volna panasz az »erotikus” táncokra. Nagy megelégedéssel töltötte el a táncmesteri kart a belügyminiszternek az a rendelkezése, mellyel az 1918. évi november hó 1-től kiadott összes táncmesteri okleveleket felülvizsgálta és egy csomó oklevelet megsemmisített, illetőleg nem látott el szabályszerűségi záradékkal. Ez a rostálás nagyon szükséges volt, mert egyesek szabálytalan oklevél alapján élveztek jogtalan előnyöket, továbbá mert sok olyan egyéntől szabadult meg a táncmesteri kar, akik egyáltalán nem valók erre a pályára. 1025 január Amikor Tápén teáznak. A teafa élvezete bizonyos művelődés foka Szeged vidékén s a háború alatt a szomszédé Tápé községben először ismedtek meg a teával. A' nincsen ház Tápén, ahol vés előtt nem teázná'-"'Az egyik jobb ember felesége a hitségével akart megmenekülni részeges urától. A teafőzet mellé a rumos üvegbe ugyanis lúgot csempészett. A gazda haza is keveredett a kérdéses napon, amikor felesége elkészítette neki a párolgó teát s bele a legnagyobb nyugalommal rum helyett lúgot öntött. Gazdaáram azonnal észrevette a kellemetlen tévedést, de már késő volt, úgyhogy azonnal beszállították a közkórházba. A megindult csendőri nyomozás azonnal megállapította a mérgezést, azonban az asszony körömszakadtáig tagadta a szándékosságot. A mérgezési ügyben az ügyészség most készítette el vádiratát. A kalendárium árusok harca egymás ellen. A kalendárium árusítás mindig jó üzlet volt. A tanyavilágnak talán a biblián kívül egyetlen olvasni valója volt a naptár, amely megmondotta a jövőt, orvosságot mondott a hasmenés ellen és kiírta a dorozsmai vásár idejét. Soha annyi különböző kalendárium, mint az idén, nem volt még a piacon. Egyben annyi árus sem. Különösen az alkalmi árusok konkurrenciája veszélyeztette a hivatásos kalendárium árusok üzletét, kik emiatt a napokban panasszal is fordultak Bottke Sándor rendőrfőtanácsoshoz, tiltakozva az illetéktelenek árusítása ellen. A hivatásos naptárárusítók, kik a kalendárium mellett egy hónapra való egyéb olvasni valót mellékelnek a vevőnek, azt keseregték el, hogy maholnap koldulni mehetnek, mert már a csirkeárus is naptárt árul, rontva a régi bevált üzletet. A megnyugtató ígéretre, a kalendáriumárusok megbékélve távoztak, hogy tovább terjesszék a jó magyarok egyetlen szellemi táplálékát. Kállay dr. jogi szemináriuma Pallaviciniutca 3. szám alatt. Fogad egész nap. Telefon 9.