Hétfői Rendkívüli Ujság, 1932 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1932-07-04 / 27. szám

Hétezer pengőre rugó 82 sikkasztást ismert be a Petemelly-cég pénzbeszedője A szegedi rendőrségen vasárnap reggel feljelentést tett Peteritelly József szegedi ismert fűszernagykereskedő cég Makra János nevű segédje ellen, akiről kiderült, hogy cégét huzamosabb idő óta rendszeresen károsítja azáltal, hogy az általa beszedett kinnlévőségeket nem szolgáltatta be. Peternelig úgy tudta meg, hogy tolvajt tart a házánál, hogy a napokban egy makói üzletfelével találkozott, akit arra kért, hogy küldje be neki egy már régen esedékes számla összegét. A makói kereskedőt meglepte a kérés, mert úgy emlékezett, hogy ezt a tételt már kifizette Makra Jánosnak, akit a cég átküldött Makóra inkasszálni. Meg is találta tárcájában a nyugtát, amivel kétségtelenül igazolta, hogy nem tartozik. Péterneky most már rosszat sejtve sürgősen meglátogatta környékbeli vevőit és azt a szomorú megállapítást tette, hogy Makra visszaélt bizalmával és a beszedett pénzek egy jelentős részével nem számolt el, illetőleg azt megtartotta. A rendőrségen azonnal előállították Makra Jánost, aki rövid kertelés után beismerte, hogy öszszesen 82 esetben nem számolt el a beszedett pénzekről és a megtartott összeg mintegy 7000 pengőre rúg. A megtévedt kereskedősegédet a rendőrség előzetes, letartóztatásba helyezte és hétfőn álliérik a ügyészség fogházába. A magas vasúti tarifa eltereli Szegedről a gabonaforgalmat Az Alföld Bizottság legutóbbi szegedi gyűlésén elhangzott beszédek után megindult vita során több olyan dolog kezdeményezése csendült ki, mely legközelebbről érinti Szeged város jövőjét. Ezek között van néhány olyan, melyért bár nekünk szegedieknek küzdenünk kell, de a megvalósítás nemcsak rajtunk, de talán a kormányzaton is kívül álló körülmények és hatóerők befolyásától függ. Vannak azonban dolgok, melyek megvalósulása eminens érdeke Szegednek, sokkal előbbrevalók, mint a Duna—Tisza csatorna álomképe. Sajó miniszteri tanácsos úr előadásából statisztikai adatok alapján hallottuk, amit mi szegediek saját tapasztalatainkból is tudunk, hogy az elmúlt gazdasági évben Szegednek kb. 1.000.000 métermázsát lelt ki a hajózási áruforgalma, aminek mintegy 70— 75 százalékát gabonaszállítmányok adják. A város geográfiai fekvése, a tiszai hajózás és a vasúti vonalak összefutása folytán Szeged már a háború előtti időkben is nagy gabonaátrakó centrum volt, az elmúlt gazdasági évben, miután a kivitel a Fekete tenger felé irányult, a békeéveket is meghaladó mennyiségben instrudáltatott Szegedre az Alföld gabonatermő vidékeinek exportálható feleslege. Az export időszak alatt azonban erősen éreztük, hogy Szeged ezen közismerten éskiválóan alkalmas voltát más városok versenye a gabona transitálás terén már megtámadta. A szolnoki tiszai rakodón, ahol a háború óta majdnem semmi és a békeidőkben is csak jelentéktelen mennyiségű gabona került átrakodásra, az elmúlt gazdasági évben már több mint félmillió mm gabonát raktak hajóba s el lehetünk készülve, hogy különösen olcsó munkabérek mellett hamarosan egy harmadik tiszai város is, Csongrád a versenyzők között lesz. Mi volna tehát itt a tennivaló, hogy Szeged forgalmát ne csak megmentsük, hanem jelentőségének megfelelően hathatósan emeljük is? Elsősorban a Szegedre irányított gabonaszállítmányok részére speciálisan kedvező vasúti tarifák alkalmazása, másodszor alkalmas kereskedelmi kikötő, mely egyszersmint a hajóknak téli menedékhelyet is nyújtana. Mindenesetre azonban átmenetileg is a meglevő intézmények és berendezkedések modernizálása. Veress Gábor üzletigazgató úr igen helyesen érintette felszólalásában, hogy nem a Duna—Tisza csatorna megépítése tartozik a fonos problémák megvalósításához akkor, mikor a vasutak teherszállító kapacitásuknak alig 10 százalékát tudják csak kihasználni. Változtasson tehát a Máv, legalább bizonyos relációkban drága gabonatarifáin, ezáltal elérhető lesz bizonyos százalékban a forgalom emelése, de mindenesetre nagyobb bevétel azáltal, hogy hosszabb utat futnak be pályáin a gabonaszállítmányok. Már eeddigis igen sok relációt veszített el a vasút a teherautófuvarozás versenye által, de az utóbbi években igen nagy távolságokról 70—100 km-es távolságokban lóigákkal történt fuvarozás vont el nagy mennyiségieket a vasúti fuvarozás elől. Szépen közeledünk a »dilizsánszi« időkhöz és ennél a retrograd haladásnál ma már ott tartunk, hogy sok-sok ezer mm gabonát, fuvaroztak lovasigákon Békés-, Csanád-, Bács- ésPest megyékből Szeged, Szentes, Félegyháza, Csongrád és Vásárhelyre. Ha erről is módjuk lett volna az illetékes tényezőknek pontos statisztikai adatok alapján meggyőződést szerezniök, valószínűnek tartom, hogy ezekre a relációkra olyan fuvarmérsékléseket léptettek volna életbe, hogy ezt a versenyt lehetetlenné tegyék, mert tudomásom szerint egyik csongrád megyei városban konkrét panaszra közigazgatásilag nem is akarták megakadályozni a távolsági fuvarozás ezen, bár elavult, de kétségen kívül praktikus és olcsó módját. Az illetékes tényezők bizonyára tudják is, hogy ezeknél a szállításoknál a fogyasztó és termelő megtakarítja az igen drága vasúti mérlegelést (minkint 7 fillér), a feladási állomáson a vasúthoz és a rendeltetési állomáson vasútról való fuvarozást (mm-kint összesen legalább 20—25 fillér) és sok esetben a községi kövezel vámol is (mm-kint, ti—10 fillér). Tehát: 33—12 fillért, amihez még számítható a, vasúti be- és kirakásnál megtakarítható 10 fillér. Ha e megtakarításoknak felét a fuvarosnak juttatja, már 100 km-es távolságokon konkurrál a vasúttal és maga is tekintélyes megtakarításhoz jut. Veres Gábor üzletigazgató az I. hó 22. cikkében kimutatást közöl, hogy a vasúti fuvardíj mily csekély százalékban "Terheli egyes elsőrendű élelmiszerek árát. Ezen táblázatos kimutatásból kimaradt azonban a gabonaneműekre vonatkozó kiszámítás, ami azonban már sokkal szembeöllőbb, mert 100 km-es távolságon az a gabonaártőkének 8—11 százalékát teszi*"ki. Ha az általa felsorolt cikkekre vonatkozóan meg is áll az, hogy nem volna lenne nagyobb forgalom akkor sem, ha a tarifákat csökkentenék, ez nem áll meg a gabonára, mert emlékezzünk vissza csak az 1930. évi termés értékesítésére, amikor nagy készletek maradtak vissza az országban azért, mert drágábbak voltunk 1—1,50 pengővel, mint a szomszédos Jugoszlávia. Tehát vevő volt, mint ahogy gabonára vevő mindig is van, csak versenyképesek legyünk külföldön árainkkal. Tudvalevő, hogy a gabonakereskedelem fillérekkel is kalkulálni kénytelen és néha éppen filléreken múlik, hogy egy-egy nagy exportüzlet nem jön létre. De a tarifamérséklésnemcsak a külföldön való versenyképességünket mozdítja elő, hanem a belföldi áralakulást is kedvezően elősegíti és így minden fillér tarifaengedmény maradék nélkül a gazdaközönségnek jut. Szeged átrakodó forgalma szempontjából pedig kétszeresen fontos volna, hogy az ideirányuló gabonaküldemények kedvezményes fuvart élvezzenek akár a közvetlenül mérséklendő tarifák, akár pedig a forgalom nagyságához mért refakcionális visszatérítés útján, mert így mód volna olyan távolabb fekvő mezőgazdasági vidékeket a szegedi átrakodáshoz bekapcsolni, melyek különben sokkalta rövidebb távolságon futnak a Máv pályáján, vagy egyáltalán el is kerülik a vasúton való fuvarozást. A gazda pedig az által, hogy gabonája Szegedre jön hajóban, magasabb árakat élvezhetne. A kereskedelmi kikötő komoly megvalósítására évtizedek óta nem történt Szegeden egyetlen lépés sem: ötven év óta változatlan primitív módon történik az átrakodás, nincs semmiféle géperejű berendezkedés a gabona átemelésére vagonokból a hajóhoz, s baromi munkát végző emberek háton hordják be a hajómérlegre. Igen természetes, hogy emiatt Szeged az ország legdrágább átrakodó helye. Nyáron, épp a nagy szállítási idény alatt hegyen-hátán kénytelenek állani az uszályok, mert a keskeny part mentén nincs elég hely a kikötéshez, télen út hiányában megközelíthetetlen a téli rakodóhely. Az építés alatt áló téli menedékhely és rakodó a lápéi komp közelében, nincs vasút mellett, tehát a cél érdekében hasznavehetetlen lesz. Az átrakodó állomások legtöbbje az országban mint tarifás is vasútállomás szerepel a Máv. állomások névsorában, így Bajadunapart, Budapestdunapart, Budapest-Közraktárak Szegeden ez sem valósult még meg, pedig emiatt is elvesz a termelőnek minden mm gabonáján 10—12 fillérje. Maga Szeged városa is hozzájárul az átrakodás drágításához, mert érthetetlen módon a transitálás végett befutó és az u. n. kereskedelmi kikötőben átrakásra kerülő gabona után minkint 3 fillér kövezetvámot szed, holott a gabona ténylegesen nem is érinti sehol a kövezetet. A nagy Alföldproblémák közül nekünk szegedieknek némi lokálpatriotizmussal elsősorban is a minket legközelebbről érintő kérdésekkel kellene foglalkoznunk. Ezek igen régi keletűek és saját kárunkon érezzük naponta a megvalósulás késedelmét. A megsegítésre szoruló gazdatársadalom pedig e Fillérekből összetevődő sok százezer pengőtől esik el évente. Vadász Ferenc. Fürdőruhák színben, minőségben és árban utólérhetetlenek Lampel Hegyinél Öngyilkossági kísérlet a temetőben Vasárnapra virradó éjjel a belvárosi temetőben az éjjeli őr — akik azért alkalmazták nemrégen, hogy a virágtolvajokat figyelje —, amint a sírok között járt-kelt, az egyik sír mögül nyöszörgő hangra lett figyelmes. A meglepett éjjeli őr a hang irányába haladva, az egyik bokor alján egy eszméletlenül fekvő férfire bukkant. A különös leletről azonnal értesítette a temetőgondnokot, aki pediga mentőket hívta segítségül. Miután a helyszínre kiérkezett mentők a férfit eszméletre térítették, az elmondta, hogy Sági Istvánnak hívják, 66 éves szabósegéd, aki évek óta munkanélkül van. A nagy nyomor és a jövő reménytelensége miatt akart az élettől megválni. Sági István röszkei lakos és onnan jött be szombat esteSzegedre meghalni. A temetőnek egyik sírkeresztjére akasztotta fel magát, a zsineg azonban elszakadt és így nem sikerült megválnia az élettől. Sági Istvánt a mentők beszállították a közkórházba, ahol ápolás alá vették. ■ iimin nii—m—nB—HBMana■———, DESZKA építéshez, padozáshoz, javításhoz. Prima minőség, versenyképes árak. Bach Testvérek, Párisi-körut 35. Telefon 11-26. Volt Somló-terep.