Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-10-23 / 84. szám

kor a szentírás szavaira: ne higyjetek azoknak, kik báránybőrbe öltözve, köztetek a farkas tanát fogják hirdetni! Azonban ne tartsunk a bekövet­kező bajoktól, hisz ott vannak a lengyelek, ola­szok, akik többet szenvedtek, mint mi, s nekünk is ü­tni fog egyszer a szabadság órája. Végül még megemlítem, mert vala a hongyü­­lés kész inkább szétoszlani, mintsem a 48-ki tör­vényekből egy betűt is engedni. Az 1848-ki tör­vények által eszközöltetett, hogy az előbb létezett különféle osztályok egyenlőkké tétessenek, a jobb­ágyság felszabadittatott, a nemzet pénze­s vére egy felelős minisztériumra bízatott,­­ amely törvé­nyük nélkül nincs valódi nemzeti szabadság! Végszavaim önökhöz : legyenek mindig egyet­értők; ügyünk szent és igazságos lévén, vesztenünk nem lehet. Éljen a haza! (Közli B. . . . K...) Csongrád megye felirata a megyék feloszlatása tárgyában. Felséges Császár és Király ! Mint megdöbbennek az ellenséges indulatú idegenek között fegyvertelenül álló testvérek, mi­dőn a hiven szerető legerősebb testvér, az erőszak fegyvere által szíven szúratva, egy rövid perc alatt élni megszűnik; midőn rögtön több testvéreiket lát­ják életöktől megfosztatni; midőn mindannyiokra fölemelten villog az életirtó fegyver, úgy döbbentek Magyarország törvényhatóságai, úgy döbbent meg Csongrád vármegye, értesülvén, hogy Pest várme­gye, a legerősebb s leghívebb testvér, a kedves szomszéd nincs többé, hogy több testvérhatóságok is e kegyetlen sorsban részesültek. Felséges Ur! A szomorú tétlenségből, melyre a királyi trónra épen úgy, mint a hazára nézve veszélyes absolut kormányforma által kárhoztatva valánk, Felséged királyi szava által hivatott föl nemzetünk az őt jogosan megillető alkotmányos önkormányzati tér elfoglalására. Felséged felhívó szavára foglalták el azt megyei és városi törvény­­hatóságaink, s küzdöttek azon becsületesen, a leg­nemesebb fegyverrel, az észnek fegyverével; mun­kálkodtak — bár még kellő eszközeik is hiányzot­tak a munkához — a legnagyobb szorgalommal, a legtisztább és nemesebb szándékkal, a hazának és az uralkodóimnak közös javán. Ősi szent törvényeink képezik nemzeti éle­tünknek s a magyar király trónjának legszilárdabb alapját, s részek idején legerősebb védbástyáját. Ezen törvényeink megvédelmezése nekünk legszo­rosabb kötelességünk; ha ennek védelmét feladnók, méltók volnánk a dicstelen gyalázatos halálra; mél­tók volnánk, hogy elenyészszen nemzeti nevünk, melyet őseink hazájukhoz, királyukhoz, tántorítha­tatlan hűségükből, mint főforrásból eredő polgári és harci erényeik által nagggyá és tiszteltté te­vének. Tettek-e mást Magyarhon megyéi, mint azt, hogy védték e szent törvényeket? védték pedig az értelem fegyverével, és védték azon kötelességnél fogva, mely reájok hárult, midőn Felséged felhí­vása folytán a törvényes alkotmányos tért újra el­, foglalták. És mégis meg kellett történnie a felvilágoso­dott tizenkilencedik században, hogy fegyverrel ve­retett szét s mint hatóság megsemmisíttetett Pest vármegye; megsemmisíttettek több hatóságot azon Magyarországnak, melynek önállást és függetlensé­get biztosítottak Felséged dicső ősei királyi eskü­ikkel szentesített törvényeinkben, mely azok által is, kik ellene az erőszak fegyverét használják, még mostan is alkotmányosnak neveztetik. Felséges Úr! Mióta Felséged az alkotmányos uralkodás terére lépett is, több oldalról sértettek s sértetnek folytonosan törvényeink; de remény lettük még a közelebb múltban, midőn még országgyűlé­sünk együtt ült, hogy azon tiszta, nemes szándék, azon szives igyekezet, azon példátlan nemességű magatartás, mely az 1861-ki magyar országgyűlést jellemzi, utat fog találni Felséged atyai szivéhez, boldog és biztos jövőt fog előkésziteni a hazának, a királyi trónnak s Felséged magas családjának. Hátravetve láttuk magunkat, midőn ország­gyűlésünk feloszlattatott; de nem vesztettük el vég­képen a reményt. Most azonban, midőn csupán azért, mert e nemzet örök hálájára , Felséged el­ismerésére is méltó országgyűlésünk minden eljá­rását helyeslik, — mint helyesli azt az összes nem­zet s az egész műveit világ közvéleménye, — egyenkint látjuk feloszlattatni törvényhatóságainkat, alkotmányos szabadságunk végmenedékét; csak Is­ten igazságába vetett erős hitünk és tántoríthatatlan bizodalmunkt tartóztat vissza a kétségbeeséstől. Felséges Úr! Meg vagyunk győződve, hogy Felségednek szándéka nem lehet Magyarország al­kotmányos szabadságát megsemmisíteni; meg va­gyunk győződve, hogy akik a Felségedtől nekik adott hatalommal e célra visszaélnek, midőn nem­zetünk enyészetén munkálnak, a trón alapját gyen­gítik s teszik ingékonynyá, s nem tesznek kedves dolgot Felséged előtt; s meg vagyunk győződve, hogy a jövendő szerencsétlenségekért a világ köz­véleménye és az igaz Isten előtt egyedül ők a fe­lelősek. Törvényhatóságaink szétoszlatása az alkotmá­nyos szabadságnak ad halálos döfést, mert azon hatóságok, melyek az elenyésztettek helyébe állít­tatni szándékoltatnak, melyek hazánk törvényei el­lenére szándékoltatnak életbeléptettetni, neveztesse­nek bármiképen, soha sem leendnek alkotmányo­sak, s nem ismertethetnek el törvényesekül. Pedig Magyarország szabadságának, jövőjé­nek, nagyságának, a magyar király trónjának egyetlen alapja az oly remek, az annyi vészszel dacolt s az idők folytán mindig nemesitett és tö­kéletesített magyar alkotmány. Ezen ős alkotmány fentartásáért járulunk el­­dőleg Felséged trónjához, és esedezünk : adja visz­­sza Felséged királyi szava életét s törvényes jogait azon törvényhatóságainknak, melyek azoktól tör­vény s igazság ellenére megfosztattak; adja vissza nekünk a hitet, hogy Felséged atyai szive szegény nemzetünknek nem halálát, de életét óhajtja. A történetírás — a múltnak tükre — a tanú, hogy e nemzet kedvezést soha nem kivánt, csak igaz jogait követelte; hogy királyáért, ki törvényeit megtartá s megtartatá, vagyonát, vérét és életét mindenkor a legszívesebben áldozta; a történetírás a tanú, hogy kedves volt mindig Isten előtt a buzgó áldozat, mert mindenkor adott Isten erőt és sege­delmet e nemzetnek, hogy az ezer veszélytől kör­nyezett hazát és királyi trónt megvédhette és fen­­tarthatta. Alattvalói legalázatosabb hódolattal s legmé­lyebb tisztelettel öröklünk II.-M.-Vásárhelyen 1861 dik évi October hó 7-ik napján tartott bizottmányi közgyűlésünkből Császári Királyi Felségednek legalázatosabb hü alattvalói Csongrád­m­egye közönsége. Kivonat a csongrádmegyei gazdasági egyletnek f. évi február havában tartott gyűlése jegyzőköny­véből. I. Az á­llamgazdászati szakosztálynak megfejtendő kérdése: „Melyek azon legsürgösb intézkedések, me­lyeket úgy a megye, mint az összes nemzet gaz­­dászatának felvirágoztatására a haza törvényhozói­tól igénybe vehet?“ II. A földművelési szakosztálynak : „Melyek Csongrádmegyében azon termények, melyek a Tisza mindkét partján és miképen ter­­mesztetnek, és célszerűen termesztetnek-e?“ III. Az állattenyésztési szakosztálynak: „Melyek a Csongrád megyében tenyésztett ál­latfajok, célszerűek-e vagy hiányosak, s ha az utóbbiak, minek által lesznek pótolandók?“ IV. A kertészeti, méhészeti, selyem- és fa­tenyésztési szakosztálynak: „Milyen jelenleg a kertészet, méhészet, se­lyem- és fatenyésztés állapota a megyében s mily javításokra van szü­kségök?“ V. A gazdasági gépészeti és építészeti szakosztálynak: „Mely gépek legszükségesebbek a megyében, melyek vannak használatban s melyek hiányzanak ? Továbbá egy a megye körülményeihez mérve leg­célszerűbb gazdasági épület leirása.“ VI. Az allap­rajzi és ismertetési szak­osztály e kérdések megfejtését, illetőleg adatokat átveszi s egy összefüggő egészszé alakítva az igaz­gató választmány elé terjeszti. A szakosztályi jelentkezések felolvasása után alakulásra hivatnak fel. A szakosztályi alakulások eredménye követ­kező : I. Államgazdászati szakosztály. Elnök: Tóth István; jegyző: Osztrov­­s­z­k­y József; tagok : if. Magyar Imre , H­a­­­u­s­s József, Oroszy Miklós, Szabó Mihály. II. Földművelési szakosztály: Elnök: Marsovszky Ádám; jegyző: Oro­szy Miklós; tagok: Tóth István, Halass Jó­zsef, Baghy Gerő, Bérczy Antal, Fehérváry Ferenc, Szabó Mihály, ifj. Magyar Imre, báró Maasburg Sándor, Karlovszky Vilmos, Had­­zsy György, Hertelendy József, Kovács Fe­renc (vásárhelyi), Borsos Károly,Dobossy La­jos, Beszedics Antal, Michl Ágoston. III. Állattenyésztési szakosztály. Elnök: ifj. Magyar Imre; jegyző: Fehér­váry Ferenc; tagok: Tóth István, Baghy Gerő, Bérczy Antal, P­r­e­i­s­z­­­e­r László, D­o­b­o­s­s­y Lajos, Lej­tény­i János, Tál­lián Endre, Ha­lass János, Kovács Ferenc (szegedi). IV. Kertészeti, méhészeti, selyem- és fa­tenyésztési szakosztály. Elnök: Maggráber Ágoston; jegyző Ken­gyel József; tagok: Pálffy Ferenc, Oroszy Miklós, Zsótér Andor, Szabó Imre, Szomor Lajos, Farkas Gedeon, ifj. Magyar Imre. V. Gazdasági gépészeti és építészeti szak­osztály. Elnök :Karlovszky Vilmos; jegyző: H­ó­d­y Lajos; tagok: Marsovszky Ádám, Katona An­ Helybeli újdonságok. — A szegedi főgymnasiumban folyó hó 28-, 29-, 30- és 31-én reggeli órákban fog végbemenni a tanoncok bejegyzése, délutá­­nonkint pedig a fölvéti és ismétlési vizsgála­tok fognak a szokott módon tartatni. Nov. 1-jén a sz. lélek ünnepélyes segélyül hívása s 4-én a rendes előadások kezdete. Szeged, 1861. oct. 22. A főgymnasiumi igazgatóság.­­ Múlt szombaton délben felsővároson a templom közelében ismét tűz ütött ki s egy pajta elégett. Ugyan e nap estre a belvárosban az is­kola­ utca éjszaki részén a „Széchenyihez“ címzett kereskedésben a kirakatban levő kelmék a lámpá­tól lángot kaptak, azonban szerencsére a gyors segély elejét vette a nagyobb szerencsétlenségnek, s csak a kirakatban volt kelmék égtek el. — (Ingyen olvasmány!) Úton-útfélen kaphat főleg szűrös és subás ember pár nap óta városunkban ingyen, csaknem ráerőszakolva abból a jóféle bécsi nyomtatványokból, melyekben meg­­mondatik, hogy elhigyjük — miért oszlattatott fel az országgyűlés. „Vegye kend már el, bátya“ — monda fülünk hallatára egy magyar születésű ka­tona egy subás embernek! — «„Nem kell nekem, — válaszola a megszólított, — ha ráfizetsz is, öcsém, e rongy papiros.““ — „De csak nem vi­­hetem vissza oda, ahol adták, mert nem veszik vissza; vegye kend ne, hisz jó lesz szalonnataka­­rónak! (Ezzel is elkéstek a civilisátorok!) — Az Új-Szegeden felállítandó iskola­ költsé­gek födözésére ajánlott összeg a szegedi iparos-le­gényegylet tagjai által, u. m.: Reiner Károly dé­kán 40 kr, Zimányi János másod-dékán 50 kr, Kresz Antal 30 kr, Privári Pál 20 kr, Bakó Péter 30 kr, Varga István 30 kr, Kocsis Imre 1 frt, Buday Lajos 10 kr, Szabó Ferenc 20 kr, Kotlár Mihály 20 kr, Rezeki Ferenc 50 kr, Vágó Lajos 10 kr, Kernyi István 20 kr, Zimányi Imre 30 kr, Nyári Antal 40 kr, Ladányi Sándor 10 kr, P. D. 20 kr, krajcáronkint begyült 2 frt, összesen 7 frt 30 fr. — Dobszay Antal 1 frt, Witkovszky Lőrinc 1 forint. — „Elmélkedés társadalmi viszo­nyaink fölött“ című füzetke hagyta el pár nap előtt a sajtót, melynek tartalmát­­. olvasóink a „Nemzeti létünk sarkalatos föltételei“ című cikkso­rozatból ismerik, Karcsanyéki G. avatott tollú munkatársunktól. Az összes jövedelem a szegedi iparos-legényegyleté. Ára 20 kr. Említett füzet a nemzeti életkérdés jelen válságos korszakában már címénél fogva magában hordja legméltóbb aján­latát, s hogy mennyire lelkünk szavaival szólalt meg a derék szerző, saját előszava szolgáljon iga­zolásunkul, melyet nem tartunk fölöslegesnek­­. ol­vasóinkkal is közölni: „Hogy ez igénytelen gondo­latfolyam kilépve egy szerény vidéki lap medréből, mely bölcsőjéül szolgált vala, ezennel tágabb tért keres , vágyának indokát részint magában foglalja, részint a körülményekben leli. Miért ne használja fel az üdvös szándék minden alkalmas módját a becsületes törekvésnek, főleg midőn az úgy keze ügyében áll, holott az ellenirány oly ernyedetlen kártékony igyekvésében ? Talán még iser elmél­kedésekben rejlő hasonszenvi parányok is felüdít­­hetnek egynémely kóros érzelmet; talán e villany­szikrácskák is fölébreszthetnek néhány tespedőt. Nem csekély örömünkre szolgálhatna, ha nálunk az ilyetén eszmék nyilvánítása valóban fölösleges volna, így pedig a mostoha viszonyokhoz képest öntudatos hazafiai kötelességének vélt ezzel is tar­tozni a nemzete boldogulását forrón óhajtó K. G.e­tal, Oroszy Miklós, Várady Ignác, Lengyel József, Fülöp Mihály, Nagy Áron, ifj. Kreitz­­perger Ferenc. VI. Állam­rajzi és ismertetési szakosztály. Elnök: Osztróvszky József; jegyző: Sza­bó Mihály; tagok: Tóth István, Oroszy Miklós, Szeberényi Lajos. Hazai tudósítások. — Az új tantervbe, mint a „Vaterland“ ér­tesül, a kancellár csak azon módosítást akarja fel­vétetni, hogy a német nyelv is kötelezett tárgy legyen. — A pestmegyei administrator, mint a „Va­­terland“nak írják, az ablaka alatt rendezett macs­kazenét igen fájdalmasan vette, s még az­nap Bécsbe szándékozott utazni. (Mint a tegnapi lapok­ból olvassuk, említett administrator ir Pesten van s a megyeházba behúzódott, hol a még működő hivatalnokoknak beszédet is tartott.) — Aradon König nevű hazánkfia oly tűzi fecskendőt talált fel, melyet fűteni is lehetvén, a leghidegebb télben sem fagy meg benne a viz. — Az uj magán-hajógyár terve, mely egy tökéletes gépgyárral álland összeköttetésben, nem puszta terv többé, s az uj vállalat tetemes tőkékkel rendelkezik. Az új hajógyár számára Pesten alul vásároltak helyiséget.

Next