Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-03-28 / 24. szám
és után ismét földerlik, midőn kilátásunk van, hogy hazánkat megint szabadnak, boldognak és saját sorsa urának fogjuk szemlélni, midőn az országgyűlésre követet választhatunk, mint ezt ezelőtt is apáink szabadon tevék, ki a fejedelem és az ország előtt a nemzet törvényes kívánságait és panaszait tartalék nélkül el fogja mondani, nem találok beszédemben eltérést azon alapgondolattól, mely a mai követválasztási tényhez nem illenék; mert jó megemlékezni, hogy őseink ezredéves hazája alkotmányos szabadsággal kezdődött s az évszázadok folamában evvel emelkedett, és midőn hanyatlásának azért jön, mert már ekkor korcsvérisuhák a nemzet jólétét és szabadságát sajátsiványa önérdekeiknek alárendelték, és ez ösvényen haladva , a nemzet alkotmányos szabadsága is vészviharral dacoló ruganyosságából az ellenséges indulatú és korlátlan uralkodási vágyakat tápláló hatalom tetemes előnyére sokat vesztett. Ezen viszszaemlékezések arra valók, hogy a magyar, ki ezer éven keresztül szabad alkotmányos életet élt, — az I. Lipót és József császár alatti kivételes idők levonásával — csak akkor tud lenni igazán boldog, ha önsorsának ura lehet; mert vérévé és természetévé jön azon alkotmányos jogérzet, melyet a fölöttünk legközelebb elviharzott rémnapok sem csökkentettek, de sőt hihetlen magasságra növeltek. Tudja meg az egész világ, miszerint, midőn mi mai nap követet választunk, ezt azon szabadságszerető és alkotmányos elhatározással teszszük, hogy az 1848. törvények sérthetlenségéért mintegy ember élünk, halunk, és hogy mi csak olyan boldogságot kívánunk, mint e nemzet jóakaratából s az ország rokonszenvétől nyerhetünk, s minden idegen, nem alkotmányos természetű engedménytől és adománytól teljes nemzeti ellenszenvvel elfordulunk, és hogy azon példaszerű szellem, mely az őskor szabadságharcosait jellemezte, bennünk is él, és éljen is, kívánom, mindörökké. Ezeket előzményekül megérintve, áttérek azon kérdés megoldására, adjunk-e a megválasztandó követnek utasítást vagy nem? Nem szeretném, ha beszédem oktató modort öltene magára, igen jól tudván, hogy az vagy azok, kit vagy kiket ezen kérdés legközelebbről érdekel, az ügyállást miként én, vagy talán nálam is jobban ismerik, de mégis azok kedvéért, kik a közjogi állapotokat és a képviseleti rendszer sajátságait kevésbé ismernék, nem lesz fölösleges — úgy tartom — az 1848. év előtti országgyűlési követek és az 1847—8. törvény alapján választandó népképviselők közti különbséget kijelölni, mert ez szükséges azért, hogy a föltett kérdésre adandó feleleteim törvényes értelemmel bírjanak. Az 1847—8. országgyűlési törvények szentesítése előtt a törvényhatóságok által a hongyűlésre fölküldött követek azon hatósági testületet képviselték, melynek választottai lőnek. És ezen hatóságok pénztáraiból is dijaztattak, különösen pedig utóbbi időkben megyéknél a nemesi befizetésekből. Lévén pedig az időben Magyarországnak felelőség nélküli, testületi szerkezetű kormánya a budai m. k. helyi. tanács és a bécsi m. k. udv. kancellária kormányszékekben, melyek köztudomásra a bécsi osztrák , alkotmányellenes kormány ellenállhatlan hatalmú nyomása alatt állottak, ezek lehető visszaélései, csínyjei s kisértései ellen országgyűlésen a törvényhatóságok azzal födözték magukat, hogy követeiket cskkhez és utasításokhoz kötötték, melyeken túl a követ nem terjeszkedhetett; mert különben polgári hitelét, követi állását kockáztatta s visszahivatott. Ezen eljárás az időben nem volt észszerűtlen, sőt igen célirányos és törvényes biztosíték; mert ha épen a felelősség nélküli kormánynak lehetlenné nem volt is téve a követ könnyelműbb jellemének fölhasználása kormányi célokra, de legalább tetemesen gátolva volt. Jól tudjuk ugyanis, miszerint azon időben a kormány és nemzet sok kérdésben, mint két ellenséges tábor, ellenkező érdekek istápolója volt; viszás helyzet, de történeti tény. Pedig kormány és nemzet csak akkor lehet erős és boldog, ha egy közös cél, a haza javára törekszenek. No de Metternich kormánya, mely a pragmatika szankcióból Magyarország és az osztrák örökös tartományok közt valódi egyesülést akart kiokoskodni s kierőszakolni, volt mindezen ellentétes állapot okozója, holott a pragmatika szankció a személyes egyesülés fogalmán túl nem terjed. Erősen érezte az ország e balviszonyok súlyát, mely az 1790—1. X. t. c. egyenes értelmébe is ütközött, s ennek fölismeréséből vette eredetét a megerősödött nemzeti túlsúly mérlegbe vetésével az 1847—8. törvénykönyv, különösen pedig ennek 3-ik cikke, mely Magyarországot visszaadta önmagának és a pragmatika szankciót saját eredeti értelmére vezette vissza, t. i. közös fejedelem Magyarországban és az osztrák örökös tartományokban, de külön, önálló nemzeti kormány az összes belhaui állapotokra nézve. Világos ezekből, hogy az utasítási jog csak addig volt indokolt, míg nemzet és kormány két ellenkező érdek képviselője, támogatója volt, és ahol e viszony megszűnt, ott szűnt meg az utasítási jog szüksége. „ (Vége következik.) A buda-kanizsai vasút megnyitása. Alig néhány nap csak, és az országgyűlési termek meg fognak nyílni a nemzet képviselői előtt, mint hinni szeretjük, a törvény értelmében Pesten. Mielőtt ennek tanácskozásai egész figyelmünket magukra vonnák, fordítsuk figyelmünket egy újabb közlekedési eszköz megnyitására, mely termékeinknek kivitelében igen hasznos szolgálatokat igérkezik tenni. E vállalat a buda-kanizsai vasút, mely hazánk fővárosát a tengerparttal hozza közel érintkezésbe. Ha minden újabb vasút erős lendületet ad a közforgalomnak, annál nagyobb jelentőségű a szóban forgó vonal. Eddig — mond a „Pesti Napló“ erre vonatkozólag — Bécs felé kellett fölkerülnünk Pestről, hogy onnan a Semmeringen át Triesztbe jussanak árucikkeink, s úgy 111 mértföldnyi utat kellett tenni. Most már Budától Kanizsáig 29 mfld lapályon vezető, Kanizsától Pragerhofig 14 1/2 mfld, Pragerhoftól 37 1/2 mfld hosszúságú vonal vezet a tengerhez, ami összesen 81 mfld, nyertünk tehát 30 mfldet. Kereskedelmünk máris egyenes összeköttetésben áll az angollal. A vasút a személyforgalomnak tavaszhó 1-én nyittatik meg, míg a teherszállítás már tavaszelő 22 én kezdődött 50,000 mérő kukoricával, melyet egy angol kereskedő cég szállít Liverpoolba. A magyar búza e vasúton szállítva máris versenyezhet Triesztben az odessaival, különösen a liszt hordókban és szárazon elrakva, igen nagy kivitellel kecsegtet. A szegedi gőzmalom lisztje Triesztben eddig is leghíresebb volt. Tétényben a társaság raktárakat és hajórévet állít föl, s ezt az állomással, mely onnan csak néhány ölnyire van, egy vasutággal köti össze, hogy a gabona a Dunáról közvetlenül oda szállíttathassák. Fontos kiviteli cikkek lehetnének a gabonán kívül: a hordódonga és más faneműek, továbbá a gyapjú, nyers bőr, szőr, zsír és az eddig is gyakran bordeauxi gyranánt árult horvátországi aszalt szilva. A déli vasúttársaság már érintkezésbe tette magát az angol hajótulajdonosokkal, hogy Trieszt és London közt egyenes és rendes csavargőzösközlekedés állíttassék föl, míg eddig vitorlás hajók jártak nem egyenesen Londonba, hanem Liverpoolba. Az anyagi érdekeken kívül nagy előny, melyet e vonal nyújt, hogy szellemileg is közelebb jutottunk a külső nemzetekhez, különösen az olaszhoz, mely általa szomszédunkká lett. Az utósó próbautazás f. hó 20-án történt, melyet a „Pesti Napló“ következőleg ír le. Reggel 8 órakor indulunk el Kanizsáról, nemsokára egy 11 öles bevágást érve, melyet a mélyen fekvő Kanizsa terén inneni emelkedés tett szükségessé. Az első állomás Komárváros (Zalában). Mintegy öt/ mértföldre Kanizsától elérjük a vonal leggyönyörűbb részét, a Balaton partját, Keszthelylyel szemközt. Ez itt nekünk, kik a szokottnál lassabban jöttünk, de minden állomásnál meg nem állapodtunk, 1 óra és 23 percbe került. Innen az út folytonosan a Balaton partján halad, mintegy 8'/0 mfldnyire láttatva a keszthelyi, badacsonyi, szigligeti stb. panorámákat. Keszthelytől Boglár a közelebbi állomás, mintegy 4 mfldnyire, hová egy óra alatt értünk. Itt fogadta a társulati bizottmányt Somogy főispánja, Jankovics László. Boglár után Szántód következik, csaknem 3 mfldnyire, utána Siófok, több mint 11, mfldnyire, hol az út a Balatontól megválik. Innen Fehérvár 61/3 mfld s egy óra alatt értük el ezt, Lepsény és Csikvár állomásokon meg nem állapodva. Innen Dinnyésen, Nyéken, Martonvásáron, Tárnokon, Tétényen, Promontoron át Budára értünk délután fél ötre. Füred Szántódhoz csekély távolságra lévén, oda Budáról 4—5 óra alatt érketni, Triesztbe 20 óra alatt. Végre kiemeljük még a következő örvendetes adatokat : E társaság már e próbaút alkalmával is tapasztaltatta hajlamát, hogy magyar legyen. Nem csak hogy elnöke, gr. Zichy Ferenc, magyar, hanem számos hivatalnoka, köztök a derék Hollán Ernő, számos mérnöke és hivatalszolgája is. A társaság árszabályát magyar nyelven fogja kiadni (első magyar vasúti árszabály a lefolyt 12 év alatt!), s hivatalnokai és szolgái Magyarországon magyar egyenruhát fognak viselni. 20-án a székesfehérvári állomáson kék aulás konduktorok s pályafői hivatalnokok fogadtak. A megnyitásig az egész személyzet magyar lábon fog állani. Vidék, Nagy-Lak, tavaszelő 20. Mai napon választatott meg általános lelkesedéssel a nagylaki választókerületben, Szeberényi Andor által ajánltatva, Dedinszky József, megyei főügyész és 1848-ks követ országgyűlési képviselőnek. Dicséretére legyen mondva ezen, nagyobbrészt szláv és román ajkú lakosokból álló kerületnek szép egyetértése. A választásnál honunkban létező minden nemzetiség és hitfelekezet volt képviselve, s egyetlenegy ellenszó nélkül jön a föntisztelt képviselő kikiáltva. A választást közlakoma rekeszté be, hol lelkes áldomások mondattak; az ezt megelőző napon pedig a követjelölt mozsarak durrogtatása közt s rögtönzött bandérium kíséretében vonult be; este fáklyászenével tisztelte Tárogató. — Szeged egyik követétől, Dáni Ferenc úrtól e lapok kiadója következő sorokat vette: „Poó , 1861. tavaszelő 25-én. Kedves barátom! Fölötte sajnálnám, ha a „Szegedi Hiradó“, melyet meleg hazafiságod hozott létre és férfias kitartásod tartott fön, megszűnnék. Részemről készséges közremunkálásomat anyagilag és szellemileg fölajánlom. Húsvét első napján megyek Pestre. Üdvözöld barátaimat és biztosítsd nevemben, hogy törekvésem legtöbbike: úgy állan meg helyemet, hogy miattam pirulni Szegednek oka ne legyen.“ Eme nem a nyilvánosságra szánt sorokat azért közöljük, mert szeretjük ismételve olvasni is azon elvek biztosítását, melyeket tisztelt barátunk választói előtt szóval fogadott. Segítse Isten hazafias törekvéseiben, hogy a haza függetlensége és közszabadságunk kivívásában sikerrel közremunkálhasson! Lapunk iránti aggályát mai számunk megszünteti, szellemi közreműködést elfogadjuk és kérjük. — Csongrád megye szegedi járásának közkedvességű szolgabirája, Tarnay Rudolf elte 28-ik évében f. hó 20-án délutáni 3 órakor szobájában golyó által vetett véget életének. Úgy vagyunk értesítve, hogy orvosa már néhány héttel azelőtt javasolta volna neki a szellemi tevékenységtőli visszavonulást, hogy halála előtt három nappal az elmegyöngeséggel határos szórakozottság tűnt volna föl rajta. E napon délben Tápéról hazaérkezvén, anyja és testvérei körében ebédelt, vndoran és kedélyesen társalgott, azután szobájába vonult és 3 órakor saját pisztolyával véget vetett életének. A lövés hallatára egyik nővére a szerencsétlen szobájába futott és karszékében ülő ,fivérén még életjeleket vett észre, midőn az udvaron lévő s fia szobájából néhány perc előtt távozott anya után kiáltott, kinek karjai között kimúlt. A golyó a homlok közepén fúródott a főbe, de ezen keresztül nem ment; a kilőtt pisztolyt a közellévő ágy alatt találták, miről gyanítható, hogy a lövés után eldobá magától. Egyetlen levél maradt vissza, címezve gr. K. S.-hoz; tartalmából eddig csak annyi jutott köztudomásra, hogy ő nyugodtan hal meg. Ez eléggé megcáfolja valamely részlelkű által költött azon hírt, mintha a szerencsétlent más lőtte volna agyon. Temetése f. hó 22-én délutáni 3 órakor roppant számú közönség jelenlétében ment végbe; minden arcon bánat honolt, sok szép szemekből könygyöngyök hullottak a részvét tanúságául, melyet ezen műveit fiatal ember iránt mindenki érzett. Szellemi munkásságának néhány gyümölcsei e lapokban jelentek meg, s a 9 hónapig rendőrileg lefoglalva volt „A központosítás ellentétben a kor igényeivel“ civül röpiraton kivül irt még egyet „A nemzetiségek ke’ -zös vágya Magyarországon“ cim alatt, mely kinyomatlanul maradt hátra. Lengjen béke a korán elhunyt hamvai fölött s könnyítse a részvét a közbecsülésben álló szülők s testvérek mély bánatát. — Városunkban egy idő óta hamis 100 frtos bankjegyek jöttek forgalomba, melyek eléggé jól utánozva, de leginkább a hiányos viznyomatról voltak fölismerhetők. Előbb egyenkint tünedeztek föl s jártak kézről kézre, később nagyobb számban, mig végre, mint minden hamisság, le nem járták magukat. Mint többnyire történik, úgy e bankjegyeket is a kevésbé művelt néppel fogadtatták el a bűnös terjesztők, kiknek vezére helyben L. J. tönkrejutott kereskedő volt. Midőn e hamis pénzjegyek egyenkint alkotmányos hatóságunk elé jutottak, azonnal vizsgálat és kutatás rendeltetett, de célhoz nem vezetett, miután e bűnös üzletet leginkább fogadott parasztemberek által közelvidéken gyakoroltatták, kikkel mindennemű vásárlásokat eszközöltettek. L. J. azonban egyik barátját, K. J.-t, szintén volt kereskedőt használta föl s a terjesztést és vásárlást leginkább ezáltal hajtatta végre, kiről, becsületes előéletét tekintve, hajlandók vagyunk hinni, hogy kezdetben öntudatlanul, később rábeszélés által sodortatott az örvénybe. Ezen számos szegény károsításával egy ideig folytatott vétkes cselekvény következő esemény által jött napvilágra. K. J. egy fogadott embert három ily bankjegygyel H.-M.-Vásárhelyre küldött, ki azokért disznót vásárolván, behajtá ezeket f. hó 20-án Szegedre s a sertéspiacon eladni szándékoztak, Vásárhelyen azonban a hamis 100 frtos jegyek fölismertettek, a károsodott fél besietett Szegedre s épen akkor ért a sertésvásárra, midőn sertéseit áruba bocsátották, s igy sikerült a sertéseket, a bevásárlót és megbízóját, K. J.-t letartóztatni s a kapitányi hivatalnak átszolgáltatni. Az elővizsgálat folyamán K. J. kivalta, mikép e jegyeket L. J.-tól kapta, ki ezidőben ugyanezen bűnös üzlet érdekében vagyis újabb mennyiség átvétele végett Pesten időzött. Az utóbbinak lakásán tett kutatás eredménytelen maradt, valamint azon távirati megkeresés, mely Pest városához azonnal intéztetett L. J. letartóztatása végett, sem vezetett célhoz, míg Keméndy Nándor éber biztosunknak sikerült öt éve a szegedi pályaudvarban illően elfogadni és bizte meg a város közönsége. Az egész választást tapintatteljesen végezte köztiszteletben és szeretetben álló Végh János, megye által kiküldött elnök.