Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)

1861-09-11 / 72. szám

Megjelenik: Életenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi-tér , Pfann-ház, első emelet. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek. Vidékre postás, és Szegeden házhozhordással. Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben elvitetve a kiadó-hivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. Szerdán, September 11-én 1861. Harmadik évfolyam. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsorigtatási dija 20 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Néhány szó Uj-Szeged ügyében. Fajunk szaporodásának örvendetes jele az, hogy a még 48 előtt nagyrészt majorságokból állott Új-Szeged jelenleg 500 lelket számlál. Ily szép számú lakosság közvetlen külvárosi népességét képezvén Szegednek, valóban érdemes, hogy mindazon előnyökben részesüljön, melyeket városunk egyéb részei élveznek. Mióta a sok gonddal ápolt, s városunknak valóban diszére váló népkert Új-Szegeden oly látogatottá vált, nem egy polgártól hallom, hogy egyéb nagyobb városok szokása szerint csak azért szándékozik ott egy majort szerezni, hogy nyaralónak felhasználja, hol a portengertől az üde természet ölében egy kissé elvonulhasson. Meg volt egy közgyűlésen pendítve, hogy a népkert mellett élő fasorokból egy sajátságos nyári színház alakítása engedtessék meg, melynek kivitelére egy bizottmány ki is neveztetett. Már e közgyűlésen eszünkbe jutott e városrésznek egy kiáltóbb szükséglete is, s valahányszor a szépen tenyésző uj-szegedi faiskola gazdag hajtású sarjain szemünket élvezettel legeltetek, mindannyiszor szomorúan gondoltunk azon 150 re menő ifjú nemzedékre, kik Uj-Szegeden csak egyedül szüleik gondjaira bizatvák, mert eddig szellemi neveltetésükről vagy elfeledkeztek, vagy azon hitben voltak az illetők, hogy a belvárosi elemi tanodák nem messze esvén tőlök, azokat használják fel a szülők gyermekeik neveltetésére. Így is volt ez eddig, mint értesülve vagyunk, de nem a legjobb eredménynyel. Nyár folytán a nagyobbacska fiúk még csak átjöhettek tanodába, habár a folytonosan kocsiktól elfoglalt hídon nem a legnagyobb biztosságot nyújtott a szülőknek e napontai négyszer megújult séta. Késő őszszel, télen és tavaszszal ez átjárás sem volt lehetséges részint a híd hiánya, részint a feneketlen sár miatt. Eként azon kis szellemi gyarapodás is, melyet a nyári hónapokban elsajátítottak a gyermekek, újra kopáran hagyta jövő évre a keblet, s az elhanyagolásnak a kényszerűség miatt martalékul esett az ifjú nemzedék. Míg a nagyobbacska fiukkal is eként állt a neveltetési nehézség, mi várt addig azon kisebb gyermekekre, kiket a szülők ily veszélyes útra bocsájtani nem bátorkodtak? A felelet igen egyszerű : maradtak a háznál, vagy a fiatal vér tulajdonánál fogva, alkalmat kerestek a háztól menekülni, s alakult belőlök pajzán elhagyatott utcai sereg minden nemesebb irány nélkül arra, hogy a társadalomnak egykor solid s hasznos tagjaivá váljanak. Városunk méltó dicséreteként hangzott hazaszerte a tanyaiskolák megalakítása, s azoknak gondos ellátása, melyekből a szellemi haszon jótékony harmatcseppként árad el az uj nemzedék lelkületén. De midőn városunk falain kivül az egymástól szétszórt tanyák gyermekei számára ily növeldék alakultak , Szeged közvetlen külvárosa jogosabban megérdemli a nevelés tekintetében e figyelmet csak annyiban is, hogy az első nevelést legalább ez uj város kebelében nyerhesse egy derék népbarát ajkból a mindegyre szaporodó új nemzedék. Nem akarunk mi ezúttal városunkra új terhet róni, jól tudván a kiadások sokféleségét, habár e tekintetben gazdálkodni soha egy községnek sem lehet kipótolhatlan szellemi kára nélkül. Nézetünk szerint a város csak annyival járulna ez üdvös terv kiviteléhez, hogy telkeiből egyet átengedne a lakosságnak egy tanodai épület helyéül. Több lelkes helybeli polgár indítványára aláírási ívet lehetne kibocsájtani azon birtokos polgárokhoz, kiket Szegeden telkekkel bírnak, hogy az alakulandó tanoda fölépítésére segédkezet nyújtsanak; ugyanerre lenne felszólítandó az ottani lakosság is, mely gyermekei érdekében bizonyosan nem lenne fukar filléreivel, hogy azon aggodalomtól meneküljön, melyet gyermekei távollétében az eshető baj miatt eddig kiállani kénytelen vola. Ha e terv kivitele ez idénre talán késő volna, tavaszig — míg az új tanoda felépül — lehetne egy lakót kibérleni ideiglenesen, csakhogy e szent ügyben egy nap se múljék el többé haszon nélkül. E szent célra már szerkesztőségünknél 15 írt van felajálva előlegesen is, s teljes hitben vagyunk, hogy October 1-jén egy kis egybuzgóság mellett, ez uj szellemi menhely megnyílhatnék a négy részben elhanyagolt uj szegedi ifjú nemzedék számára. Nem vagyunk vérmes reményűek, hogy Új- Szegeden már látni képzelhetnek az emelkedő egyház falait és tornyát, mert erre más idő és sok költség kell; egyelőre csak a tanoda számára szíveskedjék városi hatóságunk a helyet kijelölni, azonban oly téren, hol kedvezőbb körülmények közt egykor az Istennek is díszes hajlék építtethessék, mert hisz templom és tanoda egymástól a legelválhatlanabb épületek! Miért nélkülözné azonban Uj-Szeged a templomot, főleg a növendékek addig is, míg mondom azon reményünk is teljesülhetne, hogy az uj várost egykor díszes egyház ékitendi? A tanoda úgy lenne építendő, hogy egy terme díszes kápolnává alakíttatnék, hol vasárnaponkint a szülök gyermekeikkel együtt végezhetik ájtatosságukat. Ha gombaként keletkeznek az erkölcstelenségnek számtalan bünfészkei, a mennyivel méltóbb a lélek, hogy a földi szenytől megóvó hely legyen számára? Midőn tehát ez indítványnyal több lelkes polgár nevében fellépünk, nem kételkedünk nemes érzelmű hatóságunk ügyszeretetében, nem városunk vallásos érzületű lakosai részvétében, hogy az eddig tanodában szűkölködő Új-Szegedre nézve városunknak a nevelés terén szerzett jó hirneve ez alkalommal is minél előbb öregbedni fog. S ezt fajunk szellemi nemesedése ügyében mi is a legbuzgóbban óhajtjuk! Sz... Nemzeti létünk sarkalatos föltételei. XVII. Társadalmi bajaink gyógyszerei. Hégi tapasztalat, miszerint a szabadság első hajnalsugarainak kilövellésére azonnal siet a vészmag fejlődni. S hacsak komoly erkölcsi érzület nem szegi útját, fölös erővel bitorkolik a valódi szabadság rovására. Különbféle tényező erők egyesült munkássága eszköli ugyan a lélekemelő öszhangot, azonban csak igen aránylagos ellenhang fér meg abban. A szabadság törvényei erkölcsi szigort s öntudatos kötelességérzetet igényelnek alapul. Miután a gondviselés intézményeiben egyátalán mindenütt, különösen az erkölcsi világöt életekben, cél- és okszerűség nyilvánlik, azokat az emberi értelemnek tettleg tisztelni s feladatához képest valósítni kötelessége, legközelebb pedig mindenki önmagában tartozik valósítani a legfensőbbnek akaratát, buzgón teljesítve azt, amire hivatása van. Ha valamely nemzet minden egyes tagja igazán át volna hatva rendeltetésének benső érzetétől, ott az egésznek nem lenne nehéz szerencsésen megoldania küldetése feladatát. Ez volna az állami tökélynek eszménye. Tehát a nemzeti fejlődésnek félő feladata, hogy polgárzatának minden rétegzetét minél mélyebben áthassa a polgári kötelességek benső érzete. Hisz a jogokban részesülhetésnek föltétele ez. Nagy tökéletlenség jele azonban, hogy igenis számosak , kik minden képzelhető előnyökre áhitkoznak és szertelen önzéssel követelik a közjavakban részesülést, míg ellenben a legsarkalatosabb kötelességek teljesítését mellőzik. Ily állapot tagadhatlanul nagyon alant marasztó. És aki képes ennek bármily szalmakúpjával védelmezésére kelni, az a valódi szabadságnak s a társadalmi jólétnek nem igen buzgó barátjául tekinthető. A társadalmi boldogságnak „szabott ára“ van, s ez az erkölcsi szilárdság. Mintha egykedvű közönynyel mondaná a sors : tetszik, nem tetszik, ennél alább nem alkuszunk. Ha ily áron nem kell, keresd a nemzet vesztődét, annak útja módja könnyebb is, olcsóbb is. De mi irányozzuk az erény meredek s rögös útja felé lábainkat. Az csak az igazi haladás. Bármily szervéül szolgáljon az egyén a nemzettestnek, — mert szemefénye mindegyik nem lehet, ki kéz, ki láb szerepével van megbízva — csak igaz hűséggel teljesítse rendeltetését: az öszhangzó törekvés dicsőíti a társadalmi életet, nagggyá emeli a nemzetet. Sok kevésből lesz végre a sok. A számtalan parányi erő hatalommá tömörül, melynek igaz célra törekvését végre méltó diadal koszorúzza. Nem lehet azonban felednünk, hogy mindez nem oly mondva téve gyorsasággal varázsolható elő. Ahoz a bensőleg összefűző egyességhez elégséges szellemi fejlettség szükséges, mely forrasztó erővel birjon, — és pedig annál hathatósabbak, minél több a meghasonlást okozó ellenhatás. Tudni való pedig, miképp minden erkölcsi fejlettség megannyi eleme a társadalmi tágulásnak s bomlásnak. — Azért kénytelen az eszélyes országász és a szellem minden igazságára minden szellemi kórság ellen váltig harcolni, sőt a vészes elemeket amennyiben lehet már gyönge csiráikban meggátolni. Innét van, hogy minden értelmes államférfi különös figyelmet fordít a sarjadék növeltetésére. Vajha a hazafiság minden híve méltányolná a lélekképzés nagyfontosságú művét! Vajha nemcsak a közoktatás, hanem a családi nevelés is oly irányúvá fejlesztenék, hogy a társadalmi magasztos célnak valóban megfelelne, s eléje vétetnék ama ragálynak, mely a polgárzatot mindinkább alásülyeszti! — Hiúság, önzés, kacérság, mulatásvágy, játékkórság stb. első csirái azon vásári lelküségnek s minden roszra vetemülésnek, mi a társadalom rothatagságát annyira előremozditja. Amily szép s üdvös a nemzettagok egysége , oly nehezen eszközölhető az a rangfokozatok és a versengő önzés miatt. Oda is csak a szellemi mivelődés emelhet, hogy irigység s megvetés nélkül testvérileg megférjen s kölcsönös szeretettel működjék nagy és kicsiny, kiki saját hivatása és tehetsége szerint. Kellő miveltség szövétnekénél látja be a honpolgár azon áldozatok s önmegtagadó nélkülözések s fáradalmak szükségét, melyeket a közügy előmozdítása derűben korúban folyton igényel k is.