Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-09-21 / 75. szám
Szombaton, September 21-én 1861. Harmadik évfolyam. 75-ik szám. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Egyes szám ára 8 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Megjelenik: hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztői iroda: Széchenyi-tér , Pfann-ház, első emelet. Előfizetési föltételek: Vidékre postán és Szegeden házhozhordással: Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztv. ért. Helyben elvitetve a kiadó-hivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdíj minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 ujkr. Előfizetési felhívás szegedi híradó October—decemberi folyamára. Azon nemes részvét, mely lapunkat keletkezte óta figyelmére méltató, feljogosít bennünket, hogy t. olvasóinkat vállalatunk szives pártolására továbbra is bizalmasan felhívjuk, Ígérvén , hogy valamint eddig főfeladatunk volt városunk érdekeit, a haza és tiszavidék állapotát elfogulatlan hű szellemben képviselni, úgy a körülményekhez képest ezentúl is mindent el fogunk követni, hogy lapunk a legnagyobb magyar város nevére mindenkor méltó legyen. Az előfizetési föltételek lapunk homlokán olvashatók. Szeged, 1861. septemberben. Szerkesztő: Kiadó-tulajdonos: Szabó Mihály. Burger Zsigmond. A helybeli iparossegéd-egylet ügyében. A címzett egyletnek f. hó 8-án tartott választmányi gyűlésében némely belgazdasági aprólékos Ügyek elintézése után örömmel értesült a választmány, mikép a pártfogók száma folyvást szaporodik, jelele annak, hogy Szeged iparos osztálya a haladó kor intelmeinek hódolva, a szellemi mivelődés előmozdításáért kitelhetőleg áldozni polgári s hazafiai kötelességének ismeri. Ellenben az iparos ifjúság szellemi kiskorúságát jelenti azon hanyagság, melyet a Szegeden foglalkozó számos iparossegéd mutatni látszik azon egylet iránt, mely egyedül az ő érdekében, az ő javára annyi nemes szívsugalta áldozattal alapíttatott é s gondosan ápoltatik. Vagy talán haszontalan tett volna az egylet tagjává lenni, vagy az ifjú iparosokat annak látogatására buzdítani? Vagy mivel némely mesteremberek úgy gondolkodnak, hogy t. i. ha ők el lehettek, megélhettek ilyetén egylet nélkül , miért járnának oda legényeik is , talán ily szegényes gondolkozásmód von el némely ifjakat az egylet látogatásától ? Lehet, hogy vannak ily fonák nézetű s gondolkozású emberek, kik ha maguk egyet vagy mást nem tanultak, másokra nézve is fölöslegesnek, szükségtelennek tartják azt. De vizsgáljuk e ferde felfogást közelebbről. Tegyük, hogy mielőtt mesterségre lépett az ifjú, kitanulta p. o. Szegeden a 4 elemi s 3 reáliskolai osztályt. Vagyis 5 évig részesült a tanodai oktatásban. Most legyen 4 évig gyakornok, 5—6 évig legény vagy segéd, s ha ez idő alatt épen nem vagy csak hanyagul ismételgette a tanultakat, mire céhbe áll, maga gazdája s utóbb családfő lesz , sok költségbe és fáradságba került tudományát nagy részint elfelejti, s alig képes értelemmel olvasni s bármily közönséges levelet szerkeszteni. Az ily elművelődés s a szellemi élet eltörpülése vájjon hasznára van-e az embernek akár mint iparosnak, akár mint honpolgár- és családfőnek? könnyen beláthatni. Márpedig az iparossegéd-egyletnek kitűzött célja s legfőbb hivatása : a szellemi művelődés, a külső simaság megszerzése, a nemes irányú társalgás, a szerzett ismereteknek az emlékezetbe viszszaidézése és folytonos gyarapítása, az írás-, olvasás-, számolásbani gyakorlás, hasznos könyvek olvasása, s az irodalom terményeivel való megismerkedés, szív- és elme-művelő hírlapok olvasgatása, szóval az értelem és érzelem nemesítése s olyatén fejlesztése, mikép az illető iparos ifjúból egykor a műveit iparos osztálynak kitűnő tagja, a hazának díszes és hasznos polgára legyen s valahára magának s családjának boldogitására kellő képességgel bírjon, s emberi s hazafias kötelmeinek a lehető legnagyobb mérvben megfeleljen. Az iparossegéd-egylet ifjú tagjai gyakoroltatnak a közéletben előforduló közönséges iratok, p. o. nyugtatvány, árjegyzék stb. szerkesztésében. Műélvezetül oktatást nyernek a zenében is. Legújabban pedig Pozsgay másodalelnük vezetése mellett a különféle mesterségnél szükséges rajzban is történik gyakorlás. A legutóbbi választmányi ülésben határoztatott, hogy a teli városi hatóság, mint az egylet főpártfogója keressék meg, miként a t. c. céhbiztosok a céhgyűlések alkalmával az illető céhtestületet figyelmeztessék az egylet jótékony céljára, az iparosmesterek pedig ekép közvetve serkentsék segédeiket az egylet iránti részvétre s annak — mint belépett tagok — látogatására. Valóban csodálnunk kell ama keskeny határu gondolkozásmódot és azon fonák nézetet, mely némelyeket az egylettől visszatartóztat, vagy azt, mint haszontalant, elmellőzteti. E közöny alkalmasint az egyleti eszmék újdonságából, vagy talán némely sértett hiúságszihte sérelmek érzetéből, vagy, mi legvalószínűbb, az érzéki élvezetvágyak zsarnok uralmától származik. Minél műveltebb valamely nemzet, annál otthonosabbak nála az egyletek, s minél több a szellemi s anyagi tökélyre törekvő egylet , annál virágzóbb ott az ipar, emelkedettebb a szellem, gazdagabb a családi élet, nagyobb, hatalmasabb s önállóbb elvekkel biró ott a nép minden osztálya, otthonosabb a jólét, biztosítottabb a polgári szabadság s a jog érzete. Midőn tehát a műveltebb nemzetek iparos ifjai vetélkedve törekednek minden művelődési eszközt felhasználni , akkor a magyar iparos növendékek akár elfogultságból, akár hanyagság vagy testi múló elvek vadászata miatt elhanyagolják önnön maguk javát s megvetik jóakaróik tanácsait s érettük tett áldozataikat? Itt az idő a művelődés zászlója alá seregleni. Ott áll a díszes egyleti helyiség. Tiszta, egészséges légii tágas termek várják a korral haladni akaró ifjú iparost. Ott vannak a hírlapok, a hasznos könyvek, az ártatlan időtöltésre szánt játékszerek. Oda várják az áldozni tudó pártfogók s a közjóért fáradni s tenni kész tanárok a magyar iparos osztály ifjú bajnokait, nem várva, se nem keresve egyéb jutalmat, mint melyet az öntudat éreztet az erény sikere fölött. A műveltségben folytonosan előrehaladó századunkban a testi és lelki okszerű képzettség nemzeti létünk, erkölcsi értékünk és polgári jólétünk legszilárdabb alapjául szolgál. Szent vallásunk őreinek megnyugtatására ki kell jelentenünk, hogy az egylet jelszava: a valláserkölcsiség, munka és szorgalom s testvériség. Az énekbeni gyakorlást csak művelődési eszközül, de nem külön célul használja az egylet. Váljon a vallási és a honfiúi tiszta érzeményt gerjesztő és ápoló dallamok kárára lehetnek-e az ifjúságnak? Ami pedig némely erkölcsnemesítő színdarabok eladását illeti: csak kiskorú ész gondolhatja, hogy ezáltal az egylet tagjainak színészekké képeztetése céloztatnék. Csak hasznos és kellemes időtöltés, ártatlan szellemi élvezet, kül- és belidomitás itt az egyedüli cél. Az utcai hetykeség és korcsmái tivornyázás helyett üdvös művelődési és nemes mulatozási tárgyul szolgál ez az egylet tagjainak. Vajha iparos ifjaink a művelt nemzetek iparosainak nyomdokán haladva, e téren is törekednének a magyar fajnak és névnek — saját javuk mellett — díszt és dicsőséget szerezni! Bója Gergely, egyleti alelnök. Safarik-ünnepély Nyitra megyében. E hő 16-ike valóságos visszatükrözése volt az Újvidéken megünnepelt Tököly-ünnepélynek, hol a szerb és magyar nemzet őszinte baráti, testvéri kezet szorítva, átkot mondott azokra, kik aljas hajtogatások által a népszabadság megsemmisítésére a poklokkal szövetkeztek. Safarik József emlékére isteni gyásztisztelet tartatott f. hó 15-én Brezován. Igazán jól esett az ember lelkének láthatni és tapasztalhatni azt, miként óhajtja a szláv nép az őszinte és testvéri viszonyt a magyarokkal. Ezen ünnepélyre többen a mágnás urak közöl is megjelenvén, a népben a legőszintébb érzelmeket ébresztették, ezáltal a haza oltárán egy örökkön örökké égő érzelmet tettek le, melynek neve: egyenlőség. Gróf Eszterházy a dicső b. Jeszenák Jánosnak veje és b. Sehmerzing, mind a kettő országgyűlési képviselőnk, ott díszelegtek őszinte szeretetteljes viseletükkel, a többi, őket hitn szerető hazafiak közt, — ott voltak Konrád testvérek — Schubert stb. — nagyszámú urak, kik ezen egyesülési ünnepélyen igen-igen jól érezték magukat. Az isteni tisztelet után baráti lakoma tartatván, Tormay György első emelt szót, éltetvén az összejött vendégkoszorút, ily szavakkal: „Barátim! A dicső Safarik sírjánál nem azért jöttünk össze, hogy sírjunk, de azért, hogy neki megérdemlett tiszteletünket lerójuk. Safariknak két meggyőződése volt, tör , miként a szláv nemzet csak akkor lehet igazán szabad, ha kedves hazánk ősi szabadságát visszanyeri; 2-or : miként a közszabadság kivívása csak egy fegyver által eszközölhető, és az a szeretet és egyetértés fegyvere. Ha mi tiszteletünket nyilvánítani akarjuk Safariknak, ennek sírja fölött tegyük egymásnak azon szent ígéretet, hogy mi ezen meggyőződést magunkévá teszszük; hogy mi ősi szabadságunkat visszanyerve, méltányosak leszünk egymás iránt a polgári jogok kiosztásánál; és hogy kedves hazánk örökségét szeretet- és egyetértésben akarván élvezni, bármikor is, ha ez veszélyben forog, közösen készek vagyunk azt megvédni. Aki tehát igazán ezen két meggyőződést magáévá akarja tenni — emeljen velem poharat. (Éljen! slava.) És most, midőn ti mindnyájan ezen meggyőződést követni akarjátok, legyen szabad Safarik sírkövére felírnom azt, amit ma jelszóul kimondtunk — „Csak szabad hazában lehetnek szabadok a nemzetek, — csak szabad nemzetek közt élhet szeretet és egyetértés.“ És végtére legyen szabad egy ciprus bokrot ültetnem Safarik sírjára azon meggyőződéssel, hogy míg e ciprus lombjai közös ápolásunk alatt élni fognak, addig éljen köztünk a szeretet és egyetértés, a ciprus pedig soha sem fog kihalni, s így örökké éljen a magyar és a szláv közt a szeretet és egyetértés.“ Azután poharat emelt Hross Tamás, aki mindazt, amit Tormay elmondott, magáévá teszi, mert azt igazán dicsőnek, isteninek tartja, s azzal végzi beszédét: „Éljen tehát a magyar és szláv nemzet és Tormay.“ Tormay éltette ismét Deákot és Smolkát s az összes országgyűlést. Báró Schmerzing magyarul szólalt fel, s igen buzgón szólt a közös szabadságról, melyet kíván kiterjeszteni mindenkire. Szóltak még Konrad, Tomasovics, Hross, Tormay. Igazán örvendhet mindnyájunk kebele ily nyilvánítások hallatára, bár követnék máshol is ezen dicső és szép egyesülési utat. Azért köszönet Tormaynak a köszönet mindnyájunk nevében, és legyen meggyőződve, hogy tiszta önzéstelen törekvése mindenhol elismerésre és hálára tart. Egy jelenvolt szemtanú főbbek nevében. (P. N.)