Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-09-18 / 74. szám

szontagságainak ellentállóbb, de maradandóbb is, Ily épületek ékesítik a várost, külső alakjukkal is maradandó szilárdságot tüntetvén fel. Szegeden igen jó tetőcserepet készítenek, mégis ritka új épület föhezik vele; a cserép nálunk kereskedelmi cikk, elvitetik a vidékre, egész Aradig, ott használják, mi nem. A cseréptető ellen kifogást szoktak nálunk tenni, érvénytelenek azok és csak önmagunkat ámítjuk vele. A jó cseréptető előnyei a zsindelyén mondhatóan felülállónak. Új Austerlitz. A „Saturday Review“ a fennebbi cím alatt következő elmélkedést hoz Ausztria jövőjéről: „Ausztria azáltal, hogy sok éven át ellenállott I. Napóleonnak, Európát illetőleg hasznos szolgálatot tön. De amidőn ezen birodalom meg akarja Anglia barátságát nyerni, nem leplezhetjük el azon sajnálatunkat, hogy mi Ausztria jövőjét igen sötét színben látjuk. „Mi, kivévén a legvégsőbb szükséget, nem szövetkezhetünk Ausztriával életre halálra. Egészen más, ha Franciaország nagyszerű rablóhadjáratra indulna ki, ha az oroszlán Belgiumra vagy a Rajnára vetné körmeit, s azalatt sakalját (Piemontot) Velencére engedné esni , akkor európai állásunk érdekében sem tehetnénk egyebet, s részt kellene vennünk a harcban, félretéve minden más tekintetet. „Azonban mi nem pártolhatunk oly politikát, mely Anglia szövetsége által csak az osztrák birodalom fentartását célozza. Anglia nagy türelemmel vette vizsgálat alá azon kérdéseket, melyek e pillanatban Velencét és Magyarországot érdeklik , és ezen kérdésekben sajnálkozva tapasztald, hogy Ausztriának nem adhat igazat. Mert ha látjuk, hogy Ausztria védelmezői azon okoskodásra szorulnak , hogy Velencének okvetlenül Németországhoz kell tartozni, akkor a nemzeti érzelmek ezen borzasztó megsértésétől vissza kell riadnunk. Nem engedhetjük magunkat a történeti paralellák által tévútra vezettetni, mert csak az önmagának ellenmondó- éleskedő logica állíthatja fel azon tételt, hogy Ausztria épen azon jogon bírja e tartományt, mint Anglia Izlandot. Anglia figyelemmel kísérte azon veszélyt, mely Ausztria és Magyarország között kitört, de csak azon meggyőződésre jutott, hogy Magyarországnak tökéletes igaza van , Ausztria pedig nem áll jogos téren. „Ha tehát Anglia nem akarja feladni állását, melynélfogva Európa szabadságának őre, lehetlen lesz oly lépést tennie, melyből Magyarország leigázása következhetnék. Minden nap szélesíti a mélységet, mely az uralgó német elemet Ausztriában a szövetségesektől és a tőle függő fajoktól elválasztja a császári birodalmat. Schmerling miniszter úr nem régen kidolgozott beszédet tartott politikájáról, s nehéz gondolni, hogyan tudott volna egy ember, ki oly veszélyes állásban van, több izgató anyagot egy beszédbe összehalmozni vagy azon bizalmatlanságot, melylyel a magyarok Ausztria ajálatait fogadták, jobban igazolni. Már a helyeslés, melyben Schmerling német hallgatóitól részesült, elég "mindenkinek, ki még tartott valamit az osztrák szabadságról, hogy megingattassék bizalma. A németek egekig magasztalták beszédét, mert még mindig az alkotmányossághoz ragaszkodik. Midőn elvégezte beszédét, senki sem tudta, várjon azt mondá-e, hogy az alkotmányosság tovább fog-e még tartani, és véghetetlen nagy köszönettel adóztak neki, hogy az osztrák szabadság egy félévnél idősebb lesz. Elég nyiltszívű volt kimondani, hogy nézete szerint egészen egy, szabadelvű kormánya van-e vagy nincsen, hogy Magyarországnak az utósó tíz év alatt sokkal jobban ment dolga, mint valaha. Beszédének nevetséges éle Magyarország ellen megegyezik azon rendszabályokkal, melyek által gyöngíteni és kimenteni törekszik. A megyei bizottmányokat gyorsan oszlatgatja s aztán nem marad egyéb hátra, minthogy minél több katonát vigyen az országba, mig Magyarország és Velence veendi igénybe az összes katonaságot, s ekkor könnyű lesz új Austerlitzet nyernie. Egyik pont a másik után bámulatos gyorsasággal vesz oda. A horvátok a magyar ősi intézményekről kezdenek álmodozni s a zágrábi országgyűlés a pestinek törvényellenes feloszlatása ellen tiltakozik. A lengyelek Smolka személyében erélyesen kárhoztatják a bécsi kormány politikáját, s valamint ők, úgy a csehek is fenyegetőztek, hogy oly gyülekezetből, melyben a törvénytelenség ily nyíltan mutatkozik, kilépnek. Schmerling az e kibékítési játékot oly ügyesen játszta, hogy rövid időn sikerül neki, a császárt alattvalóinak legalább felével nyílt ellenségeskedésbe hozni. Igaz, hogy a németek meg vannak nyerve, a birodalomban belül mint kívül, a cs. kormánynyal leendő fontosabb összetartásra. Azon mértékben, amint Ausztria nem-német alattvalóitól eltávozik, lesz mindinkább német. Ultramontanismusa sokkal gyöngédebb húrokat penget s azt lehet mondani, hogy a bécsieknek körülbelül ép annyi alkotmányos szabadságuk van, mint a bajoroknak. Menekülhetne meg csak Ausztria piszkos két-pfenninges bankjegyeitől, a német rend A „Times“ a hercegprímás beszédéről. A „Times“ előrebocsátja — olvasói számára — a magyar primási méltóság jelentőségének magyarázatát, s úgy tér át a prímás esztergomi beszédének méltatására. így szól : „Amit ily egyén ily időben s ily körülmények közt mond, több az egyéni nézetnél, annak meg van a jövendölés azon hangja, mely maga is hozzájárul leteljesedéséhez. E nyilatkozat lényegileg csak Deák érveit ismétli, mégis fordulópontot képez Magyarország történelmében. A császár ugyan kérdezheti, vájjon mi növelhette az ellenzéket oly férfiakkal, kiknek lojalitása minden kétségen felül van s kik valami közönséges democratikus fölkelésben bizonyosan a kormány részére állanának? „Mi azon titkos hatalom, melynélfogva Magyarország most félelmetesebb, mint amikor több osztrák hadsereget megvert s a debreceni függetlenségi nyilatkozattal a Habsburg-háztól elvált Ausztria gyöngesége nem lehet oka, mert akkor Ausztria az olasz háborúval és saját fővárosa zenebonásával is el volt foglalva. Csupán a Schmerling-féle kabinet tapintatlansága sem oka, mert az 1848—9-ki tévedések nemcsak tapintatlanságból, de elismert jogok — megsértéséből állottak. „Hogy Magyarország egy s a közvéleményben erős, az nem annyira onnan van, hogy Bécs roszul játszotta játékát, mint inkább, hogy az országgyűlés jól játszotta. Deák veszélyesebb ellenség Kosuthnál — s mindössze azért, mert a történelmi jog szilárd alapján veti meg lábát s onnan el nem terelteti magát. E fabiusi taktika Schmerling minden hadvezéri mesterségét meghiúsította. A magyarok mellőzve a forradalom hangzatos szólamait s ijedelmes jelszavait, e helyett állhatatlan a pragmatica sanctióra s az 1790. X. t. cikkre utalnak. Ezáltal nemcsak törekvéseik folytonosságot és céljaik mérsékletet nyertek, de melléjük állottak azon osztályok is, melyeket a fenyegetések és erőszakoskodások vissza szoktak riasztani. Az érsek, kit az emberjogok és a nemzetiségek nem illetnek, lelkesedésre gyulád, midőn azon alkotmányról beszél, „melyet a magyarok őseiktől örököltek s egy ezredéven át szent ereklye gyanánt tiszteltek. „Helyesen jövendöl-e a hercegprímás, midőn azt mondja, hogy a császár még engedni fog s az 1848-ki törvényeket elismeri, az a fejedelmi kebel azon titkai közé tartozik, melyek, mint a szentirás mondja, végremehetetlenek. Nehéz lecke, s azok közöl való, melyeket a fejedelem utójára tanul : a lemondás a királyi jóindulat kedvenc terveiről is, midőn ezek az alattvalók törvényes, bár olykor szeszélyes kívánalmaival ellenkeznek. Az atyáskodó önurnak nehezebben esik a legcsekélyebb kivánatot jognál fogva teljesíteni, mint a legbecsebb jogokat kegyelemből elajándékozni. Fel nem foghatja, hogy még a méltányosság is visszataszítóvá lehet, ha csupán önkény az alapja, s hogy nagylelkűségi vágyának tárgyai soha sem bizhatnak jó szándékában oly annyira, mint ő maga.“ (Mg.) Helybeli újdonságok. (Az uj-szegedi tanodaügy.) Alig egy hete, hogy szót emeltünk az uj-szegedi tanoda ügyében, s máris örömmel jelenthetjük, hogy mind lelkes polgáraink, mind az uj-szegedi lakosság oly meleg rokonszenvet tanúsítnak a szent ügy iránt, hogy rövid idő alatt a tanoda ideiglenes megalapításáról tehetendünk említést. Az adakozásokra tíz ív forog aláírás végett, s midőn egy ívet már 30 aláíróval megpillantottunk, örömmel győződtünk meg, hogy a házaló izraelita úgy, mint a szegény piaci árusnő és napszámos egyaránt buzgakodtak filléreikkel a nevelés szent ügye előmozdításához járulni. Jutalmazza meg őket áldozatkészségükért azon nyugtató öntudat, mely az emberiség nevében tett áldozatokért a keblet boldogitni szokta. Szerkesztőségünk is átvállalt egy ívet, s szívesen veendünk bárkitől is adakozásokat; egyúttal kijelentjük, hogy lapunkban mind az ügy állásáról, mind az egyes adakozókról rendesen számot fogunk adni. Előlegesen is a következő ívtartókra figyelmeztetjük az ügy barátait: ft. Tóth János elemi tanoda-igazgató ur, ujszegedi község bírája, Burger Zsigmond könyvárus ur, Kovács István építési, t. Osztrovszky József polgárnagy ur, Pálfy Sándor, Bakay Nándor, Takács Mihály tanácsnok, s a „Szegedi liradó“ szerkesztősége. A vállalat vezetését. Szluha Gáspár tanácsnok és tanhatósági elnök úr szíveskedett elvállalni. Múlt szombaton az izraliták legnagyobb ünnepe volt, az úgynevezett engesztelő nap. Dacára a szokottnál nagyobb hetivásárnak, az izraeliták minden boltja csukva vala, azonban hogy ünnepük vallásos megtartásába egy kis világi ügy is vegyüljön, e napon jónak látta az executio-bizottmány vagy hat izraelitánál vendégeivel megjelenni. Aki ismeri az izraelita szertartások szigorúságait e napra , az bizonyára nem túlérzékenykedésnek nevezi az illetők méltó kikelését azon minden alkalommal csak boszantásra célzó eljárás ellen, melylyel még a vallásos érzület sem kiméltetik. (Mi is méltányosnak találjuk az illetők megütközését, de minden vallásfelekezettel hasonló módon bánnak a kérlelhetlen executiósok, s így legfölebb is azon vigaszt nyújthatjuk a panaszra, hogy a közös bajban ők is társaink levének!) . Azon nagy épületben, mely a városház mellett áll, valóban a legfinomabb szaglótehetség (?) volt csak képes fölfedezni, hogy ott egy kis magyar dohány is rejtekezhetik. Ugyanis a múlt hétfőn reggel az egész épületben kutatást tartottak azok a dohányüldözők, s végre egy zsák dohányt fel is fedöztek s pedig a háziúrnál! (Bizonyosan valamelyik lakót nem kinálta meg a háziúr jófajta dohányából, hogy ily biztosan nyomára találtak rejtett kincsének !) — Porgányi György ur közbejött akadályok miatt házát ki nem játszhatván, tisztelettel jelenti a sorsjegyek birtokosainak, hogy pénzüket nála naponkint reggeli 8—10 óráig visszaválthatják. Lakik az élésház melletti Rieger-féle emeletes házban. — A tizkrajcáros bankóknak meg van azon szerencsétlenségek, legalább városunkban, hogy mihelyt 1 forintnyi összegben adatnak, még adó fejében sem fogadtatnak el. A szegény köznép tehát ne csak fizessen, hanem arról is gondoskodjék, hogy az adópénztárnál minél több kényelmet szerezzen az illető elfogadónak, mert különben visszautasittatik, hogy e figyelmetlenségéért egypár vendég által tanuljon egy kis civilisatiót. (Ezt is az octrogált alkotmány egyik §-a tartalmazza? Sz.) — (Óvodai vizsgák.) F. hó ut-én reggeli 9 órakor a belvárosi, 23-án pedig a felsővárosi óvodában nyilvános vizsgák fognak tartatni, melyre a t. c. szülök s nevelésügy barátok tisztelettel meghivatnak. — A belváros óvodai vizsga napján délután 4 órakor egyleti választmányi ülés leend, melyben az utósó gyűlés alkalmával kijelölt bizottmány az egyleti alaptőke javára rendezendő színi előadások ügyében tett eljárásáról számot adandó Tay. A helybeli iparossegéd egylet helyiségében f. hó 14- és 15-én ismételve „Ki mint vet, úgy arat“ című színdarab adatott elő. A nézőterem zsúfolásig megtelt. A szereplők díszes virágbokrétákkal tiszteltettek meg. De mégis érdemelték e kitüntetést, mert az előadásban annyi szorgalmat, ügyességet s illemet tanúsítottak, mennyit csak műkedvelők s kezdőktől várhatni. A játékot szabályszerűen betanult lelkesítő honfidallal nyiták meg. (Színházi esték.) A helybeli nőegyleti elnöknő, Bérczy Borbála úrhölgynek sikerült régen szunnyadozó társaséletünkbe új éltető lelket önteni, amidőn az óvodák alaptőkéje gyarapítására városunk szépeiből egy bájos koszorút fűzött egybe több rendbeli színielőadásra, mely célra lelkes fiatalságunk is a legnagyobb készséggel felújáló közreműködését. Az első előadás már jövő vasárnap végbemenend, mely alkalomra a „Farsangi iskola“ című élvezetes szinra il van kijelölve. Az igazgatóságot a régi jobb időkből is kedves emlékben élő polgárnagyunk vállalá el, mi maga kezeskedik arról, hogy a műkedvelő előadások a legmagasb követeléseknek is megfelelendőek. Mégis várjuk városunk nemeskebtű szülőitől, hogy midőn gyermekeik a szent célra szellemi áldozatot hoznak, ők sem késendenek az előadások látogatására minél számos rokonaikat s ismerőseiket felszólitni. Eszmeláncolatnál fogva megemlítjük, hogy alig kezdődött lelkes hölgyeink közt az egybekötő társaséleti láncolat egybefonódni, máris egy szép elhatározásról értesülünk, melynél fogva a nehéz kezdetet legyőzve, a legelső közgyűlésre, a számukra díszesen berendezett karzaton számosan meg fognak jelenni. — Az ifjú Hauser Jakab jövő szombaton, azaz f. hó 21-én közkívánatra még egy hangversenyt adand. — (A tanodai év kezdete.) A m. kir. helytartótanácstól a napokban leérkezett hivatalos rendeletben tudomásul adatik a helybeli kath. tanodai igazgatóságoknak, hogy az idei tanév november 1-jén veendi kezdetét, mit is a t. szülőkkel az igazgatóságok nevében ezennel tudatni szerencsénk van. Halljuk, hogy egy helybeli háztulajdonos többek nevében Budán, sőt Bécsben is megfordult, hogy a piac egy részének házhelyekké elhatározt kiosztását megakadályozza, alkalmasint azon egyszerű okból, hogy még tovább is ők húzhassák,az A szerrel csaknem teljesen azonosulna. Most kevesebb ellenzéket csinál Poroszországnak, mint különben, s némileg felhagyott azon parancsnokló hanggal, melylyel az éjszaki királyság erélyétől félő kisebb államokhoz beszélni szokott. Ezért várható, hogy Németország Ausztria ügyét saját ügyének tekinti s vitézül ellentáll, nehogy mint német nagyhatalmat megsemmisítsék. Nem-német alattvalóival Németországnak kevés dolga. Ámde Ausztria német birtokait Németországban alkalmasint többre becsülik, mert inkább Németországhoz tartoznak, mint előbb. Ennélfogva a dél-németek azon hittel vigasztalhatják magukat, hogy ha új Austerlitz fenyegetné, egész Németország pártját fogná, s kül ellenei ellen ereje szerint védné.“ (M. S.) .