Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-10-23 / 84. szám
kor a szentírás szavaira: ne higyjetek azoknak, kik báránybőrbe öltözve, köztetek a farkas tanát fogják hirdetni! Azonban ne tartsunk a bekövetkező bajoktól, hisz ott vannak a lengyelek, olaszok, akik többet szenvedtek, mint mi, s nekünk is ütni fog egyszer a szabadság órája. Végül még megemlítem, mert vala a hongyülés kész inkább szétoszlani, mintsem a 48-ki törvényekből egy betűt is engedni. Az 1848-ki törvények által eszközöltetett, hogy az előbb létezett különféle osztályok egyenlőkké tétessenek, a jobbágyság felszabadittatott, a nemzet pénzes vére egy felelős minisztériumra bízatott, amely törvényük nélkül nincs valódi nemzeti szabadság! Végszavaim önökhöz : legyenek mindig egyetértők; ügyünk szent és igazságos lévén, vesztenünk nem lehet. Éljen a haza! (Közli B. . . . K...) Csongrád megye felirata a megyék feloszlatása tárgyában. Felséges Császár és Király ! Mint megdöbbennek az ellenséges indulatú idegenek között fegyvertelenül álló testvérek, midőn a hiven szerető legerősebb testvér, az erőszak fegyvere által szíven szúratva, egy rövid perc alatt élni megszűnik; midőn rögtön több testvéreiket látják életöktől megfosztatni; midőn mindannyiokra fölemelten villog az életirtó fegyver, úgy döbbentek Magyarország törvényhatóságai, úgy döbbent meg Csongrád vármegye, értesülvén, hogy Pest vármegye, a legerősebb s leghívebb testvér, a kedves szomszéd nincs többé, hogy több testvérhatóságok is e kegyetlen sorsban részesültek. Felséges Ur! A szomorú tétlenségből, melyre a királyi trónra épen úgy, mint a hazára nézve veszélyes absolut kormányforma által kárhoztatva valánk, Felséged királyi szava által hivatott föl nemzetünk az őt jogosan megillető alkotmányos önkormányzati tér elfoglalására. Felséged felhívó szavára foglalták el azt megyei és városi törvényhatóságaink, s küzdöttek azon becsületesen, a legnemesebb fegyverrel, az észnek fegyverével; munkálkodtak — bár még kellő eszközeik is hiányzottak a munkához — a legnagyobb szorgalommal, a legtisztább és nemesebb szándékkal, a hazának és az uralkodóimnak közös javán. Ősi szent törvényeink képezik nemzeti életünknek s a magyar király trónjának legszilárdabb alapját, s részek idején legerősebb védbástyáját. Ezen törvényeink megvédelmezése nekünk legszorosabb kötelességünk; ha ennek védelmét feladnók, méltók volnánk a dicstelen gyalázatos halálra; méltók volnánk, hogy elenyészszen nemzeti nevünk, melyet őseink hazájukhoz, királyukhoz, tántoríthatatlan hűségükből, mint főforrásból eredő polgári és harci erényeik által nagggyá és tiszteltté tevének. Tettek-e mást Magyarhon megyéi, mint azt, hogy védték e szent törvényeket? védték pedig az értelem fegyverével, és védték azon kötelességnél fogva, mely reájok hárult, midőn Felséged felhívása folytán a törvényes alkotmányos tért újra el, foglalták. És mégis meg kellett történnie a felvilágosodott tizenkilencedik században, hogy fegyverrel veretett szét s mint hatóság megsemmisíttetett Pest vármegye; megsemmisíttettek több hatóságot azon Magyarországnak, melynek önállást és függetlenséget biztosítottak Felséged dicső ősei királyi esküikkel szentesített törvényeinkben, mely azok által is, kik ellene az erőszak fegyverét használják, még mostan is alkotmányosnak neveztetik. Felséges Úr! Mióta Felséged az alkotmányos uralkodás terére lépett is, több oldalról sértettek s sértetnek folytonosan törvényeink; de remény lettük még a közelebb múltban, midőn még országgyűlésünk együtt ült, hogy azon tiszta, nemes szándék, azon szives igyekezet, azon példátlan nemességű magatartás, mely az 1861-ki magyar országgyűlést jellemzi, utat fog találni Felséged atyai szivéhez, boldog és biztos jövőt fog előkésziteni a hazának, a királyi trónnak s Felséged magas családjának. Hátravetve láttuk magunkat, midőn országgyűlésünk feloszlattatott; de nem vesztettük el végképen a reményt. Most azonban, midőn csupán azért, mert e nemzet örök hálájára , Felséged elismerésére is méltó országgyűlésünk minden eljárását helyeslik, — mint helyesli azt az összes nemzet s az egész műveit világ közvéleménye, — egyenkint látjuk feloszlattatni törvényhatóságainkat, alkotmányos szabadságunk végmenedékét; csak Isten igazságába vetett erős hitünk és tántoríthatatlan bizodalmunkt tartóztat vissza a kétségbeeséstől. Felséges Úr! Meg vagyunk győződve, hogy Felségednek szándéka nem lehet Magyarország alkotmányos szabadságát megsemmisíteni; meg vagyunk győződve, hogy akik a Felségedtől nekik adott hatalommal e célra visszaélnek, midőn nemzetünk enyészetén munkálnak, a trón alapját gyengítik s teszik ingékonynyá, s nem tesznek kedves dolgot Felséged előtt; s meg vagyunk győződve, hogy a jövendő szerencsétlenségekért a világ közvéleménye és az igaz Isten előtt egyedül ők a felelősek. Törvényhatóságaink szétoszlatása az alkotmányos szabadságnak ad halálos döfést, mert azon hatóságok, melyek az elenyésztettek helyébe állíttatni szándékoltatnak, melyek hazánk törvényei ellenére szándékoltatnak életbeléptettetni, neveztessenek bármiképen, soha sem leendnek alkotmányosak, s nem ismertethetnek el törvényesekül. Pedig Magyarország szabadságának, jövőjének, nagyságának, a magyar király trónjának egyetlen alapja az oly remek, az annyi vészszel dacolt s az idők folytán mindig nemesitett és tökéletesített magyar alkotmány. Ezen ős alkotmány fentartásáért járulunk eldőleg Felséged trónjához, és esedezünk : adja viszsza Felséged királyi szava életét s törvényes jogait azon törvényhatóságainknak, melyek azoktól törvény s igazság ellenére megfosztattak; adja vissza nekünk a hitet, hogy Felséged atyai szive szegény nemzetünknek nem halálát, de életét óhajtja. A történetírás — a múltnak tükre — a tanú, hogy e nemzet kedvezést soha nem kivánt, csak igaz jogait követelte; hogy királyáért, ki törvényeit megtartá s megtartatá, vagyonát, vérét és életét mindenkor a legszívesebben áldozta; a történetírás a tanú, hogy kedves volt mindig Isten előtt a buzgó áldozat, mert mindenkor adott Isten erőt és segedelmet e nemzetnek, hogy az ezer veszélytől környezett hazát és királyi trónt megvédhette és fentarthatta. Alattvalói legalázatosabb hódolattal s legmélyebb tisztelettel öröklünk II.-M.-Vásárhelyen 1861 dik évi October hó 7-ik napján tartott bizottmányi közgyűlésünkből Császári Királyi Felségednek legalázatosabb hü alattvalói Csongrádmegye közönsége. Kivonat a csongrádmegyei gazdasági egyletnek f. évi február havában tartott gyűlése jegyzőkönyvéből. I. Az államgazdászati szakosztálynak megfejtendő kérdése: „Melyek azon legsürgösb intézkedések, melyeket úgy a megye, mint az összes nemzet gazdászatának felvirágoztatására a haza törvényhozóitól igénybe vehet?“ II. A földművelési szakosztálynak : „Melyek Csongrádmegyében azon termények, melyek a Tisza mindkét partján és miképen termesztetnek, és célszerűen termesztetnek-e?“ III. Az állattenyésztési szakosztálynak: „Melyek a Csongrád megyében tenyésztett állatfajok, célszerűek-e vagy hiányosak, s ha az utóbbiak, minek által lesznek pótolandók?“ IV. A kertészeti, méhészeti, selyem- és fatenyésztési szakosztálynak: „Milyen jelenleg a kertészet, méhészet, selyem- és fatenyésztés állapota a megyében s mily javításokra van szükségök?“ V. A gazdasági gépészeti és építészeti szakosztálynak: „Mely gépek legszükségesebbek a megyében, melyek vannak használatban s melyek hiányzanak ? Továbbá egy a megye körülményeihez mérve legcélszerűbb gazdasági épület leirása.“ VI. Az allaprajzi és ismertetési szakosztály e kérdések megfejtését, illetőleg adatokat átveszi s egy összefüggő egészszé alakítva az igazgató választmány elé terjeszti. A szakosztályi jelentkezések felolvasása után alakulásra hivatnak fel. A szakosztályi alakulások eredménye következő : I. Államgazdászati szakosztály. Elnök: Tóth István; jegyző: Osztrovszky József; tagok : if. Magyar Imre , Hauss József, Oroszy Miklós, Szabó Mihály. II. Földművelési szakosztály: Elnök: Marsovszky Ádám; jegyző: Oroszy Miklós; tagok: Tóth István, Halass József, Baghy Gerő, Bérczy Antal, Fehérváry Ferenc, Szabó Mihály, ifj. Magyar Imre, báró Maasburg Sándor, Karlovszky Vilmos, Hadzsy György, Hertelendy József, Kovács Ferenc (vásárhelyi), Borsos Károly,Dobossy Lajos, Beszedics Antal, Michl Ágoston. III. Állattenyésztési szakosztály. Elnök: ifj. Magyar Imre; jegyző: Fehérváry Ferenc; tagok: Tóth István, Baghy Gerő, Bérczy Antal, Preiszer László, Dobossy Lajos, Lejtényi János, Tállián Endre, Halass János, Kovács Ferenc (szegedi). IV. Kertészeti, méhészeti, selyem- és fatenyésztési szakosztály. Elnök: Maggráber Ágoston; jegyző Kengyel József; tagok: Pálffy Ferenc, Oroszy Miklós, Zsótér Andor, Szabó Imre, Szomor Lajos, Farkas Gedeon, ifj. Magyar Imre. V. Gazdasági gépészeti és építészeti szakosztály. Elnök :Karlovszky Vilmos; jegyző: Hódy Lajos; tagok: Marsovszky Ádám, Katona An Helybeli újdonságok. — A szegedi főgymnasiumban folyó hó 28-, 29-, 30- és 31-én reggeli órákban fog végbemenni a tanoncok bejegyzése, délutánonkint pedig a fölvéti és ismétlési vizsgálatok fognak a szokott módon tartatni. Nov. 1-jén a sz. lélek ünnepélyes segélyül hívása s 4-én a rendes előadások kezdete. Szeged, 1861. oct. 22. A főgymnasiumi igazgatóság. Múlt szombaton délben felsővároson a templom közelében ismét tűz ütött ki s egy pajta elégett. Ugyan e nap estre a belvárosban az iskola utca éjszaki részén a „Széchenyihez“ címzett kereskedésben a kirakatban levő kelmék a lámpától lángot kaptak, azonban szerencsére a gyors segély elejét vette a nagyobb szerencsétlenségnek, s csak a kirakatban volt kelmék égtek el. — (Ingyen olvasmány!) Úton-útfélen kaphat főleg szűrös és subás ember pár nap óta városunkban ingyen, csaknem ráerőszakolva abból a jóféle bécsi nyomtatványokból, melyekben megmondatik, hogy elhigyjük — miért oszlattatott fel az országgyűlés. „Vegye kend már el, bátya“ — monda fülünk hallatára egy magyar születésű katona egy subás embernek! — «„Nem kell nekem, — válaszola a megszólított, — ha ráfizetsz is, öcsém, e rongy papiros.““ — „De csak nem vihetem vissza oda, ahol adták, mert nem veszik vissza; vegye kend ne, hisz jó lesz szalonnatakarónak! (Ezzel is elkéstek a civilisátorok!) — Az Új-Szegeden felállítandó iskola költségek födözésére ajánlott összeg a szegedi iparos-legényegylet tagjai által, u. m.: Reiner Károly dékán 40 kr, Zimányi János másod-dékán 50 kr, Kresz Antal 30 kr, Privári Pál 20 kr, Bakó Péter 30 kr, Varga István 30 kr, Kocsis Imre 1 frt, Buday Lajos 10 kr, Szabó Ferenc 20 kr, Kotlár Mihály 20 kr, Rezeki Ferenc 50 kr, Vágó Lajos 10 kr, Kernyi István 20 kr, Zimányi Imre 30 kr, Nyári Antal 40 kr, Ladányi Sándor 10 kr, P. D. 20 kr, krajcáronkint begyült 2 frt, összesen 7 frt 30 fr. — Dobszay Antal 1 frt, Witkovszky Lőrinc 1 forint. — „Elmélkedés társadalmi viszonyaink fölött“ című füzetke hagyta el pár nap előtt a sajtót, melynek tartalmát. olvasóink a „Nemzeti létünk sarkalatos föltételei“ című cikksorozatból ismerik, Karcsanyéki G. avatott tollú munkatársunktól. Az összes jövedelem a szegedi iparos-legényegyleté. Ára 20 kr. Említett füzet a nemzeti életkérdés jelen válságos korszakában már címénél fogva magában hordja legméltóbb ajánlatát, s hogy mennyire lelkünk szavaival szólalt meg a derék szerző, saját előszava szolgáljon igazolásunkul, melyet nem tartunk fölöslegesnek. olvasóinkkal is közölni: „Hogy ez igénytelen gondolatfolyam kilépve egy szerény vidéki lap medréből, mely bölcsőjéül szolgált vala, ezennel tágabb tért keres , vágyának indokát részint magában foglalja, részint a körülményekben leli. Miért ne használja fel az üdvös szándék minden alkalmas módját a becsületes törekvésnek, főleg midőn az úgy keze ügyében áll, holott az ellenirány oly ernyedetlen kártékony igyekvésében ? Talán még iser elmélkedésekben rejlő hasonszenvi parányok is felüdíthetnek egynémely kóros érzelmet; talán e villanyszikrácskák is fölébreszthetnek néhány tespedőt. Nem csekély örömünkre szolgálhatna, ha nálunk az ilyetén eszmék nyilvánítása valóban fölösleges volna, így pedig a mostoha viszonyokhoz képest öntudatos hazafiai kötelességének vélt ezzel is tartozni a nemzete boldogulását forrón óhajtó K. G.etal, Oroszy Miklós, Várady Ignác, Lengyel József, Fülöp Mihály, Nagy Áron, ifj. Kreitzperger Ferenc. VI. Államrajzi és ismertetési szakosztály. Elnök: Osztróvszky József; jegyző: Szabó Mihály; tagok: Tóth István, Oroszy Miklós, Szeberényi Lajos. Hazai tudósítások. — Az új tantervbe, mint a „Vaterland“ értesül, a kancellár csak azon módosítást akarja felvétetni, hogy a német nyelv is kötelezett tárgy legyen. — A pestmegyei administrator, mint a „Vaterland“nak írják, az ablaka alatt rendezett macskazenét igen fájdalmasan vette, s még aznap Bécsbe szándékozott utazni. (Mint a tegnapi lapokból olvassuk, említett administrator ir Pesten van s a megyeházba behúzódott, hol a még működő hivatalnokoknak beszédet is tartott.) — Aradon König nevű hazánkfia oly tűzi fecskendőt talált fel, melyet fűteni is lehetvén, a leghidegebb télben sem fagy meg benne a viz. — Az uj magán-hajógyár terve, mely egy tökéletes gépgyárral álland összeköttetésben, nem puszta terv többé, s az uj vállalat tetemes tőkékkel rendelkezik. Az új hajógyár számára Pesten alul vásároltak helyiséget.